Szentes fõtere (piactere) a 19. század második felében Stammer Sándor Szentes város szervezési szabályrendelete (1872)

1.10.1:Közigazgatás Az ország többi településéhez hasonlóan Szentesen is általános lelkesedéssel fogadták a magyar alkotmány helyreállításának elsõ megnyilvánulását: a felelõs magyar minisztérium 1867. február 20-án történt kinevezését. A Gazdasági Bizottmány február 21-i ülésén elhatározták e nevezetes esemény méltó megünneplését, kifejezésre juttatva azon meggyõzõdést, hogy a magyar kormány kinevezése egyben az „alkotmányos önkormányzat felderülõ napját” jelenti. Az új kormány hivatalba lépését követõen megkezdõdött a volt alkotmányos megyei hatóságok helyreállítása. Az uralkodó március végén kinevezte az új alkotmányos fõispánokat. Csongrád megye élére horgosi Kárász Benjamin, volt 1848-as fõispán került. Csongrád Megye Bizottmánya (megyegyûlés) 1867. április 25-én megtartotta alakuló közgyûlését. A szentesiek az alkotmányos megyei hatóság helyreállításától remélték függõben lévõ ügyeiknek, elsõsorban a város jogi státusának mielõbbi megoldását. Egyre nyomasztóbban hatott ugyanis az a tény, hogy a város élén még mindig a provizórium idején kinevezett falusi tanács állt, és a többi szabad királyi, illetõleg rendezett tanácsú városhoz hasonlóan nem választhattak alkotmányos tisztikart és képviselõ-testületet. Az ügy elõremozdítása érdekében Oroszi Miklós - mint 1861-ben megválasztott polgármester - 1867. május 23-án tanácskozásra hívta össze az 1861. évi városi tisztikart és képviselõket. Az értekezlet egy 4 tagból álló állandó küldöttséget bízott meg a rendezett tanács mielõbbi helyreállítása érdekében szükséges mindennemû intézkedés megtételével. Számos beadvány, sürgetés után a belügyminisztérium augusztus közepén utasította a megyét, hogy népszavazás útján derítse ki, hogy a szavazóképes szentesiek valóban akarják-e a rendezett tanács visszaállítását. Újabb hetekbe telt, mire az illetékes megyei küldöttség október 15-re kitûzte a népszavazást. Ezt megelõzõen összeírták a szavazati joggal rendelkezõ lakosokat. Az összes lakos közül - ezek száma az 1857. évi összeírás szerint 27.500 fõ - 1781 személyt minõsítettek szavazóképesnek. A jelzett nap reggelén szép számmal összegyûltek a szentesiek a városháza elõtt. A városi tanács megbízottja elõzetesen tájékoztatta az egybegyûlteket, hogy a városnak rendezett tanáccsal történõ ellátása a lakosság részére fontos elõnyöket biztosít, de azt sem titkolta el, hogy a rendezett tanács fenntartása több költséggel jár, mint a jelenlegié. A felvilágosítás után a közönség többszöri felkiáltással kinyilvánította, hogy óhajtja a rendezett tanács visszaállítását. A megyei küldöttség elnöke az egyhangú felkiáltást nem fogadta el, hanem elrendelte a fejenkénti szavazást. A szavazójegyek összeszámolása után kitûnt, hogy a megjelent 790 szavazó közül 786 a rendezett tanács visszaállítása mellett voksolt. Október 31-i keltezéssel megszületett a belügyminiszteri döntés, amely engedélyezte Szentes rendezett tanácsának helyreállítását, s az elsõ folyamodású bíráskodás megszervezését. Ennek alapján Csongrád megye közgyûlése november 11-én utasította a várost, hogy az új szervezettel kapcsolatos választásokat az 1848: XXIII. tc. elõírásainak megfelelõen mielõbb tartsa meg. A tisztújítási választások elõtt ismét összeírták a választásra jogosult polgárokat, kiknek száma 1774 fõt tett ki. 1867. december 3-án összeült az 1861. évi képviselõ-testület, megválasztotta a 10 tagú kijelölõ bizottmány tagjait, s nyomban kezdetét vette a választás. Elsõként a polgármester megválasztására került sor, amelynek kapcsán elszabadultak az