Másolat.

                                                                                     .                      

A SZENTESI REFOR. EKKLÉSIA  

HISTÓRIÁJÁNAK

folytatása

1801^dik Esztendõtöl fogva 1825^ig

mellybenn

ennek Állapotja, nevezetesebb Tagjainak

 Életek, emlékezetet érdemlõ Dolgai, Változásai,

 össze-szedetve elõ-adódnak

Prédikátor Kis Bálint által.

                         .           

II^dik Kötet.

  Sunt, guos, cum legerint Antiquorum facta, haec nova et re

centiora non multum delectant. Nonque ita res se habet, ut

quae nobis notiora et familiariora sunt, in minori pretio

habeamus. Tametii haec veniebant in mentem, non usque

tamen voluere, ut me a rebus nostris memoriae mandandis

deterruerint. Ea enim quae nostro tempore contigerunt, indicio

meo tanti sunt, ut eos, in aetatem hanc ingratos, atque in

iquos putem, qui haec veluti levia quaedam, ae notitia parum

digna, negligere videantur.

B. Flacius L. 1^o.

  Az Isteni Kegyelem megengedte nékem, hogy ezen század elsõ negyed részét, ebben az Ekklézsiábann változás nélkûl életbenn el tölthettem, ‘s szemléllõje és részese is lehettem azoknak, mellyek ezenn idõszakbann ebben megtörténtenek. – Ugy igyekezem hát azoknak emlékezeteket által adni az utánnunk következõknek: hogy azokból alkalmasint felvehessék azt, millyen állapotban volt ez az Ekklézsia, ezenn fojó XIX^dik századnak kezdetébenn; hogy így mikor ez is, az elmúlt századok utánn lefojik, az akkor élõk össze hasonlítvánn ennek kezdetét a végével, ítélhessék meg, mennyit változott, mennyit ment elébb vagy hátrább ez az Ekklézsia 100 esztendõ alatt ‘s vehessenek abból tanúságot a jövendõkre nézve.

Az ezenn idõbenn éltek, szembe tünõképpen sokat munkálódtak, sokat költöttek ‘s építettek az Ekklézsia javára – különösen meg érdemlik ezek a maradék háládatos emlékezetét. Nem szerezhettek ugyan õk hasznot hajló Örökségeket, nem gyûjthettek Capitalisokat, mert e tõllök nem telhetett: gyermekeiknek ‘s unokáiknak engedték ezt, hogy az által mutassák meg, ha méltók-é elhunyt Atyaikhoz.

Mindeneket hívatalomhoz illõ egyenességgel adtam elõ, ugy a mint azokat meg tudhattam. A mi ditséretet érdemlõ volt nem halgattam el; de érdemtelenre a di  cséretet nem vesztegettem, a fogyatkozásokat mind az által úgy igyekeztem meg róvni, hogy azok ne annyira a tselekvõnek kissebbségére, mint inkább másoknak intésére szolgáljanak.

Tsekéllynek láttzó dolgokat is jegyeztem fel, mert szükségesnek láttam azokat, az Eklézsia tagjainak ‘s állapotjoknak közelebbrõl való esmeretére. – A régi Sidóknak Görögöknek Romaiaknak sok Historiáik forognak kezünkben, de azokból a magános embereknek öltözetjeiket, házi eszközeiket, életek módját tsak a naggyából lehet megesmérni, mert a nagyobb dolgokat fel jegyzették, a minden napi közönséges dolgokat pedig, mintha azokat örökké mindenek tudnák – el halgatták; azonban az is igaz: hogy a figyelmezõ elme a közönséges tsekéllynek látszó szokásokból, még hellyesebben ki tudja szemelni, az ész és erköltsbeli culturának mivóltát, mint a nevezetesebb történetekbõl, mellyeknek szerzõ okai kevessenn szoktak lenni. A hívatalnál ·/·

A hívatalnál fogva egymáshoz köttetett személlyeket; az egyszerû dolgokat; a több esztendõkig tartó építéseket, – az állandó, vagy észre vehetetlenül változott szokásokat, nem akartam a fellyebbi mód szerént az Esztendõk által megszaggatni; hanem a nevezetesebb tárgyak szerént számokkal megkülönböztetett részekre osztva, a mint egymásutánn következtek, ugy adtam elõ, azért: mert így sokkal könnyebb az Ekklézsiának ezenn idõ szakaszbeli állapotját által látni.

Reménylem, hogy a kik szeretik ezt az Eklé zsiát, mellynek kebelében születtek, neveztettek, élnek és halnak; a kik háládatosok es õ véllek sok jókat tett elhúnyt Atyáik eránt: ezenn hasznot nem keresõ, jó indulatból származott munkámat kedves ajándékúl fogják venni, – míg ezt is az idõ meg nem emészti.

Az elõadandó fõbb Tárgyak a következendõk lésznek:

A Presbyterium, 316 – A Lelki Pásztorok, 320/354 – Az Oskolai Tanítók, 375 – A Kántorok, 401 – A Curátorok hozzájok tartozókkal, 403 – Az Ekklezsia Tagjai. 433 – Az Ekklezsia Épületjei 497 – Javai 557 – Jövedelmei és Költségei 570 – Átaljábann az Ekklézsia állapotja, mind társasági mind Erköltsi tekintetbenn – feljegyzõdvénn azon Polgári Társaságbeli nevezetesebb személyek is, kikkel Ekklézsiánk ezenn idõ szakaszbann közelebbrõl való össze köttetésben volt, és a kik ennek békességét elõ mozdították, vagy legalább ezt nem háborgatták. 575

  Elsõ Rész

A Presbyteriumról.

A millyen szükséges a lélek a test élete feltartására, tselekedeteinek igazgatására; ollyan szükségesek az Elölljárók a társaságban – szükségesek azok, Krisztus Urunknak és az Õ Apostolinak itéllet tételek szerént, az Anya szent Egyházban is azért: hogy ennek békességes fel maradására, az ebben lévõ jó rendre vigyázzanak; és ezenn Sz. Társaság tzéljanak el érésére, melly a kegyesség szerént való tudománybann és a jó erköltsökbenn való elömenetel, ‘s ez ezekbõl származó lelki testi jó állapot, igyekezzenek.

Illyen Elölljárók a mi Ekklézsiánkban is eleitõl fogva vóltanak; a kik neveztettek az Apostoli idõbõl vett nevezettek Pres bytereknek.

Ennek a századnak elsõbb Esztendeibenn állott ez a Presbyterium: a Prédikátorokból ·/· a Prédikátorokból; a Curátorokból és a Külsõ Elõlljárókból, Kik is név szerént az 1801^dik Esztendõbenn ezek vóltak: Szalai Pál és Kis Bálint Prédikátorok; Curátor Sós Péter; Bíró Miketz Mihály. Esküttek: Borza József, Idõsb Nš Dobosy Mihály; Nš Dobosy János, Székelly János, Sarkadi János, Vetseri István, Csák Sámuel, Lakos János, Balog István.

1806^dik Esztendõben ki advánn a vener. Tractus a Presbyterium el-intézésérõl; tagjaiknak kötelessé geikrõl és Esküvések formájárul irásba tett rendeléseit, ettõl fogva a rendelések értelme szerént az Ekklézsia köz-tagjai közzül is valasztódtak Presbyteriális személlyek.

1810^ben már a városi külsõ Elõlljárókonn kivûl (: kik közé Esküttnek felvevõdtek, 1802^ben Keresztes János, 1804^ben pedig Sebesi András :) ezek vóltak a Presbyterium tagjai, a közrendûek közzûl: Székelly János, Vetseri István, Török János, Ugi Tót István, Kováts István, Lakos Mihály, Bajkai István, Hajdú István, Molnár Mihály, Török Sámuel és Balogh Sámuel.

1816^beli revolutiókor minden külsõ Elölljárok, minden Presbyteriális személlyek hívataljokból ki tétettek a fel háboritott nép által; Ujj Esküttek választódtak, nevezet szerént ezek: Bíró Borbás Mihály. Esküttek: Nš Borsos János, Csák Ferentz, Szépe János, Jakó Ferentz, Nagy János, Zeke János, Halász Szabó István, De'sõ Mihály, Nagy György, Berényi Pál, Vas Pál, Udvardi István. Ezek a régibb külsõ Elölljárók közzül tsak eggyet is magok mellett meg nem szenvedvén, a következendõknek választásába egyeztek meg: T. Doctor Sebõk Sámuel, Procátor Borsos Szabó Dániel, N. Boros Sámuel, Nš Borsos Szabó József, Molnár Mihály, Török Sámuel, kik már ez elõtt is Presbyterek voltak, meghagyódtak hivatalokban; Ujonnan választódtak pedig. Csákó Gergelly, Matóltsi Sándor, Török Miklós, N. Sarkadi István és Sós István. Ezek közzûl némellyeket hívataloktól ki tettek kevés idõre ezen revolutió utánn; némellyek önként resignáltak, némellyek   meg hóltak ugy hogy már

1825^ben ezek voltak a Prsebyterium tagjai a külsõ Elöljárók közzûl: Kováts István, Lakos Mihály, Nagy János, De’sõ Mihály, Berényi Pál, Sós József. Az Ekklézsia tagjai közzûl pedig: T. Doctor Sebõk Sámuel, Fiscalis Nš Dobossy Lajos, Nš Boros Sámuel, Keresztes János, Nš Borsos Szabó János, Matóltzi Sándor, Török Sámuel, Lakatos Ferentz, Udvardi István és N. Curátor Nš Dobosy József. A Presbyterium ·/·

A Presbyterium Jegyzõi voltak 1801^tõl 1805^ig Ketse Nagy András; 1805^tõl 1816 Takáts mester Balog István, 1816^tól fogva 1825^ig Teremi János.

A Presbyterium Praesei vóltak a Prédikátorok a Cánonok szerént, a Gyûlés hellye az Elsõ Prédikátor háza, mind addig míg 1824^be a Curátori szállás az Oskola épûlletjébe nem tevõdött által. Ettõl az idõtõl fogva már ott tartódtanak a Gyûlések. – A Gyûlés ideje rendszerént vasárnapi reggeli Isteni tisztelet után való idõ, mellyre a Curátor hívatja össze a Presbyterium tagjait. A Gyûlés tárgyait a Curátor adja elõ Irásba. A végzéseket Protokollálja az Ekklezsia Jegyzõje, ugy a fontosabb dolgokat, a Presbyteriumnak valamellyik ahoz jobban értõ tagja.

Ez a Gyûlés gondoskodik az Ekklézsiában szolgáló személy lyeknek a Tractualis Esperest meg egyezésével való meghívásokról; Conventio szerént való fizetéseknek meghatározásárol, kiadásáról; azoknak egész 1812^ig minden Ujj Esztendei meg marasztásokról, ha panasz volt reájok, meg intésekrõl; vagy az Esperest hellyben hagyásával el botsátásokról.

Ez a Gyûlés választotta a Curátorokat, ez állította elõ az Egyházfiakat, eleibek advánn kötelességeiket. Mit és miképpen kelljen épiteni, az Ekklézsia tagjaira tehetségekhez képpest mennyi Ekklézsiai adót kell vetni; a kik gabonabéli tartozásokat pénzenn akarják meg váltani, mennyit fizessenek – e határozta meg. A Curatoroknak, Egyházfiaknak számadásaik ez elébe terjesztõdtek, ez absolválta a jól számoltakat, exquáltatta az adósokat. A Templomba nem járókat, Ur vacsorájával nem elõket, részeges, vesztegetõ, tiszta talan életû, háborúságban elõket, eleibe hívatván meg feddette, ‘s a Keresztyénhez illõ kegyes életre serkentette. Ezek közûl választódtak az oskolák Inspectorai is a Praedicátorok mellé, és ha valaki ki hólt a Presbyteriumból, köz megegyezéssel ez a Gyûlés vett fel más újj tagot társaságába. Egy szóval a Presbyterium volt az Ekklézsiának legközelebbrõl való kormányzója, felmaradásának ‘s jól létének fõbb eszköze. –

Második Rész  

A Lelki Pásztorokról.

I^sõ Szakasz

A Lelki Pásztorok Életek leírása.

Ezenn /· Ezenn század elsõ negyedében élt 4 Prédikátorok közt elsõ vólt

A. T. Szalai Pál a ki született N. Kõrösönn 1756^ban. Az Attya vólt akkori N. Kõrösi Prédikátor T. Szalai György, az Annya pedig Komáromi Krisztina néh. Debretzeni Prédikátor Komáromi Mihály leánya. – Kezdette tanúlását a hazájabéli Oskolában a honnan vitetett Német nyelvet tanúlni Késmárkra, Tót nyelvet tanúlni pedig Modorba, innen Kõrösre vissza kerûlvénn és ott az alsóbb Oskolákat végezvén ment a Debreczeni Collegiumba, a hól 8 esztendeig volt Togátus Deák, – vólt Primárius és Syntaxisták Praeceptora. El hagyvánn a Collegiumot, lett H. Böszörményi Rectorrá, a hól ditséretessen töltvénn el 2 Esztendõt, ment Eperjesre törvényt tanúlni, – ‘s lett Patvaristává a Seculáris életet tévénn czéljává: de a mellyre hamar rá unvánn Académiákra ment, Helvétziába – nevezetesen tanúlt Basileába és Lousannba.

 Le jõvénn hazájába, tartózkodott egy kevés ideig D. Patai Prédikátor Gózon Úrnál. Ott megkereste elsõben a Gyöngyösi Ekklézsia hívása Prédikátornak, de ezt nem fogadta el; hanem ment Pilisre Gralis Belezai Miklós udvari Papjának; a hol esztendeig szolgált, élete legszebb napjainak tartvánn az itt eltöltött idejét. – Itt létébe meghívodott Pápai Professornak de nem acceptálta; azutánn hivódott B. Füredi Prédikátornak, és oda el is ment ‘s elvette feleségül néh. B. Füredi Prédikátor Futó Mihály szép Özvegyét Márton Erzsébetet. Ekkor tájba botsátódott él hivatalából szentesi Prédikátor Szõnyi Pál, ennek hellyébe tehát noha mind a Tractus mind a Superintendentia sok ideig ellene vólt Szentesre hozódott, sógorának Fiscális Dobosy Gergelynek eszközlése által, és itt 15 esztendeig ‘s 4 hónapig szolgált sok haszonnal.

Teste alkotmánya középszer nagyságnál valamivel volt magossabbatska, egyenes állású, módos kövérségû, lassú és egy kis rátartást mutató járású, hatalmas fojó bõbeszédû. – fekete rövid hajú, mellynek a vége felgöndörödött, kerek fejér ábrázatú, fekete szemû, középen egy kevéssé be hajlott órú. Öltözete volt: fejér nyakra való, fekete lajbli, nadrág és tsizma. A házánál ·/· házánál nyáronn por köpönyeg, télen olaj  szín kaputba járt, és bõr sapkába, hivatala fojtatásakor pedig két elejû fekete kaputsokot, három szegletesen felakasztott nagy karimájú kalapot viselt ‘s palástot, – essõ ellen verhenyeges szürke köpönyeget, hideg ellen olajszín róka mállal prémezett matéria bundát hordozott.

Tanításaiban inkább declamáló mint tanítói hangon beszéllõ nem annyira világos, mint sok szó szaporításával meg hosszabbított elõ adású volt. Könyörgeni buzgón és válogatott szókkal tudott. Hivatalos foglalatossági mellett le fordította és ki is nyomtattatta a maga költségén Burkitnak a Jalab és Péter Aploknak leveleire írt világosítását, arról de a mellybe sok kárt vallott, nagy részént rajta maradvánn – annálfogva a Sz. János Apl 3 leveleire írt világosítását; valamint szinte Saltzmannak: "Sebastián Kluge“ titulusú könyvét, mellyet illyenn nevezet alatt akart kiadni “Eszes Péter élete fojása” sajtó alá nem bocsátotta. – Könnyen tanúló jó esze vólt, beszélt németûl, Tótúl, jól, Francziáúl meglehetõsen. Itt laktába egy nyáronn senkinek szándékát tudtára nem adván el ment Otlakára, és ott az Oláh Paptól írni, olvasni, beszélni oláhul 2 hónap alatt meg tanúlt.  Hegedûlni, flautázni tudott Klavírozni halála elõtt 3 esztendõvel kezdett tanúlni és ebbe is szép elõmenetelt tett. – A Barátkozásban vidám, tréfás, beszédes volt, tsak hogy mindenkor azt akarta, hogy mások õ tõlle függjenek, de õ ne másoktól. – Közelebbrõl való baráti vóltanak: Kántor: Mezei Péter és Nótárius Patai János, ezt különösenn szerette, gyakorta mikor annak jeles tselekedeteit emlegette, a könny ki tsordulásáig néki buzdulva mondotta; “soha sem láttam nálla jobb embert” Sokat szoktatta ennek a városnak Ifjait ara: hogy miképpen viseljék magokat tisztességesen, mind a közönséges mulatságokba, mind egyébütt is; és e részbenn Õ neki a’ maradék sokat köszönhet. – Édes Annyát özvegységében hóltig tartotta ‘s tisztességesen eltaríttatta . Testvér hugát Mátéfi Istvánnét ki házasította; Öttsét Dánielt fel-nevelte, és szabó mesterségre meg taníttatta. – Gyönyörködött jól tenni az idegenekkel is, – sajnálni lehetett hogy ez a barátságos jó szivû ember, az õ szép formájú, vidám természetû ·/· természetû ‘s magát kedveltetõ feleségével, de a ki nállánál valamitskével idõsebb, és magtalan vólt, nem vólt egésszen megelégedve.

Utólsóbb esztendeiben le mondott minden külsõ gazdaság fojtatásáról, juhait ‘s más jószágait eladta, földjeit felébe szántatta, és azt mondotta: "hogy ennek  szembetûnõképpen veszi hasznát; és bár ezt elébb tselekedte volna. – Gyönyörûségét találta a kertészkedésbe abban az idõben az egész városonn a legszebb kertje vólt. – és a halászásban: a Görög Pap Popa György kötött számunkra egy ugy nevezett pendely hálót ‘s megtanított a vélle való bánásra, – sok kedves nyári mulatságunk volt ezzel. Sok ártatlan Agapékra szeretettel ‘s örömmel való együtt ebédlésre ‘s vatsorálásra /:össze vivénn Asszonyaink, kiki a mit készített:/ szolgáltatott alkalmatosságot, a mikor szokott szava vólt ez: “Dum fata sinunt vivite lacti.” Esztendeig tartotta házánál Néh. kedves Testvérének Lidiának, Fiscális Dobosy Gergelytõl való leányát Lídiát, ‘s férjhez adta N. Kállai Prédikátor T. Fazekas Györgyhöz, de alig tölt el egy esztendõ mikor ezt a hírt veszi kedves Húgáról: hogy elméjében megháborodott; nagyon megkeseredve tehát el ment látogatására Julius eleinn 1802 Debreczenbe, a hol azt az akkori Orvos Doctor Szent Györgyi Úr curálta. Onnan el ment a hegy közre Ifjúsága némelly jó barátinak látogatására, ezen útjában a kedvetlenség, a nagy melegség, mellynek annál inkább ki volt téve, hogy fedeletlen kocsin ment el; a szokatlan hosszú útazás és az azzal együtt járó törõdés meg zavarták egészségét.   Július 31^dikén estve meleg tzipóba irós vajat tétetvénn, ebbõl amint modotta sokat talált enni. Vatsora utánn lementünk a Kurtzára fördeni, ekkor éjjel rosszúl lett, forró hideg jött rá. 3^dik Augusti már egéssz nap feküdt és olly forrósága volt, hogy miatta fantasírozott. 4^a Aug. hívattuk Horvát József Chirurgust ez laxativát adott, ezt kétszer is kihányta utoljára laxálta; 7^a már jobban vólt. Ekkor adott bé neki: lapidis Cancrovit – izzasztónak, ez felette nagy tûzbe hozta, és forró rothasztó hideg lelésbe esett által hozattuk tehát Vásárhellyrõl a Vármegye Doctorát Szekér Urat, ez Chinát rendelt és két lába száraira vesicatoriát ragasztatott, mellyet Horváth Chirurgus sokára vévén le, a lábán tsunya seb lett, ugy hogy a miatt egéssz szüretig az ágyba kellett lenni. Szüretkor fel lábbadozott, és gyakran kotsizott. – által jõvén Szekér Doctor megint Chinát ·/· Chinát rendelt, mellybõl midõnn valami egy ittzényit meg ivott, a hasa felfúvódott ‘s mindég rosszabbúl rosszabbúl lett, ugy hogy November 10^dikén estveli 6 és 7 óra közt meghólt, élte 46^dik esztendejébe 1802ben.

Betegségét erõs lélekkel szenyvedte, tsak az Orvosok ügyetlenségek ellen fakadt ki néha. Nyugtatására szolgált, el múlt sok jó napjaira való viszsza emlékezése. Eléggé ki vettem, így szóllott, részemet,  a világba, szerentsém hogy gyermekeim nintsenek, a kikrõl kellene aggódnom. Nec laudis nec vituperii ullos haeredet habes. Unalmas óráiban végig olvasta a Ladovocat Históriái Lexiconát. Kevéssel halála elõtt voltak itten visitálni Esperest T. Kúti Ádám és notárius T. Gyarmati Ferentz, tõllök vég bútsút vet, nem is látták többé egymást. – El temettetett Novemb. 14^dikén utólsó tisztességére Prédikatiót tartottak: Vásárhellyi Prédikátor T. Kis András Textusa lévén Mát. 24.46. és ugyantsak Vásárhellyi Prédikátor T. Lendvai János. Letzkeül vévénn fel 2. Kor. 5:1. Halotti Orátiót és verseket mondott akkori Rector Õri Fábián Dániel. Nyugosznak tetemei a vásár álláson levõ temetõnek mindjárt a Kapujába, a hová a városnak nagy része ki kisérte. Fûtûl való fájára szegezett Epitaphiumára ezek voltak felmettzve: “Az érzéketlen porok közzé. – itt elegyednek. T. T. Szalai Pál Urnak, – földbõl való részei, – a hit ékes formája, – hatalmas beszéde, – jó szíve, – hellyes itéllet tétele – sok tudományokkal ‘s nyelvek értésével megrakott emlékezete – figyelemre méltóva tettek vala – Tiszt: hivatalát kezdette Pilisen, folytatta Füreden, végezte Szentesenn, – a hol  15 Esztendeig hívenn ‘s hasznosann szolgált. – Itt lett a Békési N. Tractus Assessorává, – Házasságban élt – Marton Erzsébet asszonnyal 16 Esztendeig, – megszûnt testére nézve élni 46 eszt. korábann 1802^dik Esztbenn. Nov. 10^dikénn Tsendesenn nyugodjanak tetemei!

B; – Ezenn jeles Tiszt. Férfiuval, mint szeretett jó Collegájával 3 esztendeig és 5 hónapig szolgált együtt ezenn idõszakaszbeli második Prédikátor Kis Bálint, a ki ezeket írom. Születtem én Vésztõnn Békés Vármegyébe; az Atyám volt Kis István, az Anyám Nagy Katalin, megkeresztelõdtem Préd. T. Barta József által 1772^dik Esztendei Decemb. 9^dikén.. Áldott emlékezetû jó Anyámnak tanátslása ‘s igyekezete utánn, adtam magamat a tanulásra, mellyet kezdettem a hazámba; folytattam Deretskénn a hazámba hûséges tanítóm volt Szathmári György három esztendeig, a ki Szováti nótáriussá lévén, barátja oda való Prédikátor Budai Ferentznek segítõtársa·/ segítõ társa vólt a polgári Lexicon megírásában, – Derecskénn pedig jó lelkû tanítóm volt és gyámolom Polgári Pál, ki Ócsai Pappá lett és ott holt meg is. végeztem Debretzenben, a hol Praetorom·/· Preatorom volt Budai Ésaiás, a mostani Superintendens. Professoraim: Sinai Miklós, Miletz József, Ormós András, Szilágyi Gábor és Kotsi Sebestyén István. Togatus Deák lettem 1790^ben Aprilis 24^dikén, 1795^ben a Vésztõi Oskola Rectorságra, Hazám Elöljárói által, a Professorátustól különösönn kikérve a Collegiumtól ki hozattam, a hol örömmel és szíves igyekezettel tanultam és tanítottam,   nevezetesenn itt mentem annyira a német nyelvben, mellyet Debretzenbe elkezdettem tanúlni, hellybéli Prédikátor T. Kolláth Mihály inkább barátomnak, mint superioromnak segittsége altal, hogy nem tsak a könyveket értettem meg, hanem beszélni is meglehetõsönn tudtam – 3 esztendei Rectorságom eltelvénn 1798^bann mentem fel a Fõ Tiszt. Superintendentia ajánlására a Consiliumtól nyert Királlyi Passussal a Jenai Universitasba, itt töltöttem el életemnek egy legkellemetesebb esztendejét, – egy háznál lakván és együtt tanulván Tatai András barátommal – ‘s szorgalmatosan eljártam a Griechenbach Paulus, Niedhammer, Ilgen, Fichte, Hufeland és Loder Professorok letzkéire. – vissza jöttem a hazámba 1799^be Pünköstre, minekutánna menõbe Bécset, Prágát, Dresdát, Lipziát; jövõbe pedig Cóburgot, Erlangát, Norimbergát, Regensburgot, Passaut Lintzet, – a bennek lévõ nevezetesebb dolgokkal megszemléltem volna. – Ebben az Esztendõben május 19^én szentelõdött fel a H. m. vásárhellyi Újj Templom, mellynek fundamentuma 1792^ben ugyantsak május 19^ikén tétetett le. Oda én is elmentem Académiai úti társammal Alvintzi Mihállyal. Itt láttam elõ ször T. Szalai Pált, a ki a Templom   szentelés alkalmatosságával Prédikált, Textusa lévénn a 100^dik’Sóltár. Haza menvénn olly szerentsés voltam, hogy 10 nap alatt 3 hellyre hívtak Prédikátornak, elsõben Sasra Bihar vmegyében; azutánn Tartsára, 9^ik Juniusban pedig Szentesre az Ekklézsiának két betsülletes Deputátusai ugymint Borza József és idõsb Nš Dobossy Mihály által. – Sasra ajánlottam magam helyett az Eklézsiának Alvintzi Mihály Barátomat, el is vitték, és ott hólt meg is. –

Tartsára jobb szerettem volna maradni, a hová már széllyel nézni által is mentem vala, mint Szentesre jönni, annyival is inkább: mert Szalai Pált mindenek úgy adták elõ, mint egy fenn látó, kötölözködõ alkalmatlan·/· alkalmatlan Collégát, de az Esperest Kuti Ádám hozzám írt levelében meghagyta, hogy Szentesre Interimális Prédikátornak jõjjek el, ezenn Jó Atya parantsolatjának, a ki engemet Rector koromba megesmervén hozzám hóltig jó indúlattal viseltetett, engedtem és el jöttem ide Jun. 13^dikán ‘s a következett vasárnap Predikáltam Letzkéül vevénn fel. Fil. 3:13.14. Nem állítom, hogy immár a czélt elértem volna etz. A templomból való kijövetel utánn, a Presbyterium engemet meghítt rendes Prédikátornak; de én azt feleltem: többre nem kötelezem magamat, mint a mennyire az Esperestem   szabadságot adott, t.i. az, Interimálitásra. különbenn is már én a Tartsaiakat, a hozájok való menetellel meg bíztattam. Más nap Deputatio megyen az Esperesthez, a ki ismét irja hogy maradjak itt és a Tartsaiakról mondjak le. Azonban a Collégám T. Szalai Pál, a felõlle való vélekedéssel, egészen ellenkezõképpen, szíves szeretettel ‘s barátsággal viseltetett hozzám; a Curátor Lakos János is minden nap meglátogatván, sok jót mondott erõl az Ekklézsiáról itten maradtam hát, ‘s a Tartsaiaknak levél által a hozzám való jóságokat megköszönvénn, róllok lemondottam. – Az Exmittáltatásom Vásárhellyen ment végbe Jul. 16^dikán sok szentesi és vásárhellyi Convocátusoknak jelen létekben, dél elõtt 8 órától fogva 12^ig a régi Consistoriális házban. Elsõben felolvastam amaz elõre kihagyott Textusról, melly vagyon Tsel. 20.28 készült Prédikátiómat. – Azutánn kezdõ dõtt a Censura, melly helybe hagyadván, a Papi hívatalra ki botsátódtam ‘s fel esketõdtem. Curátor Lakos János a vejénél Notarius Balog Ferentznél ebédet adott, melly kerûlt az Ekklezsiának 13 Frtjába. a Papók Diarnumainn kívül. Haza jõvénn Szentesre, ismét meghivódtam rendes Prédikátornak ‘s ajánlottam magamat. – Még ebben az Esztendõben, az Octoberi vásárkor be men tem Debretzenbe a Consecratióra, ama víg kedvû, nyájas társalkodású Eskütt Vetseri Istvánnal, a Consecratió de a superintendens Vetsei Sámuel, a köszvénybe nyûglõdvénn, a következett Lõrintzi vásárra halasztódott, a mikor az végbe is vitetett és a szokott Papi Diploma, vagy Formáta ki adódott. Gen. Notarius T. Benedek Mihály által.

a// A Tractus Protocollumába be írtam nevemet ekképpen: Ego Valentinus Kis in gremium venerabilis Tractus Békésiensis legitime receptum, fiddem me in omnibus meis officiis fora promitto d. 2. máii 1800.

1800dik Esztendõben sz. György napjánn, hoztam feleségemnek, Kecskeméti Veresegyházi·/· Kecskeméti Veresegyházi Pál és Szoboszlai Juliánna hajadon leányokat Évát. a ki egy munkás, okos maga viselésû, én elõttem szép, tsinos személy volt. ettõl született gyermekeink közzûl egy leányka és két fiúk meghóltak; hárman pedig élnek, kik között elsõ Bálint, a ki 5 esztendõs Deákságba adta magát a képírás tanulására és gyakorlására, Bétsbe ménvénn a képzõ Académiába; masódik Ferentz e tanúlni nem szeretett, a Timár mesterséget választotta magának, – ‘s meg tanulta azt Budán. A harmadik Pál ez Debretzenbe Togatus Deák, mi lesz, az idõ választja meg. Lehetnek a kik idõvel kívánnák tudni, millyen volt külsõ formám, ezeknek kedvekért tészem a következõ jegyzéseket: magassagom 5 láb 2 hüvelyk, állásom még eddig egyenes; ifjúságomba sovány könnyû testû voltam; most vaskosabb, testesebb, járásom mérsékelt sebességû; jó hangal, erõss mellyel áldott meg a természet, terhemre a beszéd nem igen van. ritkás puha fekete hajam, 50 esztendõs koromtól fogva kezd tarkúlni,   kék szemeimmel ifjúságomba se láttam meszsze, de közelrõl most is jól látok, órom egyenes, ábrázatom ovalis kerek, szine barnás piros. – Öltözetem ollyan volt, mint a közelebb leírt Collegámé. Tsak hogy az én köpönyegem setét kék volt, a bundám prémje farkas bõrbõl volt. Templomba, halotthoz 3 szegletes kalapba jártunk 1812^ig, hanem akkor követvén Espesrest T. Kis András és Notárius T. Juhász István példáját, az egész Tractusbeli minden Papok kerek magas tetejû selyem kalapban kezdettünk járni, és ez a szokás most is. A tsizmánkat, most hegyesre, majd tonkára szabták, a módizó tsizmadiák. Nyáronn viseltem Gombos hosszú papi magyar dolmánt, tafota övvel, képemet is ebbe festette le a fiam.

Az ételben mértékletlen és válogatós nem vóltam; egyféle étellel is megelégedtem; a Heringen és tsigánn kivûl minden szokott ételeket, ha jól készitették, megettem. – A víznek mindenkor jó barátja voltam, bort keveset, azt is leginkább vizzel elegyítve ittam, pálinkát, sert mint a mellyeket egészségemnek ártani tapasztaltam, felette ritkán és keveset ittam. A Pipázásra közelebb emlitett Collégám, a Kávéra feleségem kapatott rá, de kivánságból egyiket se gyakoroltam, hanem csak szokásból, egyiknek sem voltam rabja.

A természeti egyûgyûségnek barátja voltam, tükör nélkül borotválkoztam, hideg vizzel, hajamat magam nyírtam el – borbélyra ezekért nem költöttem.

Ha gyomromnak nehézségét, véremnek duzzadását, fejem fájását érzettem, apránként 2–3 ittze vizet   meg iván, leg inkább hasznomra volt. – Kétszer voltam 3^ad napos epés forró hideglelésben, – a hánytató, a fõtt meggynek meghûlt higgadt leve, legtöbbet használt, a Chima ártott. – Egy nyáron, nagy melegbe, fedeletlen kotsinn, pipázva, egéssz nap útazva, igen felhevûltem, az órom vére elindult, és harmad napig több izbe el eredt, nehéz volt megállítani. A gyomorbeli Colica miatt is szenvedtem 2 télen, a káposzta és sertéshús okozta, a víz ivás és a Budai veressbor gyógyitott ki, meg a rhebarbara. Éjszakázni nem szerettem: ritkánn talált egész életembe ébrenn a 12 óra. rendszerént 10 órakor lefeküdtem, reggel 5–6 órakor költem fel. Soha az ágyba se nem pípáztam se nem olvastam, gyertyánál is nem igen dolgoztam, leginkább járkálva tanúltam, és tsak akkor ûltem le, ha gondolatimat le akartam írni, vagy megfáradtam. – A barátságos beszélgetésbe gyönyörködtem, de tsak úgy, ha az minden nagy gond és Ceremonia nélkûl folytatódott, – ha valaki nagyon szeretett beszélni, útat adtam neki, ‘s halgató lettem. – A feszelgést dicsekedést, hízelkedést, mások kedvének szemtelen vadászását, másokba se szerettem, magam se követtem. Inkább adtam százszor mint egyszer kértem. Ha két három jó barátomnak, minémûek voltak: a Pap társam T. Dobosy Mihály; Notárius Boros Sámuel Ötsém. Prof. Sípos József, Kántor Kósa Mihály ‘s Lakos Ferencz   komáim – együtt lehettem, több gyönyörûséges ‘s megelégedést találtam benne, mint a legpompásabb, ‘s gazdagabb lármás mulatságokba.

Prédikátzióimat és más hivatalos mondani valókat leginkább magam készítettem, a mások munkáiból a nékem jobbaknak tettszõ részeket ki szedegettem, a tõllem kigondoltakkal rendbe szedettem ugy irtam le szokott stylusommal, mellybe a Világosság, a jó rend, a rövidség kedvesebb volt elõttem, – a mesterséges szószaporításnál, a természetes egyûgyû beszédnek követése, a tettetõ declamálásnál,

Vasárnapi tanításaimat az idõhöz, a környül állásokhoz ‘s halgatóim szükségéhez alkalmaztam. – Hétköznapokonn, télenn által, szokásban lévén Kedden és Pénteken a magyarázat, elsõben Pál apostól Római levelét magyaráztam, mellyet elvégezvén, minthogy az elõttem volt Lelki Pásztor az Evangeliumot nem végezhette ·/· végezhette el a Jézus Krisztus életének végsõ szakaszát kezdvén a Jeruzsálembe utoljára lett felmenetelénn, a 4 Evangelisták szerént végig tanitottam.

