1.2:Volt-e szentesi népköltészet?

Az elõzõ részben idézett népmese már bizonyíték ennek létére. Derzsi Kovács Jenõ (1889-1969), a szentesi Horváth Mihály Gimnázium tanárának népdalgyûjteménye is a szentesi népköltészet meglétét tanúsítja. Ebben vannak eredeti, Szenteshez köthetõ népdalok, valamint más vidéken is ismert dalok "szentesiesített" változatai. Az elõbbire példa a "Sarkon van a Bali Sári kocsmája" kezdetû, az utóbbira a "Kurca-parton van a mi házunk…" Ballada is jelzi a népköltészet létét. Szendre báró balladáját 1938-ban Sípos József (43 é.) fábiáni tekerõs énekelte el a gyûjtõnek: (Kottáját lásd a népzenei résznél!)

1. "Túl a Tiszán terebélyes diófa,
Juhász legény furulyázik alatta,
Olyan szépen fújja a furulyáját,
Felhallatszik Szendre báró ablakán.

2. Kipattan a Szendre báró ablaka,
A kisasszony maga nézett ki rajta,
Ejnye juhász, aranyos legyen a szád,
Ha te nékem ilyen szépen furulyálsz.

3. Szendre báró nyergelteti a lovát,
Megkerüli a juhász a tanyáját,
Megkérdezi a számadó juhászt, hogy
Nem látta-e a nagyságos kisasszonyt.

4. Báró úr az igazságot megvallom,
Három napja egy bojtárom oda van,
Három napja egy bojtárom oda van,
Bizonyára a kisasszony vele van.

5. Jaj, de szépen kifaragták azt a fát,
Melyikre a juhász legényt akasztják,
Fújja a szél fekete göndör haját,
Mér szerette el a báró leányát."

A népballada mûfajának kellékei (elbeszélõ hang, párbeszéd, kihagyások, 3 ütemû 11-es ritmus és a rímek) mûvészi erõvel közvetítik a szomorú történetet.

A népdalgyûjtõ Derzsi Kovács Jenõ a szentesi népdalkincset az egyetemes magyar dalköltészet értékeként látta. A Szentesi Napló 1939. évi karácsonyi példányában "Szentesi nóták" címû cikkét így fejezte be: "...két nagy értékünk van, amelynek az alapjait még az ázsiai õshazából hoztuk: az egyik a magyar nyelv, a másik a parasztnóta". E gondolattal rímel az Új Tükör 1987-es karácsonyi számában megjelent Sütõ András írás (Karácsonyi levél Béres Ferenchez) néhány sora: "Egy nemzetet nyelvénél hívebben csak dallamvilága fejezhet ki. Anyanyelv és zenei anyanyelv: páros szárnyunk a megmaradásban."