A Széchenyi-liget bejárata
Kristó Nagy István
A régi színkör épülete
Balogh János
A Kurca-part az új állandó kõhíddal
Sarkadi Nagy Mihály (Ismeretlen)
A város elsõ ártézi kútja (1886)
A régi vasútállomás (1887)
A gimnázium új fõépülete (1888)
Burián Lajos
Dr. Lakos Imre
Központi Szálló
Szentes fõtere a századfordulón
A Petõfi Szálló
Az új színházterem
Dr. Mátéffy Ferenc (Kováts Károly)
Villanytelep
Az új tiszai vashíd
Az új Városháza
Az Erzsébet tér
Az Állami Polgári Leányiskola
1.10.3:A város fejlõdése
Szentes kemény küzdelmek árán megõrizte városi jogállását, de valódi várossá válása csak a 19. század végére valósult meg. A kezdetben lassú fejlõdés az 1870/80-as években felgyorsult, a századfordulón újabb lendületet vett, ezt azonban az elsõ világháború megakasztotta. Az urbanizációs törekvések sikerét mindenkor alapvetõen az anyagi lehetõségek határozták meg, de sok múlt azon is, hogy a várost irányító testületek és személyek hogyan fogadtak egy-egy elõre vivõ kezdeményezést.
A városiasodást szolgáló elsõ jelentõsebb közalkotások még az abszolutizmus éveiben, Sréter Antal polgármestersége idején (1852-1860) valósultak meg. Lakossági közerõvel elkészültek az elsõ tiszai védõgátak, megóvva a várost a gyakori árvizek pusztításától. 1854-56 között létesültek az elsõ külterületi iskolák - a nagykirálysági, a dónáti, a kajáni és a belsõecseri -, tanulási lehetõséget biztosítva a tanyán élõ lakosok gyermekeinek. A református egyház 1859-ben nyitotta meg négyosztályos középtanodáját, a késõbbi községi, majd állami gimnázium jogelõdét. Sréter mûködése alatt született döntés (1860. ápr. 30-án) a Széchenyi-liget kialakításáról. A gyönyörû népkert (benne a faiskola) megvalósulása már Oroszi Miklós polgármester (1861, 1867-68) és országgyûlési képviselõ (1865-67), a kertbizottság elnökének nevéhez fûzõdik, aki számos egyéb fejlõdést szolgáló létesítménynek volt az elindítója. 1862-ben kezdeményezte és folyamatosan szorgalmazta a városi vasút kiépítését; mozgalmat indított egy Gyümölcsészeti Egylet megalakítására; 1867 májusában egyik alapító tagja és elsõ elnöke a Polgári Olvasókörnek; 1871 tavaszán folyóiratot indított Szentesi Füzetek címen, mely a város elsõ sajtótermékének számít.
A város fejlõdése Kristó Nagy István polgármestersége idején (1872-1878) felgyorsult. Mûködése alatt vált 6 osztályúvá a város kezelésébe került, gimnáziumi tanfolyammal egybekötött polgári fiúiskola, s nyert kedvezõbb elhelyezést a Széchenyi-ligeti volt vendéglõ, a mai múzeum épületében (1873). Megnyílt a városi kórház (1873) és az elsõ kisdedóvó (1876); megalakult a Szentesi Önkéntes Tûzoltó Egylet (1873); felavatták a Zöldkoszorú Nagyvendéglõ udvarán épült elsõ állandó színkört (1874). Megkezdte mûködését a szentesi távírda, s megtörtént a távbeszélõ készülék (telefon) kísérleti kipróbálása (1877); megkezdõdött a városi út- és csatornahálózat kiépítése. 1874-ben az õ vezetésével kezdõdött meg a küzdelem a megyeszékhely elnyeréséért, amely 1878-ban Szentes javára dõlt el. A kortársak értékelése szerint: „Õ volt ebben a városban a fejlõdés útnyitója. S habár még az õ polgármesterségének korszellemében az õsi gondolkodásmód erkölcsi világa volt a köztevékenységnek rugója, egy azonban tény, hogy ennek a városnak kulturális útjait az õ polgármestersége nyitotta meg. Az õ vezetése mellett nyílt meg a nagyobb fokú érdeklõdés a polgárok körében a közdolgok iránt.” (A kései utódok 1906-ban utcát neveztek el róla.)