Hivatalos munkáim mellett a természetnek közelebbrõl való esmerése: ·/· esmerése; a közönséges életre szükséges munka mûveknek, jobb móddal lehetõ készitések, voltak gyönyörködtetõ foglalatosságim. Készitettem többféle próbálgatások után egy ollyan vas-ekét, mellybe minden szükségtelen affrictus, torkollás, túrás a lehetõségig el van távoztatva; és a melylyen felényi erõvel lehet szántani, mint a szokásban levõ mortsos fa ekéken Ennek formáját leírtam, és a Pete Ferentz által ki adott Nemzeti Gazdábann ki is nyomtattattam. – Késõbben ismét készíttettem, a szegényebb sorsú emberek számára, hasonló jó tulajdonságú fa-ekét, mellynek szántó vasa, Tsoroszlyája fa munkája,   mind össze kerûlt 3 fr 30 krba ezüstbe. – Irtam a Tserép ‘sindelyeknek könnyû móddal való készitésekrõl, azoknak helyessen való kiégetések módjáról, ‘s a tserép feddeknek, a Hazába való elterjesztések által, a gyuladásoknak eltávoztatásáról – és ezt a Tudományos Gyûjtemenybe ki nyomtattattam. – Felfedeztem az addig szokásba volt malmoknak fogyatkozásait, elõ adtam miképpen lehet azokat meg jobbítani. – Protectáltam a vas malmok készítését, ‘s az erõl való Irásomat ‘s rajzolatjaimat, be adtam: német nyelven, az Alsó Ausztriai Landes Regierungnak Bétsbe – melly 200 arany jutalmat igért annak, a ki erõl leghellyesebb elõ adást készít, ‘s elõadását rajz és modell által megvilágosítja. –

Rajzoltam egy ollyan Toló Kaszát, mellyel ollyan sebessen lehetne rendet vágni, mint a millyen sebessen megyen az ember. Rajzoltam egy ollyan machinát is, mellyen a kévés gabonát, egy munkával ki lehetne dörzsölni, meglehetne szorni és rostalni is. de még ezek tsak Rajzba vagynak, idõvel meg fogom probálni, ha jobb módom lesz a megkészíttetéseket. – Sok jegyzéseket össze irtam ara is: mimódonn lehetne a szaglás és kóstolás által minden lat a természeti dolgoknak ísmerésebenn bejjebb menni. – hogy lehetne ki tapogatni mitsoda részekbõl vagynak össze rakva, ezeknek isméretek által, hogy lehetne   a természetnek eddig ò[em] esmért ajándékait testünk táplálására s orvoslására, bõvebb mértékbe fordítani

Ezt miutánn a Királyi Magyar természet tudományi társulat rendes tagjává választattam 1846^ban székfoglaló beszédül elkészítve a társulatnak bé adtam^.

Látván·/· Látván, hogy Fõtiszt. Superintendentia által igért Oskolai könyvek soka érkeznek: a nállunk levõ alsóbb Oskolák számára, a Keresztyén vallásból, a mellyeket szükségesebb tudni, rövidedenn, a gyermekektõl is megérthetõ egyûgyûséggel, leírtam, ‘s a Tanítóknak által adtam – Kérdésekbe és feleletekbe foglalva leírtam az egész Erköltsi Tudományt is, és ezeknek Tanítóink a tanításba már egynehány esztendõktõl fogva hasznokat veszik.

Eleinte hogy Szentesre kerültem, semmi külsõ gazdálkodásba nem avatkoztam, A földemet felibe adtam szántani; egy tehénnél ‘s egynéhány tyúknál egyebet ñ[em] tartottam ‘s akkor legjobban volt dolgom. – De azutánn én is idõsebb Collégáim példájokat követvén, lovat, ökröt, juhokat szerzettem; magam szántattam, vettettem, földet arendáltam; s a mi egyfelõl bé jött, más felõll a tseléd, a jószág meg emesztették ‘s a mi ezektõl megmaradt házi szükségre és gyermekeim nevelésére, taníttatására nagyobb részént mind el ment, – mellyre nézve az utánnam következõknek azt javaslom, hogy mennél kevesebb tselédet és jószágot tartsanak, a Gazdálkodásba való avatkozás helyett, a bõv idõ terméseit takarítsák   meg, és elõ menetelök lészen.

1800^ba szüret elõtt 3 héttel vettem meg az Ekklézsia szõllejét 550 ezüst frton. – 1805^ben meghívódtam Vésztõre Prédikátornak, – de gyermekeim taníttatásokra nézve tsak itt maradtam. – 1808^ba vettem meg 2000 frton az öreg Csó Istvántól a Kurtza-parton lévõ házamat; ennek idõrõl idõre való epítése sokba kerûlt. – 1813^tól fogva, másutt tanuló fiaimra költök mind a mai napig. – 1814^ben 1^mo Martii valasztódtam voxok által Tractuális Assesorrá; – Szerentsém volt ezen 19^dik század elsõ napjának reggelén. Tanítást tenni Megváltónknak ama mondásáról: szükség nékem annak akaratját tselekedni, a ki engemet elbotsatott etz. Az ujj templomban, midõnn a kis Parochiális Udvaronn levõ szinbõl, a régi templombéli székek be hordódván elõször tartódott Isten tisztelet, én tettem Tanítást aról a mi vagyon I /:Sám. 7:12. mindeddig segítségül volt nékünk az Úr. – Az Ujj Kathedrábann pedig elõször a Jésus Krisztusnak Luk. II. 21^ben levõ mondásáról: Bóldogok, a kik halgatják az Istennek beszédét és megtartják azt.

A muzsikában gyönyörködtem; a Klavirozást, mellet még Deák koromba elkezdettem tanúlni, itt laktomban is gyakorlottam, mind eddig még Klaviromat fiamnak advánn, azzal felhagytam.

Faragtsálni és kivált nyáronn a déli álom ûzésére szerettem, mellyet egyik·/· mellyet egyik betegségem alkalmatosságával az orvosom tanátsolt, és ebben annyira mentem: hogy nem tsak székeket, kanapékat,   hanem egy mesterséges kis varró asztalt is készítettem. Illyen környül állások között, légyen hála életem fõ gondviselõjének nagy részént mind eddig vidámonn békességesen töltek el életem napjai. Hivatalomba eljárni hívenn igyekeztem; megadtam mindennek a mit tõllem a szeretet és igazság kívánt, senkit méltatlanúl nem bántottam; Collágaimat és minden belsõ hivatalt viselõket, mint atyámfiait úgy néztem, betsûlleteket óltalmaztam, javokat minden igazságos módonn elõ mozdítani kivántam, mellyel azt nyertem, hogy a rossz indulatúak mért háborgatni nem tudták, a jók pedig erántam jó indulattal viseltettek. – Hogy mind az által mindenben minden bántódás nélkül töltek volna el eddig lefojt esztendeim azt nem állítom, engemet is értek néha néha kedvetlenségek. – Ezek között legnevezetesebb vólt az, melly ekképpen történt: meghalván T. Gyarmati Ferencz 1812^ben Martiusba a következett Curátor Sebesi András, másokkal eggyet értve, a Prédikátori fizetésbeli gabonát, a mellynek az ára az ekkori Bankó világba nagyon felment, a vásárhellyieknek példájok szerént, pénzre akarták reducálni. Készíttettek is valami Újj Conventionális levelet, és azt az Ekklézsia Jegyzõje által be mutatták: de én azt feleltem: hogy semmi változtatott Conventionálist,  a Fõtiszteletû Superintendentia jóvá hagyása nélkül el nem fogadhatok, minthogy engemet attól a Canon el tilt. – Ugyanezt bé mutatták a visitatió alkalmatossagával a T. séniornak is, de az is a Fõtiszt. superintendentiára útalt, a Notárius pedig T. Juhász István pedig ezt tette hozzá: “nehezenn fogják a F. T. Superintendentián is tzéljokat érni, mert semmi hellyes okok nintsen ara, hogy most mikor az Ekklézsia sokkal nagyobb, változtassák azt a fizetést, mellyet régi Atyáink határoztak akkor, mikor az Ekklézsia sokkal kisebb volt mint most, – meg van írva: a ki a régi gyepût el hánnya meg marattatik a kígyótól” Hogy hát ebben nem boldogúltak reám nehezteltek. Ehez járúlt: hogy az Özv. T. Gyarmatiné Asszony káplánya T. Tóbi István, mindent elkövetett, hogy a boldogúlt T. Atyának succédalhasson: de mivel a F. T. Superintendentiának határozása vólt az, hogy a ki·/· a ki hol Káplánkodik ott actualitásra nem mehet, ha tsak Elõre az Esperest ere õtet nem facultálja; azonban az Elöljáróságnak és a Népnek is jobb része Tóbi Istvánt rendes Prédikátornak ò[em] akarta, – mikor hát nem õ, hanem T. Dobossy Mihály hivódott meg, a Presbyteriumnak köz meg egyezésével: ezt is, mind ez az Atyafi, mind az õ részénn levõk nékem tulajdonitották. Ezek közzûl hát egynehányan össze adván magokat, a város házához fel mentenek és azt nyilatkoztatták ki, hogy ha Tóbi Istvánt én itten meg nem szenvedem, ugy én sem kellek nékiek –   az Elõlljárok a dologba avatkozni òem akarván, halgattak. – Én az Esperesttõl mixta Deputatiót kértem, rendelõdtek T. Fiscalis Nagy Ferentz, Eskütt Bodatz Pál, Assesor T. Lendvai János, és T. Nagy Sámuel. – Ezek elõtt már nagyon kevesen jelentek meg. Okaikat hellyteleneknek v tsekéllyebbeknek találván, mint sem azért betsûlletes embert tsak meg feddeni is lehessen, – kivánta a Deputatió: hogy engemet az õ jelen létében kövessenek meg, egyszersmind tudtokra adódott, hogyha többé illyenben avatkoznak, a vármegyére feladódnak. – Én is megengedtem nékik már nagy részint õket el temettem, – de ezen tselekedeteket, tsak egy igével is nem illettem, – az életben lévõk pedig még jobbak lettek hozzám, mint az elõtt voltak. –

Nem maradt mind az által ez a tselekedet következés nélkûl: mert ugyan ezek közzûl némellyek, a következett 1815^ben bor, búza, pénz levén bõvön, mellyek mind a jó mind a rossz tulajdonságok ki mutatásoknak ösztönei, vér szemet vettek, ‘s az Elõlljárók ellen támadtak, azokat urbarialis iussok szerint hívatalokból illetlenül ki hányták, nevezetesen Balog Istvánt, még a Curátorságban sem hagyták meg – az utánn az Uraság és Vármegye Tisztjei ellen támadtak, de vele tsak azt nyerték, hogy a várost   gyalázatba hozták, a terhet rajta még inkább megszaporították, a fõbbek közzûlök sok tömlötzöztetést, üldözést szenyvedtek, – a kik tehetõsök voltak, elszegényedtek, – Igy szokta az árviz elborítani azoknak is földöket, elvenni a kik bátorságban gondolván magokat lenni, ò[em] igyekezik azt ideje koránn meggátolni – A Gyúladás igy terjed eggyik házról a másikra. – Tudom hogy valamint a testnek ugy életünk történeteinek is vagynak sok elfedezni való részei – és hogy·/· és hogy a hellyén való titkolódzás, szinte ollyan szükséges, mint az igazságnak alkalmatos idõben való ki nyilatkoztatása; Jónak láttam mindaz által ezt, az életem világosabb részeit árnyékozó kedvetlen történeteit is feljegyezni, a következendõknek tanúságára: hogy a mások elõtt való betsületen sokat ne építsenek, mert változó az embereknek hajlandoságok, arra fordúl a merre a szél viszi, – a ki ma mások után megdítsér, holnap a mások kedvéért meggyaláz; de azért, ha minden jó igyekezet mellett ér is kedvetlenség nem kell el kedvetlenedni, ‘s a jóban megrestûlni, tudvánn hogy a változandóság a halasztók sorsa. – Más részrõl azoknak, a kik másoknál valamitskével fellyebb állanak, intésekre: hogy ne hitessék el magokkal, hogy az õ jelen való hatalmok, tekintetek, örökre el takarja tselekedeteiknek dísztelen formáját, – mert az   idõ mindent megemészt, porunk felett meg állvánn a tõllünk semmit nem tartó maradék, kedvezés nélkûl kimondja ítélletét, emlékezetünknek betsûlletére v gyalázatjára. Nem kell hát nekik indúlatból egy lépést is tenni és a gyuladást, bárha tavól van is házoktól, addig kell igyekezni el óltani, míg erõt ò[em] vesz. –

Már hanyatlik éltem napja; mik érhetnek még addig míg az éjtzaka reám következik, az isten tudja, a míg lehet azokat is fel fogom jegyezni; a mi pedig tõllem nem telhetik, bízom azt az utánunk következõknek hûségekre.

C; – Harmadik Prédikátor volt ezenn idõ szakban T. Gyarmati Ferencz, a ki született Sárándon Bihar Vármegyébenn 1743^ba. az Attya volt Gyarmati István; az Annya Kismarjai Mó’sik Erzsébet. Tanulását kezdette Sárándon és ott tanult Conjugista koráig. Az utánn bé vitte az attya Debreczenbe, a hol az alsóbb Classisokat végezvénn Deákká lett ‘s a Togátusok közt 8 esztendeig tanúlván, lett Török Sz. Miklósi Rectorrá. – az itt szerzett pénzenn fel ment Academiákra ‘s Basileáben lakott esztendeig. – Haza jõvénn elsõbbenn lett Rofi Prédikátorrá, a hol 10 Esztendeig lakott, itt házasodott meg, el vévénn feleségûl Ötsödi Prédikátor Király Márton h.[ajadon] l.[eányát] ‘Su’sánnát,  ettõl való gyermekei vóltanak·/· voltanak: 1^sõ Ferentz, elsõben Neszmélyi Rector, azutann szentesi Conrector, most ugyan itt Temetõ Uttzai tanitó. Felesége Karika Judit. 2^ik István, szentesi asztalos mester, felesége Vetseri ‘Susánna. 3^ik Mária: Sós Péter felesége. 4^ik Juliánna. Soós János felesége mindenik Szentesenn 5^ik Zsuzsánna Makai Kántor Bányai Beniámin házastársa. – Rofról Makóra vivõdött Prédikátornak b// Ezenn Tractusba való jövetelekor beirta a nevét aTtractus Protocollumába ekképpen: Ego Franciscus Gyarmathy, subseribi Legibus et Constitutionibus N. Tarctus Bekesiensis D. 22 Octobr. Anni 1783. a hól 20 Esztendeig szólgált, ott lett Tractuális Assessorrá és Notáriussá 1799^ben. Boldugúlt T. Szalai Pál hellyébe Szentesre hozódott Prédikátornak 1803^ban Apr. 22^dikén. Itt választódott Esperestnek néh. T. Kúti Ádám halála utánn. 1808^ban, mellyet fojtatott haláláig, melly történt 1812^ben mártz. 22^dikén. Minek utána a telet a köszvénynek terhes fájdalai között töltötte volna el, élete 69^dik Esztbe. El temettetett 25 martii éppen Nagy Pénteken Prédikálvánn felette öcsödi Préd. T. Juhász istván meg váltónknak ama mondásáról. Atyám a ta kezeidbe tészem le az én lelkemet. Oratiót és Bucsuztató verseket mondott pedig akkori Profess. T. Sípos József. Formájára nézve, jó növésû, egyenes állású, még hajlott idejébe is szép piros ábrázatú, sokba hasonló fiaihoz, sárgás ki ûlõ fekete szemû, egyenes  gesztenye szín hajú, különben egésséges erõs test alkotású, jó izûen enni tudó, pípázni nagyon szeretõ, de a reumába egéssz itt lakása alatt sokat szenyvedõ volt. – Ifjúságában kemény tiszta hangú; de már itt létibe rekedt forma vólt és a beszéd terhére esett. Könnyû tanúló nem volt, ideje nagy részét elfoglaló munkába kerûlt hívatala fojtatása.

Hajlott idejében valamint emlékezete ugy hallása is meg nehezedett, ugy hogy Káplányok altal kellett hívatalát 5 utolsóbb Esztendeibe fojtatni, a kik voltak: Pólya János, hajdan itt volt Retornak Pólya Jánosnak a fia, a ki is itt halt meg – Mikolai József – káplánsága után elsõben T. Földvári, most N. Révi Prédikátor. – Tóbi István Kecskeméti fiú, most Rákos Csabai Prédikátor. – A Prédikátzióit gondosan ki dolgozta – kérdéseket szeretett feltenni, mellyekre megfelelt. Jablonskit minden Prédikátorok közt legtöbbre betsûlte, munkáit szerette. Mikor tájba ide kerûlt, azoknak halottjaikat, kik a szokott ·/· a szokott fizetést valamivel jobbították, a Prédikátzió utann versekkel butsúztatta el, kalapját le téve, – de minek utána értésére esett, hogy ez ebbe az Ekklézsiában soha sem volt szokásba, ‘s a Canonok is az efféle versekrõl kedvezõleg ò[em] ítelnek: ezt elhagyta.

Erzékeny könyörülõ szívû volt, könnyen hajtható természetû, de sokszor tsekéllységért is indulatba jövõ. –  A barátkozásba tartózkodó vólt. E nép kedvét megnyerni igyekezett, kivált az elõbb kelõkét – a Kire megneheztelt, nehezen békélt, mint azt látta Makó az ott volt Collégájának T. Etsedi Miklósnak peldájábann. – Házassági élete békességes, felesége eránt jó indulattal viseltetõ beszédére halgató volt. – Gyermekeit szerette; azok is õ eránta tisztelettel és szeretettel viseltettek. – Semmi musikát ò[em] tudott, sem semmi kézi munkát nem gyakorlott itten laktábann, kivévénn hogy nyáronn néha a házi kertjébenn babrálódott, vagy pedig a felesége fojtatván mezei gazdaságát, ide haza az Apróbb házi állatokról gondoskodott, mindenkor tarka kartonból készûlt Japanicában jarván, fejében pedig fekete bársonból készült Barát-sapkát viselvén. – A Papságra szükséges tudományok mellett; a német nyelvet is értette és azon beszélt is. Könyvei Kedves Unokája Sós Lidia férjére T. Szirbik Miklós, akkori Dobozi, most Makai Prédikátorra maradtak. – Makónn volt Háza szõlleje; itt is volt szõlleje, Ezenn kivûl feles jószágot tartott, mellyeken Édes Annyok halála utánn osztoztak a gyermekei. Eltemetõdött a Nagy völgy tulsó partján a Fábiányi út mellett levõ temetõbe. – Vastag tölgyfa fûtûl való fájára szegezett Epitaphiumára fel vala mettzve a neve, hivatala ideje, hozzá tartozói, de a mellyet kevés idõ mulva holmi erkölcstelen   gyermekek el rontottak. Sírjára Ferentz fia ákáczfát ültetett, a melly most is meg van. – Költött a temetésére akkori Curátor Balog István: 460 vfrtot. – A városnak nagy része, különben is Innep lévén, utolsó tisztessége megadására megjelent. – Nyugvó hellyére ki kisérte.

D; Negyedik Prédikátor volt ezenn Tizenkilenczedik Seculumba T. Dobosy Mihály, a ki született Szentesen 1780^dik esztendõben Junius 14^dikén. Attya volt Nš. Dobosy István, Annya pedig Keresztes Sára ·/· Keresztes Sára. Laktak abban a házbann, melly most Nš Fejér Józsefé a Kurtza uttzába és a nagyobbik Parochiához Észak felé negyedik ház. Tanulását kezdette az itt való Oskolába – fojtatta Hmvásárhellyen Vásárhellyen 15 esztendõs korában, 140 gyermeket tanitott dicsérettel a honnan Debretzenbe ment és ott a Collegiumba tanúló Togatus Deákok közzé iródott 1796^dik Esztendõben. minek utána itt a szokott Oskolai tudományokat elvégezvén a 2^dik Nemzeti Oskolának Esztendeig Praeceptora lett volna, ki ment Kis Marjába Rectornak 1803^ba, melly hívatalát haszonnal és kedvességgel fojtatta 3 egéssz Esztendeig, mellyeknek eltelések utánn ki ment Tudományának öregbítése végett a most is virágzó Göttingai Universitásba 1806^ba ott egy esztendeig, tanulván visszatért hazájábann ‘s lett elsõbenn is a Papi Cenzurának Szabadszálláson tartott Superintendentiális Gyûlésbe ditséretes calculussal lett ki állása ‘s ugyan ezen alkalmatosságra ‘Sid. XI:6 vrbe elõ adott mondása szerént készített Prédikátziójának hellybe hagyása,   a Papi hivatalra lett feleskettetése Consecraltatása és a szokott Formatanak kiadatása utánn, Káplánnya lett Ketskemétenn, ama megélemedett de leke vidámságát ‘s kedves magy.ar Characterét mind halálig megtartott T. T. Superintendens Vég Veressmarti Sámuelnek, kinek egy Esztendeig lévénn segédje ‘s szemlélõje annak hogy hal meg egy jó ember és keresztyén, rendelõdött a F. T. Superintendentia által 1808^ba Vaiszlói Prédikátornak Baranya vmegyébe – a holott megházasodott, el vévénn feleségûl Ketskeméti lakos Nš Töltzéki János szeretetett érdemlett h.[ajadon] l.[eányát] Máriát, de a kitõl, örömmel 's békességgel eltöltött 3¹/₂ E sztendõk utánn, Theresia nevû leánykájájának születésébõl származott nyavajája által, a halál elvalasztotta, neveletlen árva tsetsemõjét Atyai gondviselésére hagyván. Nehezen esett ezenn kedvesétõl lett megfosztatása. Éjjeli nappali aggodó képzelõdéseinek, eltemettetése utann is sok ideig ezen elvesztett kincse lévénn tárgya; történt egy éjfél tájba azt álmodja; hogy meghólt felesége abb a ruhájában mellyb el temettetett, az õ ágya felé közelget; az erõs képzelõdés álmából felserkent ‘s felûl az agyba ‘s ekkor is tisztán láttya elõtte állani a feleségét, tõlle meg nem rémül, hanem szóll: “Oh kedves bár tsak valosággal ·/· valósággal Te volnál! gyertyát gyújtott, még a gyertya világnál is egy ideig látta,   még nem a vér tsendesedvénn, a képzelõdés is más tárgyakra függesztõdvénn, – el enyészett a tünemény, a mint ezt, mint a Psychologiának világosítására tartozó, magánn történt esetet, többször elbeszélte. – Mind neveletlen tsetsemõjére, mind házi állapotjára nézve, kivált ollyan hellyen mint Vaiszló, szükségesnek látván, 10 hónapi Özvegysége utánn, második házasságra adni magát, akkori Baranyai Esperest és Nagy Harsányi prédikátor T. Tót Ferencznek és Vitéz Juliánnának jó nevelésû, okos, munkás, kedveltetõ maga viselésû, szép szõke kék szemû h.[ajadon] l.[eányával] Juliánnával. Kitõl való kedves leányai: Hermina, Juliánna és Jusztina.

1812^ben boldogúlt T. Gyarmati Ferentz hellyébe a Szentesi Ekklézsia Presbyteriuma, köz meg eggyezéssel választotta lejéndõ Prédikátorának, és Seniorális consensus mellett, akkori Cúrator Sebessi András és Notarius Nš Kolosvári István Deputátusai által, meg is hívta; melly hívatalt, bízvánn: hogy ha találkoznak is, kikre nézve bé tellyesedik rajta a Krisztustól felhozott ama példa beszéd: A Prófétának nintsen tisztessége az õ hazájában –, de a több és jobb résznek szeretetét és betsüllését, hívatalában való hûsége, 's betsülletes élete által meg fogja nyerni, köszönettel el fogadta,   és 1813^ban Aprilis 24^dikén ide szállitatott, a kisebb Parochialis Házba, ‘s a következett Vasárnap, elsõ béköszöntõ Prédikátzióját tartotta, aról a mi vagyon:

Ettõl az idõtõl fogva hívatalát folytattja, szorgalmatosan. Közönséges tanításai és Imádságai jól kidolgozottak, – beszédje jó erõss, de néha sebes; módja a természetihez közelítõ, – stylusa, bárha néha szövevényes is és inkább az íráshoz, mint a köz beszédhez húzó; mind az által jó magyarságú, mint nyomtatásbann kijött irásiból is láthatni. Elõ adásai néha hosszabbatskák, mint a huzamos figyelmetességhez nem szokott halgatók, nyáronn a meleg, télenn a hideg által unalmasíttatvánn mind végig egyforma ébredtséggel vehettek volna·/· vehették volna; mellyet mind az által késõbbi idejébenn rövidített.

Hívatalos foglalatosságai mellett, értvén a Német és Francia nyelveket, gyönyörködõtt a nevezetesebb útazók elõ beszélléseknek olvasásába, – és ezek közzûl egy nehány darabokat le is forditott magyarra; sõt szándéka volt a Campe Útazók gyûjteménnyét egésszen kiadni, de tsak Siciliát és Máltát adta nyomtatás alá. nem akarvánn a többin pénzét kotzkáztatni. –

Még Ketskeméti Káplán koráb[an] magyarra fordította, Crantz Dávidnak Grõnland Historiáját és Vaiszlói Prédikátor Korában ki nyomatta 1810 Esztb.[en] Hasonlatosképpen: Archenholtzból fordította a Flibustierek Historiáját, s kiadta 1812^ik Esztbe[n].

  Az aggodó Lelkek vígasztalására példákb, jeles Keresztyén Oktatásokat adott ki, saját gondolati és nagy részént tapasztalási utánn. 1825^ben Calvinus János életét is németbõl magyarra fordítvánn, azonn képével együtt, mellyet a Szék Udvari puszta templom fundamentumának ki ásásakor, két tégla közzé, tsinálva találtak, és a melly ott meg lehetõs épségben meg maradt vala, ki akarta adni nyomtatásb[an]; de annak ki nyomtatását eggyik Typoraphus sem vállalta fel, a nevétõl is félvénn Cálvinusnak. Kedvét találta a gazdálkodásba is. Lovakat, marhákat tartott, de a ló tartásról hamar le mondott, szõllejét, házánál levõ veteményes kertjét, mellyet a Földes Uraságtól nyert, sok munkával ‘s ara fordított költséggel trágyaztatta, forgattatta; a Lutzernát, Jóféle sáfrán termesztését a szentesiekkel megesmertette. Termesztett bõvön Tehén répát is, és az abból való tzukor fõzést is megprobálta, de a szükséges edényeknek nem léte miatt a syrupnál tovább nem mehetett. A Musikát szerette de nem gyakorlotta, hanem fiatal felesége, mikor ide kerûltek, a Forte pianon jól játszott, de mellyel a gyermekek szaporodásával felhagyott. – Nyári idõb[en] gyönyörködött a fürdésbe, uszni is tudott, mellyet még gyermek korában tanúlt, az Attya háza a Kurtzához közel   lévén. – Barátságos jó szivû ember volt, örömest jól tett azokkal kiket a jótéteményre érdemeseknek látott. Házas társával szeretetben és békességb[en] élt. Gyermekeit okos atyához illõ módon nevelte, taníttatta és tanította. – Szeretetet érdemlett hûséges jó Collega volt. – meg élemedett ·/· meg élemedett édes attyát, egyedûl való özvegységre maradván, erõtlen öregségéb[en], már Rector koráb[an] is segítette; Vaiszlói Predikátorságában pedig magához vette, holtig nálla tartotta – Feleségének édes annyát Vitéz Juliánnát, meghalván T. férje, minden hozzá tartozókkal házához fogadta. – kinek nagy reménységû fiát Ferenczet, ki két esztendõs Deák korában megbetegedvén, ide jött édes annyához; és itt hólt meg is, tisztességesen eltakaríttatta, ennek testvérét Theresiát, férjhez adta, Prokator Nš Bodatz Jánoshoz; de a ki kevés idõre özvegységre maradván, betegségbe esett és meghólt, ‘s ezt is eltemettette, valamint szintén ezeknek édes Annyokat is. emlitett vitéz Juliánna Asszonyt. kinek árvánn maradt leányát Mariát mind a napig tartja. 1850^ig

Hogy ezen kedvesei részesi lehessenek azonn szép successiának mellyeket nékik Udvari Ágens néh. vitéz József Testamantum szerént hagyott, sokat költött, sokat munkálkodott azonn, de ebb[en] kivált képpen annak álnok Plenipatentiarius Szûts Agensnek praktikái miatt, kevésre mehetett, még mind ez ideig –  Testi alkatára nézve erõss, egészséges jól termett ember volt. Nagysága középszerû, zömök, jó testû, de nem nagyon kövér, magát könnyen bíró, gyors járású, eleven friss beszédû, a munkától strapatiától nem irtózó. – Fekete tömött haja már 40 eszt[endõs] korában kezdett tarkúlni, messze ellátó kék szemeit, az éjjeli olvasás, irás, lehet hogy a pipa füst is, mert munka közbe szerette szipákolni pipáját, annyira meg gyengítették, hogy már 45 eszt[endõs] korában szükségesnek látta azoknak pápa szem által való segítését. – Ábrázatja, – kerek férfias formájú, ruházatja a fellyebb írt módú volt sinkója is, mellyet télen ha útazott szokott viselni, a háznál bõr sapkáb[an] járt. – Könnyen tanuló, jó emlékezõ tehethséggel biró volt, értelmét a hol hívatala kivánta bátrann, egyenesen kimondó. – A társalkodásb[an] vidám, beszédes, tréfás, de Tréfából is senkit meg nem sértett, meg szomorítani ò[em] kívánt. A barátkozásnak hasznát venni tudó, élelmes emer volt. –

Néha az arany érnek alkalmatlanságait ki véve, itt lakása nagyob részét, minden betegség nélkûl töltötte el. Különben is mindaz ételben mind az ·/· mind az italban a mértékletességhez szabta magát, – Az ételben válogatós nem vólt, jó izûenn megevett minden jól készûlt szokott ételeket. – A bort modjával meg itta, de a víznek is barátja volt. –  Mindennek tettzeni lehetetlen, akarni, köz hívatalt viselõnek, nem tsak bolondság, hanem bûn is, sokszor köteleztetnek õk, a rosszúl tselekedõket hívatalosann meg inteni ‘s feddeni; a Közjó mellett, a magok hasznokat vadászóknak ellene mondani; tartoznak az igazat, az azt megesmerni òem akaróknak meg mondani ‘s jussaikat a társasági rend ellenségeitõl óltalmazni – Az ilyeneket már hibájoknak meg esmerésében, rendszerént megakadályozta a magok igazságtalan szeretete: nem az õ tselekedeteiknek jó rendre való hozásokról, hanem azokonn való bosszú állásról gondolkoznak, kik õket rossz szándékaiknak véghez vivésében akadályozni bátorkodtak. – Ha hát találkoznak is némellyek, kivált az 1815^diki zûrzavaros idõkb. mellyben ez a város forrásba volt mintegy, kik ezen T. férfiunak ellene szóllottak ‘s kísebbítették ‘s méltatlansággal illették, azon tsudálkozni òem lehet – ez az õ emlékezetét meg nem szennyezheti, – annyival inkább mert a jobb és okosabb része az Ekklézsiának mindenkor szerette és becsûlte is õtet. – Azokat a nevezetesebb változásokat, mellyekenn még ezután által fog menni, az utánunk következõk feljegyezni ne terheltessenek. –

 

II.^dik Szakasz .

A Lelki – Pásztorok Kötelességeikrõl.

Kötelesek voltak, minden nap, reggel és estve közönséges könyörgést tenni, télenn által pedig, Advent elsõ napjától fogva Húsvétig, minden héten Szerdán és Pénteken, ha tsak halott nem vólt és Esketõk nem vóltanak, a Sz. Irást magyarázni. Vasárnap és Innep napokonn dél elõtt, szabadosan választva valamelly sz. Irásbeli helly szerént; dél után pedig a Heidelbergi Katechismusnak Dominikákra fel osztva kérdései szerent tanításokat tenni. Minden Esztendõben 9^szer az Urnak sz. vatsoráját a sz. Gyülekezetnek ·/· a Sz. gyülekezetnek ki szolgáltatni: a betegekhez a sz. vatsorát fizetés nélkûl ki vinni. A kisdedeket a Sz. Keresztség által az Ekklézsia társaságába bé venni. Kötelességek az Oskolákra fel vigyázni és azokat a Seculáris Oskola Inspektorokkal gyakorta visitálni; a Tanítóknak a hellyes tanításra útat mutatni, ha hibáznak meg inteni. Az Úr Asztalához járulókat confirmálni. Ezek esketik öszsze a házasságra lépõket, elébek adván kötelességeiket. A meghóltak utolsó tisztségek meg adására õk tesznek halotti tanításokat, vigasztalván az életben maradtakat. Megintik 's megfeddik a botránkoztató bûnbenn élõket, ‘s a megtérni szándékozók poenitentia tartásokat a nép képébenn elfogadják –  az egymással gyûlölségben élõket; a háborgó házasokat igyekeznek le tsendesíteni ‘s megbékéltetni, vagy ha nem lehet, az elválás úttyára igazítani. Ezek mellett vigyáznak az Ekklézsia tagjainak erköltsére, pallérozodására, – a rossz szokásoknak ki irtására, és a jó rendnek feltartására. –

A Presbyteriális Gyûleseknek, mellyek ezen idõ szakaszban a nagyobb Parichiális háznál tartódtak, õk a Praesesei, és õ nállok nélkûl ezenn Gyûlés törvényesnek lenni ò[em] tartatott. még az Ekklézsiának Notáriussa nem vólt, õk jegyezttek fel a Gyûlésbe elõfordult dólgokat. A Curátoroknak ‘s Egyházfiaknak elõ állítások, felesketések számadásaiknak ‘s az azokhoz tartozó Documentumoknak meg visgálása, õ általok és õ elõtök mentek végbe. Valamint szinte az Ekklézsiának a Presbyterium eleibe terjesztett minden építtetései 's munkáltatásai is. A Szegváron levõ v[ár]megye tömlötzéb[en] való rabokat is köteleztettek minden esztendõb[en] 6^szor 7^szer meglátogatni, azokat oktatni, ‘s nekik a Sz. vatsorát ki szolgáltatni. Figyelmetességet érdemel pedig, hogy ezen idõ szakaszbann tsak egy halálra sentetziázott rabot sem kellett a halálra késziteni és a vesztõ hellyre ki kisérni: mivel senki is a T[in]ettes V[ár]megye által halállal ò[em] büntettetett meg.

Végezetre kötelességek volt: az Ekklézsia Mátrikuláira is fõbb hellyekrõl jött Currensek be irására ‘s ezeknek Protocollumaira vigyázni, valamint szinte a házasságra menteknek Keresztleveleiket; 3szori hirdetésrõl adott bizonyítványaikat, – kötelezõ leveleiket, móringjaikat Dispensatióikat megõrizni és rendben tartani. – III Szakasz ·/·

III Szakasz .

A Lelki Pásztorok fizetésekrõl.

Az elsõbb vagy idõsebb Prédikátor fizetése:

1^ször Készpénz: 100 frt.

2^or Fûtõért, rostálásért és daráltatásért: 50 frt.

3^or Búza: 50 köböl.

4^er Árpa is: 50 köböl.

5^ör Só: 2 mázsa, 6^or Hús is: 2 mázsa.

7^er Faggyú: 50 ft, 8^or Tüzifa: 6 öl.

9^er Bors 1 ft. 10^er méz: 4 ittze.

11^er Vaj: 12 ittze, 12^er Sajt 12 egész.

13 ^or Széna 6 szekérrel vagy helyette 18 frt.

14^er 1 Sessio föld Uraság földjén. 4 kötél föld pedig Fabiánba, melylyeknek árendáját 1813^ig az Ekkl[ézsi]a fizette, azután pedig maga az elsõbb Prédikátor.

15^ör Culináréért (: egy hízott sertésért: 9 akó borért, 16 akó bornak lucrumostól való elmeréséért) a Város házától adódni szokott 40 frt.

16^or Keresztelésért egy márjás vagy 17 kr. Esketésért 1 frt, a leány részérõl 7 kr. halotti Prédikállásért 1 frt. –

  A második vagy ifjabb prédikátor fizetése:

1^ször Készpénzbe: 100 frt.

