5.4:A késõ avarok története A 7. század végén, a 8. század elején ismét egy új régészeti kultúra jelent meg a Kárpát-medencében. A griffes-indás kultúra a nevét a bronzból öntött övdíszeken ábrázolt griffekrõl és indákról kapta. Ez a rendkívül egységes mûvészet egészen az avar állam bukásáig létezett. Hosszú ideig az volt a kutatók véleménye, hogy az öntött övveretek a korai avar kor préselt vereteibõl fejlõdtek ki, és nem számoltak újabb népelemek beköltözésével. Ma már bizonyos, hogy a késõ avar kori kultúra nem vezethetõ le a korai avarság kultúrájából. Különbözõ nézetek alakultak ki a griffes-indás kultúra eredetét illetõen. Az egyik vélemény szerint a 670-es változások után nem költözik új nép a Kárpát-medencébe, és a közép avar kor anyagi mûveltsége alakul át griffes-indás kultúrává a 8. század elején. Más nézet szerint 730 körül újabb betelepülõk, alán és onogur-bolgár néptöredékek beköltözésével kell számolnunk. Az bizonyosnak tûnik, hogy a griffes-indás leletkör kialakulásának gyökereit a 670 körüli változásokban kell keresni. A 670-es évek eseményeivel hozza kapcsolatba a késõ avarság beköltözését az úgynevezett kettõs honfoglalás elmélete, mely szerint a Kárpát-medencébe menekülõ közép avarság csak vezetõ rétegét alkotta a vele együtt beköltözõ griffes-indás késõ avarságnak. Maga a griffes-indás nép is különbözõ összetevõkbõl állt az elmélet szerint, és jelentõs számú magyarul beszélõ csoportot is magában foglalt. Erre utal az, hogy míg a griffes ábrázolások ázsiai eredetûek, addig az indás övdíszek elõzményeit a Káma mentén lehet megtalálni. A Káma-vidék pedig az egyik feltételezett magyar õshaza. A késõ avar-magyar kapcsolatot bizonyítaná az is, hogy a környezõ népek az onogur (a késõ avarságot alkotó bolgárok feltételezhetõ neve) népnévbõl származó néven (ungar, venger) ismerik a magyarságot. Az avar állam bukása után a 9. században is tovább élõ magyar nyelvû késõ avarság fogadta azután Árpád magyarjait 895-ben, és a magyar honfoglalók az avar települési rendet figyelembe véve jelölték ki szálláshelyeiket a Kárpát-medence területén. A László Gyula nevéhez fûzõdõ kettõs honfoglalás elmélete sok elgondolkoztató problémát vet föl, bizonyítása azonban egyelõre nem sikerült. A késõ avarságról igen kevés írott forrásunk maradt. Ennek fõ oka az, hogy a politikai viszonyok megváltozása következtében az avar területek kiestek Bizánc érdeklõdési körébõl. A 8. század utolsó harmadában jelennek meg újra a krónikák lapjain az avarok, elsõsorban a karoling forrásokban. A 8. század végén a megerõsödõ frank állam egyre komolyabb veszélyt jelentett az avarokra. A 780-as években a frank-avar határon fegyveres összetûzésre került sor, 791-ben maga Nagy Károly vezetett hadjáratot az avarok ellen. 795-ben a frankok egy hadjáratuk alkalmával elérték a Duna-Tisza közén elhelyezkedõ kagáni központot, amelynek elfoglalásakor Erich friauli herceg, a frank sereg vezetõje, 15 szekérnyi aranyat, ezüstöt és selymet zsákmányolt, majd ellenállásba nem ütközve kivonult az avarok országából. 796-ban a frankok újbóli hadjáratát Nagy Károly fia, az itáliai király, Pippin vezette. A frank sereg ellenállás nélkül nyomult elõre, maga az avar kagán és fõemberei jöttek elébe meghódolni. A hódító frankok kezére került a Duna-Tisza közén lévõ kagáni székhely is. A Duna-Tisza köze nem volt tartósan frank fennhatóság alatt, az avar területeket végül csak a Duna vonaláig szállták meg a frankok. Az avarság jelentõs része a Tiszántúlra menekült, és Krum bolgár kán 804-es hadjáratáig kagánjuk vezetésével próbálták megtartani hatalmukat.