Eredményesnek mondható polgármesteri mûködése ellenére Kristó Nagy Istvánt az 1878-as tisztújításon nem választották újjá. Szoros küzdelemben ugyan, de alul maradt a nála 30 évvel fiatalabb, dinamikusabb Balogh János városi fõkapitánnyal szemben, aki 1884 januárjáig viselte a polgármesteri tisztséget. Ciklusának elsõ felében nagyarányú ármentesítési munkák kezdõdtek, amelynek részeként megvalósult a Kurca vizének zsilipek közé szorítása (1882). Sikerült elérnie, hogy Szentest bekapcsolják a gõzhajózási forgalomba (1882). Az ifjúság örömére 1882-ben jégpálya épül, 1883 végén pedig felavatják az új megyeháza reprezentatív épületét. Ugyancsak 1883-ban a városi közgyûlés határozatot hozott egy iskolai könyvtár felállításáról a szegény sorsú tanulók könyvekkel és egyéb taneszközökkel való ellátása céljából. Az õ idején kezdõdött meg az utcák kikövezése, és a korszerû közvilágítás kialakítása. Többéves tárgyalások eredményeként sikerült elérnie, hogy a város kedvezõ szerzõdés alapján foghasson hozzá vasútjának kiépítéséhez. (Érdemei elismeréseként 1932-ben utcát neveztek el róla.)
Balogh János 1884 elején váratlanul lemondott hivataláról, így fennállt a veszélye, hogy a fejlõdés lendülete megtörik, s a még csak csírájában létezõ elképzelések, kezdeményezések megvalósulatlanok maradnak. Hogy nem ez történt, az elsõsorban annak volt köszönhetõ, hogy az alig 33 éves Sarkadi Nagy Mihály személyében méltó utód foglalta el a polgármesteri széket. Folytatva elõdje városfejlesztési programját, mûködésének 7 éve alatt (1884-1891) rendkívül jelentõs eredményeket könyvelhetett el.
Többéves küzdelem és tetemes anyagi áldozat árán 1887 õszén felavatták a város elsõ vasútvonalát Szentes és Kunszentmárton között, s nyomban kezdetét vette a szentes-hódmezõvásárhelyi vasútvonal kiépítésének elõkészítése. (Ennek átadására 1893-ban került sor.) A közegészségügy érdekeit szem elõtt tartva, a fõtéren elkészült a város elsõ ártézi kútja (1886), amely egészséges ivóvízzel látta el a környezõ iskolákat, hivatalokat, valamint a ligeti fürdõt is. Jelentõsen fejlõdött a városi kórház: a felszerelés korszerûsítése mellett ekkor különítették el a férfi és a nõi osztályt, illetve alakították ki a betegségek különféle válfajai szerinti kórtermeket. 1888-ban megnyílt a negyedik gyógyszertár, egy évvel késõbb pedig felépült a hajléktalanok menháza. Az oktatásügy terén ugyancsak fontos elõrelépések történtek. A gimnáziumi tanfolyammal egybekötött 6 osztályú polgári fiúiskola 8 osztályú nyilvános gimnáziummá alakult át, elnyerve a fõgimnáziumi besorolást. Ezzel párhuzamosan 1888-ban felépült a gimnázium reprezentatív épülete. A nõképzés fejlesztése érdekében a korábbi új, 2 osztályú polgári leányiskola 4 osztályúvá alakult, s kibõvült az iskola épülete is. 1888/89 folyamán megtörtént a fõtér (Piac tér, 1892-tõl Kossuth tér) régen tervezett kikövezése, valamint a vasúthoz vezetõ Fõ utca (1892-tõl Kossuth utca) keramit téglával történõ kirakása. A korábbi pallójárdákat téglajárdák váltották fel. Folytatódott a közvilágítás korszerûsítése: az érintett idõszakban már 315 lámpa biztosította az éjjeli közlekedést. (Tanulmányozták a petróleumvilágításról a villanyvilágításra történõ áttérés lehetõségét is, anyagiak hiányában azonban erre majd csak a századfordulón kerülhetett sor.) Elõkészületek történtek az új városháza felépítésére, valamint egy gazdasági iskola és a felsõpárti óvoda létesítésére, de ezek az alkotások csak késõbb valósulhattak meg.