2^or Fûtõért, rostálásért és daráltatásért: 50 frt.

3^or Búza: 50 köböl 4^er Árpa is: 50 köböl.

5^ör Só 1 mázsa, 6^or Hús 1 mázsa.

7^er Faggyú: 40 ft, 8^or Tüzifa: 6 öl.

9^er Bors 1 ft. 10^er méz: 4 ittze.

11^er Vaj: 12 ittze, 12^er Sajt 12.

13 ^or Széna 4 szekérrel vagy helyette 12 frt.

14^er 6 akó bor, vagy helyette 12 frt.

15^ör Egy hízott sertés vagy helyette 12 frt.

16^or 4 kötel föld Fabiánba.

17^er Keresztelésért; esketésért, temetésért mint fellyebb.

Ezenn ·/· Ezenn fizetésekre nézve jegyzést erdemelnek ezek: A kész pénzel való fizetés pengõ pénzbe volt meg igérve, azonban a pengõ pénz meg kevesedett, hellyét a papiros pénz foglalta el, ennek pedig betse le szállott ugy hogy 1810^ben már 100 Bankó frt tsak 20 ezüst frtot ért – Ezenn 20^ért adott válto tzéduláknak ismét kevés idõre le szállott a betsek 8 frt pengõ pénzre. Azonba a Lelki Pásztoroknak soha sem fizettek ezüst pénzzel a Conventionális értelme szerént, hanem papiros pénzzel, 100 frt pengõ   pénz helyett 1810^ig 20 frtot, azután pedig 40 frt érõ Bankó Czédulákat advánn, mellybõl könnyû által látni, mennyivel kevesebb vólt ezenn idõ szakaszbanban élt Prédikátoroknak kész pénzbeli fizetések, a fellyebbi idõkben éltekénél. – Az Esketésért és Halotti temetésért adódni szokott 1. ezüst frtért ugyan a T. T. Superintendentia rendelése szerint 2 banko frt adódott; de a keresztelésért járó 17 kr mindenkor tsak Bankó érték szerint fizetõdött; ebbe is sok vólt a kár. – A szénáért, borért hízott sertésért határozott kész pénzel való kifizetés ezenn század eleinn hellyesenn esett, mert akkor egy hízott sertést lehetett venni 12 frton, egy szekér szénát 3 frton, egy akó bort 2 frton; de már a Bankó világb a mikor egy sertés hizva 70–80 frt is vólt, egy akó bor 6–7 frt, – egy szekér széna 8–9 frt, – bankóba venni fel azt a mi ezüstbe volt határozva, károssan esett. Azonba ezeket soha in natura meg nem adták, hanem tsak a meghatározott árba. Tsak egyedûl a gabonabeli fizetés adódott ki a Conventionális szerént. – 1807^ig a volt szokás, hogy az Egyházfiak azonn módon adták által a Gabonát a Hivatalbélieknek a mint õk azt az Ekklézsia tagjaitól által vették,   le töltvén azt azokbann a vermekben, mellyeket a Curátorok elõre az Ekklézsia költségen el-készíttettek meg zsúpoltattak. Ennek az a haszna vólt, hogy a gabonát tisztábban adták bé a lakosok, legalább rosta allyat nem adtak; bõ idõben pedig bovebbetskén advánn 50 köböl 5–6 köblöt is szaporított, ugy hogy megtisztítva is bõvön bejött az 50 köböl, – de az említett 1807^dik esztb[en] Curátor Lakos János meg hagyta gabona szesedéskor az Egyházfiaknak, hogy a bé szedett buzát és árpát vigyek az Ekklezsiai Gránáriumába, annak utána innen merõdjön ki egésszen el tsapott vékával ·/· vékával mindenik Conventionátusnak az illetõ rész, – mellynek a következése az lett, hogy az Egyházfiak keveset gondolván azzal ki millyen gabonát ád, kivált mikor kerûlt ollyan Curátor is, a ki azt mondotta az Egyházfinak: hogy ha korpát adnak is neki el vegye – a bé szedett gabona igen ajjassá lett, ‘s ha valamitskét nyert is az Ekklézsia a Hivatalbélieknek gabonájának szorosan való kimérése által, sokkal többet vesztett a szemetes gabonának oltsóbban való eladása által. Különbenn az itt elõ adott mód szerént, a Curátorok a Prédikátorok fizetését idejéb[en] kiadták, és ha az Ekklézsia Granariumaból ki nem adódhatott a gabona vagy piatzi ára kifizetõdött vagy pénzenn másunnan is meg vevõdött.

IV^dik Szakasz .

Azonn vallásbeli és Ekklézsiai rendtartásoknak, környûl állása elõ-adása, mellyek a Prédikátorok kötelességeinek fõbb tárgyai vóltak:

A) – A templombéli közönséges Isteni tisztelet Hétköz napokonn így ment végbe: Reggel harangoztak nyáronn Sz. György napjánn kezdvénn Sz. Mihály napig 7 órakor, télenn pedig 8 órakor, tartott a harangozás 1 fertály óráig. – Ennek elhagyásakor elsõben énekeltek az oskolás gyermekek egy verset. Azutánn a Kántor énekelte azt az Intovítust: Könyörûlj rajtunk Úr Isten vagy más effélét. A mikor az egész Gyülekezet felállott, e meglévén énekelt 2–3 verset valamellyik énekbõl, mellynek számját elõre kirakta – A pausa utánn ismet egy verset, mellynek utólsó sora alatt a Lelki Pásztor fel ment a Cathedrába, egy kis rövid imádság eleibe bocsátva fohászkodás utánn Reggeli Imádságot mondott a néppel, ezután el mondotta a: Miatyánkot ‘s bérekesztette egy rövid meg hallgattatásért való fohászkodással. – lejõvén a Cathedrából, – ha Keresztelni való volt, megkeresztelte. ha pedig halott vólt, vagy más publicálni való azt még a Kathedrából ki hirdette.   Ezeknek végek lévén, a Kántor ismét énekelt egy két verset ‘s azutánn a gyermekek, ez alatt elsõbb az asszonyok, azutánn a férfi a templomból ki takarodtak, utoljára jöttek ki az Elölljárok és Lelki Pásztorok.

A Délutáni Isteni tisztelet is ezzel a rendel végzõdött. Vasárnap ·/· Vasárnap és Innepnapokonn így ment végbe az Isteni tisztelet: eljõvénn a rendelt idõ a Harangozó tsengetett egy fertájig – ennek vége levénn, eggyik a leány Oskolabeli Tanítók közzûl fel-ment a Kathedrába és el-olvasott 2–3 részt a Bibliából, ekkor minden harangokat meghúztak 2–3 minutáig. Vége levénn a harangozásnak az Oskolás gyermekek énekeltek egy verset, ez utánn a Kántor Intovitust énekelt, mellyet a nép felállva mondott vélle. Ez utánn valamelly alkalmatos Énekbõl, mellyet néha, mikor jónak látta a Prédikátor még harangozás elõtt neki meg jelentett, – 2–3 verset énekelt, az után pausált, – a Prédikátor felment a Cathedráb[a] – az Istennek segitségûl való hivása után Imádkozott ‘s utána a Miatyánkot elmondotta. – A Letzkét felvette – Prédikált rólla, mellyet elvégezvénn ismét könyörgést mondott, – nevezetessenn könyörgött a Királyért, az Ország igazgatóiért, Elölljárókért, Tanitókért és Tanulókért, az egész Népért, az azok közt lévõ betegekért, szûkölködõkért Özvegyekért, árvákért ‘s az utána ismét el mondotta a Mi atyánkot. Ezek utánn Publicálta mire alamisnálkodjanak, ki hirdette a házasulókat és más   jelenteni valókat. E meg lévén meg áldotta a népet, mellyet a nép felállva fogadott el. A Kántor a tanitáshoz alkalmazott éneket énekelt – azután a gyermekek ‘s a nép ez alatt a templomból kitakarodott.

Dél után is így ment az Isteni tisztelet, tsak hogy az Innepeket és a sz. vatsora ki szolgáltatásának napjait, kivéve, ò[em] szabad Textusokról, hanem a Heidelbergeni Cathecismus Dominicákra osztott kérdései ‘s feleletjei szerént tartódtak a tanítások; és hogy a Tanítás után az Uri imádságon kívûl más imádság nem mondódott.

B.) – A keresztelés igy ment végbe:

A bé polált 3–6 napos tsetsemõt a Kereszt anya a kereszteléshez szükséges lanyhó vizet pedig a Bába a templomba hétköznap reggeli isteni tiszteletkor felhozták. Vége lévénn a könyörgésnek a Prédikátor ki ment a keresztelõ edényhez, a hova már a kis gyermeket a Kereszt-anya és a Bába ki vitték. – Itt[en] elmondván ‘s megmagyarázvánn a Keresztség szereztetésének igéit, imádkozott a Prédikátor ·/· a Pédikátor a kisdedért, melly utánn a Bábától a Keresztelõ Kannába tõltött vizet a Kisded fejére öntötte igy szóllván: “Keresztellek én tégedet az Atyának és a Fiúnak és a Sz. Léleknek nevében Amen.”. és kisdedet megáldotta, ki jövénn a templomból a kisdedet bé vitték a Keresztelõ Lelki Pásztor házához, – és az annak születé  se megkeresztelése idejét, szüleinek a megkeresztelõnek és Kereszt atyának, s anyának neveiket az Eklézsia Matrikulájába beírta, ezért a szokott 17 krt

Hogy az egész Tractusban 17kr vagy 1 márjást fizették a keresztelésért: azt az 1748^ik Esztb Jan. 25^én Szentesen tartott Partialis Synodusban határozták az akkori Tractualis Elõlljárók: illyen szókkal: Nrs 5. Inteo Venerabili Tract aegralis abtineal solutio pro administratione Baptismi scilical 1. marium. kiírta a Trac. Protocollumából K. B. megfizették ‘s a gyermeket hazavitték, és Keresztelõt laktak – mellyet annak utána a K. Anyák azzal pótoltak vissza, hogy akkor is mindjárt adtak valami ajándékot a kisdednek, – azutánn is Gyermek ágyas komájoknak 2–3^szor is ebédetskét vittek, vagy küldöttek – A Bába a keresztelõben hiúskodott. – A melly fiatal menyetske elõször volt a keresztelõb[en] abba belé kötött illyen módon: A konyhába az ajtóhoz egy üres fazekat vágott, szörnyû hatalmát jelentvén ezzel; bé jõvénn a házba feltartott fõvel szaglált ‘s igy szóllott: idegen bûzt érzek ‘s a nálla lévõ füstölgõ tsepût, az új menyetske széke alá vetette, ‘s bébüdõsitette a házat. Miután egy tálba vizet és egy darab téglát be hozott, fenyegette a menyetskét, hogy megszappanozza 's meg kereszteli, hatsak valaki meg nem váltja. Választott hát magának az idõsebb Asszonyok közzûl kereszt anyát, aki 2–3 garast adván a Bábának: ezért õt Kereszt anyának nevezte.

C:) – Az Úr vatsorája, a Cánonok szerint 6^szor szolgáltatott ki minden esztendõben., ezekhez járúlt az: hogy a három sátoros innepekben mind a két nap kiszolgáltatott. Ezen szent alkalmatossággal egy héttel elõtte ki hirdettetett ‘s az ehhez való illendõ készülésre intetett a nép. – A Curátor gondoskodott a kenyérrõl és borról pénzen szerezvén ezeket, ha valaki az Ekklézsia tagjai kõzzül nem ajándékozott ere bort vagy búzát.  A kenyeret ugy süttette, hogy az Úr Asztalára szükséges két kenyerekenn kívül, küldött a Prédikátoroknak kettõt, kettõt. A Rectornak, Tanítóknak eggyet-eggyet. Magának, a vice Curátornak, Scribának, Egyházfiaknak is eggyet eggyet. Így tartott ·/· igy tartott ez a szokás 1806^ig a mikor az akkori Curátor a Papok számára tsak egy-egy kenyeret küldött, a több Ekklézsia szolgáinak pedig semmit sem, – mellyet a következett Curátorok is követtek, néha mind az által bõv idõben küldöttek esztendõbe egyszer a Tanítóknak is. – Bort rendesenn egy egy akót szokott venni a Curátor minden Úr vatsorája ki osztására. – A kenyeret el vagdalta az 1778^ban Katona Mihály által készített fejér nyelû késsel az a Prédikátor a ki nem Prédikállott, és aki akkor a kenyeret osztotta. Az Úr Asztalát el készítették az Egyházfiak az Ekklézsia Notáriussával együtt hajnalba gyertya világnál. Az Ón Kondérokonn kivûl egy két tserép kondérokat is megtöltöttek borral, ara az esetre, ha amazok nem lennének elegendõk. Az Isteni tisztelet tsak úgy ment végbe, mint egyéb vasárnapokonn. Tsak hogy míg az Újj Énekes könyv be nem jött, rendszerént a Kántor ezt énekelte “Emlékezzél Úr Isten híveidrõl s a t. vége lévén a szokott Isteni tiszteletnek, a Prédikálló az Áldás elõtt meghívta a Híveket az Úr vatsorájára. Véllek bûneikrõl vallást tevõ és azoknak botsánatjokért esedezõ Imádságot mondott. Bûnös és büntetésre méltó vól toknak megesmerése; a Jézus Krisztus által lett meg szabadúlásoknak és a jövendõ élet megnyerésének hivése felõll, a szokott 3 kérdésekre halható feleletet kivánván, megbíztatta õket bûnök botsánatjának és az örök életnek meg nyerésével – meg áldotta õket. – Le jõvénn a Kathedrából énekeltetett a XXIII^dik 'Sóltár, mellynek éneklése alatt, a kik communicálni nem akartak ki mentek a templomból; a két Prédikátorok pedig a Sz. asztalhoz járulván azt ki takarták, – egyik a kenyeret ki óldozta és abból egy szeletet a tanyérba tett, másik a két poharakat megtöltötte, – a melylyik nem Prédikált Ágendát mondott, az utánn Úr vatsorája vétele elõtt való könyörgést, ‘s meghívta a bentmaradtakat az Úr asztalához való illendõ járúlásra. – A bort osztogatának a Poharak töltögetésébenn segített egyik tanitó. – Az Úr asztalához járultak elsõben is a Bírák, kik míg Communicáltak az egész nép felállott – azután jöttek a Déli azutánn az Északi oldalon ülõ férfiak, – ezeket követték a Karbeli Ifjak, kiket berekesztettek az Oskolás gyermekek, a Rectorral, Cántorral és a Práeceptorokkal járulván a Sz. Asztalhoz. – ezek utánn jöttek az asszonyok elsõben a déli oldalonn ûlõk, kik között az Elsõ székben ültek a Prédikátorok·/· Prédikátorok feleségeik, a Kántorné, Nótáriusné, ‘s még vagy két elõkelõ asszony. – Azutánn az Északi oldalon lévõk, utoljára jöttek a Koldúsok ha valamelyik nyomorúltat fel hozták a Tzinterembe, ahhoz a Sz. Vatsorát a Papok ki vitték. – Mind ezek utánn Communikáltak a Lelki Pásztorok, a nép fel állott ‘s mikor elvégeztek,   akkor ûlt le. Ez is meglévén az Asztal bétakartatott; – Háladó imádság mondatott, és a Nép megáldatott elbocsáttatatott.

A megmaradt kenyérbõl és borból vitték ki a Papok az Úr vatsoráját a házaknál levõ betegekhez, mellyben csak oktatás, vígasztalás és könyörgés után részesíttettek, hálaadó Imádság utánn megáldatva hagyattak el. Az elvagdalt kenyerek, mellyek megmaradtak a Papoknak adódtak, a megmaradt bort pedig az Ekklézsiának belsõ, külsõ szolgái közt mind el osztotta a Curátor, részesítvénn abból a Harangozókat is. – Az Úr vatsorája ki osztásakor, mindenkor a Magyarországi Reform.[átus] Ekklézsiák szükségire való Adakozás publicáltatott, mellybõl gyûlt summa a Tractus és a Superintendentia szükségeinek pótlására forditódott mind addig, míg Fõ Curátor m. Péchi Imre a T. T. Superintendentia által azt nem parantsolta, hogy ezen jövedelem egésszen a Superintendentiára küldõdjön be a Tractusok pedig gondoskodjanak magukról.

D.) A Házasulók össze kelések igy ment végbe. Ki nézvénn a Házasuló személly szüleivel vagy Attyafiaival eggyet értve, azt a kit feleségének kívánt megnyerni, elsõben valami ügyes Asszonyok (:Gyalog sátányoknak nevezték ezeket:) meg tudatták, ha el menne-é hozzá, és ha biztató választ nyert a férfi Násznagyával együtt el ment azt megkérni,   a leányos részrõl 2–3 nap kérõdõtt a gondolkodásra. – melly eltelvén meg izenõdött, ha megyen-é a leány vagy nem; ha a leány ajánlotta magát, nap hagyodott a kézfogásra, a mikor jegyet váltottak, a férfi adott egynéhány frtot, a leány pedig egy pár keszkenõjét adta által – E megesvén a Házasságra menendõk Násznagyokkal együtt fel jöttek a Hetes Prédikátorhoz és magokat a Publicálásra be íratták. – A Prédikátor ekkor megtudakozta, ha a szülék meg egyeztek-é a fiaiknak házasságában ‘s nem erõltették-é azokat? Az ifjak szeretik-é egymást, mennyi idõsök? Nints e köztök közel való Atyafiság, sógorság, melly a törvényes házasságot meg akadájozná? Itt való születések-é? ha nem, van-e keresztlevelek? vagy özvegységekrõl való bizonyítványok? Nem volt-é a legény katona? ha vólt az Abschidot elõ kellett mutatni,valamint a mester legényeknek Kundschaftjaikat. Mikor az ·/· mikor az után Össze esküdtek ezek vissza adódtak, de a Prédikátorok raírták hol, mikor házasodtak meg? Intette az Ifjakat, hogy míg a Publicálás tart jól meg gondolják szándékokat, – és ha valamellyik félnek a másik nem tettzik; míg a Publicálás tart szabadosan le mondhat a házasságról.

  A 3^szori kihírdetés 3 vasárnapokonn, vagy Innep napokonn, vagy néha kivált idõsebb özvegyekre nézve Télenn Szerdán vagy Pénteken, a mikor a Nép a Sz. Írás magyarázásának hallgatására számosan fel szokott gyülekezni a Templomba, szokott meg esni. – E meg lévén az összekelés napja elõtt a Házasságra menõk násznagyokkal és valamelyik Atyafival – a Prédikátor házához feljöttek az ugy nevezett Censurára. Ott elsõben a Násznagyok, azutánn a Házasulók meg kérdeztettek ha a Publicálás ideje alatt nem adta-é magát valami ollyan dolog elõ, melly az össze kelést akadájozhatná. – Meg próbálta a Lelki Pásztor a házasúlókat vallásokat hogy értik? Intettek a kegyesség szerént való tudományba és jó erköltsökbe való elõmenetelre, a békességes életre stb. – Más nap, melly rendszerint Szerdánn volt Reggeli Isteni tiszteletre fel-jöttek a Házasúlók Nász-népestõl a Templomba, ott az Isteni tisztelet végezetekor az Úr Asztala mellé ki álván, a Prédikátor által oktatás és Imádság utánn meg esketõdtek és rájok áldás mondatott. – A Templomból a leány, valamint a legény is kisérõikkel együtt szüleik házokhoz mentek. A legény nász népjével együtt gyalog vagy kotsikon, el ment a leányért. A násznagy hosszas Ceremoniás beszéddel ki kérte a leányt,   a másik pedig kiadta, a legény a leány szüleinek a leányuk neki adását meg köszönte ezek áldást mondván rájok el bocsátották, – de ez a szokás 1807^be Lakos János Curátorságában eltörlõdött, mert ez a lányos házhoz való menetel jó útban veszedelmes, sárba alkalmatlan volt, puskáztak, pernyével töltött fazekakat hajigáltak a lovak elé, melly miatt a meg szelesedett lovak sokszor felforgatták a kotsit. Ezen idõ ólta a templombóli esketõrõl egyenesen viszik a leányt – a legényes házhoz.

A lakodalom a tehetõsebbeknél 2–3 nap tartott, a szegényebb sorsúaknál egy estve. Ezeknek rend szerént dudázsok volt, vagy tekerõ hegedûssök; amazoknál Czigány legények muzsikáltak, kik között elsõ volt a primás, azután a Contrás – Bõgõs és Czimbalmos, a Klarinét és Trombita még ezen század 10 elsõ esztendejéb[en] nem volt szokásba. Nevezetes Mussicusok voltak ezenn idõ szakaszba: Hibás Pista, Markóts László ‘s ennek fia ·/· ‘s ennek fia Gyuri a ki mindenféle musicán tudott játtszani. Farkas István, Csonka Pál ect. Tekerõ Hegedûs volt pedig Geretz János. – A melly gazda musicust nem fogadott, ott a gazdát és násznagyot fütyöltették vagy dúdoltatták a rekedtségig, ha nem akarta megtsipkedték az Asszonyok. – A nevezetesebb lakodalmi ételek a tehetõsebb gazdáknál ezek voltak: 1. Csiga leves, drága étel volt ez. Vida Mihálynál a tsiga tsináló Asszonyok lakodalom elõtt való hétenn 6 akó bort ittak meg.   2^or Hús tormával vagy más mártással. – 3^or Tõtött Káposzta; rajta kolbász. 4^a malacz hús mézes és mazsolás mandolás lével. 5^or marha láb savanyú lével, mellyben ‘sirba sütött kotzkás kenyér és sok veres hagyma volt. – 6^or Hurka riskásával tüdõvel megtöltve és patzolt tejfeles lével. 7. Apró jószag szárnya, lába nyaka ect. valami édes lével. 8. Ezek utánn jöttek a sültek, marha, sertés, lud, pujka, kappan, bárány nyúl, olly nagy bõvséggel, hogy tsak ezekkel megelégedhetett volna tisztességesen az egész lakodalmi nép. Bérekesztették ezeket – 9^a A sok kaláts, rétes, peretz, gyümölts ‘s mind azokra itták a tenger bort. – Lehet gondolni, hogy 100–150 embert igy vendégelni 2–3 nap, melly sokba kerûlhetett. Én ugyan, aki az éffele vesztegetéseknek több ízbe szemlélõje vóltam bátrann merem írni, hogy ha Szentes 1700tól fogva 1800ig annak felét, amit lakodalmakra, keresztelõkre, Halotti torra ‘s név napi vatsorákra el-vesztegetet a köz jóra adta volna, olyan Capitalis Gyûlt volna belõlle össze, hogy annak Interessébõl most adójának nagy része ki telne. – A Ifjúság szolgált az asztalnál szép rendel. Ezek közt voltak elosztva a vendégek, kik azokat kötelesek voltak meg hívni, és mikor haza mentek el kísérni. – Ebéd ‘s vatsora alatt a muzsikusok huzták most a Rákóczi nótáját,   majd a Darvakét; majd ismét más szomorú vagy víg nótát, – és mikor a vendégek, a gazda ‘s újj házasok egézségéért ittak, nagy gyorsasággal és lármával Tust huztak. A násznagyok vigyáztak a rendre. Tántz mestereket tettek, kiknek arra kellett vigyázni, hogy egyszerre nagyonn sokan ne áljanak fel tántzolni, és hogy egy leány vagy Asszony se maradjon el ‘s szomorodva ne menjen haza. – Az Ifjak hajdon fõvel tán- tzoltak, egy ingre vetkezve, kiabálni szabad nem volt, hanem tsendes ·/· tsendes vidámsággal kellett múlatni. A ki megrészegedett, lármázott vagy káromkodott, azt a násznagy a lakodalomból kirekesztette, vagy pedig Aristomba is tétette, melly az 1779^dik esztendei Presbyteriális végzés szerént, valami elõre kiszellõzött és szalmával meghintett verem volt, ebbe vetették a részeg, garázdálkodót, vagy ha nem vólt, a sertés ólba. –

Mihelyt látta a Násznagy, hogy a bortól hevesedõ ifjak ‘s mások az illendõség határát kezdik által hágni, a gerendára lántzot vettetett által, és ha valamellyik hibázott, kiáltott a Võféjnek: “Tsördíts lánczot” a ki azt megtévén, jel adódott mindennek a magára vigyázásra ‘s az áristom elkerûlésre. –

Az idõsebb férfiak az Asztal körûl, melly meg volt sûltel, kalátstsal borral rakva, beszélgettek és iddogáltak, – vagy pedig a kamarába pipázgattak.

A lakodalom utolsó napján, meg hivódtak a meny asszony   szülei és Attyafiai is, és ez neveztetett: Kár – látónak.

E.) A Halottak eltemetésének e volt rendi: A meghóltat béjelentette a Bejáró: Funcrator:), ha ének szós volt a Rectornak; ha Prédikátziós a Prédikátornak is. A Rector beírta a meghóltnak nevét a Hóltak Lajstromába, beírta meghalások ‘s temetések idejét, betegségét. Esztendejét, és a Bejáró nevét. Elsõb 24 ezután 48 óra elõtt Chururgus visitációja nélkül nem volt szabad senkit eltemetni; ha tsak meg nem fakadván nagyon szagos ò[em] vólt. Ugyan akkor hír adódott a Harangozóknak is, kik a reggeli isteni tisztelet utánn harangszó által adtak jelt a halott felõll, az Asszony féléknek kétszer, a férfiaknak 3^szor tsendítvén, – ezután az Énekszósnak egy; a Predikátziós halottnak minden harangokat meghúztak. – A Prédikátziós halott a Templomb[an] is ki hirdetõdött; mikor temetõdött, és a Halotti Tanítás a Templomba[n] lesz-é vagy a háznál. – A harangokat mind az által szabad volt meghuzatni, a Énekszós halottaknak is, ha a szokott 3 frt fizetést le tették. –

Eljövénn a temetés ideje, melly dél elõtt 10, délután 3 óra tájban szokott lenni rendesenn, harangozó által hír adódott a temetésre való menetelre ·/· menetelre. A Predikátziós halotthóz a Lelki Pásztor a Kántor egy Pracceptorrral és 7–8 gyermekekkel el ment a halottas házhoz. Ott mikor a testet ki hozták a gyermekek énekeltek egy verset. Az utánn a Kántor 5–6^ot   a Lelki Pásztor a Vasárnapi Isteni tiszteletnek rendi szerént végezte az Isteni tiszteletet, a tanítás utánn el olvasta a bé adott írásból a meg hólt élete leírását, Attyafiainak neveket, betegségét halálát. A Praedikátziókból rövid alkalmaztatást tett a meghóltra, az élõknek a meghólt eránt való jóságokat megditsérte, reájok áldást mondott, a meghóltnak nyúgodalmat és idvességet kívánt ‘s az Ekklézsia kebelébõl el botsátotta békességgel. –

A halottat a temetõb[e] nem volt köteles a Prédikátor ki kisérni, ha mind az által jó esmerõsse v valami nevezetes ember hólt meg azt tetztzése szerént ki kisérte. –

Az utánn a Kántor és gyermekek énekelgettek a hólt test elõtt. A temetõben is míg el nem temették. – A temetés végekor nem volt szokás a köszöntgetés mint némelly hellyekenn. – A Prédikátzió ha az idõ alkalmatos volt a halottas ház udvaránn, ha essõ, sár, fergeteg volt a templomba vitetett véghez, bé hozódva a koporsó a templom közepére, a hol a szomorú felek körûl ûltek v rá borultak a koporsóra, mellybõl ki jövõ rossz szag pedig sokszor még a távol lévõknek is nagy alkalmatlanságot okozott. Ez a szokás 1817^ben a Consilium parantsolatja által eltörlõdött, ettõl az idõtõl fogva a koporsó a Cinterembe szokott tevõdni. – A kik nagyobb Cerimóniával akartak temetkezni, azoknak halottjaik felett a Prédikátzió utánn a Rector Bútsúztató verseket is mondott. Az Oskolás gyermekek pedig harmoniás éneket mondottak a Rector directiója a Cántor és Tanítók segítsége mellett. –

  A fûtûlvaló fára felmettzették a meg hóltnak nevét, halálának esztendejét, illyen formánn: Itt nyugszik az Urban boldogúlt V. I. 1812.” több nem férvénn reá. A tehetõsebbek vastag fõtõl való fájára Epitaphium szegeztetett; de a melly ritkánn maradt épségben esztendeig, – holmi pajkos gyermekek, irígyek le szaggatták azt. Innen már 1815 ólta nints e szokásba, tsak a fõtõl való fára mettzik a mit akarnak. – El temetõdvén a halott az Atyafiak, barátok a halottas torra meghívódnak, mellyben sokan nem tsak jól laktak, hanem meg is ittasodtak, a szomorú feleknek és minden jobb érzésûeknek botránkozásokra. Már a mai idõben ez is kezd a szokásból kimenni. Szokás ·/·

Szokás volt ennek a Századnak még az eleinn a Lucubratio is. Ez abból állott: hogy reggeli Isteni tisztelet utánn egy óráig, estve pedig 10–12 óráig is, egy Préceptor 6–7 gyermekkel a halottas háznál, némelly ahhoz értõ embereknek ‘s asszonyoknak segítségekkel, minemûek voltak Csávás András és Zó Ilona, énekelgettek, közbe, közbe etették itatták õket, és a szegény gyermekeket annyira le itatták, hogy alig tudtak az Oskolába mászkálni, mellyért ez a szokás el törõltetett a Presbyterium által.

  A közönséges Prédikátziós halottól fizettek a Prédikátornak eleinte 1 ezüst frtot, késõbben 2 bankó frtot. A Butsúztatós halottért a Prédikátornak 2 ezüst frt. késõbb 4 Banko frtot. – A Rectornak Butsúztatásért 7 ezüst márjást. – késõbb 4 frtot. Bankóba[n]. A halottak Protocollálásáért 7¹/₂ krt ezüstb[en]. A Deákoknak is 7 ¹/₂ krt. Lucubratioért 17 krt. – A Kántornak Prédikátziós halottól 20 ezüst krt. Ének szósnál 10 krt.

A harangozóknak mind a három harang meghúzásáért 9 ezüst krt. egy harangért 3 krt. – Az Ekklézsiának a Harangokért elsõben 1 frt 8 krt, ezüstb[en], – késõbben 3 frt. Bankóban.

Harmadik Rész.

Az Oskolai Tanítókról.

Elsõ Szakasz.

A Fiú Oskolájabeli Rectorokról.

1. Ezenn században elsõ Rector vólt: Õri Fábián Dániel. Hozódott ide a Debretzeni Collegiumból, a hol Jurátus Deák volt. 1801^be Aprilis 24^én , és tanitott 2 Esztendeig. – Ez egy kisded, sovány nagy sas orrú, nagy kék szemû, szõkés egyenes hajú, kevés beszédû tsendes maga viselésû, külsõjére nézve keveset mutató Ifjú ember volt, de tudományára, fedhetetlen jó erköltse, tanításbeli tehettségére ‘s szorgalmatosságára nézve a leg   ditséretre méltóbbak közzûl való volt. Különös gyönyörûségét találta a Mathesisra tartozó tudományokban. Üress óráit, soha széllyel nem járvánn, erre szánta. Végezvénn itt közkedvességgel fojtatott hívatalát, felment Pestre és ott 2 esztendeig tanulvánn a Sublimior Mathesist, a Rigorossumot Eminens Calculussal ·/· calculussal állotta ki. – ‘s mindjárt Diplomájának ki nyerése utánn Budánn a Bandirectiónál aplicáltatott, a hol ezutánn is a jelesebb ‘s nehezebb munkák bizódtak reá. – A Palatinus József különösen szerette; ennek eszközlése által a Dunai Navigations Inspectorrá lett, ‘s ebb a hivatalábann halt meg 1825^ben. hagyvánn maga után 20.000 frt kész pénzt; egy drága könyvekbõl álló Bibliothécát és a legválogatottabb Ingenieurséghez meg kivántató eszközöket, mellyeket ide való Dr. Sebõk Sámuel veje Vásárhelyi Pál vett meg nagy oltsónn. Ha lála elõtt kevéssel készitette kérésemre azon plánumot, melly szerént templomunk bóthajtása felülrõl vasakkal meg-erõsíttetett, elõ adván hozzám írt leveléb[en]: hogy ha e sem használna kivûlrõl oszlopokkal kell a falat is az azon fekvõ bóthajtásokat meg erõsíteni: vagy a mi még bátorságosabb lenne a bóthajtást egésszen le szedni, ‘s helyette deszka padlást készíteni.

  Az õ szelid ártatlan maga viselesét még nagy Uraságában is mind haláláig meg tartotta. – tisztesség és áldás fedezi porait. –

2^dik Rector volt Gyõri József. hozódott ide Debreczenbõl 1803^ba Márt. 6^dikán. a hol Juratus Deák vólt. Az Attya vólt Naszályi Prédikátor. Termetére nézve csontos jó növésû, kék szemû, göndör szõkés hajú, himlõ hellyes, sovány nem igen szép ábrázatú, de azért kedves, szeretetre méltó Ifjú volt. Társalkodása természetes minden álnok mesterkélés nélkül való, beszédje egyenes szívet és jó indúlatot mutató. Tréfás, mulattató vólt. Igen jó Clavirista volt, – Tanításbeli alkalmatos vólta ‘s szorgalmatossága hellybe hagyható. – A Butsúztatók készítésére szer volt, meg tudta ríkatni az Asszonyokat. – Végezvén itt dítséretesen hívatalát ki ment tanúlni Göttingába, a honnan esztendõ mulva haza jövén lett Gárdoni Pappá Fejér V[á]megyéb[e]; ott házasodott meg, elvévénn Szentesrõl özv. Nš Dobosy Mihálynénak, abban az idõbenn legszebb hajadon leányát ‘Su’sánnát; de a ki 1826^ban meg hólt, a mikor már Gárdonból Pátyra költöztek vala, ‘s özvegységre hagyta szeretett férjét 2 neveletlen gyermekeivel.

3^ik Rector és Professor volt T. Sípos József, a ki született Ketskemétenn, tanult Debreczenbe[n],   ahol 8 esztendõs Deák volt, mikor kijött Vásárhellyre Rectornak, a hol jól végezvénn hívatalát ment Göttingába tanúlni, lejõvénn lett Szoboszlai Káplán, ‘s elvette itt Barna Máriát ·/· Barna Máriát feleségûl. Onnan ment N.[agy]Kõrösre Conrectornak; onnan pedig Szeremlére Prédikátornak. Ezen hívatalából hívódott Szentesre Professornak a már készen levõ ujj Oskolába 1805^be május 5^dikén. és szolgált itt 13 esztendeig, jó állapotban tartvánn az Oskolát. Formájára nézve magas termetû, de meg görbûlt hátú, teli testû, férfias szép abrázatú, jó nagy horgas órú; szép tudományú, okos de akadozó beszédû, szorgalmatos, kemény fenyítéket tartó tanitó vólt. Ezek mellett öreg modú jó Pap; meglehetõs Poëta, mint egynehány itten létibe kinyomtatott Prédikátzióiból és Butsúztató verseibõl is ki tettszik mellyel illy Titulus alatt jöttek ki: “Oskolai Rectorok Tárháza.” Itt készítette az “Ó és Ujj magyarját” mellyért rá Pethe Ferentz minthogy õtet a magyar nyelv nyaggatásáért sok hellyt korpázva, szörnyen haragudott. – Hízelkedni nem szeretõ, egyenes szívû jó barát volt, mértékletes józan életû, de a pípázásban fáradhatatlan volt ritkánn lehetett munka közbenn is pipa nélkül találni.

