Az Ilonaforrás építészeti kiképzése

2.9:Jakó Géza keramikus (Szentes, 1886. jan. 4. - Budafok, 1943. okt. 19.) A kis Géza Jakó Mihály szabómester és Kovács Mária sokgyermekes iparos család hetedik gyermekeként született január 4-én Szentesen. Az ifjú Jakó Géza tehetsége korán kiütközött, tanulmányait a szentesi fõgimnáziumban folytatta, lankadatlan szorgalommal készült a mûvészi pályára. Az országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképzõ Intézetbe nyert felvételt. Székely Bertalan és Szinyei Merse Pál irányította az intézetet ebben az idõszakban. Jeles pályatársa volt Holló László, Berény Róbert, Bory Jenõ és Vágó Sándor. Jakóra nagy hatással volt a pályája csúcsán lévõ, szentesi születésû festõmûvész Hegedûs László. A fõiskolai évek alatt tehetsége elismeréseként jelentõs állami ösztöndíjban részesült. Nyilvános pályázatokon nyert díjakat munkáival, Olaszországban és Angliában járt tanulmányúton. A leghíresebb múzeumok kerámiáiról vázlatokat készített, elemezte a formakincset és díszítõmotívumokat. Az elõírt hároméves gyakorlatot a pécsi Zsolnay-gyárban töltötte, ahol egyéni kutatási eredményeket ért el. 1910-ben tanári állást vállalt a fõvárosi Iparrajz Iskolában. Mûvészi kibontakozását az elsõ világháború hátráltatta. Elkészült munkái nehezen találtak vevõre, az elõállítási költségek pedig jelentõsen megnövekedtek. Az Észt kormány felkérésének eleget téve 1923-ban Tallinnban kerámia tanmûhelyt rendezett be, hátrahagyva budafoki mûtermét. Ismét a nulláról indult, de tapasztalata és gyakorlati tudása átsegítette a kezdeti nehézségeken. Felesége és pályatársa Markestein Ilona instruktorként tevékenykedett mellette. Az új lehetõségek különféle kísérletek elvégzésére sarkallták, kemencéket épített, alapanyagokkal végzett próbákat. Kerámiatechnológiai ismereteit tankönyvben foglalta össze. A külföldi sikerei mellett nem felejtette el szülõvárosát sem, 1928-ban Szentesre látogatott, megtekintette a helyi múzeumot. Csallány Gábort, a múzeum alapítóját és akkori igazgatóját levélben kereste meg. “Mélyen Tisztelt Igazgató Úr! A közelmúlt napokban Szentesen járván, feleségemmel együtt meglátogattam Szentes város büszkeségét, az Ön Múzeumát, melyet diákkorom óta nem láttam. Az ott lévõ értékek nézegetése közben örömmel töltött el mindkettõnket, fõleg a kerámiai gyûjtemény ragadott meg bennünket, mert hisz' ez a mi szakmánk! Ha egyszer hozzájutok, s megírom a Magyar Alföld agyagiparát — a Szentesi Múzeum kincseire kell majd elsõsorban támaszkodnom. Mint Szentes város szülöttének kötelességemnek tartom a Múzeum agyagipari gyûjteményét gyarapítani. Régebbi munkáimból kiválasztottam hát 3 drb. majolikát és egy olajfestményt a Szentesi Múzeum számára. Kérem Igazgató Urat, iktassa be azokat a Múzeum gyûjteményébe, ha arra érdemesnek találja õket. A majolikákat feleségemmel közösen készítettük a budafoki mûhelyünkben. Egyben fogadja mindkettõnk nagyrabecsülésének õszinte kifejezését szívélyes üdvözlettel Jakó Géza” Kutatásai során jelentõs eredményeket ért el a tüzelés- és hõtechnika, tüzelõanyag- ismeret, égetõkemence- és kályhaépítés területén is. Észtországi sikerei ellenére honvágyának engedve 1934-ben hazatért Magyarországra, de fokozódó szívbetegsége egyre jobban korlátozta tevékenységében. 1943. október 9-én a halál vetett véget alkotó és kutató munkájának. Életmûve az egyetemes kerámiamûvességet gyarapítja.