Koszta József

1.24:Koszta József (Brassó, 1861. márc. 27. - Budapest, 1949. júl. 29.) - festõmûvész, a Munkácsy-tradíciót folytató ún. alföldi irányzat egyik legjelentõsebb képviselõje. 1882-83-ban a bécsi akadémia vendéghallgatója, majd 1885-88 között a budapesti Mintarajziskolában Greguss János, Lotz Károly és Székely Bertalan tanítványa. 1891-ben ösztöndíjjal a müncheni akadémiára került, hazatérése után Benczúr Mesteriskoláját látogatta. 1897-ben Hazatérõ aratók c. paraszti témájú életképével elnyerte a Mûbarátok ösztöndíját, 1900-ban pedig a párizsi Salon Mention Honarable kitüntetését. Rövid ideig Nagybányán dolgozott, ahol Ferenczy Károly mûvészete hatott rá. 1906-ban elnyerte a Fraknói-díjat, amelybõl két évet Rómában tölthetett. A Mezei munkások c. képére kapott Röck-díjból Párizsba, majd az Andrássy-díjból Belgiumba és Hollandiába látogatott. Külföldi útjai után - az 1910-es évek közepén -az Alföldön telepedett le: rövid ideig a Szolnoki Mûvésztelepen, majd Szentes határában lévõ tanyáján dolgozott három évtizeden át. A tanyavilág festõjeként vonult be a mûvészettörténetbe. Elsõ önálló kiállítását 1917-ben az Ernst Múzeumban rendezte. Számos kitüntetés és díj birtokosa: 1917-ben Wolfner-díjjal jutalmazták, 1935-ben állami festészeti aranyérmet, 1948-ban Kossuth-díjat kapott. A Nemzeti Galéria több festményét õrzi. Hagyatékából 29 festmény a szentesi múzeum tulajdonába került, melyek állandó tárlaton láthatók. 1949-tõl a múzeum névadója. 1962-ben utcát, 1992-ben iskolát neveztek el róla Szentesen. Városi házát emléktábla jelöli (Zrínyi u. 2.), utcája elején dombormûves emlékoszlop áll, Borsos Miklós alkotása (1969).