  Meghalván itten elsõ felesége, gyermekek nélkül, második házasságra lépett, néh.[ai] Gárdoni Prédikátor T. Tanárki Mihálynak Kun Sz Miklóson Assessor Már János által tartott árva hajadon leányával Eszterrel; kitõl születtek Jósef, Gábor, Sándor és Antal fiai, és Eszter, Juliánna, Klára leányai, – kik mind szép, egészséges jó reménységû gyermekek, valamint az édes Annyok is, egy jó erkölcsû egészséges, munkás, férjéhez hûséges kedves szép asszony – meg halván Békésen T. Prédikátor és Tract. Assessor Dömény János hellyébe, régi ohajtása szerént, a Professorságot elhagyván Prédikátornak vitetett a T. Tractus rendelése szerént 1818^ban aprilis 24^dikén. még Professor korába denomináltatott vala Tractualis Assessornak, melly Assessorságában késõbben 1822^ben voxok által erõsíttetett meg. – Már egy darab idõ ólta beteges állapotb van ‘s Káplán által viteti hivatalát. – Igy kopunk ki a világból. –

4^dik Rector volt Ferge János; Pozsonyi Prédikátor T. Ferge Jánosnak a fia, a ki mint 7 esztendõs Deák Debretzenbõl hozódott ide 1818 aprilis 19^dikén. magas, barna piros, sebes járású kemény beszédû, fekete hajú és bajuszú szép fiatal ember volt, a mulatást, borozást, házolást szerette, – Cantussal, Butsuztatóival, mellyeket ·/· mellyeket hatalmasan el mondott magát kedveltette, de hívatalával nem sokat gondolt,   valamint szintén a jó intéssel is, a honnan osztán, noha 3 esztendõre hivódott vala meg. 2¹/₂ esztendõ mulva más hozódott hellyette. Ennek az idejében hólt a Kurtzába Augustus eleinn a Pataki Supplicáns Bitskei István nevezetû Ifjú. Be írtunk a Collegiumba a Professorátushoz, hogy valami jó Ifjat küldjenek hellyébe, különben kéntelenek leszünk Ujra Professorról gondoskodni. Küldödött hát különös ajánllás mellett 1829^ben novemb. 10^dikén

5^dik Rectornak: Nagy István, nem is tsalatkoztunk meg benne, mert õ egy tisztességes maga viselésû, jó erköltsû, szorgalmatos és hasznos tanító vólt. Született õ Pázmándonn Gyõr v[ár]megyében: tanúlt a Philosophiáig Pozsonyba; ment Debreczenbe hol 7 esztendeig tanúlt ‘s egyik Professor T. Varga István a maga fia mellé Instructornak választotta. – Magas fekete hajú és szemû, piros ábrázatú, szelíd nyájas, szép ifju ember volt – nagy pipás és szíves sakkos. – negyed fél esztendeig lakott itt mindenek elõtt való kedvességbenn. Felment Bétsbe tavasszal, õsszel le jött, ‘s lett N.[agy] Kõrösön Néh.[ai] Senior T. Medgyesi Pál Káplánnya, ‘s mindennek az öreg embernek, mind egész háza népének, sõt a városi nép nagy   részének kedvét meg nyerte, a kik mindent el követtek, hogy ezen Ifjú embert Prédikátorjoknak megnyerhessék, de a hatalmasabbak, azok között T. Fodor Gerson is ellene lévénn, el ment Bajára Prédikátornak és most is ott lakik. Ezt követte

6^dik Rector Tatár Ferentz. Losontzi fi. Elsõben a hazájabeli Gymnasiumba, azután Debretzenbe tanúlt a hól 8 esztendõs Deák vólt. Hozódott Szentesre 1824^ben 27^dik Áprilisba[n]. Oskoláit jól végzett magát jól értõ, szelíd tsendes maga viselésû, szíves barátságu, mértékletes életû, sokat tûrni tudó, jó tanító volt, de még is jobb lett volna ha a puskázásba kevésbé gyönyörködött volna, mellyért meg is intõdött, és ez neki kedvetlenséget okozott. Termetére nézve alatsony szõke kék szemû, szép ábrázatú, zömök, erõss testû volt, ritka ember tudott olly keményen fogni, és olly messze hajtani mint õ. Itten 3 esztendõt töltvén Bétsbe ment, a hol egy Hónap alatt széllyel nézvén ment Pozsonyba ‘s ott egy darab ideig a Diaetát frequentálta és nem haszon nélkûl. – Haza jõvén lett M. Berényi Káplán és a Berényiek nagyon meg kedvellették mert jó Pap volt. Óhajtották volna rendes Prédikátorjoknak ·/· Prédikátorjoknak megnyerni, de oda T. Nagy Mihály rendelõdvén õ ment Túr-Kevibe káplánnak – onnan Békésre hozódott Káplánnak T. Sípos József úr mellé, – onnan rendelõdött Dobozi Prédikátorrá. : Ott él most is kedvességben 1871-ben halt meg. – nem ugyanaz mert már 869 ben òem élt.

II^dik Szakasz .

A Rectorok kötelességeikrõl ‘s Fizetéssekrõl.

Fõ kötelességek volt az Oskola Rectoroknak a Tanítás. Tanították 1814^ig a Praeceptorok közzûl azokat akik Debretzeni Deákok nem voltak, hanem Rhetoricát vagy Poësiát tanultak, ‘s ezekkel együtt jártak ugy nevezett Collatiora a Rector tanítványai közzûl is azok, a kik ezeket a studiumokat gyakorlották. – A Rhetoricát tanították elsõben a Freyer, azután pedig a Hasse könyvei szerént exponálták és könyv nélkül is tanulták a Cicero Selecta Oratioit és Julius Caesart. Tanították a Romai régiségeket Nieuport szerént, írattak Periodusokat, Chritikákat. – A Poëták a Regulákat tanulták a Molnár Albert Grammatikájából, fordították ‘s könyv nélkûl is tanulták Ovidiusnak és Vergiliusnak ki válogatott részeit – A syntaxisták a Regulákat tanulták a Cellárius Grammaticájából, ugyan ennek nagyobb Vocabuláriumát könyv nélkül tanulták. Corneliust, Phaedrust fordították memorizálták. Stylus és Periodusotskák írásáb[an] gyakorlódtak. – A Grammatisták a Collarius Grammaticáját, kisebb vocabalariumát tanulták, Langius Collogiumát fordítottak, memorisálták, sententiakat mondottak – mind együtt tanulták a vallást, Énekeket, a Szent Historiát. Amazt a Nagy Catechismus, ezt Hübner szerént.

  A Geographiábol a világ 5 részeinek közönséges esmeretét, Europa országait, Fõ várossait bõvebbetskénn. – Magyar Országot a Kis Tûkör szerint. Arithmaticából a Fractióig, Irást, Contractusok, Quietentiák, levelek készítése módját. – Késõbbi idõbenn Professor T. Sípos József útánn tanították a vallást az Út-mutatás 2^dik Darabja, az Erköltsi tudományt a 3^dik Darabja szerént. A Szent Historiát magoknak kellett ki írni a Bibliából és könnyen érthetõ ·/· érthetõ módonn tanítványaik elõtt el beszélleni és azoknak azokat hallásból kellett meg tanúlni. A magyar Törvényt a Prof. Kövi Compendiuma szerént. A Physicából a nevezetesebb tudni valókat Fábián szerént, ezenkivül a Mechanicának fõbb részeit. Legtöbb idejeket töltötték el a fent megnevezett Rectorok a Deák nyelv tanításával, a mellynek nagy részint tanítványai el hagyván az Oskolát semmi hasznát sem vették. – Illyen módonn híjjába munkálódtak, híjjába fizetõdtek. – Kétszer tettek minden esztendõben Exament, September és Aprilis közepe tájánn, mellynek napját a Presbyterium határozta meg. – A tanításon kivûl kötelesek vóltak Újj Esztendõ elsõ napján, Nagy Pénteken, Áldozó Csütörtökön, és az Úr vatsorája kiszolgáltatásakor dél után a templomba Predikálni. – A meghóltakat a Halottak Lajstromába beírni; a halotti temetésre Tanítványai közzûl Classisonként rendelni, Butsúztatókat mondani.  A Praeceptoroknak tanításokra maguk viselésekre vigyázni, ‘s az egész Oskolájaban a jó rendet fel tartani. Mikor vagy templomba vagy Halotthoz mentenek, kötelesek voltak szokott Deák ruhájokba öltözni, melly állott Prof. Sípos József ideje elõtt nyáronn: Bokáig érõ fekete dolmányból, mellyen elõll ellapított vastag drótból készûlt egy ujjnyi hosszú meg tzinezett Kaptsokkal vólt sûrûn bekaptsolva és e fekete matéria övvel körül kötve. – Télen pedig bokáig érõ fekete hosszú mentébõl, melly térdig érõre, veress róka bõrrel volt meg prémezve, ezt mikor nagy Tzeremoniát akart ütni, a dolmányra palástúl vette, tévénn a fejéb[e] nagy szélû három szegletre felakasztott kalapot. – Prof. Sípos Józseef ideje után mentét többé ò[em] viseltek sem kaptsos dolmányt hanem tsak fekete szõrbõl készûlt gombos dolmánt és kerek kalapot.

B.) Fizetések volt 1805^ik ez: Kész pénz 80 frt, Asztalán 50 frt. (: mind ezüstbe:). Kenyérnek 9 köb[öl] Búza, mellyet az Ekklézsia meg õrletett. Minden gyermektõl egy véka Búza, 2 véka árpa, (járt fel 250–280 gyermek) e mellett minden gyermek 17 krt, a városházától 70 ft hús, 2 akó bor, 30 ft faggyú, minden halott beírásért 8¹/₂ kr. – Butsúztatásért 7 márjás,   Fûtõ elegendõ – Professor Sípos Józsefnek a fizetése e volt: 100 frt. 120 véka Búza, 120 véka árpa, 30 frt ·/· 30 frt fûtõre. – Hús 70 ft, faggyú 30. halotti beírásért 8¹/₂ kr. Bútsúztató 2 frt. Fa 2 öl. Caniculáris tsirke – prof. Sípos József utánn jött Rectorok fizetése e volt: mindössze 260 frt. 30 köböl búza, 36 köböl árpa, egy mázsa só, 4 öl fa. 70 ft hús. 36 ft fagygyú 1805^ig a gyermekektõl járó fizetést a szülék magok vitték be a Rectornak. Az ólta pedig a Curátorok szedik be és õk adják ki a több fizetéssel együtt.

III^dik Szakasz.

A Fiú Oskolabéli Praeceptorokról.

A felvett idõ szakaszbann fojtatták ezenn hívatalt a következendõ személlyek: 1801^ben Bónis Mihály, Kállai András, Petõ György,

Bónis Mihály betsületes magaviselésû, szorgalmatos és értelmes tanító levénn több esztendõkre meg marasztatott, ment innen Hegyközre Nótáriusnak.

Kállai is meglehetõs tanító vólt; de Petõ szelíd magaviselése és igyekezete által több kedvességet nyert, itt lakott Bónissal együtt 1805^ig akkor, vitetett Békésre tanítónak.

1802^be Bónis Mihály, Petõ György, Dömöki János.

Dömök eszes fiú volt és jól tanított, de egyszer olly bolondságra vetemedett, hogy egy éjszaka   a bortól megzavarodott fõvel jövénn az Oskolába egyik tanítványa szüleinek házoktól, a hová vatsorára hivódott vala, meg látta, hogy a kisebb Parochiális Udvar kerítésén rés van, azon bé ment, a Tanuló háznak, melly külön volt a lakó háztól, konyhája ajtaját nyitva találta, a Kementzéjét bejukasztotta egy ásóval, azonn be bújt, a Curátor ládáját az ásóval felszakasztotta, az Irásokat belõlle ki hányta, a pénzt amit benne talált el vitte, és mint a ki jól végezte dolgát az Oskolába menvénn le feküdt a pénzt az ágya szalmája közzé tévénn. reggel idején észre vevénn a történetet, hívattam a Curátort, kevés vizsgálódás után találtunk egy hamus nyomot, mellyrõl észre lehetett venni, hogy a tolvajnak steklis tsizmája volt és a sarkába szegek vagynak verve, mellybõl azt hozván ki, hogy vagy mester ember, vagy valamelyik Deák munkája volt ez ·/· volt ez, ennélfogva a Curátor gyanakodott, Rátz János Particulistára – el mentünk hát mindjárt az Oskolába, a Praeceptorok tsizmájokat megnéztük, és a Dömöké találtatott hamusnak, és abba voltak szegek verve – Õ hát semmi tagadást nem tévénn a pénzt mind elõ adta. Õ maga pedig szégyellvénn is, tartvánn is a rossz következéstõl – még ezenn a naponn, az itt quartéjozó katonák közzé állott, a holott a mint hallik már Hadnagyságig emelkedett.

1803^be. Bónis Mihály; Szabó János, Petõ György a Deákokkal együtt Convictusba élt Rátz János.

  Szabó János makai fi, két esztendeig ditséretesenn fojtatvánn hivatalát, Debretzenbe Deákká lett. Azután pedig ugyan Debretzenbe Salétrom Inspectorrá és Rátz János is Debretzeni Deákká lett, s onnan ment Szatmárra Conréctornak, ott lakik most is kedvességbe.

1804^be Bónis Mihály; Szabó János, Petõ György, Rátz János. Szíjjártó Szabó Pál ez elsõben Particulista volt, ezután lett Praeceptorrá. Innen bé ment Debretzenbe Deáknak, lett Latzházi Rectorrá, onnan jött Szentesre, lett Cancellista, innen ment Sasra notáriusnak és most is ott lakik békességbe.

1805^be Gyarmati Ferentz, Bónis Mihály, Petõ György, Rátz János. – Gyarmati Ferentz, kirõl alább bõvebben lehet látni, ebben az Esztendõbe vevõdött be az Oskolába második tantónak Conrector név alatt.

1806 Gyarmati Ferentz, Benedek József, Bátori Dániel, Szarvas József. Bátori Dániel jó igyekezetû ifjú volt – lett Ötsödi tanítóvá és Cántorrá, most is ott lakik dítséretesen tanít és énekelget.

1807. Gyarmati Ferentz, Kováts Márton, File Mihály, Bán Ferentz. Convictusban vóltak véllek Rús András és Gál Gábor. ezek nem tanítottak, hanem tsak halottra jártak.

1808. Gyarmati Feretz, Kováts Márton, File Mihály, Bán Ferentz Innen Debretzenbe mentek Deákoknak.

1809. Gyarmati Ferentz Nagy József, Váradi Sándor, Borsos Károly, jó igyekezetû fiúk voltak. Debretzenbe mentek.

 . 1810^be Gyarmati F. Kontz Imre, Bagosi Bálint, Tárkányi József ·/· József, ezek is vissza mentek tanúlni Debretzenbe.

1811.^be Gyarmati F. Herpai Péter, Kálmántsehi Miklós, Kontz Imre ditséretes jó tanítók és tanulók voltak, vissza mentek Debretzenbe a honnan hozódtak.

1812. Gyarmati F.er Kalmantsehi Miklós, Takáts Dániel, Faragó János. Takáts Dániel jó erköltsû, szorgalmatos tanúló és Tanító, innen ment a Debretzeni Collégiumba és lett Seniorrá, most Szalárdi Prédikátor. Faragó hóbortos fiú szentesi születés. Katonának ment, onnan által szökött a Franciákhoz. – Generál Pardonra vissza jött, zöld Pápa szemmel, és a Betsüllet Rend keresztjével járvánn az Uttzán törte a magyar szót, mintha már elfelejtette volna. Váradra a Regementhez bé ment, onnan ki Lengyel Országba, onnan pedig Franczia Országba ismét vissza szökött, oda van most is.

1813. Gyarmati F. – Szeder János, Vida István, Zágonyi István. Vida és Zágonyi István szorgalmatos tanítók és jó tanúlók voltanak ‘s betsûlletesen viselték magokat. Vida vissza ment a Collegiumba. Zágonyi István pedig Bajra ment Tanítónak, de a honnan esztendõ mulva vissza hozódott az öreg Szeder János hellyébe.

1814. Gyarmati Fer. Szeder János, Domokos István, Mester Benj.

1815. Gyarmati F. Zágonyi István, Domokos Istv. Mester Beniámin. Ezek egyszer tul a Kurtzára mentek vadászni, ‘s addig mentek, hogy a Kutzori vendég   fogadóba értek; ott fáradságok enyhítésére annyit találtak innya, hogy az õket megzavarta, valami ott lévõ Gõbölyt hajtókkal össze vesztek, annyira, hogy egy közzûlök valamellyik Hajtsárra rá is lõtt. Más nap reggel a Gazdájjok a Városházához jött, a történetet el beszélte és satisfactiót kívánt, melly ha megtagadtatik a dolgot a v[ár]megyére adja, mondotta viszsza jövet. Tanátsolódott hát nekik az elébb állás, mellyet tselekedtek is. –

Zágonyi István lett N. Zeréndi Rector, a hol most is kedvességbe és betsûlletbe vagyon. – Mester Bénjámin Varga mesterségre adta magát és most itt Szentesen betsûletes és szorgalmatos mester ember ·/· mester ember. Domokos pedig Szeghalmi Tanító lett. – Hozattak hellyettek ugyan ezen esztendõb[en]: Csáji Márton, Szilágyi Sámuel, Molnár Pál és ezek megmarasztódtak a 2 következõ 1816 és 1817^dik esztendõ re is. – Ezek közzül Csáji Márton alkalmatos tanító lett volna, ha szorgalmatosabb lett volna hívataláb[an]; de az ezen idõbeli zûrzavar tsinálókhoz adta magát, azoknak irkált, véllek éjszakázott. Innen ment a Gyalui Pusztára Pálinkás úrhoz gondviselõnek, meg házasodott el vévénn Pápai József leányát feleségül, kível elõre megesmerkedett. Onnan ment Notáriusnak Heves v[ár]megyéb[e], most is ott él becsületben.

Szilágyi Sámuel, tsendes jó indulatú fiú volt, a Tanítása is illyen. Vivõdött ajánlásom után Debeliátsára Rectornak, ‘s most is ott lakik

Molnár Pál legszorgalmasabb és legalkalmatosabb   Tanito vólt ezek között, tsak hogy hírtelen haragú, – mellyért meg is intõdött. szolgált itt 1822^ig, a mikor Debeliátsára ment Tanítónak, a hol lakik most.

1818^ba[n] – Szabó János, Kõrösi Mihály, Molnár Pál, Barta János. Ez a Barta tiszaháti fi volt. Õsszel az Atyafiai eljöttek almával, ezekkel összebeszélt ‘s itt hagyta az Oskolát idõközben; akkor télenn osztán mind a két kisebb classist Molnár Pál tanította, – még pedig ditséretesenn.

1819^b[en] Szabó János, Kõrösi Mihály. Molnár Pál, Tabajdi Dániel. Ritka szerentséje volt ennek az Eklézsiának hogy a fiúk Oskolájába, ollyan egyenlõ jó tanítók lettek volna, mint ebbe az esztendõben. Ki tettszõ volt mind az által közöttök Szabó János, mellyért õtet a Presbyterium az Alsó Párti Oskolában Hajdu András hellyébe Tanítónak rendelte. – Tabajdi is betsûletes jó fiú volt; ment innen Aradra ‘s lett ott a v[ár]megye Physicusának T. Rózsa Úr fiainak nevelõje; onnan ment N. Zerindre Notáriusnak, most is ott lakik. kedvességbe Kõrösi Mihály Praeceptorságába jól viselte magát, azzal a reménységgel, hogy ha állandó hivatalba tevõdik, még jobban viseli magát az öreg Csó István hellyébe. T. senior Úr is hellyben hagyván lett a F.[elsõ] P.[árti] leányoskola ·/· leány Oskola Tanítójává.

1820/21 Molnár Pál, Tabajdi Dániel, Nagy József, Nagy Sándor. – Nagy József igen betsûlletes ifjú   és jó tanító 3 esztendõt töltvénn itt vivõdött Rittbergre Rectornak ott van most is kedvességbenn.

1821/2 Molnár Pál, Nagy József, Sós János, Vida Szûts Mihály. – Sós János szentesi lakos vice Curátor Sós Istvánnak a fia, jól tanúlt, szorgalmatosan tanított, jó erköltsû Ifjú. ment a Collegiumba, onnan ki jött Vásárhellyre Praeceptornak. Ismét vissza ment Debretzenbe 's megint Vásárhellyre jött állandó Tanítónak, ott van most is betsûlletbe. Vida Szûts Mihály szentesi fi Szûts István fia, éretlen tapasztalatlan ifjú. Katonának állott idõ közbe; darab idejét Dobosy János töltötte ki. a ki Debreczeni Deák, Bagosi Rector ‘s végre Catholicussá lett.

1822/3. Nagy József, Berdõdi Menyhárt, Erõzs János, Bakó Lajos jó igyekezetû fiúk voltak. Esztendõt végezvén bémentek Nagy Józsefen kivûl Debretzenbe tanúlni.

1824. Vida Ferencz, Kozák Mózes, Bélteki József, Nagy József. fiatal tanítók vóltak vissza mentek Debretzenbe tudományok öregbítésére, a hol Kozák Mózes meghólt.

1825. Szövetes János, Pinkótzi Károly. Torkos Miklós, Huszti István. Szövetes magáról sokat tartó gyenge Tanító. Pinkótzi magát hánytató Erdélyi Deák, Torkos elsõben jó azutánn rossz. Huszti igen jó tanító. –

IV^dik Szakasz .

A Praeceptorok kötelességekrõl ‘s fizetésökrõl.

a.) Tanították ezek az Olvasást, Irást, Számvetést. – A vallás tudományát elsõb a Kis Katechismus szerént, azután 1805^tõl fogva az Útmutatás szerént. A sz. Historiát elõször az Ostervald Kis Historiája szerént, azután az Út mutatásba elõ adott mód szerint, – az Erköltsi tudományokat az Út mutatás szerént. 1820 év készítettem a kisebb Classisok és az Úr vatsorával élni akarók számára a vallásnak rövid summáját, mellyet az utánn tanítottak, – és azok is a kik tsak·/· tsak egy esztendeig járhattak Oskolába elvégeztek. – Tanitották az Énekeket, ‘Soltárokat, nótáikkal együtt. Az Oskolai Könyörgéseket a Conrector vagy elsõ Praeceptor tanította. Ezeken kívûl a Geographiából a föld részeinek esmeretét. Magyar Ország Geographiáját, statisticáját a kis Tükör szerént, tanitotta a magyar grammaticát, – és a Prof. Sípos József idejében tanította a Declinátiót. Coniugatiót és a Langius Tyrociniumát exponáltatta. – De 1819 ólta a mikor az alsóbb Oskolát 4 nemzeti Oskolákra osztották, ‘s mindenik oskolában mi tanítódjon meghatároztatott. a Deák studiumnak a 4^ik n[em]zeti oskolára ki szabott tudományoknak Tanításával a Rector Oskolájára tevõdtek által.

Ezen kivûl kötelesek voltak magok is tanúlni, a kik t.i. Rhetorok és Pöéták voltak /: mert a Collegiumból jött 2–3 esztendõs Deákok már ere nem köteleztettek:/   a Rectornak oktatása és útmutatása szerént, ki is reggel és estve egy egy órás letzkét tett nékik. Halottra is kötelesek voltak járni és ez által, kivált téli idóben, a tanításra és tanulásra rendezett idejeknek nagy részét, az egész Oskolának kárára el vesztették. – Az öltözetre nézve egyébb meg határoztatások nem volt; hanem valami szokatlan, virító színû és tzifrán kisújtásozott ne légyen.

b) Fizetések 1805^ig ezek voltak: a Conrectoré: 40 fr, a több Praeceptoroké: 25–25 fr. Közönséges halottól 7 kr. – Lucubratióért 17 kr. /: igy hivták a halottak felett való éjjeli énekelgetést:/ Innepi köszöntésért a mit bé vehettek. Búza conventio. Gyapjú kéregetésbeli javadalom. mosatásért mindeneknek 4 frt 10 font faggyú közös haszonra. Perpetus cognia.

1805^tõl fogva pedig: Conrector Gyarmati Ferencnek fizetése volt: 115 frt kész pénz, – fûtõért 15 frt. – 100 véka Búza, 100 véka Árpa, 50 ft hús, 50 ft só, 2 öl tûzi fa. 10 ft faggyú, quartély. melly fizetés kerûlt; a Professorság felállításakkor meg kissebbített Rectori fizetés egy részébõl és az elsõ Praeceptori fizetésbõl A többi Praeceptorok fizetések pedig e volt: mindegyiknek 80 frt készpénz. 4 köböl Buza, 4 köb.[öl] Árpa, közhaszonra 15 ft faggyú. Kocsi és lakó helly, halottra menetelért 8 1/2 kr. V^ik ·/·

V^dik Szakasz.

A Leány Oskolabéli Tanítókról.

  I. A Felsõ Párti Oskolábann ezenn Század eleinn elsõ Tanító volt Csó István, a ki hozódott Szentesre 1782^ben és két ízbe szolgált itten 32 esztendeig – született Õ Vásárhellyen 1751^be az Attya Kováts mester ember vólt. Kezdette tanúlását a hazájába, az utánn ment Debretzenbe 1770^ben beöltözött a Togatusok közzé, ‘s lakott a 31^dik házba, melly abban az idõben Pokolnak neveztetett. 1774^be 4 eszt.[endõs] Deák korába ment Rectornak Fótra, onnan 1778^ba Monostorra Itt házasodott meg el vévénn Német Ilonát, a ki egy ditséretes, emlékezetre méltó, hûséges feleség és takarékos munkás gazdasszony volt. – Maga is Csó István friss, szorgalmatos, beszédes, barátságos ember volt. Középszer magasságú, egyenes gesztenye szín hajú, piros szép ábrázatú, fekete szemû, sebessen járó, hajlott idejébe meg görbûlt állású volt, tûzes indulatú, haragos, de a megbékélésre könnyen hajló – Hivatalát szorgalmatosan fojtatta, ritka leány volt, a kit egy esztendõ alatt olvasni meg nem tanított – a könyv nélkül tanultakat is jól eltudták mondani tanítványi, noha belõlle keveset értettek is. A szám és az Irás mindazonáltal nem volt ollyan jó lábonn mint az késõbbi idõbeli oskolákban. Míg az Öreg Pintérrel együtt szolgált, tsak maga olvasta a Bibliát a templomba az Isteni tisztelet elõtt Vasárnaponként, de Pirtsi Jósef ide jõvénn õ is olvasta. – A Templombann 12^szer olvasta végig a Bibliát, a házánál pedig 1825^ig 44^szer, minden napra kiszabván magára az olvasni való Részeket –  Emlitett feleségével igen takarékossann éltek; jövedelmeket megzsugorgatták pénzeket interesre, leginkább vetésre ki adták. Szõllõt, házat szerzettek ‘s elsõ feleségével laktában az elsõ rendû Capitalistákhoz lehetett számlálni. – De ez el halván, második feleségül vette Debretzeni Máriát, néh.[ai] Székelly János feleségét, ‘s ettõl való mostoha leányára ‘Susánnára és ennek férjére N Dobosy Dávidra fogadott fiára nagy reszént minden keresményét elköltötte, kik õ neki ezért hajlott idejében sokszori meg keseríttetéssel fizettek. – még most is él a mikor ezt írom, egésségbe; küszködik sorsával, tsinálgatja a planumot annak megjobbítására ‘s hajlott ideje nyugodalomba való helyeztetésére, de a mellyet ·/· a mellyet aligha a halál nem visz tökéletességre.

1803^ba költözött hellyére az A.[lsó] Párti Oskolából April 24^dikén Pirtsi József, a ki Sz.[ent] Andrási Rectorságából hozatott ide Tanítónak. Magos, sovány, szõkés hajú, nagy kék szemû, ripacsos hosszú ábrázatú nem a legszebbik formájú jó ember, de a ki értelmes és szorgalmatos tanító tisztességes társalkodású ember volt, de a ki még ennek az Esztendõnek a véginn Dec. 27^dikén lemondott hívataláról, ment innen a Hazájába Nád-udvarra, onnan ismét N.[agy] Váradra lakni, a hol borral való kereskedésbõl tisztességesen él. 1804^ben April 24^dikén el menvén Pirtsi József Szeder János tevõdött hellyére az A.[lsó] Párti Oskolából; ‘s mint gyáva gyarló értelmû, hibás babonás velekedesekkel tellyes, tsekély tanító 1808^dik esztendõ végéig tûrõdött el. – ment az utánn a maga házába lakni. a Szarkás uttzába, ott az Eklézsiai Elölljároság ellenére Oskolát állitott fel a maga házánál ‘s tanítgatott, míg nem azon a részenn az Ujj   Oskola fel nem állíttatott. – Nem soká élt azután, elméjébe meg háborodva hólt meg.

1809^ben Január 7^dikén hivódott meg újra Csó István a Tanítóságra és azt fojtatta 1821^ig a mikor ismét lemondott hívataláról ‘s tevõdött hellyébe Kõrösi Mihály. – Ez a kisded, sovány, egy ûgyû, de a külsõkre nézve eléggé élelmes ember, a fiúk Oskolájabeli Praeceptorságában eléggé szorgalmatos volt, el annyira, hogy midõn az Eccl[ézsi]ai Elölljáróság Molnár Pált és õtet Candidálta volt a Tanítóságra a Nagy Tiszt.[eletû] Esperest Úr voxa Kõrösi Mihályra esett. – De már ezenn hivatalábann megházasodván, földet szerezvén, ingyen sem volt olly szorgalmatos, – mind ezért, mind több ízbeli hejtelen tselekedeteiért magánosan is közönségesen is meg intetett, de ez rajta keveset fogott. – Kérte is az Elölljáróság visitátiókor az õ Dislocáltatását, de a melly mind eddig is jó móddal meg nem eshetvén, tûri és várja jobbúlását.

II. Az Alsó Párti Oskolába 1801^be Tanító volt Pirtsi József, de a ki onnan a F. [elsõ] P.[árti] Oskolába költözvén 1803 Aprilisba hozódott hellyébe Szokolai István Sz. Andrási volt Rector a ki kevéssel ide jövetele utánn levelet vévénn a hazájából Komáromból az Édes annya halála felõll, butsút vett hívatalától helyette tevõdött Interimaliter akkor itten tartózkodó hivatal nélkül levõ Szeder János, de a ki a F.[elsõ] P.[árti] Oskolába tevõdvenn által hellyébe ·/· hellyébe hozódott

1804^ben April 24^dikén Nš Keszi Hajdú András volt Sasi Rector. Ez a jó kedvû, magát kedveltetõ,   nagyon is bõv beszédû. Õsz haju, barna bajuszú, mosolygó fekete szemû, egyenes bátor járású jó kertész, a barom orvosláshoz a naggyából értõ, széllyel járni szeretõ jó kántor ember, nagyobb szorgalmatossággal alkalmatos és hasznos tanító lett volna, mint a ki tanítványi közt mindenkor jó kedvel forogván, azoknak szereteteket, – meg tudta nyerni, – de rész szerént a tréfálódás, rész szerént a kertészkedés, rész szerent a ló orvoslás ‘s más foglalatosságokkal és gyakori széllyel járásokkal el töltvén a drága idõt, tanítványinak híjjánosságát, holmi exameni perorátiók, harmonicus eneklések, tzifra irások által igyekezte ki pótolni, mellyek által a szülék szereteteket annyira is megnyerte, hogy noha mind az Oskolai visitatió, mind az Esperest vélle való meg nem elégédéseket több ízben ki jelentették, mind az által a szûlék pártját fogták. és az õ oskolája kivált nyáronn elég népes volt. Legnagyobb gyarloság vólt mind az által benne az: hogy nemességével nagyon fel látván, másokat, kivált ha az elégnél többetskét ivott fel se vett, mint ennek példáját mutatta Esperest T. Kúti Ádám elõtt, ki midõnn exámenb[en] a templomba[a] faggatná gyermekeit és azok ò[em] tudnának felelni. Õ meg bosszankodván tanítványinak igy szólt: feleljetek ar a mit én kérdek, nagy lármával fojtatván a kérdezést, híjjaba tsitítván õtet az Esperest, mellyért ez meg parantsolta az Elõlljároknak, hogy ezen engedetlen kevélly embert el kell botsátani, mellyre nézve az Ekklesiai is azzal a feltétellel marasztotta, ha az Esperest meg enged néki. A jó öreg Tiszt. Atya néki megengedett, de õ halálig tsak Nš Keszi Hajdú András maradt.

  Az Uraság Tisztjeinek jószágait ollykor néha szerentsésen orvosolván, ezek eránta szívességgel vóltanak, ez is nevelte híjjába valóságát, sokszor két nap is oda vólt orvosolni. – E miatt annyira meg fogytak tanítványai hívatala vége felé, hogy alig tsellengett elõtte 20 30 lány. – Panaszt tevénn hát ellene a Presbyterium Nt. Senior Úr hellybe hagyásával hívatalából el botsáttatott: rendelõdött Kováts házára Lévitának, a hol a felesége nem menvén el velle, a szokatlan ·/· a szokatlan szûk koszt miatt egéssége megromlott és meghólt 1819^be õsszel. Helyébe állítódott

1819^be Szabó János a fiúk Oskolájából, a ki is született Hadházon, tanulását kezdette hazájába végezte a Debretzeni Collegiumban, a honnan 3^dik esztendõs Deák korába hozódott ide Correctornak. vólt õ jó növésû, ritkás fekete hajú, eleven fekete szemû, értelmes fojó beszédû, tisztességes társalkodású, vidám, hosszas fejér ábrázatú. – Elsõ esztendejébe ide jövetelének, valamelly ifjui vidám Társaságba a tanítók törvényét által hágta, mellyért megszóllítódván, olly foganatos lett az õ reá nézve, hogy soha többé ere szüksége nem volt. – Tanításait érett okossággal fojtatta, ki Telhetõ szorgalmatossággal, ugyhogy közönséges hellyen 7 esztendõ alatt még senki ellene panaszt nem tett. Elsõben tanított azonn régibb Oskolábann, melly most a Sina Görögné háza, azutánn költözött a mostaniba 1820 mellynek tágas udvarán szép kertet epitett, mellyben gyönyörködik, ért is hozzá. Külsõ gazdálkodásba nem avatkozik, azonkívül, hogy néha jó akaróinak földjökbenn most Kukoriczát, majd dinnyét vettet; hanem fizetésé bõl el is ruházkodik mérsékletesen, ò[em] is telvén másképpen. Feleségül vette Nš Farkas Mihálynak mostoha h[ajadon] l.[eányát] ‘Su'sánnát, egy magát szerettetni tudó, jó kedvû, okos fiatal személlyt, de a ki késõbbi esztendeibe sokat betegeskedett. – A széllyel járást ò[em] szokta, ha nem néha össze jõvénn barátival, nyáronn Kugli, télen pipálgatás és beszélgetés által mulatja magát. Mindeneket illendõen meg betsûll, de a hízelkedés nem kenyere. Annálfogva õtet is minden jók kedvellik és a kik ezt az Ekklezsiát szeretik, hosszú, békességes életet kivánnak néki.

