Avar kori lelõhelyek Szentes környékén (1. kép) Arany fülbevaló (2/a kép) Arany fülbevaló (2/b kép) Bronzból öntött karperecpár Nagyhegyrõl (3. kép)

5.2:Régészeti emlékek a korai avar korból A kelet felõl érkezõ avar népesség a 6. század utolsó harmadában a mai Szentes környékére is eljutott, az elsõ megtelepülõk a Kórógy két partjának környékén vertek tábort. Az Alföld déli részén a korszakban két nagyobb megtelepedési góc figyelhetõ meg: a Kurca és Kórógy vidéke az északabbra esõ, míg a déli góc a Tisza-Maros-Aranka folyók közti területen kereshetõ. Az északabbra esõ területen az avar kor korai szakaszában megtelepülõk hagyatékát láthatjuk a Derekegyházi oldalon, illetve Lapistón Pál Ferenc földjén elõkerült magányos sírok leleteiben (1. kép). Avar kori temetõk: 1. Berekhát, Dancsik Gergely, Dancsik Rókus, Busi János és Buzi Farkas Imre földjei 2. Berekhát, Matolcsy Pálné 25. sz. földje 3. Dónát, Kórógypart, Balogh János földje 4. Jaksor 7. sz. 5. Kaján, Veres Bálint földje 6. Kökényzug, Jaksor 1. sz., Molnár Ignác földje 7. Kurca-part, Tóth József utca 32. 8. Lakos utca 41. 9. Lapistó, Bíró Gábor és Székely Mihály földje 10. Lapistó, Pál Ferenc 26. sz. földje 11. Lenin utca 13. ma Vásárhelyi út 12. Nagyhegy Avar kori települések: 13. Berekhát, 16. sz. lelõhely 14. Panyik dûlõ, 47. sz. lelõhely 15. Alsórét, Sós dûlõ, 52. sz. lelõhely 16. Dónát, 57. sz. lelõhely 17. Dónát, 60. sz. lelõhely 18. Derekegyházi oldal, 76. sz. lelõhely 19. Berekhát, 111. sz. lelõhely 20. Derekegyházi oldal, 161. sz. lelõhely Ezen lelõhelyeket a délebbre, Szegvár környékén napvilágra került, hasonló korú sírokkal együtt értékelve, egy temetkezési szokásaiban és leletanyagában jól elkülönülõ, zárt egységben élt népességet feltételezhetünk. A lapistói sírleletet Csallány Dezsõ ismertette, ez volt az elsõ publikált, avar kori, részleges állattemetkezéses, padmalyos sír. A délkelet-északnyugati tájolású sírgödörben egy férfi csontváza feküdt. A harcos mellé lovának csak a levágott fejét és lábszárait helyezték a temetéskor, amely egy nagyon régi temetkezési rítus emléke. Ezüstbõl készült, áttört díszû övveretek és szíjvégek, valamint kétélû vaskard került elõ a sírból. A szabad, nagykorú avar férfi legfontosabb rangjelzõje az öve volt, amelyet fémbõl készült veretek díszítettek. 1984-ben sikerült azonosítani a lelõhelyet, amely kb. 500 méterre volt a Kórógytól, egy kisebb dombhát közepén. Ugyancsak részleges állattemetkezéses sír került elõ a Derekegyházi oldalon ifj. Pataki György 77/a számú földjén 1938-ban. A csontváz mellett két ló, egy szarvasmarha és egy juh koponyája volt. Itt sem temették el az elhunyttal a halotti tor alkalmával feláldozott állatokat, csak a levágott fejeket. A csontváz mellõl elõkerült leletek (hurkosfülû vaskengyel, íjcsontok, vas pajzsdudor, csontbogozó stb.), valamint a részleges állattemetkezés leírt rítusa alapján sorolható az elõzõleg említett lapistói lelet mellé a derekegyházi oldali sír is. A felsorolt, elkülönülõ rítusú lelõhelyek sorába tartoznak a közelben, Szegváron elõkerült hasonló korú sírok is. A Szegvár-sápoldali részen 1952-ben egy elõkelõ avar harcos fülkesírja került napvilágra, akivel két felszerszámozott lovát is eltemették. Fegyverei és viseleti tárgyai korának jellegzetes