Kiss Bálint Kiss Bálint könyve Kiss Bálint tankönyve Kiss Bálint halálára (1853) írt gyászbeszéd A Kiss Bálint Református Általános Iskola fõbejárata (Szélpál I)

1.22:Kiss Bálint (Vésztõ, 1772. dec. 9. - Szentes, 1853. márc. 25.) - református lelkész, esperes, egyházi író, tankönyvíró, gazdasági reformer. Tanulmányait a debreceni református kollégiumban és a jénai egyetemen végezte. 1798-ban Csehországban, Németországban és Ausztriában tett tanulmányutat. 1799-ben Szentesen vállalt lelkészi állást, melyet haláláig betöltött. 1836-ban a békés-bánáti egyházmegye esperesévé választották. Pestalozzi pedagógiai elveinek egyik elsõ hazai követõje. 1803-ban iskolát építtetett Szentesen. Tankönyveit - Elsõ évi oktató (1844), Falusi földmûvelõket oktató (1846), Nõi tan (1846) - korában széles körben használták. Új, termékenyebb munkaeszközöket tervezett. Az 1815-ben készített vasekéjérõl 1817-ben a Nemzeti Gazda hasábjain számolt be. Dolgozott az aratógép és a cséplõgép tervein; tanulmányt készített a malmok korszerûsítésérõl. 1820-ban a Tudományos Gyûjteményben a tetõcserép készítésének technológiáját népszerûsítette. Közben - elõdei nyomdokain haladva - folyamatosan írta a Szentesi Református Eklézsia történetét. Lefordította és jegyzetekkel látta el a magyar középkor egyik jelentõs forrását, a Váradi Regestrumot. A gazdasági, pedagógiai, történeti és egyházi irodalom terén kifejtett munkásságáért 1839-ben a Magyar Tudós Társaság levelezõ tagjául választotta. Az õ idejében épült a szentesi központi református nagytemplom. 1906-ban utcát neveztek el róla a városban. A Református Általános Iskola az õ nevét viseli.