Heinrich Böll portréja (Vígh László rajza)

4.8:Heinrich Böll (Köln, 1917. dec. 21. - Köln, 1985. júl. 16.) 1944. július 9-én német katonavonattal érkezett Szentesre egy 26 éves sebesült tizedes (Obergefreiter), civilben kölni könyvkereskedõ-segéd. Még nem publikált egy sort sem. Úgy hívták Heinrich Böll. Ma Nobel-díjas íróként ismeri a világ. Iasinál sebesült meg, hátát felszínesen, de nagy felületen gránát repeszei sértették föl. Sepsiszentgyörgyre szállították, onnan Debrecenbe. Gyógyulófélben, utókezelésre érkezett Szentesre. Kötözésre a gimnáziumban berendezett német hadikórházba járt, szállása a mai Bartha János Kertészeti Szakközépiskolában volt. Július 31-ig marad, tehát 23 napot tölt Szentesen. Itt tartózkodása alatt érlelõdik meg benne az elhatározás: számára véget ért a háború. Miután Szentesen gyógyultnak nyilvánítják, nem tér vissza csapattestéhez. Az úti parancsba a célállomást maga tölti ki, csapattestének eredeti állomáshelyét írja be. Így módja nyílik meglátogatni több alkalommal is Kölnben élõ feleségét és édesanyját. Hosszú idõ után Szentesen van alkalma elmélkedni, gondolatait rendezni, környezetérõl tájékozódni. (Az uszodában pl. a strandfürdõ akkori igazgatójával, Argényi Sándorral beszélgetett Magyarország társadalmi, politikai helyzetérõl.) Szentesrõl naponta küld levelet vagy képeslapot Kölnben élõ feleségének. Szentesi tartózkodásának részleteit ezekbõl tudjuk. (Szentes, 1944. júl. 24.) "Tegnap délután cirkuszban voltunk a gyermekelõadáson. A magyar fiatalok között ültem, a legfiatalabbak között, akik gyermeki (?) feszült figyelemmel követték az eseményeket. Általában a magyar nép nagyobb részt igen természetes és egészséges, fizikailag is az. Hiszen Magyarország mezõgazdasági állam. Azt hiszem, a magyarok politikailag is aktívabbak és többre képesek lehetnének, ha az állam nem lenne oly nagy mértékben feudális. Az osztálykülönbségek valóban elképesztõen nagyok." Szentesrõl távozva veszélyes játékba kezd, az általa kitöltött parancs birtokában csapattesténél már nem jelentkezik, 1945. április 9-én amerikai fogságba esik. A háború után írott elsõ kisregénye az "Ádám, hol voltál?" A cím - a könyv elején mottóként szolgáló idézet - Theodor Haecker írásából való. "A világkatasztrófa sok célt szolgálhat. Többek között azt is, hogy alibit igazoljunk Isten elõtt. Ádám, hol voltál? Én, kérem? A világháborúban." A regény harmadik fejezete játszódik Szentesen. A színterek, a lejátszódó események ideje, a fejezet szereplõi valóságosak. Az alföldi kisvárost Böll "Szokarhely"-nek nevezi, Radó György fordításában "Sósvárhely kisebb helység, félig falu, félig fürdõhely." Pontos a mai kertészeti szakközépiskoláról rajzolt kép is. "Azelõtt mezõgazdasági iskola volt ebben az épülettömbben. Hátul, a nyitott oldal felé rézsút húzódó nagy kertben zuhanyzóhelyiségek voltak, továbbá néhány istállóépület és egy mintakert: mindenféle növény pontosan körülkerített ágyásokban. A gyümölcsfákkal teleültetett kert egészen a vasútig húzódott." A leírás csak annyiban pontatlan, hogy az istállóépület nem az iskoláé volt, hanem a csendõrlaktanyához (mai rendõrség) tartozott. Utóbb ez az épület sörlerakatul szolgált. Azonosítható Schneider õrmester "szolgálati helyisége" is, amely "keskeny, sárgatapétás szoba volt... amikor nem volt dolga, felállt, megfordult, ilyenkor a keskeny, poros országutat látta, amely balfelé a faluba, jobbfelé pedig kukoricaföldek és barackfák között a pusztába vezetett." A regényidõ is pontos. "A hazaárulók pere megkezdõdött" olvasta az újságban a regény egyik hõse. Világos utalás ez a Hitler ellen 1944 júliusában elkövetett merényletre. A helyi szereplõk jelentõs része ugyancsak valóságos. Elsõ helyen az iskola akkori igazgatója (Regele János) feleségének portréja hiteles: "...itt néha látható volt az igazgató felesége, amint kilovagolt a kisfiával. Az asszony fiatal és szép volt..." Valóban szép, csinos és vonzó fiatalasszonyként él az igazgató felesége a régi szentesiek emlékezetében. Az igazgatónak és családjának piros autón való menekülése sem nélkülözi a valóságelemeket. Regeléék ugyan júliusban még nem menekülnek, mint a regényben. Azonban figyelemreméltó, amit Regele Jánosné levélben közölt: "A piros autó képzettársítása talán onnan ered, hogy csíki rokonaim piros autóbuszon menekülve megszálltak pár hétre, s mentek tovább Szombathelyre." Valóságos személy a házmester is. Hegyi Imre és családja a háborús idõkben lakott az iskolában pedellusként. Valóságalapja lehet a "minden héten kocsival gyümölcsöt hozó Sárikának" is (a német eredetiben Szarka), azonban õt nem sikerült azonosítani. Móricz Zsigmond a "Légy jó mindhalálig" c. regényében a debreceni kollégiumot, Heinrich Böll az "Ádám, hol voltál?" c. regényében a szentesi kertészeti szakközépiskola épületét emelte az irodalmi halhatatlanságba.