III. A Temetõ uttzai Oskolába Tanító volt 1817^tõl fogva Gyarmati Ferentz, ki is származását vette fentemlített néh.[ai] Tiszt. Gyarmati Ferentz édes attyától és édes annyától Király ‘Susánnától Makónn. Tanulását kezdette a hazájabeli Oskolába végezte Debretzenbe, a honnan 5 esztendõs Deák korába ment Rectornak Neszméllyre, ‘s ott vette el néh.[ai] notárius Sós Pál fiatal özvegyét. Karika Juditot, kitõl való leányai: ‘Susánna és Lidia. Le jõvénn Szentesre szülei látogatására, éppen akkor mikor a Rectoria eltöröl tetvén ·/· eltõrõltetvénn a Professorság állítódott fel t. i. 1804^be meghívódott Conrectornak és azt el is fogadta, – s fojtatta 1805^tõl fogva 1817^ig ‘s innen tevõdött által ebbe az új oskolába. – Hivatalát ki telhetõ hûséggel, bár ha ebbe külsõ gazdálkodása néha akadájoztatta is, fojtatta, a fenyítékben magát mérsékelõ volt. Józan, tisztességes életû ‘s barátságú, másokat megbetsûllõ, takarékos, igyekezõ, de nem fösvény, nem U’soráskodó ember volt, a honnan a több és jobb rész szerette õtet.

  Formájára nézve közép magosságú, vaskos, erõss testalkotású, egyenes járású, ligetes gesztenye szín hajú, – sárgás nagyotska szemû, kemény hangú (: a Collegiumba is Baszista volt :) piros pozsgás szép magyar ember volt. – Él még most is és fojtattja kedvességgel hívatalát.

Ezeknek a Tanítóknak a Tanításonn kivûl egyéb kötelességek ò[em] volt, hanem hogy egymást felváltva vasárnap Isteni tisztelet elõtt a templomba olvastak Sz. Írást, – és Úr Vatsorája kiosztásakor segitettek a bor osztó Lelki Pásztornak.

Tanították pedig azokat a Tudományokat azon könyvek szerínt, mint a férfi gyermek oskolájába a Praeceptorok, ki vévénn hogy a magyar Grammatikát soha sem tanították. Valamint a geografiából is keveset tanítottak.

Fizetése eggyik eggyik Tanítónak e vólt: minden leány 1 véka Búza, 2 véka árpa és 20 kr. Só 50 ft, Hús 50 ft, 7 öl tûzifa, vagy helyette 2 szál fenyõ vagy pénzûl 2 frt. 1 ft bors, 10 ft faggyú, fûtõ helyett 2 frt. templombéli olvasásért 6 frt.

Szeder Jánosnak már nem adtak 2 véka árpát, hanem tsak eggyet, de õ ezt örömest elfogadta tsak hogy tanitó lehessen. A gabonát a szülék magok küldötték bé a tanítóknak, vagy a Tanítók hordatták bé leányokkal 1819^ig de akkor sok baja lévénn az Elöljáróságnak a Hajdú András és Csó István sok esztendõktõl fogva való restantiáik bészedésével – azt a határozást tette, hogy a leányokért adódni szokott fizetést is az Eccl[ézsi]a szedje bé, és a Tanitoknak meghatározott fizetést rendeljén; melly is e volt:   Kész pénz 50 frt, Biblia olvasásért 8 frt; 30 köböl Búza, 30 K árpa, 50 ft só, 50 ft hús, 1 font Bors; 10 ft faggyú 2 öl tûzifa, Canicularis tsirke, exameni honorarium. Negyedik ·/·

Negyedik Rész

A Kántorról, kötelességérõl, fizetésérõl.

Ezen század elsõ negyedébe Kántorságot viselt ebbe az Ekklézsiába Kása Mihály a ki született Abonba, tanúlt elsõb Kõrösön azutánn Debretzenbe, ahonnan 5 esztendõs Deák korába[n], 1799^be a HM. vásárhellyi templom szentelésre mint Kántor Deák lejövénn ott némelly Elõljáróink meg esmerték és megszerették, ‘s még ezen Esztendõnek vége felé a kis Török István helyett Cántornak meghívódott és a telet a hazájábann töltvénn el tavasszal 1800^ba Áprilisba el is hozódott, és ennek az Ekklézsiának mind kedves szép szaváért, mind minden híjjába való affectatio nélkûl lévõ hellyes énekléséért mint hívataláb[an] való hûséges eljárásáért, mind barátságos, kedveltetõ maga viseleséért, mind eddig szeretett Kántora volt. Formájára nézve, magossas termetû, széles vállú, egyenes állású, fekete hajú és szemû, szagot nem érzõ, magos kevéssé hajlott órú, barnás-piros szép ábrázatú, szabad, vidám bõ beszédû, jó gyalogló, erõs musculatúrájú. – A száz tû hosszát fiatalabb koráb[an] könnyen elugrotta.

 Hívatalára tartozó dolgokon kívül másba nem igen avatkozott, sem musicába sem könyvek olvasásábann nem gyönyörködött, sem külsõ gazdaságot nem fojtatott, egy két jó tehenet mind az által minden esztendõbe tartott, – és azt meghízlalván nyereséggel adta el. Kevéssel ide jövetele utánn feleségûl vette magának, ugyan tsak Abonyból N. Fitos János hajadon leányát Erzsébetet, a ki egy szép, derék, igazi jó Asszony volt; kivel 19 esztendõket szeretetbe és békességbe töltött el. Etõl való gyermekei: Erzsébet hellybeli notárius Nš Boros Samuel felesége, Juliánna Turi Tanitó Varga Dániel hitvese, Maria, Judit, Bortsa, Eszter, – és Antal, a kinek születése a jó édes Anyának halálába kerûlt, melly történt 1819^be Sept. 6^dikán. Ettõl az idõtõl fogva Özvegységben él, a számos neveletlen árvákkal maga Atya, nagy hûséggel nevelvénn gyermekeit; magát pedig olly tisztességesen viselvénn, hogy a helytelenségnek tsak gyanúja is, nem vethet árnyékot betsûletére. Szokott ruházatja volt nyáronn: kerek kalap, setét kék dolmány, nadrág, könnyû kordovány tsizma. magyar köpönyeg ·/· köpönyeg. Vasárnap fekete prémes magyar mentét viselt, télenn fekete bárány bõrbõl készült lengyel süveget; setét zöld farkas bõrõs bundát, vagy könnyû írhás subát; ‘s a sokszor szárközépig érõ sár gázolására alkalmatos erõss borjú bõr tsizmát.

 Kötelessége volt a templombeli és temetéskori éneklés. A templomba 1813^ig énekeltettek a Sz. Dávid ‘Soltári és a régi Énekes könyvbeli énekek, azután pedig az Újj Énekeskönyvbeliek. – Halottnál a Kõrösi Halottas könyvbeli énekek, mellyeket Losonczi István adott ki.

Fizetése volt: Kész pénz 50 Frt. 25 köböl búza, 25 k. árpa. Hús egy mázsa, só egy mázsa; faggyú 25 ft, sertésért 8 frt; tûzi fa 3 öl, vaj 4 ittze, méz 2 ittze; sajt 2^tõ, bors 1 ft, fûtõért, daráltatásért 20 frt; 3 kötél fábiányi föld. Prédikátziós halottól 20 kr, énekszóstól 10 kr. Ezen fizetés jobbítódott 1813^ban azzal hogy a 3 fertáj föld hellyett a mélt. Uraság egy sessió földet adott a lapis tónn, de a melly az 1816^diki Árvíz által anynyira meg romlott vólt, hogy három esztendeig is alig tudta valamitske hasznát venni. – Már az 50 esztendõt meghaladta egésségben, hivatala fojtatására alkalmatos állapotban, mitsoda változásokon fog által menni, míg énekelve végezhetné bujdosását, – meg írják a kiktõl telhetik.

Ötödik Rész

Az Ekklézsia Curátoraitól.

I^sõ 1801 Curátora volt Ekklézsiánknak ezen Seculumba Sós Péter. egy kedves maga viselésû, Istenfélõ, vallását, Ekklézsiáját és annak szolgáit szivesen szeretõ, az egéssz században minden Curátoroknak példáúl  szolgálható jó ember. Termetére nézve középszer magasságu, zömök,  Kövér piros, szép ábrázatú, vidám fekete szemû, sebes járású, szapora beszédû. – még ifjabb esztendeib[en] megkopaszodott, de azt olly takaros parókával fedezte bé, hogy azt nehéz volt észre venni, hogy nem a maga haja. Különben is tsinos, tisztaságot kedvellõ volt. Curátorságát hûségesen fojtatta. Mindenekkel betsûlettel ·/· betsûlettel, ‘s magát mérseklõ kiméléssel bánt. Úgy nézték minden Belsõ személyek és ugy szerették mint az Ekklézsia jó Atytyát. Felesége volt, néh.[ai] Notárius Pápai János leánya Sára. a kitõl való fiai vóltak: Péter, a ki igen meghízván ifjúságában meghólt; Sámuel és Sándor, kik még élnek. Leányai voltak pedig: Sára és Mária. – Figyelmetességet érdemel, hogy az a jó Curátor egy nap hólt meg említett feleségével Pápai Sárával és együtt temetõdtek el. – Valamint az is méltó a megjegyzésre, hogy a múlt században 1721^dik esztendõb[en] akkori Prédikátor T. Pápai Ferentz által (:a ki nagy attya volt Pápai Sárának:) kezdett, de már 1777^ben nem találtatott Matrikulába a legelõször be írott meg keresztelt kisded volt Sós István fia András: És igy mind a múlt századnak, mind a mostaninak Historiájábann az Ekklézsia köz rendû tagjai között elsõ esmeretes név a Sós nevezet.

1802 II^dik Curátor volt Balog István, magass, teli testû, vaskos, erõss ember, ugy hogy ifjúságábann  akármellyik vad Tinót, ha a szarvát és állát megmarkolhatta, a földhöz vágta. Még jó idejébenn megkopaszodott, nyáronn is sapkát viselvénn, – hosszas, piros, kevéssé himlõ hellyes, szép formáju, de mord tekintetû ember vólt. Zabolánn tudta indulatját tartani: “eb a szíve” e volt a szokott szidása, ‘s mikor a tanyáján halgatott vagy fülyült, már akkor tudták a tselédjei, hogy haragszik, tsendesen szokott járni, bal öklét mindenkor a kék mándli ‘sebjébe tartvánn; magát keményen tartotta: a Templomba, egéssz Prédikátzió alatt meg sem mozdúlt, még a fejét se forditotta, hanem néha a bajuszát félre rántva eggyet szippantott, mellyre hihetõleg még gyermek korába kapott. Igazgatásra termett, okos, de egy kevéssé dummogó beszédû, hellyes itéllet tételû, noha, a mint tanuló társai mondják, oskolás korába felette rossz tanúló és fucusáló vólt. Ha valamit parantsolt subalternusainak rövid szóval adta elõ, a ki hibázott 2–3 szóval fedette meg, a szeme közzé nem nézvénn. Soha vélek szóbeszedbe nem elegyedett; mosolygását sem látták esztendõn által is egyszer. Bíró ·/· Bíró Korában a város lakosit régulába tartotta; tsekély hibáért, engedetlenségért is hamar le vonatta az embert, ‘s a mint szokta mondani, meg tsapkodtatta, mellyért mint parantsolni tudó Birót betsülték, de mint gyakrann az irgalmasság határát által hágót gyûlölték.

 Curátorságában az Ekklézsiát híven szolgálta és nem tsak beszéddel, hanem gyakorta költségével is segítette. A Belsõ személyek iránt kötelességét teljesítette, de ha valaki ellene szóllott, az ellen nyersen ki kelt, mint p.[éldának] o.[káért] T. Szalai Pál ellen, mikor az a Kamarának háttal az uttzára való építését nem hagyta hellybe, azt mondotta: lásson T. Uram a maga dolgához, én vagyok a Curátor, úgy építtetek a mint akarom. Ez azonn a tavaszon történt, mikor õszszel a T. Szalai Pál meghólt. – Kedvetlenûl váltak el egymástól.

Ennek idejébenn állapítódott meg az Oskolának mostani formája. készítvénn az ahoz való rajzot Jauernik Vásárhellyi kõmives mester 4 frtért; s meg tevõdtek hozzá a készûletek. – Égettetett 167.000 téglát Kováts Mátyás tégla mester által, ezrit 2 frt. 30 krokért, vett hozá 6 ásót, 6 kapát, 10 talyitskát. A tornyot be sindejeztette ‘s bé meszeltette. T. Szalai Pált el temettette, költvénn a temetésre 65 frtot, Doctor Szekérnek pedig kétszeri idejöveteléért fizetett 40 frtot, mellyért ez a hóbortos öreg doctor õtet inkább el rontotta mint gyógyította. – Az Ekklézsiának minden épûlletjeit megigazgattatta, bé meszeltette; e lévén szokása késõbb idei Curátorságában is. Még ezután Curátor volt 1811^ben és 1815^ben is, a mikor mind ezek az Érdemes személlyek, kik ennek az Ekklézsiának hûséges dajkái ‘s építõi voltanak, némelly irígy és a Társasággal semmi jót nem tett emberek által, hívatalokból tsúfosan ki téttettek. –  Azt gondoltuk, hogy Curátorságában nem fogják háborgatni, de az Ekklésia házához is seregestõl fel jõvénn, kivánták hogy innen is távozzon el. Igy kelle idõ közben hívatalát ide hagyni – ‘s ezenn való kedvetlensége kisérte a koporsóba, melly történt az 1820^dik esztendei Junius 22^dikén, hosszason tartott mellybéli vízíbetegsége és lábainak kisebesedése utánn, de a melly nyavajájában mind haláláig bírta magát, ‘s a halál az asztala mellett ·/· mellett járkálva találta 59 eszt.[endõs] korában. Attyáról maradt gazdaságát szembetûnõ képpen nevelte, mind a közönséges hivatal fojtatása, mind az idõ járása ‘s a pénznek a Bankó által való bõvûlése módot szolgáltatván erre. – Elsõ felesége volt Vetseri Mihály leánya Sára, kitõl való gyermekei: István és János. Második felesége Nagy Sára; ettõl valók: Mihály Juhász Lidia feleségével, Sára Lakos Mihállyal és Juliánna Nš Dobosy ‘Sigmonddal. Kik attyoknak rájok hagyott javaiból jó gazdákká lettek.

III^ik Curátor volt Miketz Mihály 1803^ba és 1804^be vólt õ alatsony termetû, zömök, vaaskos, fekete hajú és szemû, vastag szemöldökû és bajuszú, vékony éles beszédû, a vélle beszéllõre nézni nem szeretõ; még hajlott idejében is tsinos ‘s egy kevéssé magát rátartó. különben betsüllet tudó, értelmes ‘s a hivatala fojtatására alkalmatos ember vólt. Gazdaságát tsendesen de okosan és jó rendel fojtatta, és azt szépen nevelte, nagy segítségére szolgálván ebben neki,   két betsûlletes életû, szorgalmatos és értelmes fiai Mihály és István. – A Curátorságban jó rendet tartó, szorgalmatos vólt. Az õ idejében épûlt a férfi gyermekek Oskolája. – Ezenn két Esztendõbenn fojtatott Curátorsága utánn, még az 1813^dik esztdõben is Ujjra fel vállalta ezen hívatalt. Az 1815^dik esztendõ õtet megkeserítette. – Hosszasan tartott betegeskedése utánn elvégezte földi életét 1819^dik eszt.[endõben] Junius 10^dikén. Eltemetésekor rémítõ égiháború és jég essõ volt. – Istenfélõ, alázatos szolid lelkû Özvegye Csúts Ilona Asszony a Templomba 3 széket, és az Úr asztalára egy fejér arannyal varott keszkenõt készíttetett a maga költségén.

IV.^dik Curátor volt Keresztes János, néhai jó emlékezetû Keresztes Mihálynak a fia, ‘s testvére a Közép – Szólnoki Tractus Espererestjének T. Keresztes Mihálynak és a T. Dobosy Mihály édes annyának, Keresztes Sárának. Curátor lett õ 1805^ben Termetére nézve magas, sovány, könnyû testû, ifjúságábann jó tántzos s még hajlott idejébenn is paripázni szeretõ ember volt. – Vidám, szép ábrázatú, nyílt szívet mutató, eleven fekete szemû, barna ligetes kevéssé göndör hajú, barna szemöldökû és vastag bajuszú, tsinos maga viselésû, még 60 esztendõs korába is sarkantyus tsizmát viselõ, tettetést nem ·/ tettetést nem esmerõ, természeti egyenes szivû jó Keresztyén. – szerette a barátságot, a mulattságoknak jó kedve által életet adott, másokat illendõen megbetsûlt. Nem ke véjkedett, de nem is hizelkedett, a mint értett vala melly dolog felõll, azt jó lélekkel egyenesen kimondotta. Hívatalát mind Cúrátorságában mind Bíróságában tehetsége szerént jó lélekkel fojtatta. – A Belsõ embereket és azoknak házok népét, mintha testvéri lettek volna úgy szerette, Kevéssel megelégedõ vólt. Soha õ sem jószágait, sem földjeit Bíróságábann noha abban módja lett volna nem szaporitotta. – Az 1815^dik Esztendei zûrzavart is minden megháborodás nélkûl ki állotta õ, inkább sajnálta Érdemes öreg társainak meg gyaláztatásokat, mint a maga sorsát, de a lármázók is legkevesebbel tudták õtet vádolni. – A következett 1806^dik esztendõbe Fõ Bíróságot viselt a Városnak és az Ekklézsiának örömére. 1816^tól fogva a városi Tanátsnak tagjává òem lett, de Ekklézsiánkat mint Presbyterialis személy mind e napig kész szívvel szolgálja. – Ennek a jó embernek volt az a szerentséje, a mit sok ezerek közzûl egy alig nyerhet meg, hogy ifjúságában az Öregek örömmel társalkodtak vélle, Öregségében pedig az ifjak, kikkel 70 eszt[endõs]. korában is jó kedvel pipálgatott keresve keresték a vélle együtt lételt, és azt meg nem unták.

Ebben az Esztendõben tette meg Keresztes János a kisebb Parochiális ház építéséhez a készûletet, ‘s felrakatta ennak azt a részét melly most a tselédház, és a kamara. fogvánn e munkához 25^ik Augusztusba.

Elsõ felesége volt Hajdú Erzsébet, ettõl való leánya Sára   Nagy János felesége. – Második felesége volt Vásárhellyi Monus Erzsébet, ettõl lett Anna, ifjú Miketz István felesége. Ettõl való unokája Miketz Susánna ifj. Lakos János felesége, kikkel most él szeretetb[en] békességb[en]

Elvégezte földi életét ez az igaz Izraëlita, kibenn álnokság nem volt, 87 esztendõs korában, az 1838^ik esztendõ januarius hónapjának 11^én estve. eltemettetett 13^án számos jó akaróitól megtiszteltetve, utolsó tisztességén tevén halotti tanítást felette, boldogúlt testvérének Keresztes Sárának a fia helyb.[eli] Lelki pásztor és Tract.[us] Assessor Tiszt Dobosy Mih.[ály] Úr. /Már. 15:15 szerént. Áldott emlékezetet hagyvánn maga utánn.

V.^ik Cúrátor vólt Sarkadi János, az elõtte volt Cúrátor Keresztes János Bírónak választván Dec. 10^dikén 1805^ben. Tevõdött Sarkadi János ‘s fojtatta azt 1806^ban és 1807^ben Aprilis 24^dikéig. Már ekkor Õsz Öreg ember volt, de egészséges, piros, pozsgás, magát jól bíró, jó kedvû tréfás ·/· tréfás. Szeretett Curátor lenni. A háznál reá kevés szükség volt, jó fiai fojtatván a gazdálkodást, maga ráért beszélgetni ‘s pipázgatni az Ekkl[ézsi]a házai körül. Ebbe az esztendõb[en] készûlt el a kisebb Parochiális udvaron lévõ ház. Sarkadi János készítette vala vala a halottak kivitelére a Sz. Mihály lovát, a koporsókra fekete és zöld takarókat, de a mellyeknek a lakosok nem akarták hasznokat venni, inkább sok költséggel, bokatzsinnyel vagy selyemmel vonatták bé koporsóikat. Még ezentúl 1811^ben ismét Curátornak választódott õ, de a mellybõl kihalt ezen 1811^dik esztendei Julius 28^án. zürzavarbann hagyvánn számadását. Ekkor bontódott ugyanis el a régi templom teteje, a benn lévõ Karok, székek. Sok deszkák ‘sindelyek, gerendák kerûltek ki belõlle, ezeket az Öreg Curátor, maga szabvánn meg árokat egynek is másnak is eladogatta, némellyeket feljegyzett,  némellyeket nem; némellyek a pénzt béfizették, másoknál pedig oda veszett; halála után nem lehetett végire menni adásának, vevésének. Mellyet nevelt az, hogy a halálos nyavalya hirtelen jött reá. Faragtsálván a házánál valami kis szilánk meghasította az újját, ez el mérgesedett, rólla az egész karja meg dagadt, a daganat megfeketedett, a daganat a mellyére ment és semmit sem szóllhatvánn 4–5 napig való betegsége utánn meghólt. A felesége vólt Czompó ‘Susánna, kegyes jó asszony – ere nézve szokta tréfából az öreg mondani: én vagyok a jó halász, mert mindig van nékem egy czompóm. Fiai: István, János, Sámuel. Sokat fáradozott a nemessége ki keresésébenn, de rá nem mehetett, hanem a fia István vitte ezt tökéletességre.

VI^dik Curátor Lakos János, ki is választódott ere a hívatalra 1807^ben Aprilis 24^dikén s fojtatta azt két esztendeig 1809^dik esztendei April 24^dikéig. Ezenn idõbenn Lakos János volt ebben a városban legnevezetesebb ‘s leg tehetõsebb gazda, Õ volt a Lakos familianak feje és dísze, jó modja volt részesûlni az élet javaiban ‘s nem is fösvénykedett ki vette a maga részit a tisztességbõl Testalkotmánya középszer magasságú, kövér, vaskos, kerek abrázatú fekete borzas hajú, ki nyílt vidám fekete szemû, meghajlott idejében is friss járású. A barátkozásbann emberséges ‘s szivességet mutató, magát mindenkor tisztánn tsinosan viselte, gondolatjait Ceremoniázás nélkül ·/· Ceremonia nélkûl ki mondotta. Hivatalát hûségesen illendõ maga tartásával fojtatta, és ha valamiért   fel lobbant is (:mert érzékeny ‘s könynyen indulatba jöhetõ volt:) de ismét hamar le tsendesedett. Ekklézsiáját vallását szerette, a mellett nem tsak örömest szolgált, mind jószágai ‘s tselédjei által, hanem talán legtöbbel is segítette. A betsûlet, jó hírnév különben is kedves lévénn elõtte. Az Ekklézsiaban szolgáló személlyek eránt jó indulatot mutatott. Háza népét tselédjeit jó intés és példa által kormányozta inkább mint keménység és motskolódás által, voltak 10–20 esztendõs tselédjei is. – Ennek az idejében határoztatott az elõször: hogy a Tzeglédi templom formájára, toldódjon ki a templom a toronyig; és ennek a fundamentoma be is tevõdött Maius 9^dikén 1807^be Jauernik Kõmíves által. De ez a szándék megváltozván, a Kecskeméti Kõmíves mester Fischer Ágoston javaslására a Templom ugy toldódott ki, hogy a Toronytol kezdve 12 ölnyire olly széles legyen, hogy ha idõvel még 12 öl toldódik hozzá, egy illendõ nagyságú ‘s jól proportionált templom légyen belõlle. Amannak hát fundamentoma ki szedetvénn, ennek az ujj templomnak fundamentoma 1808^ba Julius 6^dikán le tevõdött, és abba az esztendõben 4 ölnyire fel is rakódott, hûséggel forgolódván körûlle Lakos János. – Elsõ felesége volt Vetseri Anna, ettõl való leánya Vásárhellyi Notárius Balog Ferencné. Második felesége volt, Czeglédrõl hozott Marosi ‘Susánna, kegyes jó Asszony, kitõl születtek Ferentz ezen Város érdemes tagja 's Ekklezsiánk eggyik Presbyteriális Elõlljárója. – 'Susánna. Eskütt  Sós József szeretett házas társa. El végezte betsûlletesen töltött életét, hideg lelésbõl származott hoszszas és fájdalmas betegeskedése utánn 1813^ban Január 5^dik napjánn élete 62^dik esztendejébe[n].

VII. Újonnan Curátornak választódott Sós Péter 1809^dik esztendei Aprilis 24^dikén ‘s fojatatta azt 1811 aprilis 24^dikéig. Ekkor határozta magát az Ekklézsia ara, hogy a templom ne tsak ki toldódjon, hanem egésszen Újj templom készûljön. – 1809^ben le is tevõdött az Északi fundamentum tsak sárga földbõl készûlt péppel rakodvánn össze a téglák. 1810^ben tevõdött le a déli oldal fundamentuma, és meg abb[an] az esztendõb[en] nagy részént fel is rakódott. Segédjei lévén az Építésbenn Török János Kováts Gergely és Balog István. VIII. ·/·

VIII. Követte a Curátorságba Sarkadi János a ki 1811^be April. 24^dikén tevõdött Curátornak, ‘s meghólt ugyan ezen esztendei Jul. 28^dikán. Azonn idõ alatt el bontatta a régi Templomot. Színt készíttetett a kis Parochiális udvarra és ezenn a nyáronn ott tartódott az Isteni tisztelet.

IX. Balog István pótolta ki Sarkadi Jánosnak a halála által felbe szakasztott esztendejét. 4^dik Aug. 1811^ik kezdvén hívatalát, ‘s fojtatta 1812^dik esztendei Apr. 24^dikéig, ki is mennyire lehetett rendbe szedte Antecessorának zavarba hagyott dolgait. A Templomot fedél alá vetette, az oszlopokat   belõllrõl fel rakatta, a régi Templom déli oldali fundamentumát ki szedette, az Északit bent hagyta és egy részit az Oszlopoknak rá rakatta, az épûllet nagy káríra. A régi székeket a kisebb Parochia udvaráról a templomba bé hordatta, a régi Cathedrát fa lábra állíttatta és October 2^dikán tartódott elõször az Ujj Templomba az Isteni tisztelet. T. Gyarmati Ferentzet el temettette Költvénn temetésére 460 Frtot.

X^dik Curátor volt Sebessi András 1812^be April 17^dikénn tevõdött Curátornak, és vitte a hivatalt 1813 April 21^dikéig. Magoss kövér, nagy piros képû, sárgás szemû, veress hajú és bajuszú, akadozó beszédû, szorgalmatos munkás ember volt, valamint építtetõ v.[ice] Cúrátorságában, ugy ordinarius Curatorságában is. Az Ekklézsia javát a Hivatalbéliek fizetésének kissebbítésével is igyekezte elõ mozdítani. Barátságot mutatott mindenek iránt, de tselekedetei néha másra mutattak. Ennek az idejébenn adott a mélt.[óságos] Uraság egy egy sessio földet mind a második Prédikátornak, mind pedig a Cántornak. Probálta a Prédikátori fizetést kissebbíteni, mind itt a Presbyterium által, mind a visitacio által, de tzélját nem érhette. – Õ volt meghívni T. Dobosy Mihályt Vaiszlóba. – ezt tévenn a Szentesre való jövetel inditó okául: a nyúl is ott vész el a hol fiadzék. Az 1815^diki revolutiókor õ is ki esett az Eskütségbõl, az ólta hivatal nélkûl él erõtlen özvegyi állapotban.

  XI^dik Curátornak választódott újjra Miketz Mihály, 1813^ba April 20^dikán és fojtatta azt 1814^dik esztendõben April 23^dik napjáig. A Templom vakolását fojtatta; Kõ ajtó feleket hozatott, téglát veretett és ugy kifogyott a költségbõl, hogy utána következett Curatornak 5 f 19 krnál ·/· 19 krnál többet által nem adhatott.

XII. Ismét Sós Péter tétetett Curátorrá 1814^dik esztendei Ápril 26^dikán ‘s fojtatta egy esztendeig. – Nem levénn pénze az Ecclézsiának félbe maradt az Építés, tsak az Adósságok le fizetéséb[en], melly 3925 frtra ment. fáradozott, és le is fizetett 2443 frtot. Azonkivül N.[agy] Kátáról 7 frtjával hozatott 32 köböl rozsot Maius 4^dikén 1814. a hivatalbéliek mult esztendei restantiájoknak valami részbe lehetõ pótlására.

XIII. Balog Istvánt választotta megint Curátornak a Presbyterium 1815^be Aprilis 24^dikén, ‘s végezte azt 1816 márczius 2^dikán. Ezen esztendei Curátorságában Balog István, a régi Egyházfiaknál levõ restantiákat szorgalmatosan bé szedte, a Templom vakolását, meszeltetését kivûlrõl fojtatta. Az alsó Karbann a déli oldalonn Somogyi Péter által a napkeleti és napnyugati karokban Német Ferentz által székeket készíttetett. A Junius 20^dikán volt nagy zivatar ‘s jég által összetöretett Templom ablakjait és leszakasztott tetejét reparáltatta. A Templom állásáról le szakadt emberekért az orvosoknak fizetett 328 frtot.

XIV.  Jakó Ferentz. Curatornak tevõdött az ujjonnan választatott külsõ Elõlljáróktól 1816^ba Márt 24^dikén. Volt õ középszer magasságú, Köptzös, kerek piros abrázátú, egyenes gesztenye szin hajú, apró szemû, mellyekkel sûrûn pillogatott mikor beszélt mással, jó író jó számvetõ, ‘s az újonnan választott Esküttek közt leg értelmesebb, igazgatásra alkalmatos és hívatalát híven fojtató ember. De a ki látván a népnek egymás ellen való gyûlöltségét, különben is kevés gazdagságú és két kézi munkájával élõ lévénn, ugyan ezen esztendei nov. 10^dikén mind a Curátorságról mind az Esküttségrõl végképpen le mondott. – Ez a Curator a Templom bóthajtásánn esett repedéseket bé tsináltatta, az egymástól elnyíló gerendákat vasakkal megerõsíttette, a szokott tartozásokat ki fizette, a Conventionátusoknak; számot advánn nem tsak a pénzrõl mellyet által vett, és ki adott, hanem a búzáról és az árpáról is, melly még eddig szokásban nem volt. Ezt követte

XV. Borbás Mihály a kirõl nov. 1^sõ napján telvénn le a Biroság ugyan ezen hónap 10^ikén Curátornak tevõdött s fojtatta 1818^dik esztendei ·/· esztendei Apr. 24^dikéig. Borbás Mihály magass sovány, hosszúkás fejér abrázátu, õszibe elegyedett, vastag fekete hajú, szelíd alázatos maga visélésû, kevés egyûgyû beszédû. A közönséges dolgok fojtatásában gyakorlatlan, mint a ki Ifjúságábann semmi közönséges   szolgálatot òem viselt. Nem is gondolta, hogy a mult Esztendõben Birának, most pedig Curátornak tevõdjön. Annál kedvesebb volt pedig neki a Curátorság, mert maga gyarló író és szám vetõ volt, és hanem ha Teremi János akkori Ekklezsia jegyzõje és V.[ice] Curátor Sós István nem vigyáztak volna reá, sok kárt vallott volna. –

Õ végezte él a templom vakolását meszlését kivûlrõl, õ építtetté az Északi Czintermet. Két télenn lévén Cúrátor, minthogy a Curatorialis házba kementze òem volt, a töredezett állás deszkákat az Egyházfiakkal együtt fel-tûzelgette.

XVI.^dik Curátor volt ezenn idõ szakaszbann Kováts István. választódott õ ezenn hívatalra 1818^ba apr. 24^dikén ‘s fojtatta egy esztendeig. – Ez a kedves ‘s minden jóktól szerettetett férfiú volt formájára nézve magass, Teli testû, erõss alkotású, fekete egyenes hajú, hosszukás kerek szép ábrázatú, szelídséget és jó szívet mutató sárgás fekete szemû még hajlott idejébenn is tsinos, tiszta maga viselésû, egy kevéssé szapora de nyájas beszédû, gyors járású, hívatalát hûségesen jó lélekkel fojtató ‘s jó rendet tartó, – értelmes, jó gondolkozású, jó író, jó számvetõ. Melly jeles tulajdonságait ékesítette az Isteni félelem, vallásához való szeretete, ‘s mindenekkel való békességes élete által. – Betsûlletére volt õ a Külsõ Tanátsnak, díszére ennek az Ekklézsiának, örömökre az ebben köz hívatalt viselõknek. – Jó termés lévén ezenn a nyáronn, tellyes igyekezetét arra fordította, hogy a régi   gabonabéli restantiákat bé szedesse. Szedetett is össze annyi búzát és Árpát, a mennyi soha sem volt egy tsomóba ennek az Ekklezsiának. A Búza volt: 3912 véka, az Árpa pedig: 2772 véka. – Ez a Curátor épittette az Ispotályt. Vett a templombeli székekhez Csongrádon nagy tölgyfa gerendákat, vett a mellett 81 vastag fenyõ szálat és azokat deszkáknak ki fûrészeltette. – Õ vette az Újj Gradualokat is mind a Prédikátorok mind a Kántor számára. – Curátorságát végezvénn Árvák Tútorává tétetett, – mely lyet mind e napig fojtat. Külsõ gazdaságát tsendességben fojtatta, – sokra nem vágyott, – a mivel az Isten munkáját meg áldotta, abból tisztességesen ·/· tisztességesen mértékletesen élt. – Felesége vólt Szabó Judit szelíd jó Asszony, – ettõl való fiai Sámuel, István, József, kik mindnyájan szüleiknek példáját követõ jó fajta emberek.

