Szobrászmûvész Beatrice Anyaság

2.15:Örkényi Strasszer István szobrászmûvész (Szentes, 1911.febr. 6. – Kiskunhalas, 1944. okt. 11.) Apja szegény kishivatalnok, Szentes város adóügyi tisztviselõje volt. A család ötödik gyermekeként született Szentesen. István már kiskorában szobrászkodott, verseket írt. Gimnáziumi tanulmányait Szentesen végezte. 18 éves korában megnyerte a helyi múzeum “Attila emlékmû” tervezésére hirdetett pályázatát. Csallány Gábor, a múzeum akkori igazgatója, megszerezte a város anyagi támogatását a tehetséges fiatalember számára. A Képzõmûvészeti Fõiskolán sikeres felvételi vizsgát tett, Sidló Ferenc tanítványaként végzett. A fõiskola elvégzése után két évig mûvészképzõben tanult. Tehetsége és szorgalma elismeréseként római ösztöndíjban részesült, de a zsidótörvény miatt nem élhetett a lehetõséggel. 1935-ben és 1937-ben a Szinyei Merse Társaság Tavaszi Szalonjának kitüntetését vette át. 1938-ban Wolfner Gyula-díjat nyert. 1940-ben a Mûcsarnok állította ki szobrait. Közben mûvészeti szabadiskolát nyitott Bernáth Auréllal és Márffy Ödönnel együtt. A II. világháború derékba törte mûvészi pályáját. 1941-tõl rendszeresen hívták be munkaszolgálatra. 1944-ben a kiskunhalasi vasútállomáson mártírhalált halt, a fasizmus áldozata lett. Mûvészete a magyar zsidóság lelkivilágában gyökerezik. A szobrász fõ törekvése a lelki élet plasztikus ábrázolásának megteremtése. Szimbolikus és bibliai témájú szobrait, portréit nagyfokú belsõ lelki kisugárzás, expresszivitás jellemzi. A mûvész érzékenysége szeiz-mográfként elõre jelezte a fasizmus sötét árnyát. A holokauszt még csak csírájában létezett, de a szobrász alkotásaiban már ércbe öntötte elõérzetét, a tehetetlenség, a népére váró borzalmak csendjét. 1935-ben Boros Sámuelnek — Szentes elsõ polgármesterének — gipsz mellszobrát készítette el az örökváltsági szerzõdés 100 éves évfordulójára. A szobor kivitelezése, bronzba öntése anyagi fedezet hiánya miatt elmaradt. Beatrice címû mûvét áhítatos, átszellemült lélekábrázolás teszi széppé. Rachel tanulmányfeje a szenvedõ zsidó nõ portréja. A Kolduslány az emberi test és lélek egységének megrázó alakja, ruháján áttûnik sovány testének formája, remegõ kézzel sóvárog megváltásért. Az Anyaság címû alkotása a születés, az élet misztériumát, a teremtés megismétlését formázza. További mûvei: a Gond, Tisztelt apádat és anyádat, Mózes, Veronika, Házasság, Születés. Alkotásait a Magyar Nemzeti Galéria, a Zsidó Múzeum, a Legújabbkori Történeti Múzeum és a szentesi Koszta József Múzeum õrzi.