indulatok. Ezt az váltotta ki, hogy a kijelölõ bizottmány kihagyta a megválasztható jelöltek sorából a város legnépszerûbb emberét, Oroszi Miklóst, amely ellen a választó közönség hevesen tiltakozott, megtagadva szavazatának leadását. Ennek ellenére megtartották a választást, de csak 293 polgár élt szavazati jogával. Mivel a csekély szavazattal megválasztott polgármester másnap bejelentette lemondását, meg kellett ismételni a választást. A jelöltek között most szerepelt Oroszi Miklós neve is, és amint várható volt, elsöprõ többséggel õt választották meg Szentes polgármesterévé. (A leadott 838 szavazatból Oroszi 639-et nyert el.) A többi vezetõ tisztviselõ megválasztása hasonlóan izgatott légkörben folyt. A képviselõ-testület tagjainak megválasztására december 9-10-én került sor. A korábbi gyakorlatnak megfelelõen, minden választójoggal rendelkezõ polgárnak egy 120 nevet tartalmazó szavazólapot kellett leadnia. Az új testület december 14-én megtartotta elsõ közgyûlését. A szervezést azonban nem lehetett befejezettnek tekinteni. Csongrád Megye Bizottmánya ugyanis - a benyújtott óvások alapján - megsemmisítette a választások eredményét, egyedül a polgármester-választást hagyta helyben. A vizsgálatok elhúzódása miatt az új tisztújítási választásokra csak 1868. február közepén kerülhetett sor. A képviselõ-testület március 8-án tartotta meg - immár érvényes - alakuló közgyûlését. Említést érdemel, hogy négy hónappal a viharos tisztújítás után Oroszi polgármestert koholt vádak alapján elõbb felfüggesztették, majd 1869 októberében elmozdították hivatalából. Az ellene folyó vizsgálatok idején Gyõri József tanácsnok látta el a polgármesteri teendõket. A tarthatatlanná vált helyzet 1869. október végén ért véget, amikor Oroszi Miklós egyik politikai ellenfelét, Stammer Sándort, volt cs. kir. tisztviselõt választották meg a város polgármesterévé. Stammer 1871 decemberéig viselte hivatalát, ekkor Csongrád vármegye alispánjává választották. Helyét Kristó Nagy István foglalta el. Az 1848: XXIII. tc. elõírásainak megfelelõen kialakított közigazgatási rendszer 1871-ig maradt érvényben. Jelentõs változásokat hozott a községek szervezésérõl szóló 1871:XVIII. tc., amelynek alapján kidolgozták Szentes város új szervezési és mûködési szabályrendeletét. Az 1872 áprilisában jóváhagyott szabályrendelet értelmében Szentes, mint Csongrád megye köztörvényhatósága alatt lévõ rendezett tanácsú város, hatóságot gyakorol a város területén lakó vagy tartózkodó minden személy s a város területén létezõ minden vagyon felett. Ezen hatóságát a képviseleti közgyûlése, a polgármester, a tanács, a rendõrkapitány és az árvaszék által érvényesíti. A törvény korlátai között önállóan intézi saját belügyeit. Közigazgatási ügyekben fellebbviteli hatósága elsõ fokon a törvényhatóság (megye), második fokon a kormány. A törvény elõírta, hogy a városi képviselõ-testületet felerészben virilisekbõl (a legtöbb adót fizetõkbõl), felerészben választott képviselõkbõl kell megalakítani. Választójoggal rendelkezett minden 20. életévét betöltött férfi lakos, ha saját vagyona után legalább 2 év óta helyi adót fizetett. A képviselõ-testület és a tanács tagjait 6 évre választották. A polgármestert és a fõbb tisztviselõket (tanácsnokok, fõkapitány, fõügyész, pénztárnok, számvevõ stb.) ugyancsak 6 évre a közgyûlés választotta. (1849-ben, ill. 1867-1871 között a választójoggal rendelkezõ polgárok közvetlen módon választották meg a polgármestert és a városi tisztikar 22 tagját.) A lakosság létszáma alapján Szentesen 200 fõben állapították meg a képviselõ-testületi tagok számát. Ez 1929-ig változatlan maradt, ekkor - érvényben hagyva