XVII. Nš Borsos Szabó József noha a külsõ Tanáts tagja nem vólt, mint az elõtte és utánna választott Curátorok, mind az által jónak vélte a Presbyteryum ezenn hívatalt reá bízni az 1819^dik esztendei April 24^dikén, mellyet viselt egy esztendeig. – Szép magyar ember vólt õ. Magoss, erõss, egésséges piros nagy képû, fekete szemû, fekete egyenes hajú, melly hólta napjáig meg nem õszûlt. – Hajlott idejében is egyenesen járt. Ifjúságában híres bellér, öregségébenn jó szakáts volt. A barátságos társalkodást szerette, gondolatjait nyersen fejezte ki, szerette historizálni Ifjúsága tetteit ‘s az akkori történeteket. –

 Szorgalmatos gazda vólt, ‘s javainak keresése mellett, másra keveset ügyelt, a mit szerzett meg takarította, e lévén szokott mondása: “tartva tart tavalyi” tselédjeit avas szalonnával ‘s dohos búzából sûlt kenyérrel szerette tartani, még a télenn elhúllott juhok húsát is felfüstöltetvénn nyáron napszámosainak meg fõzette. ‘s vendégnek való bora mindenkor vólt. El adván Attyáról a kis völgy oldalán maradt házát, meg vette a Nagy Parochia szomszédjában ama tékozló fiútúl Kálló Gyurkától a házát és száraz malmát, ide költözött még Curátorsága elõtt. Ez a Curátor a templomon nem építtetett semmit; hanem az oskola tserepezésit renováltatta. Építtetett a Nagy Parochiális udvaronn egy Istállót, mellynek fundamentomát titkosan úgy tétette le, hogy az Eklézsia udvarából majd egy lépést a magáéhoz foglalt. Mellyért a Presbytérium meg dorgálta, de azt kevésbe vette. A háza erányában a Kurtza part alatt, az Eklézsia költségén készíttetett egy Kútat, az Oskolás gyermekek számára vagy is inkább a maga hasznára, de a mellybe a trágya lé belé fakadván haszontalanná lett. – a rovás belõlle ki szedõdött, vallott rajta az Eklézsia 40 frt kárt. Téglát veretett Túri Czigányokkal, kiket a Presbyteriumnak ajánlott, mert neki adósok voltanak. – A tégla nagy részint rossz vólt. Gránárium készûlt belõlle nem ·/· nem lévénn alkalmatos a Torony építéshez. – Az elõtte volt Curatortól reá maradt sok szép gabonát ‘súpolatlan verembe töltögettetvén, midõn az utána következett Curátornak ál tal adta 70¹/₂ véka deperditával számolt. – A Tsányi ház az õ idejébenn vevõdött meg Alsó Párti Oskolának, el adván a régi Oskola házat Esküdt Nš Csontos Istvánnak, kitõl azt ismét a Patikárius Simon Görögné számára megvette. – Három feleségei között elsõ volt ........ való leányai: Sára és Anna második volt Peták Sára N.[agy] Kõrösi születés, ettõl nem voltak gyermekei. Harmadik Túrról való Juhász Erzsébet kitõl született N. Dobosy Ferentc felesége Lídia, kit örökösének tett. – Curátorsága utánn 2 esztendõvel a szemei megromlottak, orvosoltatta, sok féle módon, nevezetesen egy tsalárd szem orvos operálta, de melly inkább ártott mint használt, annyival inkább mert a pálinkával való éléssel, mellyet az orvos megtiltott, nem hagyott fel – végre egésszen világtalanná lett, nem mehetvén sehova 2 esztendeig, ágyba esett és hosszasan tartott keserves fájdalmai között óhajtván hozzá tartozóival meg oszlattatását, meg hólt Jun. 26^dikán 1826^ban

XVIII. Nš Borsos Szabó János. a külsõ Tanátsbeli Esküttek közzûl választatott Curátornak 1820^ban Apr. 24^dikén és viselte ezenn hívatalt ditséretesen 3 esztendeig ugy mint 1823^dik esztendei Apr. 20^dikáig. Formájára nézve középszer magosságú, teli testû, kerek ábrázatú, fekete szemû egyenes gesztenye szin hosszú hajú, friss járású, tsendes, okos beszédû, igazságot szeretõ és tselekedõ, vallását tiszteletben tartó, józan életû, Isten félõ betsûlletes jó ember vólt. – Ennek az idejébenn készítettek a Templombeli székek,  Bíró János és Kajtár András helybéli asztalosok által. Ugy szinte az Úr Asztala a körûllötte lévõ rostéllyazattal, és a Kathedra, borosan stüdírozni szeretõ Balog János sculptor által. – Õ készittette a Kántor udvaránn az Uj Istállót. – A templom bé padimentomoztatott. Õ téttette az Úr asztala alá a régi Templomból ki került azon nagy kõ táblát, melyen az Ekkori Ekklézsia Elõlljáróinak neveik fel vagynak mettzve felváltotta ·/· felváltotta õtet hívatala fojtatásábann:

XIX. Lakos Mihály, a ki Curátornak választódott 1823^ik aprilis 20^dikánn, ‘s végezte azt 1826^ba Apr. 24^dikénn, magos, egyenes állású, könnyû testû, gyorsan járó, tsinos maga viselésû ember vólt õ sárgás fekete szemû, hosszús kerek ábrázatjának vonásai, mikor serio vólt fél kedvet mutató rántzba szedõdtek, egyenes ligetes fekete haja már õszibe elegyedett – Okos fojó, de nem bõ beszédû. Ítélletébenn makatsonn véleménnye mellett nem állott, hanem a több részre hajlott, – Gyönyörködött inkább a tsendes barátkozásbann, mint a lármás mulattságokbann. – Gazdagságát mutogatni nem szerette, de magát fösvényül félre nem vonta, érzékeny ‘s könnyen indulatba jöhetõ természetû, de hamar is meg tsendesedõ. – Az Ekklézsiát szerette, de igazságtalanúl annak javait szaporítani nem kívánta, a köz hívatalt viselõknek a mivel tartozott megadta. ‘s egyéb dolgaiban is hívenn és igazságosann forgolódott. Tudományára nézve is, az idejebéliek közt elsõ volt, mint a ki a Ketskeméti Oskoláb Rhetorikát végzett, szép iró, jó számvetõ, 's a közhivatal fojtatására alkal matos személy volt; a mint ezt mind Curátorságában mind Biróságában nyilván valóvá tette. Három feleségei vóltanak: elsõ volt T. Földvári Szoboszlai Juliánna, ettõl való fiai: Mihály, István és Ferentz, leányai pedig: ‘Su'sánna, Mária és Sára. Második: néh.ai Notarius Szabó Sándor özvegye: Deáki Eszter, kit 3 neveletlen gyemekeinek Lászlónak, Lajosnak és Máriának jól nevelésében, a maga gyermekei mellett példásan segített. Harmadik most is élõ felesége: néh.[ai] Balog István özvegye Nagy Sára. Mindenikkel szeretetben és békességben élt.

Ez a Curátor vetette ujj tetõ alá az Alsó Párti Oskolát. Készíttette a keresztelõ követ, mellyre Csó István adott 100 frtot. A Gránariumot bé padoltatta ‘s egészen el készíttette. – A fûzfa erdõt 365^el szaporította – A kántor házát meg építtette. A Consistorialis házba Asztalt, Sublótot és székeket készíttetett. A templomot vasakkal össze köttette, kivûl, belõll be meszeltette. A Torony építéshez téglát égettet ‘s azt be is hirdattya, és a régi Torony tetejét ·/· tetejét el bontatván a falat a felsõ kerek párkányig felrakatja – Kováts János Kõmives mester által.

B. A Vice Curátorokról.

Vice Curátorok nem vóltak ebben az Ekklésiábann egéssz 1803^dik Esztendõig, hanem maga az egy rendes Curátor vitte az Ekklezsiának minden dolgait az Egyházfiakkal. Az említett esztendõbenn kezdvénn építtetni a fiúk Oskolája. Miketz Mihály mellé rendelõdtek segédül vice Curátori névvel Sebessi András és Takáts   Balog István, és csak a következett 1804^dik Esztendõre is megmararasztottak.

1805^be Apr. 22^dikén Balog István Scribának választván, Sebessi András pedig tovább a V.[ice] Curátorságot fojtatni nem akarvánn, választódott Böltskei Molnár Mihály, egy szelíd jó lelkû ember ki ezenn hívatalát hûségesen Tellyesítette:

1806^ba Apr. 25^dikén V.[ice] Curátornak választódott Bajkai István, gondos, munkás jó féle ember, e volt legfõbb elõmozdítója a Kisebb Parochiális ház felépûlésének.

1807^be Apr. 26^dikán V.[ice] Curátornak elõ állíttatott Török János, ditséretes, emlékezetre méltó, igen betsûlletes és hûséges jó ember, egész nap is talpon állott, a munkások körûl noha szinte ollyan idõs ember vólt mint az elsõ Curátor Lakos János.

1808^ba is megmarasztatott ezen hívatalra.

1809^be Április 30^dikán V.[ice] Curátorrá tevõdött Kováts István, a ki valamint fõ Curátor korában a késõbbi idõkben, ugy most is betsûlletesen és hívenn eljárt hívatalában.

1810^be Maius 13^dikán Két v.[ice] Curátorok tétettek ugy mint török Samuel és Kováts Gergely, kik mind a ketten gondos, szorgalmas emberek vóltak.

1811^be Julius 7^dikén elõ állitódtak: Balog Sámuel és Székely Ferentz kik emberséges maguk viselések, szorgalmatosságok által magokat a dítse retre méltókká tették.

1812^ben ·/· 1812^be Apr. 12^dikén V.[ice] Curátoroknak tevõdtek Lakos Mihály és Török Sámuel, kik is a következett

1813^dik Esztendõre is meg marasztódtak hûségesen el járvánn fedhetetlen életek mellett hivatalokban

1814 Apr. 17^dikén v[ice] Curátorrá lett Szíjjártó Szabó Péter, jó kedvû barátságos, a reá bízottakat hívenn tellyesítõ kedves személly.

1815^be Apr. 24^dikén v[ice] Curátorrá tétetett Szépe Pál, de a ki az állásról többekkel együtt le esvénn a hívatal fojtatására alkalmatlanná lett, ‘s tevõdött hellyébe Zsoldos János igen betsülletes jó ember.

1816^be Martius 24^dikén rendelõdött v.[ice] Cúrátornak Sós István, ki is ezen hívatalt mint értelmes, gondoskodni és szolgálni kész alkalmatos ember 3 esztendeig nagy dítsérettel fojtatta.

1819^be lett v.[ice] Cúrátorrá Udvardi István, és viselte ezen hívatalt 2 esztendeig, egy a legjobb és a legbetsûletesebb emberek közzûl, példás hûséggel és szorgalmatossággal szolgálta az Ekklézsiát.

1821–1822^be v.[ice] Cúrátora volt Ekklézsiánknak Nš Dobosy József, engedelmes, betsûllet tudó, gondos és szorgalmatos férfiú.

1823–1824^be v.[ice] Curatorrá tevõdött Vajda János tsendes ártatlan egyûgyû jó féle ember, a ki a   mennyire nehéz teste engedte, hûségesen eljárt hívatalábann.

1825^ben újjra Nš Dobosy József választatott v.[ice] Cúrátornak a ki most is meg nem tsüggedõ szorgalmatossággal, szíves jó indulattal szolgálja az Ekkl[ézsi]át.

C.) Az Ekklézsia Jegyzõirõl.

1801^tõl fogva már a múlt században is sok idejig viselt Jegyzõi hívatalát fojtatta

1.) Ketse Nagy András, egy Istenfélõ, tsendes, alázatos, jó ember 1805^ig, de a ki már erõtelen öreg ember lévénn a Conscriptiora és az Ekklezsia tagjai neveknek ·/· neveknek az Egyházfiak Laistromába való beírására, pénz és gabonabeli tartozásaiknak feljegyzésénn kívül egyebet a Curatorokonn nem segített, a Prédikátorok jegyezvénn fel a Curátoroknak jövedelmeket és költségeiket. Le tevénn tehát 1805^be hívatalát helylyébe elõ állíttatott

2.) Takáts mester Balog István. Túl a Dunáról mezõ Keresztesrõl ide származott Takáts Balog Mihálynak és ugy.an m.[ezõ] Keresztesi Prédikátor Tiszt. Vázsoni Gergely leányának ‘Su'sánnanak a fiok. Volt õ középszer magasságú, nem kövér, de jó test alkotású, kevéssé elõre hajlott, sebess járású, eleven ki nyílt szemû, egyenes gesztenye szín hajú, sebess fojó beszédû, sok jó könyveket haszonnal által olvasott, különben is értelmes találos eszû. Jó íro, jó calculista, gondolatait jó rendel fel tenni tudó, a munkát nem restellõ és   gyõzõ, hívataláb[an] híven eljáró jeles férfiú, kinek az Ekklézsia Archivumáb[an] levõ sok irásai elegendõ bizonyságul szolgálnak arra, hogy õ 11 esztendõk elforgása alatt nem híjjában viselte ebben az Ekklézsiában a Jegyzõi hívatalt. Maga viselésére nézve barátságos, betsüllet tudó, magát kedveltetõ, hamar felindúló, de hamar is le tsendesedõ természettel bírt. és ha magához sokat bízvánn, ollyan dolgokbann nem elegyítette volna magát, mellyeket ketté hagyhatott volna, ha az ellene szóllók és tselekedõkre nézve engedelmesebb ‘s hidegebb vérû lett volna, Könnyen meg menekedhetett volna sok bajoktól, mellyek Jegyzõi hívatalának le tevése után érték. – Õ vólt fõ indítója, az Ekklézsia fûzfa erdeje ültetésének magának is sokat ültettetvénn. Õ volt a Gyümölcsök óltások által való nemesítésének, a Szentesi szõllõs kertekben egyik hathatos elõmozditója. Õ hozta bé Szentesre a Damas szõvés módját, meg taníttatván ere feles költséggel Budánn a fiát Jánost. Él még most is egésségbe, fojtattja legények által mesterségét, a mellett sok ügyes bajos embereknek a Törvényszékek elõtt irásai által szószóllójok.

1833^be Febr. 24^dikén estve vidámonn, semmi baját nem érezve lefeküdt, éjfélbe felserkent ki ment ‘s a 12 órát meg olvasta; ismét lefeküdt; a szél meg ütötte, ugy hogy többé semmi tagját nem mozdíthatta, sem eggyet sem szólhatott, hanem méllyen be húnyt szemmel aludt 26^dik nap délután 4 óráig a mikor meghólt. Eltemetõdött 27^dik febr. 67 eszt. korában. Halotti tanitás tartatott felette aról a mi van: ‘Solt 4:9. nagy sokaság jelenvénn meg utolsó tisztessége megadására. f.jegyz. K. B. – 3 ·/·

3.) 1816^ba Márt. 24^dikén választatott Ekklézsiai Jegyzõjének Teremi János és fojtattya azt mind e napig. Középszer nagyságú, sovány elõre hajlott, tsendes járású, fekete egyenes ritkás hajú, szelíd alázatos lelket tûkörözõ fekete szemû, tsendes, okos beszédû, fedhetetlen, ártatlan erköltsû, kinek   talán az egy Sas József Chirurguson kivûl soha senki sem volt haragossa. Hívatalát pár nélkûl való hûséggel, szorgalmatossággal fojtatta, kivált az 1821^dik Esztendõ ólta, mikor azt rendelte a Presbyterium, hogy minden maga vigye pénz és gabonabeli tartozását az Ekklézsia házához. Sokat dolgozott éjjel és nappal, melly miatt egéssége, melly különben is gyenge lábon állott, sokszor meg romlott ‘s melly fájdalmáról gyakran panaszkodott. Tisztán iró, jó számvetõ vólt, ha valamib[en] hibázott, kész volt ugyan azt kétszer, háromszor is leírni. – Hogy valamely dolognak Irás által való feltevésébe néha homájos volt, mentséget érdemel, mivel õ Oskolázott, ‘s az effélékbenn gyakorlott ember nem volt. – A Jegyzõi hívatal felvállása elõtt Áts mester vólt õ. Vándorló ifjatska korában, némelly téritésbenn idvességeket vadászó Catholicusok õtet rá vették, hogy légyen Pápistává; de ezt kevés idõ múlva megbánta, ki állván tehát a boldog emlékezetû II^dik József rendelése szerínt a 6 heti Consúrát ide való Plébánus T. Lázár János elõtt, 1787 Mart. 15^dikén szabadság adódott néki a vissza jövetelre Azólta mint vallása mellett buzgó, Istenfélõ jámbor Keresztyén magát mindenkor ugy viselte. Minden Curátorok a kikkel szolgált, minden Belsõ emberek, a kiknek szíves jó akarójok volt, szerették õtet, ‘s óhajtják, hogy gyenge alkotású sár házába jó lelke még soká lakhasson. –

 D. Az Egyházfiakról.

Az 1801^dik Esztendõtõl fogva 1825^ig ezek vóltak a Szentesi Reform.[átus] Ekklézsiában az Egyházfiak:

1801. Kalmár Kováts Péter, Baranyi Ferentz, Lakos András,

1802. Szíjjártó Szabó Dániel, Rátz Gergely, Tarnótzi István.

1803. Böltskei Molnár András, Keresztes Nagy István, Vátzi Nagy János.

1804. ·/· 1804. Keresztes Nagy János, Horváth István, Keresztúri Tót István.

1805. Sólti Sámuel, Kováts Pál, Debretzeni János.

1806. Fábián Nagy András, Buzi Gergely, Házverõ Nagy János.

1807. Keresztes András, Berényi Pál, Lovas János, Szabó István.

1808. Kereszttúri Tót Ferentz, Jakó Ferentz, Bertók János, Szabó Ferentz.

1809. Rú’s Gergely, Székely János, Tihanyi János, Halász Szabó István.

1810. Bajomi Nagy György, Szíjjártó Szabó János, Rátz János, Kerekes István.

1811. Füsti Molnár János, Török István, Kajtár Mihály, Kanász Nagy János.

1812. Gilitze János, Vetseri István, Pólya János, Kürti Szabó János.

1813. Török János, Pápai János, Kalmár Mihály, Vetseri Mihály.

 1814. Török Sándor, Fekete István, Lakos András, Varga Nagy István.

1815. Sebesi István, Ivánom Pál, Orosz István, Vida Szûts István.

1816. Déló Nagy Mihály, Boros Péter, Török Sámuel, Doszlop Nagy Mihály.

1817. Vanka János, Borbély Kováts István, Csúts György, Keresztes Nagy Mihály.

1818. Pataki János, Lami János, Ambru’s József, D. Varga István.

1819. Ba’só István, Búsi Mihály, – Szûts Pap Mihály, Csizmadia Nagy János.

1820. Révbeli Varga Mihály, Polgár Mihály, Hajdú Mihály. Kováts Fazekas János.

1821. Bíró János, Sebesi Mihály.

1822. Székely Ferentz, Mecs Balog János.

1823. Vida Szûts István, Lovas János.

1824. Nagy Mihály, Nagy Ferentz.

1825. Böltskei Molnár Pál Buzi Mihály A Curátoroknak ·/·

E; A Curátoroknak és az õ hozzájok tartozóknak kötelességeikrõl.

A Cúrátoroknak, vice Curátoroknak, Jegyzõknek és Egyházfiaknak kötelességeik ezek voltak:

A Cúrátorok minden Esztendõben Conscriptiót tartván két melléjök rendelt Presbyteriális személlyekkel  az Ekklézsia tagjait, a mint jó lélekkel esmerték, azoknak elõ meneteleket, tehetségeket két vagy három Classisokra osztották és e szerínt reájok a Jegyzõ által az Ekklezsia adaját ki íratták, melly pénzbõl, Búzából, Árpából állott, ezeket az Egyházfiak által bé szedetvén gondviselések alá vették és ezekbõl kifizetvén a Convontionátusokat, a meg maradt részt az Ekklézsia egyébb szükségeire fordították. Õk szedették bé 1819^dik Eszt.endõ óta nem tsak az Oskolába járó fiú gyermekekért adódni szokott fizetést, hanem a leányokért való fizetést is, és azt a Tanítóknak a meg határozott Conventionális szerént ki fizették.

A Templombeli Publicatióbol gyûlt Alamizsnát, a Halotti harangoztatásokért adódni szokott fizetést. – A templom építésre az Ekklézsia tagjaira tehettségek szerént repartiált pénzt, annak bé szedésére ki rendelt személlyektõl õk vették kezek alá. – Õk gondoskodtak az Ekklézsiának Árendába lévõ Fábiányi földjeinek munkáltatásáról, hasznának be vételérõl. – Az Ekklezsia fûzfa Erdelyérõl, – az Épûletek reparáltatásáról, vagy ha Ujj építõdött a Presbyterium által elébe adott mód szerént annak felépítésérõl. Mester embereknek, napszámosoknak ki fizettetesekrõl. Az õ gondviselések alatt vóltak a régi Cúrátori számadások Documentumaikkal együtt, – valamint az Egyházfiaknak is Lajstromaik a Contractusok és egyébb Irományok, a Matriculákon   kívül – Különösen a vice Cúrátor keze és számadása alatt vóltak az Ekklézsiának minden gazdasághoz epíttetéshez tartozó eszközei p.[éldának]o.[káért] fejszék, lántzok, kötelek, tsigák, tajitskák, lapátok, ásók, s.a.t. – A Jegyzõk minden jövedelmeit a Cúrátoroknak a költségeiket elõsször az Impurum, azután pedig a purum vagy szamadó Diáriumokba fel jegyzették ·/· feljegyzették. Mindenekrõl Documentumokat szerzettek és a Curatori számadásokat Minden Esztendõbe el készítették a Presbyterium által meghatározótt mód szerint és azt Censura alá botsátották. Az Egyházfiak 1820^ig magok szedték be a lakosoktól az Eccl[ézsia adaját; de ettõl fogva a lakosoknak magoknak kellett be vinni vagy küldeni a Curátorok kezébe ‘s az Egyházfiak tsak sürgették annak bévitelét, semmi számadás alatt nem lévén. A régibb idõbe az Egyházfiak szedték össze minden sátoros Innepb[en] a Legátusok számára a kegyes adományt, de a melly szokás eltörõltetett, meghatározott summát rendelvénn a Presbyterium nekik adatni. Az Egyházfiakat küldik a Prédikátorok, ha valami ügyes bajos embert akarnak magok elibe hivatni. A Presbyteriumot Õk hívják össze, napszámosokat õk keresnek stb. Míg a Templom építéshez hozzá nem fogtak 3 Egyházfiak voltak, de az utánn 1807^tõl fogva 1820^ig 4 Egyházfiak állítódtak elõ, hogy így ha kettõ, az Ekklézsiát szolgálja is kettõ láthasson a maga dolga után. 1820^tól fogva a már émlített okoknál fogva tsak   két Egyházfiak voltak. 1807^ig az Egyházfiak, ugy adták által a Conventionatusoknak a gabonát, a mint azt a Várostól be hozták és akkor bõvebb[en] és tisztábban is vették azt által a hivatalbeliek, – de ettõl az idõtõl fogva az Ekklai Granariumból töltik azt le, és onnan egésszen el tsapva semmit porára nem adván méretik azt ki a Curátorok, és ettõl az idõtõl fogva nem tsak kevesebb, hanem szemetesebb is az által vett gabona, mellyben áz Ekklezsiának is sok kára van. Miólta pedig a lakosok maguk hordják bé a restantia nõttön nõ; és a sokaktól adott rosta-allyból kevés a haszon.

Az Egyházfiak közt voltak példás hûségû jó emberek, a kik hivataluk végzésével jól számoltak, a minemûek voltak: Kováts Pál, Jakó Ferentz, Pólya János, Szíjjártó Szabó Dániel, Déló Nagy Mihály Ivánom Pál, stb, de voltak ollyanok is, kik sok esztendõre sem számoltak bé, a nállok lévõ ki szabott pénzt is elköltötték, a míjjenek vol tak: Debretzeni János, Kajtár Mihály, Borbély Kováts István, Búzi Mihály, Ambru’s József. stb.

Ezenn szolgálatért fizetése volt a Curátornak 30 frt., a v.[ice] Curatornak 24 frt, a Jegyzõé 20 frt, a mellett 10 köböl búza, 5 köböl árpa. Az Egyházfiaké ·/·

Az Egyházfiaké 10 frt. 1821^tõl fogva pedig elsõben 60 azutánn pedig 50 frt egyiknek egyiknek azon kívûl 2 pár tsizma. A Jegyzõé pedig 40 frt.

 Hatodik Rész

Az Ekklézsia Tagjairól

I^.sõ Szakasz

Az Ekklézsiábann lévõ Famíliák Lajstroma.

Az 1801^dik Esztendei Consriptio szerént elõadom ezen szakaszban a házak rendi szerént, az Ekklézsiában akkor találtatott Familiák Lajstromát. Az uttzákat nem nevezhettem meg, mert akkor még egyiknek sem volt meghatározott neve, meg elégedtek a Városnak három részre való osztásával, ugy mint Felsõ Pártra Alsó Pártra és KisÉri részre való nevezésével. A régibb irásokból látjuk, hogy a nagyobbatska uttzáknak voltak nevei: példának okáért Kurtza 1^sõ, 2^dik 3^dik sor, hajnal uttza, fábiányi uttza, Üstök szeg, Kis Ér sor, de a mai élõk már ezekrõl semmit sem tudnak. – Ha az 1748dik esztendei Lajstrommal összehasonlíttjuk ezenn 1801^dik Esztendõbelit láthatjuk hogy tsak 52 esztendõ alatt is mennyit változott ez a város, alig találunk egész uttcán 3–4 házat, mellyben régi gazdáiknak maradéki laknak. – “Nem esméri õket az õ hellyek.” Igy fogják ezt is találni azok, kik ezt az 1900^dik esztendei Lajstrommal összehasonlítják. Látni fogják, hogy mulnak el a virágzó Familiák neveikkel együtt, hogy kerûlnek örökségeik azoknak kezekre, kik régi Atyáiknak szolgái vóltanak. A változások okait ki keresni szeretõ okos lélek pedig példákban szemléli, hogy a nagyra vágyó kevéjség,   a részegeskedés, a drága ruha, dologtalanság, gondatlan rendetlenség, a házassági egyenetlenség, a gyermekeknek kénnyén való nevelése, ‘s az Istennel való nem gondolás miképpen rontja meg a familiákat, a mikor más részrõl az igazság mimódonn magasztalja fel a Nemzetségeket, ‘s hasznos intést és tanúságot veszen arra, hogy kerûlje, ‘s gyermekeit is intse elkerûlni azokat az útakat ·/· az útakat, mellyekenn az õ elõtte éltek veszedelembe estek – tanúságot veszen ara, hogy szerentséjével virágzó állapotjával magát el ne bízza ‘s meg ne vesse a nállánál alatsonyabb sorsba élõt, mert forog a halandók sorsa. – Tanuságot veszen ara: hogy a maga hasznáért, soha a társaságnak kárt ne tégyen: mert az õ keresményét elpusztíthatják gyermekei, a társaságnak okozott kár pedig meg marad ‘s annak terhét hordozzák Unokái Nemzettségrõl Nemzettségre. és illyen tzéllal adom által a maradóknak az 1801^dik Esztendõben élt Familiák Lajstromát ugy a mint következnek:

