Farkas Antal

2.4:Farkas Antal (Szentes, 1875. szept. 13. - Budapest, 1940. szept. 28.) Szentesen született. A gimnázium alsó 4 osztályát itt végezte, majd tanítói oklevelet szerzett. Mezõtúr határában 8 évig tanyai tanító. Elsõ verseskötetei Mezõtúron jelentek meg. 1902-ben Makóra került a Makó és Vidéke c. politikai laphoz. 1903-tól egyidejûleg a Szegedi Napló munkatársa is. Makóról Pestre ment, és 1905-tõl a Népszava munkatársa lett. A Tanácsköztársaság bukása után bécsi emigrációba kényszerült, s csak 1928-ban tért haza. Haláláig a Népszava munkatársa. Sok szépirodalmi mûfajban alkotott. Írt verseket, novellákat, regényeket, tárcacikkeket, karcolatokat. (Utóbbiakat Róka Tóni aláírással). Ady Endre 1914-ben így írt róla a Nyugat-ban: "proletár költõ, alighanem a legkülönb... a zseni, a géniusz illata csap meg, mint májusi virágos ág, egyik-másik versében." Ady hatását láthatjuk a következõ versén: Ég a templom Hull a szúette, õs templomtetõkre Vörös zsoltárok új szikraesõje És mindig ostromló tûzzel száll az ének, Omló favázak lángjában elégnek A baglyok és a denevérek... Novellatermésébõl az anekdotizáló elbeszélés hagyományait követõk a legsikerültebbek. Az olvasók humoráért, szatirikus hangvételéért kedvelték. Regényei pedig azért figyelemre méltóak, mert szentesi motívumok is fellelhetõk bennük. A "Szilaj Péterék" c. regényében (1918) Mocsárhát olyan alföldi kisváros, amelynek határáról, utcáiról Szentesre, a cserebökényi határra ismerhetünk. Szentesi motívum az is, hogy néhány novella- és regényhõsének szentesi családnevet ad: Füsti Molnár, Sarki Molnár. 1945-ben utcát neveztek el róla Szentesen.