darabjai. Egyenes, ezüstveretes kard, hosszú nyelû vaslándzsa, csontmerevítõs reflexíj háromélû nyílhegyekkel, valamint lemezekbõl összeállított vaspáncéljának darabjai feküdtek a sírban. A férfi fülében aranyból készült gúla alakú fülbevaló volt, szájában bizánci aranypénz, övdíszei aranyozott ezüstbõl készültek. Késõbb az elõkerült fülkesír hitelesítésekor további kilenc sírt tártak fel a kis családi temetõbõl, amelyben további fülkesírok is voltak. A Szegvár-Oromdûlõ lelõhelyen feltárt korai avar temetõnek is sok sírja sorolható az elõzõleg említettek közé. A 6. században, a Kárpát-medencébe érkezett kelet-európai népesség elsõ generációjával azonosíthatjuk a felsorolt lelõhelyeken feltárt temetkezések népességét. Az etnikum azonosításának talán egyik legvalószínûbb megoldása a bizánci forrásokból ismert kutrigur nép. Az avar kor korai szakaszára keltezhetõ, aranyból készült, granulációs díszítésû, nagygömbös fülbevaló került elõ 1900-ban Szentes belterületérõl, a Kurca keleti magaspartjáról, a Tóth József utca 32. számú ház telkérõl. Szintén a város mai határain belül, a sárgaparti részen került elõ nagyméretû, szintén aranyból készült, üreges gömbökkel díszített, gúlacsüngõs fülbevaló 1929-ben (2/a kép). Mindkét ékszer pontos lelõkörülményei ismeretlenek, a temetkezéseket - amelyekbõl elõkerültek - nem ismerjük, ám a fülbevalókat minden bizonnyal a 6. század végén, illetve a 7. század elsõ harmadában viselték. A nagygömbös fülbevaló feltehetõleg Közép-Ázsiából származik, a gúla alakú eredete Dél-Oroszország területén kereshetõ. Ez utóbbi a Kárpát-medencében egy topográfiailag jól körülhatárolható területen található meg. Az elõzõekhez hasonlóan a 7. század elsõ felében voltak használatban a dónáti Kórógy-parton a Fertõ 21. számú tanya mellett, valamint a Belsõ-Ecser F-9-es táblán elõkerült nõi sírok leletei. Az elõbbi lelõhelyen egy nõi piperekészlet tartozékai, az utóbbin pedig bronzból készült gömbös fülbevaló, valamint szõrecset töredékei feküdtek a feltárt sírokban. Az említett két lelõhelyen feltehetõleg csak egy-egy temetkezés leletei, míg a dónáti lelõhelyen 12 síros temetõrészlet került napvilágra (2/b kép). Az elõzõekben vázolt korszak leleteihez tartozik egy rozetta alakú préselõminta, amelyet övdíszek készítéséhez használhatott egy a korabeli ötvösmester. Sajnos a tárgy elõkerülésérõl nem tudunk semmit, szórványleletként szerepel a múzeum nyilvántartásában. A közelbõl, Kunszentmárton határából, került napvilágra egy minden tekintetben igen különleges leleteket felsorakoztató ötvössír, amelynek leletei között találunk hasonló préselõmintákat. A város környékérõl egyetlen bizánci aranypénz ismert, a Jaksor 7. szám alatti tanya melletti területrõl elõkerült magányos sírból. Heraclius és fia, Heraclius Constantius solidusa (613-641) pontos keltezést ad az egyébként szegényes mellékletû sírra. Az érme feltételezhetõen még 626 elõtt került egykori tulajdonosához, amikor az avar-bizánci kapcsolatok még élõk voltak. A felsorolt lelõhelyek Szentes környékén nem jelölnek nagy számú népességet. A 6. és a 7. század elsõ felében a területen élt lakosság létszáma jóval elmaradt a késõbbi, a 7. század utolsó harmadában megtelepülõ népesség létszámához képest, amely az azt követõ, legalább 150 éven keresztül a területet uralta.