Keresztes Sámuel

Zs Nš Dobos Mihály

Kováts István

Kováts Gergely

Zs. Bognár János

Nš Kotyó Varga István

Gilitze György

Harangozó János

Fenyvesi Mihály

Zs Fenyvesi János

D. Kis István

Kenéz Pál

Zs. Nemes György

Komendát Mihály

ör. Kanfi Horváth György

Zs. ifj. Kanfi Horváth György

Zs. Kanfi Horváth János

Szekeres István

 Váczi György

Szépe János

Csák Sámuel

K. Dobos János

Zs. Kudús István

Zs Pója Mihály

Páhi Gergely

Kudús Nagy Mihály

Zs. Kis Török János

Kis Dobos Mihály

Szûts Dobos István

Szõke Mihály

Balog György

Szalontai Sámuel

Arendás Török János

Somjai János

Vida Mihály

Zs. Siprikó Kis István

Zs. Ladányi Pál

Zs. Vetseri Gergely

Zs. Pintér György

Szépe Pál

Zs. Füsti István

Sándor Gergelyné

Siprikó Kis Márton

Zs. Siprikó Kis Mihály

Siprikó Kis György

Zs Siprikó Kis István

Zs Csikós Szabó János

Kánvási Tót Mihály

Zs. Molnár Mihály

Pótsi András

Nš Nánási János

Nš. Nagy István

Nš. Mátéfi Pál

Laki István

ör. Gilitze ·/·ör.[eg] Gilitze István

Felsõ Kis János

Idõsbb Csák Ferentz

Gilitze János

Sasi András

Török Gergely

Fazekas István

Szabó Csák Ferentz

Keresztes János

  Sárándi Ferentz

Zs. Pap István

Fazekas Péter

Ker. Tót István

Zs. Túri Szabó István

Kútas Mihály

Dótzi János

Dótzi Sámuel

Gudits Mihály

Siprikó Kis Mihály

Zs. Doszlop Nagy János

Debretzeni Mihályné

Zs. Fényes Mihály

Nš Mátéfi Mihály

Zs. Karikó Mihály

Zs. Bíró István

Zs. Tót István

Zs. Nagy Péter

Pálfi Péter

Kulatsos Pap Sámuel

Zs. Sebesi György

Biki Nagy Pál

Tátzi Szabó Péter

Nemes Pál

Kultsár Mihály

Zs. Sinóros Szabó István

Ifj. Dezsõ István

Öreg Ugi Tót István

Székely István

Zs. Tántzos István

Zs. Fejér Ferentz

Dongó János

Csákány András

Zs. Csákány János

Zs. Csákány Pál

Zs. Kürti Pap Mihály

Dongó Mihály

Török Mihály

Zs. Török András

Nš Erdei István

Czirbus István

  Zs. Kondor János

Zs. Makai Szabó János

Kontor József

Kontor János

Lepedõ Horvát János

Zs. Csordás Nagy György

Pálfi Gergely

Zs. Diószegi István

Csífi Sámuel

D. Nagy János

Kállai Sámuel

Zs. Budai Mihály

Nš Mányai Imre

Kis Ferentz

Zs. Korsós János

Mészáros János

Szerentsi István

Zs. Dudás Szabó györgy

Ör. Dadi Pálné

Zs. Barta Gergely

Révbeli Varga Mihályné

Zs. Szántó Ferentz

Juhász Mihály

Zs. Bodnár István

Zs. Ifj. ·/·Zs. Ifj. Csák András

Rózsa Dobos János

Szomódi Mihály

Zs. Ifj. Kalmár Mihály

Kardos István

Zs. Margit Mihály

Kudús Nagy István

Zs. Balla Mihály

Nagy Kováts János

Szíjjártó Fazekas István

Zs. Zsíros Mihály

Zs. Boldizsár János

Dobrotza István

Dobos Ferentzné

Zs. Német István

Zs. Ifj. Némeet István

Koz Tsáki Ferencz

Zs. Csáki István

Zs. Nagy Sámuel

  Molnár János

Piri Tót János

P. Tót Mihály

Zs. Szántó István

Hajós András

Zs. F. Molnár Pál

Újj Ferentz

Zs. Dávid György

Kunos András

Szalai János

Debretzeni István

Ibolya István

Zs. Vir.[ágos] Kis Mihály

Gólya Márton

Zs. Laki Ferentz

Pataki István

Kardos Ferentz

Ör.[eg] Vir.[ágos] Kis János

Zs. Vir.[ágos] Kis János

Zs. Vir.[ágos] Kis István

Zs. Pengõ Pál

Zs. Irházi Ferentz

Böltskei Molnár András

Böltskei Molnár János

Zs. Zsíros Istvánné

Zs. Varga József

Rosd. Nagy Mihály

Zs. Egri Mihály

Zs. Sinoros Gergely

Bognár Mihály

Fenyvesi Gergely

Dobos András

Zs. Mári András

Keszi Szabó István

Szabados István

Zs. Szabados András

Erdõháti Nagy Mihály

Zs. Tót András

Fülöp Mihály

Czakó András

Kotvics Andrásné

Pálfi Ferentz

Csonka István

  Zs. Kis Bandi István

Halász Szûts István

Öreg Balog Szabó György

ifj. ·/·Ifj. Povázsa János

Ör.eg Sinóros Szabó Mihály

Zs. ifj.ú Sinóros Szabó Mihály

Zs. Kánya János

Koldús Nagy János

Ketskeméti Molnár Ferentz

Zs. Vásárhelyi Tót Mihály

Ör.eg Pápai György

Pintér András

Gõdér Ferentz

Csendes István

Zs. Nemes Mihály

Csaplár Pataki István

Böltskei Molnár Ferentz

Zs. Nemes István

Dunaháti Tót Mihály

Molnár Kis Mihály

Molnár Kis János

Pataki János

Balog Szabó Pál

Zs. Harangozó János

Dobozi István

Török Sándor

Fenyvesi Mihály

Zs. Pap János

Jelenfi János

Zs. Garai Mihály

Zs. ifj. Sinóros Szabó István

Csák István

Kis Bandi János

Csendes Mihály

Dezsõ Gergely

Csikós Fodor István

Szõke István

Sólti István

Zs. Margit István

Kunos Mihály

Paksi István

Veres Pál Andrásné

Gulyás Gilitze György

Dezsõ Mihályné

Dunaháti Tót Ferentz

  Zs. Szíjjártó Péter

Csák József

Zs. Csák András

Fodor Jánosné

Ádám Székely Mihályné

Zs. Szél Mihály

Gyarmati Sámúel

Rúzs Molnár János

Zs. ifj. Rúzs Molnár János

Böltskei Molnár János

Zs. Pásztor János

Varga Ferentz

Baba Mátyás

D. Kis János

Csák István

Szabó János

Zs. ifj. Szabó János

Göntzi János

Gyarmati Mihály

Zs. Kabai Mihály

Barna Györgyné

Csaplár Molnár István

Zs. ifj. Bartza

F. Molnár János

Czibola Istvánné

Jakó ·/·Jakó György

Pataki Mihály

Szõnyi András

Csontos Péter

Erdei István

Böltskei Molnár István

Takáts Balogh Mihály

Bajomi Nagy György

Zs. Czibola János

Gulyás Veres András

Zs. Deutsi Gergely

Zs. Kelemen Mihály

Csizmadia Takáts János

Erdõháti Nagy János

Zs. Rideg György

Bazsó Mihály

Magyar Mihály

Fekete András

Borbás István

Somogyi Mihály

Hadi Márton

Gyõri Gergely

  Zs. Gyõri István

Zs. Pólya Ferentz

Zs. Gyõri Mihály

Ör.[eg] Szöke Török János

Demeter András

Siprikó Kis Mihály

Nš Nagy Péter

Özv. Nš Nagy Ferentzné

Karikó Tót Mihály

Zs. Fodor István

ifj. Fazekas János

Baranyi Sámuel

Mihály Péter

Ör.[eg] Árvai Istvánné

Zs. Szabó József

Vanka János

Baranyi György

Zs. Pólya György

Fábián András

Zs. Sárándi Demeter

Béládi József

Zs. Kováts Fazekas István

Kováts József

Szabó Gergely

Hajdú István

Csizmadia Debreczeni András

Zs. Balog Szabó István

Pólya Mihályné

Borbás János

Erdei Mihály

Zs. Nagy János

Faragó Mihályné

Zs. Gál István

Özv. Horvát Jánósné

Zs. Halász Szabó János

Csikós Kis István

Szilágyi István

Páhi János

Zs. Fényes Miklós

Zs. Fényes András

Ör.[eg] Borsos János

Zs. Áfra István

Víg Márton

Kis Tót József

Zs. Sasi Tót János

Bíró ·/·Bíró András

  Zs. Pólya Kis András

Fóris János

Téli János

Máté Sámuel

Gyarmati Pál

Zs. Pálfi András

Debreczeni István

Bimbó András

Takáts Veres János

Pásztor Jánosné

Zs. Takáts Péter

ifj. Fél Ferentz

Böltskei Molnár András

Rúzs Gergely

Sûlyös Mihály

Fél István

Böltskei Molnár Mihály

Zs. Gombos Pataki István

Zs. Ör.[eg] Patvar Mihály

Ör.[eg] Pataki Mihály

Zs. Pataki János

Kerékjártó Nagy György

Fabián Nagy András

Zs. Fabián Nagy István

Zs. Gólya János

Zs. Nátsa Szabó István

Zs. Árva Ferentz

Zs. Pataki János

Felsõ Kis Pál

Borbás István

Zs. Borsos István

Zs. Rósda Nagy András

Máté András

Balog Szabó Gergely

Balog Szabó János

Bognár András

Zs. Szabó Péter

Felsõ Szabó György

Zs. Lovas István

Rátz György

Dadi János

Zs. Botos István

Baranyi István

Kutas Ferencz

Zs. Kis Bandi Mihály

 Homlok György

Veres István

Horváth István

Zs. Szántó János

Zs. Miklós Gergely

Zs. Juhász Szûts Mihály

Nagy Pál János

ifj. Nagy Pál Mihály

ifj. Borsos István

Ör.[eg] Dezsõ István

Zs. ifj. Dezsõ Mihály

Zs. Dezsõ Sámuel

Kormos István

Kormos János

Dezsõ Ferentz

Zs. Régi István

Zs. Sajtós György

Vas Tamás

Zs. Tsakány Mihály

Sebesi Ferencz

Borsi György

Zs. Török Szabó István

Zs. Rúzs ·/·Zs. Rúzs István

Somodi Mihály

Hosszú Varga Mihály

Kürti János

Zs. ifj.ú Kürti János

Szabados György

Szikszai Mihály

Zs. Molnár Pál

Somodi József

Csendes András

Zs. Horváth Péter

Virágos Tóth István

Petõ István

Petõ Pál

Vas György

Tállyai Sámuel

Zs. Tállyai József

Zs. Gál János

Nátsa András

Zs. Csekõ István

ifj. Szõke Török János

Zs. Török István

Csizmadia Nagy János

Zs. Deák György

  Gyarmati János

Bakator István

Dóczi Miklós

Zs. Szépe Szabó István

Virág István

Zs. Tóth György

Földvári Nagy András

Földvári Nagy György

Zs. Trencsényi György

Debreczeni Kovács István

Zs. Gáspár Ferentz

Beteg István

Búzi Andrásné

Zs. Kis Erdei János

Sallai András

Zs. Virág János

Vetseri János

Zs. Fekete János

Zs. ifj.ú Vetseri János

Petõ Mihály

Égetõ János

Zs. Égetõ Sámuel

Zs. Égetõ György

Szabó Tamás

Zs. ör.[eg] Bimbó Mihály

Zs. Posta István

Zs. Szabó János

Kálmán Gergely

Zs. Zsíros István

Gyõri János

Zs. Kováts János

Virág Ferentz

Kerekes András

Vas Mihály

Zs. Fejér István

Csordás Jánosné

Bokor Mihály

Zs. Juhász Fazekas Mihály

Tarnóczi János

Zs. Tarnóczi Sámuel

Miketz Tamás

Szatmári Mihály

Zsidó Mihály

Zs. Kotsis István

Böszörményi István

Zs. Balog ·/·Zs. Balog Péter

  Leczki Ferencz

Grétzi István

Pintér János

Turák Mihály

Meleg János

Martsó János

Miklós István

Tót Jakab

Fijas János

Varga Tót András

Zs. Boros Mihály

Bertzeli Mihály

Zs. Bertzeli János

Takáts Petõ János

Miketz Mihály

Kertész Szanti Ferencz

Miketz András

Sebesi István

Halász Vas Mihály

Futó Kis István

Demeter Ferentz

Szûts Pap János

Bokor István

Zs. Tót György

Geretz Istvánné

Idõsb nš Dobosy Mihály

Bodatz János

ifj. Dobosy Mihály

Kertész Torda János

Nš özv. Borsos Mihályné

Kertész Selmeczi István

Nemeš Mátéfi István

Pólya István

Zs. Kováts András

Márté János

Lukátsi István

Kónya György

Barók András

Nyíri János

Szatmári György

Török Pál

Nš özv. Dobosy Gergelyné

Bányász Mihály

Hajdú Gergely

Füsti Molnár Sámuel

Apostol András

ifj. Árvai István

Nš Dobosy István

Zs. Német István

Nš Dinnyés Gábor

Keresztúri János 

ifj. Kováts Nagy Ferencz

Fél Ferentz

Sarkadi Istvánné

Ör.eg Kováts Nagy Ferencz

Jelenfi Mihály

nemeš Dobosy János

Miskolczi Mihály

Csizmadia Pap István

Nš Dobosy József

Horváth Ferencz

Kováts Horváth János

Zs. Keresztúri Tót Mihály

Zs. Hájas Mihály

Nagy Mátyás

Csizmadia Német Istvánné

Barta János

Zs. Szûts János

Betsei István

Nš ·/·Nš Farkas Mihály

Sebesi János

Csák Istvánné

Csizmadia Magyar Mihály

Kerékgyártó Varga András

Nagy György

Ádám Székely István

Dobozi Ferencz

Székely András

Székely Mihály

Tót András

B. Tóth Pál

B. Tóth Ferentz

Sárdi János

Kalpagos Szabó István

Ör.eg Bajkai István

Dobos György

Szabó Nagy Gergely

Nyíri Andrásné

Kis Nyíri János

Jakó Miklós

Béládi Ádám

Pápai János

Vida Szûts István

Vida SzûtsJános

Vida Szûts Mihály

Jakó Ferentz

Erdõháti Török István

Kertész Dékány Mihály

  Újj János

Takáts Csák János

Molnár István

Tarnótzi György

Zs. Ujj György

Zs. Német János

Zs. Hemzsel Mihály

Ketsegés Sámuel

Jakabtzi András

Csizmadia Szabó Mihály

Katona Mihály

Székely György

Polgár György

Polgár János

Szeder Pap István

Pálfi János

Lénárt István

Zs. Püspöki István

Bürgés Nagy Mihály

Székely Benedek

Zs. Kun Pál

Zs. Labádi Pál

Dunaháti Tót István

Fia Tót József

özv. Pap Istvánné

Musa János

Borbás Kováts István

Arendás Székely István

Vátzi Nagy János

Sebesi András

Szíjártó Szabó István

ifj. Takáts Balog Mihály

Miketz Jánosné

Zs. Sípos György

Lakos Péter

Zs. Csengeri István

Zs. Révész János

Sólti Sámuel

Zs. Molnár István

Ör.[eg] Teremi János

Zs. Faragó István

Földvári Nagy István

Mets ·/·Mets Balog Mihály

Vetseri Mihály

Kováts György

Gyulai János

Gyulai Pál

Czira János

  Székely Sámuel

Csizmadia Varga András

Borbás János

ifj. Vas István

Zs. ifj. Komjáti László

Kogler János

Bánfi Mihály

Hadi István

Borbás József

Szûts Somodi András

Baratskai Ferentz

Fésûs Nagy Mihály

Ignátz Mihály

Csordás Kis Mihály

Csala Nagy János

Szijjártó Dániel

Pap Mihály

Zs. Német János

Kádár Ferentz

Dávid György

Borsos József

Borsos István

Kertész Csányi János

Borsos Ádám

Boros Péter

Zs. Pardi Péter

Kõrösi Horváth István

Sebesi Mihály

Téli István

Ör.eg Lami Ferentz

ifj.ú Lami Ferentz

Bazsó János

Rátz István

Bakonyi János

Gyevi Bíró János

Kováts Borsos Jánnos

Borsos Sámuel

Kanász nagy Mihály

Zs. Patzali János

Vas Mihályné

Balog Szabó István

Vas János

Görbe Nagy Mihály

Lovas János

Bóné János

Bóné Mihály

Makai Kis János

  Zs. Horváth Mihály

Zs. Molnár János

Bori Sándor

Makai Kis Mihály

Vajda János

Lénárt János

Zs. Biri Gergely

Ör.[eg] Dudás Szabó Mihály

ifj.ú Dudás Szabó Mihály

Fazekas Péter

Zs. Topa Erdei István

Rideg Csordás

Házverõ Nagy János

Szeles István

Szabó Mihály

Kúdús Nagy Mihály

Zs. Pardi Mihály

Bese Ferentz

Túri Tót János

Szántó András

Kérdõ András

Jenei István

Szalatsi Mihályné

Csizmadia Somodi János

Limbai Gergely

Szani János

Pintér  ·/·Pintér István

Bajomi Nagy István

Zs. Vatai György

Zs. Borza János

Zs. Juhász Kormán János

Ivánon Pál

Pátzi Dávid

Fekete Lakos István

Pap András

Zs. Takáts Pardi János

Bese József

Vas István

Udvardi István

Somodi István

Dunaháti Vas János

Borbás Mihály

  Kövér Ferentz

Balog István

Zs. Pardi István

Szijjártó Péter

Dávid János

Beszédes Mihály

ifj.ú Kontz Isstván

Kalpagos Szabó Mihály

Labádi Pál

Átsi Kovács János

Miketz Szilágyi Mihály

Molnár Sípos István

Szépe István

Vátzi János

Baratskai Mihály

Szûts Szilágyi Mihály

Szakáll János

Kalmár Mihály

Áts Kováts Ferentz

Farkas Mih fia Mihály és János

Farkas János

Varga György

Lovas Mihályné

Zs. Lovas György

Szomódi Miklósné

Korsós Tót János

Gulyás Szabó János

Zs. ifj. Szabó Mihály

Zs. D. Szûts János

Nagy István

Zs. Lõrintz István

Bokor Ferentz

Teési Fekete András

Zs. Kalmár András

Zs. Vig János

Fekete Tót János

Fábián Tót István

Zs. Zsidó András

Pál Kováts Andrásné

Zs. Kesznyéti István

ifj. Szabó György

Vári Mihályné

Zs. Takáts Mihály

Vas András

Ör.eg Takáts Péter

fia Takáts Mihály

Simon János

Kúti István

  Kúti János

Szalatsi Ferentz

Vasvári András

Csendes János

Öreg Pardi Péter

Zs. ifj. Komendát Mihály

Ör.eg Rátz Nagy Mihály

R. Nagy István

ifj. R. Nagy Mihály

Déló Nagy János

Zs. Trombitás István

Zs. Zók István

Jakab János

Zs. Batsi Varga Péter

Zsákos ·/·Zsákos Péter

Lovas György

Mets Balog István

Dudás András

Fekete Mihály

Lengyyel Pap István

Ör.[eg] Zsákai György

Szakáll Mihály

Zs. Tokai Kabai András

Gazsi János

Sólti András

Virágos István

Zs. Doma István

Nemes Mihályné

Nemes András

Körmöndi János

Zs. Gyevi Bíró István

Murvai János

Zs. Kis József

Kúthi Szabó Mihály

Csikós Horvát János

Rab Mihály

Tési Pólya János

Zs. Labádi János

Bese István

Kertész Kis Ádám

Bimbó Benedek

Zs. Varga István

Kis Veres István

Vékony Mihály

Sasi Tót Mihály

Dantos István

Lajos István

  Zs. Szûts Gáspár

Zs. Lovas István

Zs. Szalontai Mihály

Kuli András

Fazekas István

Szentgyörgyi András

Miketz János

Zs. Borbás Kováts János

Veres Gergely

Bertók Sándor

Vatai Mihály

Szabó Ferentz

Sólyom István

Sólyom Mihály

Kováts Sólyom András

Nánási Sámuel

Zs. Rádóczi János

Pápai József

Matóltsi Sándor

Matóltsi József

Hajdú Nagy Mihály

Hajdú Nagy János

Szíjártó Fazekas Ferencz

Halász Pólya István

Compactor Varga István

Ör.eg Pap István

Borbély János

Sándor József

Deáki Sámuel

Csákó Gergely

Kanász Nagy János

Csúts István

Ör.eg Vetseri Gergely

Berényi Gergely

Zs. Pap György

Szarvadi István

Székely·/·Székely János

Szíjjártó Hajdú András

Ambrúzs István

Zs. Baranyi János

Böszörményi Mihály

Kis Pólya András

Szegedi András

Batsi Varga István

Kertész Dékány János

Alsó Molnár István

Szegedi Sámuel

  Kálmán Mihály

Dunás Varga János

ifj. Teremi János

Debretzeni Sámuel

Kiséri Lakos István

Szigeti Mihály

Czigány Balog Sámuel

Gulyás Szigeti János

Kertész Német János

Kõrösi János

Zs. Szántó György

Dudás Nagy Mihály

Zs. Szántó János

Alsó Buzi Mihály

Váradi György

F. Szûts János

Nemes Székely István

Özv. Nagy András

Ör.[eg] Balog Istvánné

Czira Istvánné

Csúts János

ifj. Szépe János

Kertész Pósa Péter

Szûts Borbély István

Csontos Mihály

Matóltsi Sándor

Soós Mihály

Dögei István

Mets Balog Sámuel

Kertész Fehérvári János

Boros Pál

ifj. Soós János

Kertész Kováts János

ifj. Borza József

ifj.ú Öreg Busi Mihály

Keresztes Pál

Szûrszabó Nagy István

Lakos Mihály

Ör.eg Busi Mihály

Paczali Mihály

Szappanos János

Pólya István

Zs. Kormán Mihály

Sándor János

Veres István

Kutsár Istvánné

Martsó István

Gerdei Gergely

  Ör.eg Cseke Péter

Zs. Szalai János

ifj.ú Cseke Péter

Csávás András

Csávás Ferentz

Zs. Árva János

Betsák Mihály

Kajtár István

Kerekes András

Rátz Péter

Nagy Mihály Péter

Koncz István

Sarkadi János

Halász Szabó István

Halász  ·/·Halász Szabó Jánosné

Nagy Mihály

Somodi Gergely

Zs. Székely Péter

Pap Ferentz

Keresztes Nagy Péter

Váczi Nagy István

Zs. Borza Ádám

Ör.[eg] Kosár Kováts István

Barakonyi Mihály

Zs. Pengõ István

Böszörményi Ferentz

Bertók János

Ifj. Nagy János késõben Kristó Nagy János

Zs. Bánfi János

Soós Jánosné

Kertész D. Tót Mihály

ifj. Virágos István

Kontz János

Vetseri István

Gulyás Kováts András

Zs. Sípos István

Bertzeli István

Kozák István

Kováts Varga István

Fija Varga Sámuel

Nyíri Nagy István

Nyíri Nagy Mihály

Nyíri Nagy Péter

Kotymán János

Zs. Kis Ferentz

Böszörményi György

  Szépe Kata

Somodi György

Csizmadia Rátz István

Lakos János

Mets Balog István

Kúti Mihály

Ör.[eg] Faragó István

Zs. ifj. Faragó István

Rátz András

Zs. Gatsó Pál

Fazekas János

Kis Rátz János

Bertzeli András

Keresztes András

Szabó Gáspár

Zs. Miskoltzi András

Zs. Kuti Mihály

Kováts Zsoldos János

Varga Nagy Mihály

Berényi Gergelyné

Zs. Zóh Mihály

Zs. Doszlop Mihály

Ny. Nagy János

Kertész Serkédi István

Barta Szabó István

Zs. Vígh István

Zs. Kertész Tót Mihály

Pallagi István

Sándor István

Kúti István

Olasz Miklós

Török Szántó Mihály

Kis Tót Gergely

Zs. Barakonyi Péter

Mészáros János

Kövér Pál

Gúlyás János

Zs. Szalai Mihály

Balog István

Kertész ·/·Kertész Orosz Mihály

Csizmadia Somodi János

Rátz Gergely

Barta György

Zs. Tihanyi Ferentz

Sarkadi Mihály

ifj. Lakos István

Szeder Ferentz

  Barta Mihály

Zs. Nagy Soós Jánosné

Vetseri Gergelyné

Kis Pál János

Szóláth István

Id. Virágos István

Zs. Dóczi Gergely

ifj. Virágos János

Zs. Ör.[eg] Gatsó Pál

Bertzeli István

Korsós János

Szûrszabó Horvát Mihály

Zs. Siprikó Kis Mihály

Kálmán János

Szóláth János

Korsós István

Zs. Gyõri István

László János

Csizmadia Tót Gergely

Zeke János

ifj. Virágos Mihály

Fekete Lakos János

Gántsos Mihály zsellér

Zs. Vetési György

Lakos András

Zs. Garai János

Zs. Erdei Mátyás

Csizmadia Kis András

Zs. Pap János

Veres János

Kováts Ugrai István

Berek János

Bokor András

Böszörményi Kis István

Béládi Kováts Mihály

Kertész Nagy István

ifj. Lakos Mihály

Somodi István

Somodi Mihály

Szél Ferentz

Zs. Szabó Péter

Juhász Csikós János

Zs. Domján Mihály

Dögei Miklós

ifj. Dögei István

Csizmadia Halász János

  Szél György

Tihanyi János

Dersi Rátz János

Csákó Mihály

Beteg János

Madarasi Pap István

A fia Pál:

Zs. Vári Mihályné

Ör. Pap Mihály

Pap Mihály és János

Maklári János

Zs. Kosár Kováts János

Zs. Pap János

Zeke Mihály

Kormán Péter

Kürti Szabó Péter

ifj. Bajkai István

Zeke  ·/·Zeke István

Veres Mihály

Zs. Boros István

Czirják István

D. Tóth Jánosné

Tóth Péter

Kis Pál Mihály

Rádi István

Zs. Orosz István

Zs. Vas Mihály

Rádi János

Irházi Mihály

Serkédi Mihály

F. Kis András

Táczi Kováts István

Zs. Kováts Sámuel

Borsos Erdei István

Egri Szilágyi János

Zs. Hajós János

Zs. Kegyes András

Kálmán Kováts János

Zs. Vári János

Zs. Mészáros Mihály

Vásárhelyi Kováts István

Zs. Gyõri Gál János

Farmasi Ferencz

Zs. Györketz András

Kozák Mihály

Zs. Kadáncz János

  Szél János

Nš Szárdi Szabó István

Berényi János

Juhász Nagy Péter

Juhász Pólya István

Fija Pólya István

Boros Erdei Mihály

Zs. Motskos András

Kis Pál István

Zs. Kis Pál

Turi Kis Ferencz

Német István

Kapás Szabó Mihály

Rideg Kis Mihály

Kecse György

Szalai András

Antal István

Polgár Gergely

Zs. Makai Kis András

Pátzi Sándor

Huputzi Ádám

Zs. Sasi Tót István

Ugrai György

Zs. Fazekas István

Bodonyi János

Buzi Nagy István

Buzi Nagy János

Zs. Oláh András

Antalfi Mihály

Kis Kováts János

Kádár János

Körmöndi Ferentz

Kiséri Lakos Mihály

Bene Gergely

Zs. Takáts János

Bene Varga István

Kövér János

Gyarmati János

Babós  ·/·Babós Mihály

Vári Ferentz

Szõllõsi Nagy Ferentz

Régi András

Csõre Borbély Mihály

Bodonyi György

Serkédi András

Serkédi János

Serkédi Bíró Mihály

Hézsõ István

Lebuj Nagy György

Kozár Kováts Ferentz

  Halász Szabó András

Szamosközi János

Zs. Juhász

Márté János

Bajkai János

Székely János

Rádi György

Ör.eg Sándor István

Böszörményi István

Kosár Kováts János

Kúti Mihály

Zs. Siket Juhász Tót István

ifj. Sáfrány István

Virág György

Zs. Arnót Gergely

Dunás Varga István

ifj. Sáfrán János

Zs. Kis György

Zs. Batka János

B. Varga Mihály

Zs. Karsai István

Molnár Mihály

Zs. Kormos György

Fényes István

Makói Szabó György

Zsákai György

Baktai Mihály

Száva István

Paksi Pál

Özv. Veres Istvánné

Gombai Nagy András

Badár János

Bajkai Péter

Zs. Bajkai Sámuel

Ugrai János

Bodor Nagy János

Zsóldos György

Zsóldos Mihály

Békési Molnár András

Ferdi Erdei János

Pólya Szabó Mihály

Baktai Péter

Ör.[eg] Baktai István

ifj. Baktai István

Molnár Csikós Mihály

Molnár János

Irházi István

Örsi Takáts Mihály

Sárközi János

Csendó István

Alsó Tót János

Szûts Ferentz

Borza László

  Zs. Gálos Sámuel

Böszörményi István

Buzi Gergely

Száva György

Ör.[eg] Böszörményi György

Kováts Bese Pál

Zs. Török János

Csákó János

Tul a Kiséren laktak.

Tokai János

Cseptsényi György

Zs. Nemes János

Buzi  ·/·Buzi Kováts István

Böszörményi András

Biki Nagy János

Ötsödi Szabó István

Bokor Tót Mihály

ifj. Kanász Nagy István

Ör.[eg] Kanász Nagy István

Kálmán István

Zs. Gulyás Ferentz

Kálmán Mihály

Zs. Kõrösi Tót István

Özv. Szeder Istvánné

Zs. Szabó Pál

Vetseri János

Jenei Kis Mihály

Virágos Gergely

Zs. Bajkai Péter

Ör.eg Turák János

ifj.ú Turák János

Turák Mihály

Zs. Kádár István

Táczi Kováts Mihály

Zs. Cseptsényi János

Varga Márton

Zs. Sárközi Mihály

Zsóldos István

Zs. Földvári Kis Mihály

Ör.[eg] Sajtós István

Zs. ifj. Sajtós István

Csendes György

Buzi György

Zs. Árvai István

Dobrai Pálné

Kása János

Vámosi Mihály

Zs. Kása Mihály

  Sándor Mihály

Gujdár János

Pólya Szabó János

Kováts Imre

Uj Pálné fijával

Dongó Nagy Ferentz

Kovátska András

Szilágyi Mátyás

Árvai Pál

Török Mihály

Török János

Márté János

Kis P. Mihály

Zs. Tompa Mihály

Rátz István

Zs. Szilágyi István

Mányai Jánosné

Mányai István

Özv. Orosz Jánosné

Csongrádi András

Zs. Csongrádi János

Horvát Miklós

Batka András

Zs. Batka János

Árvai Ádám

Zs. Árvai János

Orosz István

Orosz János

Zs. Czeglédi Kováts Ferentz

Harangi Mihály

Somodi Mihály

Fekete Cseh István

Zs. Szilágyi István

Gulátsi Mihály

Takáts János

Hamza János

Gerecz István

Öszvesen 1235 Családfõ.

 

  Ezenn megnevezett Familiák közt vóltanak a Teésen és Derekegyházánn lakókat is hozzájok számlálvánn 1623 Házas párok; 454 özvegyek – 3107 tizenöt esztendõnn felyül lévõ férfiak, ezen alól pedig voltak Ifjak, gyermekek 1704^en – Asszonyi nemen lévõk vóltak tizenöt esztendõsöknél idõsebbek 2163^an Ifjabbak pedig 1655^en. Mindössze ment a lelkek száma az Ekklézsiában a Belsõ széllyeket és az õ hozzájok tartozókat is a többiekhez adván 8629^re. Oskolábann járó fiúk vóltak 236^an, leányok: 178^an. Ollyanok a kik idejekre nézve fel járhattak volna, de nem adódtak fel férfi gyermekek találtattak 64^en, leány gyermekek 70^en. Ekkor még az Orosházán lakó Reform.[átus] lakosok is a mi Ekklézsiánkhoz voltak adfiliálva, voltak ottan 58 lelkek Reformátusok, dé késõbbi idõb[en] ezek a Sámsoni Ekklézsiához kapcsoltattak. –

Voltak ezen 1801^dik Esztendõbe az egéssz Városba: 1240 házak, 555 Zsellérek. Ezek között 938 házak vóltak Reformátusoké, Zsellérek pedig voltak 322^en . és igy ennek a Városnak Közel 3/4 része volt Református, 1/4 részét tették a Catholicusok, a Görögök és Evangelikusok. – Egy házas ember fizetett Portiót 1 fr 18 krt; egy zsellér pedig 40 krt. – Verner József catholica Tímár fizetett 14 frtot.   Sípos Péter Cath. Eskütt 15 frtot. Csák Sámuel Ref.[ormátus] Esküdt 30 frtot. Halász Szabó János 41 frtot. Dögei Miklós 47 frtot. Dunás Varga János 50 frtot. Kogler János Evangelicus 51 frtot, Dögei István ref.[ormátus] 51 frtot. Török Berta cath.olicus 60 frtot. Csúts János 61 frtot. Balog István Ref.[ormátus] Eskütt 75 frtot. Kontz István 74 frtot. Özv. Sós Jánosné 75 frtot. Szépe János 80 frtot. Eskütt Sós Péter 92 frtot. Ör.[eg] Mets Balog Sámuel 100 frtot. Eskütt Lakos János 111 frtot. Esk.[üdt] Lakos Mihály 144 frtot.

Az itt lakó Evangelicus Atyafiak is, ide származások kezdetetõl fogva a mi Ekklézsiánk kebelébe vontak meg magokat. A mi Templomunkba jártak gyermekeiket itt Kéreszteltették. itt járatták oskolába, itt Esketõdtek össze a kik meg házasodtak, ha meg hóltak mi tettük meg nékik az utolsó tisztességet. Ezért a mi Ekklézsiánk annyi fizetést kívánt tõllök mint a magunk felekezetébõl valóktól. Voltak is, a kik ezt kész szívvel teljesítették, de voltak ollyanok is a kik ezért békétlenkedtek, tsak 16 pár fizetett, a többi semmit sem adott ·/ ·semmit sem adott. Orosházához voltak õk adfiliálva, de az oda való Prédikátor T. Simonides János, a ki a két Atyafi vallást követõk közt az egyességet nem igyekezett fel tartani, hanem inkább el szakasztani, egyébb jót véllek nem tett, hanem Esztendõt által 2^szer 3^szor által jött Nagy Ceremoniával a sz. vatsora kiszolgáltatására, és ezen szolgálatjáért a kocsi bérenn kivûl egy aranyat fizet tetett magának, soha ezen foglalatosságot Collégájára nem bizván. Az Evangelicusok tehát egy Pekárik Pál nevû vargának izgatása utánn ‘s az említett Tiszt.eletes Prédikátornak tanáts adása szerént; azt kivánták: hogy õk tsak felénnyit fizessenek mint a Reformátusok; ere a mi Ekklézsiánk azt válaszolta: mivel az Evangelicus Atyafiak az Eklézsiai szolgálatnak szinte azt a hasznát veszik, az Úr vatsorájával való élésen kivûl. a’ mint a Reformátusok, ezenn az okonn kívánt, többeknek önként való ajánlások utánn, az Ekklézsiának feltartására annyi fizetést tõllök, mint a magunkéitól, mellyet ha sajnállanak ne fizessenek semmit, tsak hogy osztán az Orosházán lakó Reformátusok is szabadítódjanak fel az Ekklézsiai adó alól. Az Orosházi Tiszt. Prédikátornak e sem tettzett, mert néki ebb[en] kára volt. minthogy minden házas pár tartozott fizetni, mind a Papoknak mind a Rectornak egy egy véka búzát. – Azt tanátsolta hát, hogy váljanak el a mi Ekklézsiánktól, melly meg is lett, az orosházi Reformátusokat Tractusunk a Sámsoni Ekklézsiához adfiliálvánn. De az el válás után is sok ideig nem lévén Prédikátorok, a mi Ekklézsiánk tsak azon jókkal volt hozzájok mint annak elõtte. – Elsõ Prédikátorjok és Oskolai Tanítójok volt Tiszt. Fejér János helybeli lakos Nš Fejér József fia, második pedig T. Molitorisz Lajos szarvasi születés.

II^dik  Szakasz

Miképpen nevelték Gyermekeiket nagy részént a Szülõk az Oskolába járatás idejéig.

Meg születvén a kisded, egy kis ruhátskába bé takarva félre tette a Bába – itt sírdogált, még az anya körûl dolgát végezte Az Anyát lefektetvén ·/· lefektetvén, mikor már a gyermek a fázás miatt szinte megkékûlt meleg ferdõbe tette, meg mosogatta, és azutánn megtörölvénn vajjal meg kente, hogy a mint szokták mondani, a Pogánybõr könnyebben le mennyen, lehet gondolni, hogy ha kivált avas a vaj, miképpen mennyire kedvetlen érzést okozhatott ez a kisdednek. – ezzel addig babrált a Bába, hogy a gyermeknek a fázás miatt az álla is vatzogott, ekkor bé pólálta kezeit lábait fáslival ugy össze kötözte, hogy a fején kivûl egyebét nem mozgathatta, hanyatt fektette, az Annya lábához tette ‘s igy kellett neki 6–10 óráig lenni. Akkor ismét ki bontotta meg förösztötte ‘s megint bekötözte. ‘s meg próbáltatták vélle a szopást, ha az annyának még teje nem vólt, valamejik közel levõ szoptatos aszszonnyal jól tartatták. – két három nap múlva az Annya dunnába be kötözte maga mellé fektette, mellyben télen a meleg házban, nyáronn meleg idõben úgy felhevûlt, hogy szinte görgött rólla az izzadság. Eleget sírt a szegény rab tsetsemõ, de sírásának okát senki sem értette. – Az annya szoptatta – ha e nem használt, máklevet adott neki, vagy opiumot – vagy pedig böltsõbe tétette, ott egy értetlen gyermek addig rin  gatta, míg a gyermek elszédûlvénn el aludt. – Ha a gyermek egésségesnek látszott 4–5 napig késtek a kereszteléssel, de ha gyengélkedett röktönn vitték azt kereszteltetni, akármi rossz idõ volt, még pedig sokszor nem gondoskodván elõre a szülék, tsak valami kis ruhátskába takarták azt bé. és valami nagyotska gyermeknek fõkötõjét tették a fejére, mellybe[n] annak fél ökölnyi feje tsak úgy lötyögött és semmi melegséget nem tartott, egy keszkenõt ugyan terítettek rá, de ugy hogy ennek is kevés haszna volt. Néha az illyen gyengélkedõ kisdedeket a Parochián kereszteltették meg a Lelki Pásztorok; de ha tsak lehetett a Templomba kereszteltette az illyeneket is a Bába, hadd lássák, millyen sok gyermek születék a kezbeén. – Az isteni tisztelet alatt, kivált mikor télenn magyarázat is vólt, a mellyiknek vékony takarója volt, össze fázott, azutánn a keresztelõ hellyre vitték, melly a Templom közepin ollyan hellyen van, a hol a szél leginkább érheti, itt mikor ki bontották, a már egészen elhûlt vizzel megöntõdött, egésszen által fázott a kisded, melly mennyire árthat egy ollyan kis gyenge gyermeketske ·/· gyermeketske egésségének, a ki most jött ki az egyforma melegségbõl, lehet gondolni. Ha kereszteléskor a fõkötõ madzagát a Bába meg nem tudja oldani, tsak hátra vonnya azt, majd meg fojtván a kisdedet. – Ha a templomban sírt a kisded, a bába motskos újját a szájába tette, hogy kinnyába rágja azt, mint a szökött katona a golyóbist, mikor vesszõzik. Haza vitetvénn az elfázott gyermek alszik fél napig is és sokszor tsak a nagy fázás utánn következett forróságból származott nyavaja által serkentetik fel, – a mikor belé áll a nyavajatörés, ‘s el sem haggya míg el rongált testébõl ártatlan lelke ki nem szakad.   Nézzük meg tsak a holtak Lajstromát, mindjárt szemünkbe fog tünni, melly sokann halnak meg a tsetsemõk közzûl minden Esztendõbenn a nyavaja törésben, kik nagy részént a hellytelen véllek való bánásnak áldozatjai.

A kisdedet az Annya rendesenn Esztendeig szoptatja, hanem közbe közbe kapatják az ételre, elsõben is annak az ételnek a levébõl advánn néki, mellyet a kereszt Anyák küldenek. Az utánn pedig téjjel pépet fõznek nekik lisztbõl, vagy pedig tejes kenyeret adnak enni. Ez okozza aztán a sok gilisztás gyermeket, kik el sáppadvánn elfonnyadvánn 2-3 esztendõs korokbann elhalnak.

Míg a gyermek járni nem tud leg inkább dunnába takarva hordozza az anya, vagy kis leány dajkátska által hordoztatja, ugyan ezen dunnával bé takarva kötözik le a böltsõbe, ezt a gyermek tsak nem minden nap meg vizellvén, kivált a mellyiknek gondatlan annya vagy dajkája van, lehet gondolni mitsoda dögletes levegõ veszi körûl a kisdedet élete elsõ esztendejébenn és mennyire húz ez a Hottentották szokásához, kik az õ kisdedeiket elõsször zsírral be kenik, azutánn pedig marha ganéjjal. E miatt lessz osztán sok kisded, kivált a mellyiknek a vére is már hajlandó reá ótvarossá, koszossá, rühessé, sáppadttá, tsenevészetté. Sok fiatal anyáknak tanátsoltam, hogy vegyen két vagy három rõf fejér flanelt, ebbe takargassa dunna hellyett kisdedét, ha tisztátalanná lesz mossa ki, – de hijjába, szegénységet mutatott volna ez, a tarka dunna szebb ennél. A szokás nagy Úr, nem könnyû ki vetni. Már ·/· Már fél esztendõs korábann tud a gyermek ûlni és szeretne mászkálni, de e néki nem engedõdik meg,   mert igy karton ruhátskáját, s tzipõjét és strümpflitskéjét el keverné, hanem karon kell hurtzolni szomszédról szomszédra, mellyre osztán ugy rá szokik a gyermek, hogy esztendõs korában is nehezen kap a járásra, ha tud is járni, ölbe vágyik a vánda gyermek. Szerentsések az ollyan kisdedek, a kiknek annyok ollyan szegény sorsú, hogy ha tsak el nem megy maga is dolgozni, a gyermek fogás mellett fel aszna az álla, – az illyenek sokkal szabadabban nõnek fel. – más fél esztendõre ûlnek, másznak, szabad levegõbenn élnek, ‘s az illyenekbõl válnak asztán, egésséges, busa, minden munkára ‘s katonaságra is alkalmatos emberek, a mint ezt sok kenyérenn, kukoritzán, sûlt tökönn nõtt kertész gyermekekenn lehet látni.

Öltözete a gyermekeknek 3–4 esztendõs köráig egy hosszú ing, azutánn ing, gatya. A gatyás gyermekeknek már szereznek a szüleik kalapot vagy sapkát, késõbben egy lajblitskát, – legutolsó és leg ritkább a tsizma. Láttam több izbe ollyan gyermekeket kik egy sapkába ‘s egy ingbe, két öklöket a hónok alatt tartvánn egéssz halotti prédikatzió alatt mezítláb állottak a jégenn. – Némellyik rá vévén az apja lajbliját, ki ûlt téli idõbenn is a ház végihez ‘s ott nézte a világot.

Lakó hellyek a gyermekeknek télenn által rendesenn a patka és a kuczkó. Innen ezt a szegény házaknál tseléd háznak nevezik, ‘s ha valamellyik gyermek azonn kivûl a házbann õgyeleg ezzel útasódik rendes hellyére: “patkára gyermek”. Nyáronn által a ház eleje és vége, vagy  pedig az úttza a hol tsoportonként játtzanak a porban, vagy pedig mikor a gyümölts érés ideje van, a szõllõk felõ lakók, a szõllõbõl jövõktõl gyümöltsöt kunyorálnak ‘s igy kapnak a nyalánkságra.

Az anyai nyelvre rendszerint rosszúl kapatják, nem a szokott néven nevezvén a dolgokat, hanem a kenyeret papának, a vizet tütünek, a gyümöltsöt bojónak, az ételt tsótsának nevezik, és a mint a gyermek hibásann, selypesenn beszéll õk is úgy beszélnek.

Vallásbeli és erköltsi igasságokra nem igen szokták figyelmeztetni, hogy az Isten az égbe lakik és a zörög mikor mennydörög és akkor haragszik, hogy a hóld az Isten kótsija, ha káromkodik meg veri az Isten stb. ezek a fõbb vallásos ideáji a gyermenek. Vagynak mint az által ollyan szülék, kik a Miatyánkra 3–4 esztendõs gyermekeket meg tanítják, és azt azok ·/· azt azok a kementze mellett, vagy az ágyon fejeket a takaródzóval bétakarva el is tudják mondani, ‘s szüleiknek testvéreiknek jó éjszakát tudnak kivánni, de õk ezekbõl semmit sem értenek. – Esmertem ollyan édes anyát, a ki 4 esztendõs, már holmi kis nótátskákat tudó, eleven eszû kis leánykájához egy estve így szólt: “Édes kis jányom imádkozzunk az Istennek, ugy feküdjünk le, ládd már más kis jányok tudnak imádkozni: “No hát imádkozzunk, igy szólt a kisleány. Mondjad hát kis jányom: “Mi atyánk”. A leány: “Apám Uram”. Anya: “Ki vagy” leány: Én vagyok édes anyám, hát nem tudja kend. Ekkor az egész ház nép el nevetvénn magát fel hagyott az Anya az imádkoztatással; hanem   a hogy tudta meg magyarázgatta, kinek miért kell imádkozni, ‘s azután ugy boldogúlt a kis jánnyal. Nyáronn a hallotti temetésre az anyák 's nagy anyák el szokták vinni magokkal gyermekeiket, hogy otthon kárt ne tegyenek, de hogy mikképen viseljék ott magokat? miért szoktak oda menni? ara éppen nem oktatják, a honnan az illyen gyermekek sok alkalmatlanságot követnek el. Az Oskoláról és átaljába a belsõ emberekrõl hibás vélekedést tsepegtetnek gyermekeiknek elméjébe: hogy a Kántor a siró gyermeket a gödörbe víszi, a Pap a könyvével meg hajitja, az oskolába a Tanító meg veri. Minthogy vagynak sok ollyan indúlatos Tanitók, a kik minden igaz ok nélkûl ütik, verik a szegény gyermekeket, meg maradnak sokann egéssz életekben a belsõ emberek eránt való hibás vélekedesb.[en] – soha azokat érdemek szerént nem szeretik, nem betsûllik, és még a tõllök tanúlt tudományt is és jó intéseket is megvetik. – Ha a gyermek kényeskedik, makrantzoskodik szó fógadatlankodik, másokat tsúfol, káromkodik, azt el halgatják, azzal mentvénn hibájokat, hogy még nem értik a jó intéstt, nints ideje a régulázásnak, ha pedig tsuprot tör, vagy a kenyeret el hánnya, azért meg verik, – ha lop, tsal, azt úgy nezvénn mintélelmességet, el nézik fenyíték nélkûl. Az Atyák pedig még kevesebbet gondolnak az erköltsi neveléssel, ha Oskoláb[a] fel adják is, nem hogy segítenék a Tanítókat a nevelésbenn, hanem inkább akadájozzák, kényeztetik gyermekeiket és szidják elõttök a Tanítójokat ha az õket valamelly rosszaságokért meg fenyítik. Nem tsuda hát, ha sok a kevély,   tsúfolódó, makrantzos, tsalárd, lopó rossz erkölcsû  az Ekklezsiában. Még Anglius Doctor Jenner fel nem találta a mentõ himlõt és mig ·/· és míg ennek közönségessé levéssét jó Királyunk I^sõ Ferentz nem sürgette: minden esztendõben sok 100^an hóltak meg nagy kínok közt a gyermekek közûl a hójagos himlõben, sokann lettek vakokká, dísztelen ábrázatúkká, – de már azólta, ha hogy a Doctorok nem restek, a szülék pedig nem hûségtelenek gyermekeikhez, alig hal meg ebbe a nyavajába 5–6 Esztendõk által.