a virilista rendszert - 80 fõre szállították le a képviselõk számát, amely 1944-ig volt érvényben. (1950 után a tanácstagok létszáma meghaladta az 50 fõt. 1990-tõl a városi képviselõk létszáma 27 fõ, 1994-tõl 23 fõ. 1994 óta a polgármestert a lakosok ismét közvetlenül választhatják.) A törvény és a szabályrendelet részletesen taglalta a képviselõ-testület hatáskörét és feladatait. Eszerint: - a város belügyeiben szabályrendeletet alkot; - megállapítja a városi költségvetést és a helyi adót; - rendelkezik a város tulajdonát képezõ fekvõségek, jogok és javadalmak felett; - határoz a kölcsönvételekrõl, szerzõdések megkötésérõl és felbontásáról; - új hivatalokat rendszeresít, vagy szüntet meg; - megbírálja a városi hatóság kezelése alatt álló pénztárak számadásait; - megválasztja a város tisztviselõit; - dönt a tisztviselõk ellen indítandó vizsgálat, felfüggesztés kérdésében; - szakbizottságokat alakít. Az 1872-es szabályrendelet pontosan körülírta a város elsõ számú tisztviselõjének, a polgármesternek a jogait és kötelességeit is. Ezek közül a legfontosabbak: - a polgármester elnököl a képviselõ-testület, a tanács és az árvaszék ülésein; - átveszi a városhoz intézett felsõbb hatósági rendeleteket, leveleket, jelentéseket, folyamodványokat, és az egyes ügydarabokat eljuttatja az egyes osztályokhoz,ill. elõadókhoz; - az állami és törvényhatósági közigazgatást tárgyaló rendeletek végrehajtásáról felelõsség mellett intézkedik, e tekintetben utasításait az alispántól kapja; - aláírja a város nevében kiállított okmányokat, leveleket, felterjesztéseket; - õre a városi pecsétnyomóknak; - megszervezi a tanácsnokok és az irodai segédszemélyzet munkáját; - az elnökileg elintézett ügyekrõl jelentést tesz a közgyûlésnek; - a városi pénztárakat legalább 1/4 évenként váratlanul megvizsgáltatja; - általában gondoskodik arról, hogy a köz- és beligazgatás gyorsan és pontosan haladjon. A szabályrendelet értelmében a városi tanács mindazon ügyekben, amelyek nincsenek a közgyûlés, a polgármester, a rendõrkapitány és az árvaszék hatáskörébe sorolva, elsõ fokú hatóságot képez. Az ügyek intézését elõadói rendszerben végzi. Elnöke a polgármester, szavazattal bíró tagjai: a fõjegyzõ, a rendõrkapitány, a tanácsnokok és az ügyész. Jogérvényes határozat meghozatalához legalább 5 tanácstag jelenléte szükséges. Hetenként legalább egyszer tanácsülést kell tartani, ezek rendszerint nyilvánosak. A tanács legfontosabb feladatai közé tartozik az adóösszeírás, kivetés, behajtás, újoncozás, közmunka, katonaelszállásolás, kereskedelmi és iparügyek intézése. Határozatait szótöbbséggel hozza, egyenlõség esetén az elnök szavazata dönt. A szabályrendelet a munka arányos felosztása érdekében a tanácsi teendõket 5 osztályba sorolta: háztartási, pénzügyi, jogi, rendõri és gazdászati. Az osztályok ügyeit egy-egy tanácsnok vezetésével intézték, a rendõri osztályt a rendõrkapitányra bízták. 1872. május 6-án már az új szabályok szerint történtek meg a képviselõ-testületi választások. Az érdeklõdés igen gyér volt, amennyiben a 3971 szavazópolgár közül csupán 1755 élt szavazati jogával. A megválasztott képviselõ-testület május 13-án tartotta alakuló ülését, másnap pedig összeült a tisztújító közgyûlés Stammer Sándor alispán elnöklete alatt. A polgármesteri tisztséget Kristó Nagy István gazdálkodó nyerte el, aki 1878-ig viselte hivatalát. Az 1872-ben kialakított városi közigazgatási rendszer 1929-ig változatlan maradt, de az ekkor végrehajtott módosítások sem érintették a bevált szisztéma lényegét. Alapvetõ változások majd csak 1944/45-ben következtek be. Irodalom Sarlós Béla 1976., Labádi Lajos 1995a. 77-92, 98-104.