1.21:Károlyi Mór (Szentes, 1865. márc. 1. - Trezin, 1945. máj.) - fogorvos, a róla elnevezett elmélet megalapozója. Középiskoláit szülõvárosában és Sopronban végezte. 1888-ban avatták orvosdoktorrá. Egy évig Berlinben mûködött, majd a bécsi Egyetemi Fogorvosi Intézetben vállalt tanársegédi állást. 1890-1938 között magángyakorlatot folytatott. Bécsben. Szellemi életmûve az egyik leggyakoribb fogászati betegségnek, a fogágy-betegségnek új kóroktana és az erre épített gyógymód. Ezeket a túlterhelésre vezette vissza, a szakirodalomban ez mint Károlyi-effektus szerepel. Újszerû elméletét 1901-ben tárta a tudományos világ elé. 1938-ban az Anschluss után távozni kényszerült Bécsbõl. Hazatért szülõvárosába, de orvosi gyakorlatot már nem folytatott. 1944 nyarán Szentesrõl deportálták, a theresienstadti gyûjtõtáborba került. Itt hunyt el a tábor felszabadításának napjaiban.