III^dik Szakasz

Az Ekklézsia Tagjainak Külsõ Formájokról és Öltözetjökrõl.

Sokféle ábrázatú emberek találtatnak ebben az Ekklézsiábann. Lehet közöttök látni hosszas négy szegletre hajló, német képûekhez hasonlókat; hosszas 3 szegletre nõtt széles homlokú keskeny állú Tót szabásuakat; ovális kerek egyenes hajú barna píros Római ivadékú Oláhokhoz szitókat, lehet látni kerek képû, apró fekete szemû, borzas, göndör rövid hajú, vastag nyakú, alatsony zömök termetû scytha ivadékokat. Az egyik szõke, a másik barna, a harmadik gesztenye szin hajú, de ollyan fejér hajúkat mint a Bavarusok közt vagynak, és ollyan vereseket mint az Anglusok tsak ritkaságúl lehet látni. A szõke gyermek is idõvel meg fakódik. Legtöbb a barna és gesztenye szín hajú, mellyet sok ifjak hosszúra hagynak nõni, zsírral meg kenve, ‘s nyáronn mikor dolgoznak a kalap alá gyûrik.   Szakállat ezenn idõ szakaszbann senki sem hordozott, hanem némellyek a fülök elõtt az ortzájokonn levõ szõrt szinte az állok hegyeig meg hagyták, nevezték ezt pofa szakállnak (:Bakken Bartnak:) bajuszokat rövidre vágták ‘s némelly hetyke legények ki kulimászolva fel pedrették. Ezenn különbözõ ábrázat és szín okának lehet gondolni azt hogy: ennek az Ekklézsiának tagjai sokféle nemzetekbõl, messzünnen ide származott familiákból gyûltek öszsze.

Míg a Török bírta ezt a részt, sok Török, Tatár, Rátz familiák telepedtek itten meg, kiknek maradékaik a Református vallást bévevénn, most itt laknak. Sokféle nemzetbõl való mester legények házasodtak meg itten. – Sokann hoztak Kõrösrõl, Ketskemétrõl feleséget ·/· feleséget. Jöttek ide a felsõ Tót vármegyékbõl szolgálni ‘s itt maradtak. A vallásbéli üldözés miatt sokann bujdostak ide tul a Dunáról, az Egri Püspök megyéjébõl, – ‘s még Cseh Országból is, minémû volt a Fekete Cseh familiának ide származott nagy Attyok, kinek még unokainn is láttzik a tisztes Cseh ábrázatnak a maradványa.

Termetekre nézve jó növésûek, egyenes állásúak, hideget, meleget, munkát sokáig gyõzõ erõss test alkotásúak. Egéssegek is tartós szokott lenni, lehet mindaz által tapasztalni, hogy a nyári piros pozsgás Ifjak, leányok, a szabad ég alatt való munkákból télire a házakba kerûlvén, el sáppadnak, kékes szennyes színûekké lesznek, mellyet könnyen észre vehet, a ki az Újj kenyéri és a Bõjti Úr vatsorájánn megjelenõket   össze hasonlíttya. Ennek az oka a szoros gõzös ház, teli pipázzák sok férfiak a házat, sem a maga sem tselédjének egésségével nem gondolván; a káposztát benn savanyítják. – hajokat, ruhájokat zsírral meg kenik, mind ezek a meleg házban a levegõt meg rontják. Azonban az ablakot nem lehet kinyitni sok hellyeken ‘s a házat szellõztetni, a hol ki lehet is nyitni az ablakot, nem szeretik, féltvén a házat az elhûléstõl, ehhez járúl a sok sertés hús evés és a zöldségnek, gyümölcsnek nem lét is.

Öltözetjük a Férfiaknak nyáronn volt: Kalap, egésszen a fejekhez álló tetejû és nagy karimájú. – Ing, mellyet némelly hetyke legények olly rövidre szabattak, hogy a dérekokat, tsak félig érte be, a hasok nagy részént meztelen volt, – gatya rövid szárú, de a lehetõségig bõv. tsizma vagy a mezõnn botskor, mert a városonn a Pásztorokat és holmi gyermek béresetskéket ki vévénn senki botskorban nem járt. – Egy kis derékra való fényes gombos lajbli. – Essõs vagy hûvös idõb[en] vastag fejér szûr posztóból készült bõv dolmányt vagy Karkót öltöttek, ezen fellyûl hasonló posztóból készûlt szûrt vettek, mellynek a galléra 4 szegletre a hátok közepéig ért le, a két bõ ujját pedig némellyek bé kötötték és ez tarisznya vagy zseb gyanánt szolgált. – Télenn viseltek fejér vagy fekete bárány bõr sapkát, melly kereken a fejekhez állott, körûl egy jó darabonn fel hajtották és kemény hidegbe a fülökre lehajtották. Fekete pamuk nyakra valót, juh bõr dolmányt vagy ködment prémetlent, mások prémest, belõll szõrös bõv nadrágot   és hegyes orrú vastag Tehén bõrbõl készült nagy zsíros ·/· zsíros tsizmát, ezen feljûl bunda vagy szûr.– A tehetõsebb gazdák és fiúk hordoztak kisebb karimájú, szegletes alatsony tetejû kalapot, sejem nyakra valót, ezüst gombos dolmánt és lajblit, kék posztó szíjjas nadrágot, kordovány vagy fisléder tsinos tsizmát, magyar sarkantyúval, essõben kék magyar köpönyeg, télenn irhás suba, sapka vagy lengyel süveg, vagy ollyan fekete bárány bõr sapka mellyet körûl egy arasznyi magasságra fel lehetett hajtani. Volt némellyeknek setét kék posztóból fekete bárány bõrrel prémezett bundájok és mentéjek is ezüst gombokra.

A Közönséges Asszonyoknak Öltözetjek volt: Ingváll, pendely, ezekre vettek a kis lajblihoz vart kék bagaria v[agy] kartony rokoját, labokra nyáronn paputsot, télenn piros v[agy] fekete hegyes órú steklis, vagy absetres (így nevezték a tsizmadiák a tsizma sarka alá vart fa vagy bõr pótzkokat.) kordovány v[agy] borjú bõr tsizmát húztak, a szolgálók, pedig nyáronn leginkább mezítláb szaladgáltak, nyakokba különb különb színû tarkájú keszkenõtt tettek, nyakra való helyett pedig a leányok, fiatalabb asszonyok vagy keskeny bársony fekete pántlikát kötöttek vagy pedig üveg Klárist, a leányok elõll hajokat két felé fésûlve hátúl pántlikába bé fonva a hátok közepinn leeresztették. – Már pártát ritkánn lehetett látni. Az Asszonyok ezen béfont hajokat fel tekerték és fésûvel fel akasztották, azutánn setét kék, apró fejér pettegetésû keszkenõvel, melly lentsés keszkenõnek neveztetett, vagy pedig egésszen fejér keszkenõvel fejeket bé kötötték és a keszkenõ két sarkát az állok alatt   el vévénn hátul meg kötötték. Télenn flanell szoknyát vettek magokra, és bárány bõrrel béllelt setét kék posztó ujjas réklit, vagy fejér prémes ködmönt öltöttek fel vagy prémetlen ködmön réklit, mellyeket a szûtsök veres v[agy] zöld sárga fekete színû bõrökkel fel tzifráztak, hosszú rókás mentét viseltek még némelly, mult századbeli öreg asszonyok, de már ezenn idõ szakaszb[an] egyet se tsináltattak, hanem némelly férfiak öltöztek róka bõrbe.

Az elõbb kelõ Asszonyok pedig a tehetõsebb gazdák feleségeik ‘s leányaik, kikhez lehet számlálni a mester emberek házok népét is illyen ·/· illyen ruhába jártak; a hosszú ingre vettek, vagy külömb külömbféle szinû kartonból készûlt szoknyát és rövid derekú ujjas réklit, – vagy pedig ugy nevezett viganót (igy híttak Bécsbe egy híres Olasz éneklõ leányt, a ki ezt elõször kezdette:), melly egy ollyan hosszú ing forma bõv karton ruha, mellynek hátúl van hasitékja és valami egy tenyérnyire a hónok alatt körûl kortza van belõll varva, mellybe zsinórt húznak és ezen zsinór által szorítják derekokhoz, ugy hogy elõll sima, hátúl rántzos légyen. Az Újja ennek tsak egy arasznyi, ‘s ezt is sinórok szorítják karjokhoz. (A nyakokba külömb külömbféle szinû és nagyságú keszkenõt viselnek, de legközönségesebb szín a fekete, veress és fejér müschelin, lábokra strümflit és tzüpõt húztak, és tsizmába télenn is alig tudtak járni, a viganóhoz kopasz karjokra retze vagy bõr hosszú szárú kesztyût vettek, télenn hosszú újjú prémes zöld, vagy fahéj szín bundát hordoztak. 1810 tájánn kezdettek felölthetõ hozzájok álló   prémes bundát viselni, 1820^ban pedig az Újjatlan bundát.

Az Asszonyok fökõtöjök változása, tzifrázása leírhatatlan, hasonlók azok a tornyozó fellegekhez, mellyek formájokat szüntelen változtattyák. – Némellyek viseltek füles fõkötõt, melly ollyan forma mint egy barát sapka, tsak hogy elõll tsipke van bodrosan réa varva és bársonnyal ‘s pántlikákkal oldala, teteje ki tzifrázva, – másoknak volt Kuglijok, ez bársonyból vagy atlaszból készûlt elõll tsipkés, hátúl a nyakokonn összerántzolva a fejekhez állott. – Mások ismét tsipkés fõkötõt viseltek, melly most taréjj modjára fel álló, majd az alljára vart szélesebb vagy keskenyebb tsipkékkel és sok bokros pántlikákkal volt fel bodrozva. Ezen idõ szakasz végefelé kezdették az Asszonyok a fejér fõkötõt is viselni, melly leg okosabb módi is volna, de az elõtt tsak feketét viseltek, nyáronn nagy keszkenõket hordoztak nyakokba, mellynek hátulsó sarka majd a földet érte. – A wukli, a Smizli, a Wikler, Nettzelni, strikkolni, spittzelni, a Szukkerpakkereg, a torta ect mind ollyan dolgok mellyek a Bankó szaporodásának, a nagyobb városok módija, híjjába való követésének, még magyar nevet nem is nyert szüleményei ·/· szüleményei, de a mellyek már eddig is sok konyhánn kezdik kissebbíteni a tüzet és a tsikotót rövidíteni.

IV^dik Szakasz.

Az Ekklézsia Tagjainak Házaikról, és HáziEszközeirõl.

A házak ezen idõ szakaszban vájogból rakódtak, tetejek náddal vagy gyékinnyel volt fel verve tsinosan, zsindely kevés volt, tseréppel pedig az 1800^dik Esztendõ elõtt tsak Erdélyi Mihályé. Szalmával fedett egy se volt. – Szélessége a háznak 2 ¹/₂ öl vagy 3.^öl   hosszasága a nagyobb szobának 3–4 öl, magossága 8–9 lábnyi. Az ablakoknak a régibb épûlleteken széle hossza két két arasz, mellyet ki nyitni nem lehetett, hanem volt rajta ugy nevezett ablak fia, mellyet fel lehetett taszitani. Ajtaja altsony, ritkán magosabb 5 lábnál, lehajolva lehetett belé menni. A kémények fából vóltak, sárral meg tapasztva. Az udvarok vájoggal vagy deszkával voltak bé kerítve, ‘s a házak az udvar közepire távol az utztzától voltak építve, az Istállók és sertés ólak voltak az uttzára háttal építve, mellybõl a trágyát az uttzára hányták, – majd mindenik ház elõtt volt egy kis színetske építve két fa oszlopra náddal vagy késõbben zsindellyel bé fedve és a tehetõsebb gazdák háza végéhez volt tóldva egy kis szobátska. Illyenek vóltak a házak a mult század végénn és a mostaninak elejénn, amint ezeknek el rendelését a Nagy Parochiális Udvar rajzából lehet látni alább. – De már az 1810^dik esztendõtõl fogva épûlt házak tsinosabbak és jobb módúak vóltak. – mellynek elõ mozdítói voltak akkor tájba ide kerûlt Német Ferentz és egy makrantzos Tót kõmives Simon nevezetû. Már ezek a házakat az uttzára építettek, tisztességes nagyságú ki nyitható ablakokra egy öl magasságú ajtókra. A házak alá pintzét raktak, a kéményeket kapu feleket kõbõl rakták. Ekkor kezdettek már házi kerteket készíttetni rostélyos kerítésre, – mellyekbe nem tsak virágokat, hanem konyhai szükséges plántákat is neveltek. –

Házi Eszközeik voltak a közönségesebb sorsuaknak 2–3 ágy egy láda, egy asztal, a ház véginn és elejénn levõ ablakok közt levõ sarokba, – e körül a   fal felõl padok vóltak, olly magossak, hogy azokról a rajtok ûlõknek lábaik ingyen sem érhettek a földet. – Vóltak két, három ·/· két, három fenyõ fa karszékek is; Ezenkívûl az Ágyak elõtt hoszszú karos szék, melyre fel volt írva a neve kié és mikor készûlt, illyen formánn: Fûsûs János Uramé Anno 1763^dik Esztendõben. Ezen kivûl voltak reá festve ember nem látta kék, zöld virágok, veress és sárga levelekkel és sokféle szinû madarakkal. Volt ezen kívûl a falra fel akasztva, vagy néhol a falba be vágva egy kis tékátska, mellyet be lehetett zárni, ebben tartották könyveiket, palatzjaikat, poharaikat, fûsûjüket, atzéljaikat, borotváikat, portio libellusaikat ‘s más efféleket. Függött a falon a gerenda alatt egy kis tükrötske, rendszerint abban a tokban mellyben a sidótol megvevõdött; ez alatt függött a kefe, tsõröge mettzõ, olló és Kalendarium. – A tehetõsebb gazdák házaikba vóltak az Asztal mellett lévõ padok felett fogasok, erre voltak felûl rakva régi jó féle tzin tányérok ‘s tserép tányérok, a rajta lévõ szegekre pedig kantsók voltak aggatva, de már ezek 1805 táján a módiból kimentek. Az Ágyak felett a tehetõsebbeknek fedelek vóltak, melylyeknek 4 oszlopai a nyoszoja 4 lábainak felsõ végibe voltak belé fúrva, ere raktak az Asszonyok vásznakat, gombajagokat, orsókat, motollát régi lajstromot meg a Nagy Bibliát. Az Ágyak lábai magossak voltak, székrõl kellett rá fel mászni. Ez alatt tartották a tsizmát, paputsot, kupujkát, a kotlók is itt fészkeltek, – és ere tzélzott T. Pétzeli József a kotlót össze nyomó sze gény házas párokról mondott szép meséjében.

A kementzék leg inkább ugy nevezett bogja kementzék voltak. conus truncatus formára, ennek széles patkája volt, és tágas kutzkója, a kutzkóba vóltak az etzetes kanták, és a kinek volt kõ sója, a patka volt a közönséges ûlõ helly, kivált télen, ezenn ûlve fondogáltak az Asszonyok, leányok. Méts világnál mellybe zsír vagy reptze olaj volt töltve, és a melly méts a gerendáról lefüggõ tartónn állott. A padkánn háltak a kisebb tselédek.

A ház ékességei voltak a falra jó magossan fel raggatott egy néhány akombák képek, a mellyek Tündér Ilonát, Ádám Evát, fias-tyúkot, Kokast, Lovas Katonát, Árgírust kis kutyájával ect akarták ki ábrázolni, a mellyeket holmi sáfránt, borsot, bitskát Kovát áruló tótoktól, vagy pedig orvosságot, szagos olajat, édes gyökért ·/· édes gyökért, medve tzukrot áruló Háti-Patikusoktól 1–2 kron szerzettek; annak utána ezeket sárga gyopárral, vas virággal, Karsai rozsával, bársonkával fel bokrétázták. A gerendákba birs almát Ujjas tököt szoktak rakni, ezenkivûl bors fûvet és bazsajikomot, mely bõl mikor a házba valami kedvetlen szag vólt, egy tsomót Tenyerek kõzt szellyel dörzsöltek ‘s igy a házat jó szagúvá tették.

A házi eszközöket rend szerént Húsvét elõtt való hétenn ki rakták szellõzni, meg tisztogatták, a házat ki meszelték, a földjét sárga földel a fal tövit feketével bé mázolták ‘s ugy eddegélték Nagy – Péntekenn a tarka tojást, Húsvétba pedig a jó Kalátsot. – Rendesen minden háznak volt két szobája a nagyobb és kisebb, a kissebbiket tsak pompára tartották, ebb[en] nem laktak. ò[em] is fûttötték télenn, ide hivták ha betsûlletes vendégek ment. – A  nagyobb házba, vagy a tseléd házba laktak a gazdák, gazdasszonyok együtt tselédjeikkel, ‘s azokkal együtt ettek.

Az Ágybeliek ezek vóltak: alóll szalma, e bé volt takarva vastag lepedõvel, szalma takaróval, ezen fellyûl volt egy két derék ally, tollal megtöltve, ‘s bé takarva lepedõvel, fõtõl volt 2–3 vánkos, kartonból vagy szõrrel tzifránn ki vart fejér gyoltsból, takarodzó volt Dunna, paplan v[agy] pokrótz. – A Pitvarba volt a konyha, mintegy 3 láb magasságnyira. Ezenn vólt vas matska, vas lapát, tûz fogó, a falra fel aggatva vas vagy réz tepsik, nyársok, fedõk, bográtsok, serpenyõk sok hellyekenn volt vas rostély is, mellynek semmi hasznát nem vették, azonb[an] még is minden szombaton ki kellett fényesíteni. A sok fazekakat, lábasokat, tányérokat, tálakat, korsókat, rész szerént a falra fel aggatva rész szerént a konyhabeli poltzon halomba rakva tartották. Volt ezek kõzt 20 esztendõs is, mellybe tsak egyszer sem fõztek. A ház végibe volt a kamora, ebb[en] tartották a Kenyeret lisztet, búzát, bort, káposztát, sajtot, gazdasághoz és gazdaszonsághoz szükséges eszközeiket. A padláson pedig a szalonnát, füstölt hust. Árpát, kendert ect. Ezekenn kívûl voltak az udvaronn: Istálló, kotsi szín, sertés, tyúk ólak, hát tal az Úttzára. V.^ik Szakasz. ·/·

V.^dik Szakasz

A Közönségesebb Eledelekrõl ‘s Italokról.

A kenyér volt a legközönségesebb eledel. Jó búza teremvénn itten számos gazdasszonyok találkoztak, a kik egésséges  jó kenyereket tudtak sütni. Nevezetesek vóltak a két Papnénn kivûl, Nš. Dobosy Mihályné, Ör.[eg] Dögei Istvánné, Latzki Ferentzné Nš. Borsos Lajosné, Comissarius Losontzi Jánosné és az Öreg Barta Jánosné, ki a jó kenyér sütést tanúlta T. Sz.[ent] Miklosine Asszonytól e pedig ezt a tudományt Debretzenbõl hozta. De sokann voltak, a kik a jó búzából is nyomorúlt kenyeret készítettek. Legszebb kalátsot tudott sütni Eskütt Balog Istvánné, Keresztes Jánosné és Lakos Jánosné. A Kalátson kivûl szokott sütemények voltak: a túrós lepény, mellyet a munkások számára szombaton estvére sokat sütöttek a jó gazdasszonyok. A béles, mellyet ugy szerettek még ezen Század eleinn enni, ha a zsír vagy a vaj kitsordúlt belõlle. A kenyér mellett a tselédek és napszámosok közönséges eledelek volt a tarhonya, mellyet nyáronn köblönkint morzsoltak a gazdasszonyok A szalonna sütés, valamint a kása fõzés is vesztegetésnek tartatatott mivel a kásához több szalonna kell mint a tarhonyához. – Néha ételt is fõztek a tselédeknek, melly vagy káposzta, vagy répa, vagy bab volt, sertés hussal, vagy tsipedett tészta marha hússal, vagy pedig nyáronn kaszás lével avas füstölt hús. – El tsúszott a döglõ félen megölt jószágnak a húsa is. – Télenn a sertés hús, pujka, tyúk, lúdhús, tavasszal a tsirke, bárány, hal; nyáronn a marha hús; õsszel pedig az Ürû és vén anya juhok vóltak a szokott husból való eledelek. Mellyeket sok féle képpen készítettek: nevezetesen a tsirkét zöld borsóval, karalábbal, tejfeles paprikás lével, egressel, meg rántva, sütve; a tyúkot laskával, a ludat kásával, a Pujkát, kappant sûlve.   A bárányt piszkével, tárkonnyal, vagy pedig sûlve salátával, az ürû vagy juh húst bográtsba fõve v[agy] sülve; a marha hust Gujásonn – vagy fõve, sóska, tseresznye, meggy, alma mártással, télen pedig tormával, vagy pedig sûlve is. – A sertés húst sûlve, fõve, etzettel, babbal, kaposztával tésztával ‘s mindennel szokták fõzni. Egy féle étellel rendszerént meg elégedtek, ha két három féle ételek volt ·/· ételek volt, ugy lakodalomnak tartották. – Mikor ettek, még a mezõben is le vették kalapjokat, sipkájokat, Isten iránt való háládatosságoknak meg mutatására. – Szokott evõ eszközök voltak, kés, villa és kalán, tányérra kevés szükségek volt, a levét kimártogatták, ‘s kalanazták, a hust vagy villával vették ki, vagy pedig hüvelykekkel kések hegyihez szorítván tsippentették ki ‘s azutánn köröm közé fogvánn meg eddegélték, a tsontot az abroszra lerakva, mellyet azután a kenyér hajjal ‘s más hulladékokkal összerázván, az ebeknek ki öntötték.

Rendes italok volt a Kurtza, vagy Kút víz, mellyet a leányok fekete korsóikat karjokba öltve, szokták a házakhoz vinni. Legjobb víznek tartódott: a vásárhelyi utt mellett lévõ tégla-vetõnél való kúté, a Lapistói Parochiális földönn lévõ; a Kis érben a Kálmán Mihály, a nagy völgy parton pedig a Kanász Nagy János udvarán lévõ Kútak vizei. – Bort, sert, pálinkát tsak akkor ittak, mikor benne módjok volt, orvosságúl, idõ töltésre, vagy magok meg vídámításáúl. –

Szõllõ elég sok vólt a Szentesi határba, de bor kevés termett, mellynek oka lehet, hogy a víz a földb[en] méllyen van, nem trágyázódik a szõllõ, rosszúl mívelik, kivált a mettzést nagyon értetlenûl teszik sokann. A jég essõ és a dér is sokszor   el szokta pusztitani. – Azonba[n] rossz fajta szõllõk vagynak el ültetve, vagynak ollyan tõkék hogy 10 esztendõb[en] sem terem egy fürtöt. A közelebb mult században kevés pintze volt Szentesen. 50 esztendeig tartott az Ekklézsia szõllõt, még is nem volt pinczéje, hanem borait a Nagy Parochiális ház háta megett levõ kamoráb[an] tartotta, mellyet nagyon hideg idõb[en] zsénnel melengettek. – Igyekeztek hát rajta, hogy télenn által el foggyon a borok, ‘s nyárára rájok ne etzetesedjen. – Leg inkább veress bort tsináltak a múlt századig, de már ezen idõ szakaszban én példát mutattam arra, hogy ha zsákba nyomodik ki a szõllõ mindjárt a le szedés utánn, fejér vagy siller bor lesz belõle, és jobb izû mint a fojtós veress bor, követték példámat sokann. Õsszel mikor a bor meg forrott télen disznótor és lakodalmi alkalmatossággal nyáronn mikor a napszámosokat vitték ki munkára, lehetett részeg embereket látni ·/· embereket látni, de egyébkor ritkánn. Az Asszonyok közt is találkoztak minden esztendõben 2^enn 3^ann a kik a bor, pálinka ital nyavajájáról esméretesek voltanak – sokan találkoztak az Asszonyok közzûl más részrõl, kik soha bort nem ittak, a leányoknak pedig bort inni meg romlott erkölts jelének tartatott.–

VI^dik Szakasz

Az Ekklézsia Tagjainak szokott foglalatosságaikról élelem és pénz keresések módjáról.

Legközönségesebb foglalatosság vólt a szántás, vetés, mellyet tselédjeiknek segítsségek által fojtattak. Az ekéjek ollyan vólt mint a méjjet ezek elõtt 100 esztendõvel készíttetett a nagy Attyok. 6 ökör kellett egy arasznyi föld felvágására és félre fordítására, a rossz eke miatt. –  A régibb idõben a föld pihentebb lévénn és zsengés a rajta el hullottaknak vérektõl, akármelly rosszúl mívelték is a földet bõvõnn termett, most is tsak azt kivánnák embereink, hogy minden ugarlás és trágyázás nélkûl, ugy teremjen a föld mint régenn. A restség és gondolkozni nem szeretés ragaszkodik a régi szokáshoz, rossz létire is talál pártfogókra – valamint az Ujjaknak okosabb próba tételek ellen szóllókra.

Búza, árpa, zab, kukoritza, köles voltak a fõbb termesztmények, lentse borsó, bab tsak mellesleg valók vóltak, tsak házi szükségre nem pedig el adásra termesztették. Némellyek Dinnyét is vetettek, de ennek lopását a betyárok bûnnek nem tartvánn, ritkánn volt haszna, sokszor halált okozó verekedések tartattak érte a gazda és a rablók között. Muhar, bükkön, lóhere, reptze termesztést tsak mostanában kezdjük probalgatni.

A marhákat, lovakat, már ezen idõszakaszba, a mikor gõböly tartó gazdák nem vóltak, leginkább istállokba teleltették, de a juhokat a szabad ég alatt karámokb[an] szénázták – a hol essõnek, hónak, hidegnek ki vóltak azok tétetve, a takarmányt pedig, mellyel a gazdát kímélleni nem tudó juhász elibek hánytak, nagy részént letapodták ‘s a kik jászolból étettek juhaikat felennyi takarmányt sem prédáltak el. A szarvas marhák ‘s heverõ lovak leginkább szalmánn teleltek, a juhok is tsak tavasz felé kaptak szénát, nyáronn a közönséges pascunmon éltek. Szûk termés idejénn semmi haszon sem volt ezeknek tartásokba, többe kerûlt a takarmány mint a jószág haszna. A Pásztorok közt a Juhászok ravaszok, gazdáikat tsalók, lopók vóltak. – A magló sertések nyáronn tsürhére jártak v[agy] a rétenn ·/· rétenn laktak, ‘s pusztították a nyomást és Nádas rétet. Télenn pedig otsú korpa, kása ondó galamb ganéj, törköly, paszuly, száraz szõllõ levél vízzel meg öntve volt az eleségek, tsak lévénn a tzél hogy éhen meg ne dögöljenek. A magló magot is ritkán látott. A hízóknak uraság volt a dolgok ezekhez képpest. Darával kukoritzával 1–2 mázsára meghízlalták õket, szegény ember volt az, a ki sertést nem hízlalhatott. A tehetõsebbek 10–20 hízott sertést is leöltek egy télenn, mellyet tselédjeik, napszámosaik a következett nyáronn meg emésztettek. A nevezetesebb emberek hízlaltak sertéseket el adni.

Tartottak ezekenn kívül aprós jószágokat is, pujkát, ludat, katsát, tyúkot, galambokat, mind a magok szükségekre, mind pedig el adni is.

A Dohány termesztés is II.^dik József Császár idejétõl fogva nevezetes része volt a termesztésnek. Kertészeket tartottak a gazdák a tanyákonn, ezek termesztették a dohányt felibe, ezek között is találkoztak sók gazdáikat pusztitó Kertészek. Néha a dohánynak jó ára volt, de néha annyit sem adtak érte a ‘Sidók, kiknek el adta a Király a dohánnyal való kereskedést a mennyit a kertész meg evett míg a dohányt termesztette, – zsiros, erõss dohány termett ezen a határonn. A Kereskedést a ‘Sidók a Bóti Kalmárkodást fojtatták, egy két magyar találkozott, a ki sót, szalonnát árúlt vagy Ketskemétre ‘s Pestre gabonát hordott el adni. – A kofák pedig kenyeret, Gyümöltsöt árúlgattak. – Marhával kupetzkedõk is vóltak egynéhányann, illyenek vóltak Székely István, Szépe János, Vetseri János és mások. Melly kevéssé figyelmeztek ennek a városnak lakosai   a kereskedésre, hogy még ezenn idõszakaszban tsak egy kereskedõ hajó sem találtatott a melly Szentesieké lett volna, holott a Tisza hozzá nagyon közel van. – Sokszor ösztönöztem a tehetõsebb gazdákat, hogy össze állván készíttessenek egy hajót a kereskedésre, de az tsak álomnak tettzett.

A szõllõ mívelést tsak úgy tartották ebbe az idõben mint gazdaság pótlékát, hogy legyen a gazdasszonyoknak, gyermekeknek nyáronn honnan gyumöltsöt ‘s szõllõt enni. kevés figyelmet fordítottak ennek okosann való nevelésére, kevés is volt belõlle a haszon. – A gyümölts fák tsak vadonn nõttek a múlt századb[an] – de ezen idõ szakaszban már a Prédikátorok, Ketse Nagy András és Takáts Balog István sok százakat óltottak, minden felõll össze szerezvénn a nemesebb fák ágait. A szüretet az uraság tisztjei határozták meg néha akkor mikor már a sok essõ miatt a szõllõ füstöt vetett. A szentesi bor jó vólt, kivált a mellyekkel jól bántak ‘s alkalmatos pintzékbe tartották, – jól is elkölt a kik eladhatták, annyi áron a hogy közökrõl lehetett ide borokat szállítani: a mennyin a Szentesi bor el adodott.

Az Asszonyok ·/· Az Asszonyok foglalatosságai vóltak: a fõzés, sütés, mosás, ház tisztogatás, a fonás és szövetés, és a szõtt vászonnak megfejéríttetése, ruháknak való meg varrása, a gyermekek nevelése, sertés hízlalás, apró jószágok tartása ‘s más effélék. Ezek kõrûl egy gondos gazdasszony mindig talált dolgot, de sok szegény napszámosoknak ‘s béreskedõ zselléreknek feleségeik, az egy gyermek nevelésén kívûl nagy részét ifjúságoknak heveréssel, házalással töltötték el,   el emésztvénn azt érdemetlenûl a mit szegény férjek nehéz munkával szerzett.

A Béreseket szokták fogadni leg inkább Újj esztendõbe, a Juhászokat Demeterkor, a szolgálókat rész szerént Újj esztendõkor, rész szerént Pünköstkor. – A Béresek közt elsõ az Öreg Béres, ennek több fizetése van a többinél, de több is a gondja és dolga. Néki kell a többi béresekre napszámosokra vigyázni. – Elõll kellett a munkába menni, õ számolt minden gazdasághoz tartozó eszközökrõl. Ezen század kezdetéb[en] fizetése egy Öreg Béresnek volt: egész ruha, fias marha, 30–40 frt, 2 köböl vetés, egy sertés, egy kotsi tõrek, egy kotsi szalma, 2–3 darab marha teleltetés. – Ezek a Bankó szaporodáskor is meg maradtak, tsak hogy a pénz sokkal többre ment – egy szolgáló fizetése ment ezen század eleinn 18–20 frtra, de már 1808^ba ment 150^re. A napszámos fizetése volt a seculum eleinn 20 kr. 1808^ba pedig már volt 5 frt. – A Bankó megötödöltetvénn a pénz kevesebb lett, jószágnak, életnek az Ára le szállott; azonba a Béresek szolgálók tsak a régibb Bankó világbeli fizetéshez akarták magokat tartani. – Ebbõl lett osztán, hogy sok gazdák, kik felesen tartottak tselédeket, nem mehettek semmire, szerentsések vóltak a kik régi állapotjokban meg maradhattak. Hajdan a béresnek botskor bakkants volt szokott lábbelije, már a Bankó világ olta a legrosszabbik is tsizmára még pedig sarkantyúsra vágy. – A szolgáló bársony lajblit posztó reklit, miskoltzi tarka szoknyát, patyolat kötöt, gyere haza kendõt kívánt gazdájától, a mellett Debretzeni magas sarkú kordovány tsizmát. Sok szolgáló

  Sok szolgáló tzifrább volt mint a gazdája felesége vagy leánya. A Béresek foglalatosságaik voltak: télenn a marhával való bánás, takarmány hordás, nehól trágyázás, garádjarakás, tavasz felé árkolás, szántás, vájog verés, szõllõ munka. Az utánn kaszállás ·/· kaszállás széna hordás. – Ekkor kemény munkát, sanyarúságot kell nékik ki állani, mert est hajnalonn is kaszállnak, reggel pedig már hajnalban hozzá fognak – a takarók takaráskor a melly gabonát nappal le kaszálnak: (:tsak kevesenn szokták még ekkor aratni gabonájokat:) éjjel azt vontatókba rakják – illyenkor tsak addig alszik a béres míg a szekérenn ki megyen éjjel a tanyára. A szolgálók: sütnek, mosnak, vizet visznek, házat sepernek, ágyat vetnek, fejnek, sertésekrõl, apró marhákról gondoskodnak. Ezen kívûl minden Szombaton az édényeket meg mossák, a vas és réz edényeket ki fényesítik. A konyhát, mellyet vasárnap reggel ismét le öntenek, bé meszelik, ezt pedig a legrosszabbik is véghez viszi, kivált ha veszi észre, hogy a mész vesztegetésért a gazda neheztel.

Ezek is nyáronn 3–4 órát alig alhatnak, kivált mikor dolog idejénn, egéssz hétenn által minden nap sütnek. Azonba sok motskot, némelly kevéj, mérges gazdasszonytól ütéseket is kell nékik szenyvedni. – Igy gyötrik a gazdák, gazdasszonyok tselédjeiket, a tselédek pedig igy pusztítják gazdáikat. Vagynak mindaz által valamint emberséges gazdák, ugy hûséges tselédek is, kik huzamosann laknak egy hellyen, de nagyobb részént 2–3 esztendõ alatt változtatják gazdáikat.