Sarkadi Nagy Mihályt - a korszak legtevékenyebb polgármesterét - az 1890. évi tisztújításkor újabb 6 évre megválasztották, de egy év elteltével - politikai ellenfelei nyomására - lemondásra kényszerült. Sokan reménykedtek abban, hogy nyugalmasabb idõben ismét a város élére kerül, de erre 1893-ban, 42 éves korában bekövetkezett váratlan halála miatt már nem kerülhetett sor. Tisztviselõ társa és barátja - Sima Ferenc - az alábbiakban méltatta érdemeit: „Sarkadi Nagy Mihály, tehetségével, szilárd karakterével, haladásra vágyó lelkével, nemes ambíciótól eltelve, a legszerencsésebb pillanatban lett Szentes város polgármestere. Az alkotásra vágyó lelkét a városnak szárnyaira kelté... Amikor arról volt szó, hogy Szentes városnak nincs ez vagy amaz közintézménye, ami ezt a várost a haladó kultúrvárosok sorába emelheti, soha nem volt arra eset, hogy elejtett volna bármi helyes eszmét, mely felvettetett, mely a város felvirágzására szolgált, míg az meg nem valósult. S itt alkut nem ismert se lefelé, se felfelé. Ebben volt az õ egész ereje, és ebben rejlik az a titok, hogy miként lehet vaskézzel kikapaczitálni az emberek tettvágyát a város közjavára.” (Tisztelõi 1896-ban közadakozásból megfestették életnagyságú portréját a városi közgyûlési terem számára, 1932-ben pedig utcát neveztek el róla.)
Az 1890-es évek elsõ felét az eldurvult helyi politikai csatározások jellemezték, amelyek nem kedveztek a békés építõmunkának. 1891-93 között hivatalosan dr. Tasnády Antal volt a polgármester, de mivel szinte állandó felfüggesztés alatt állt, a város folyamatban lévõ ügyeit ténylegesen Burián Lajos helyettes polgármester intézte, akit 1893-ban rendes polgármesterré választottak. Neki köszönhetõ, hogy a zavaros viszonyok ellenére Sarkadi Nagy Mihály városfejlesztõ törekvéseibõl sok minden megvalósulhatott. 1892-93 folyamán felépült a díszes Kaszinó (ma Zeneiskola), az Ármentesítõ Társulat székháza, a Haris-ház fõtéri épülete.
1893-ban átadták a szentes-hódmezõvásárhelyi vasútvonalat, 1896-ban pedig a felsõpárti városi kisdedóvodát és a ligeti ártézi uszodát. A polgármesteri székben õt követte dr. Lakos Imre (1897-1902), aki a városfejlesztés terén elõdei nyomdokain haladt. Mûködése idején számos ártézi kutat fúrtak; folytatódott a belterületi mûutak kiépítése; 1898-ban megtörtént a villanyvilágítás próbaüzeme és az elsõ állandó telefonállomások beállítása. 1897-99 között felépült a Petõfi Szálló (benne a színházteremmel) és a Központi Takarékpénztár palotája, amelyben 1900-ban megnyílt a Központi Szálloda. Megkezdõdött a Városi Villanytelep és a vármegyének átadott kórház új épületeinek építése. (Burián Lajosról 1945-ben, dr. Lakos Imrérõl 1932-ben utcát neveztek el.)
Dr. Mátéffy Ferenc 1902-ben történt polgármesterré választásával a régen óhajtott közéleti békesség végre helyreállt. A pártok meddõ csatározását, a gyûlölködõ személyi küzdelmeket felváltotta a város érdekeit szolgáló, fejlõdését hatékonyan elõmozdító komoly munka. A közalkotások egész sora bizonyítja ezt. Mûködésének kezdetén elkészült a Városi Villanytelep és a Vármegyei Közkórház új fõépülete (1902); átadták a forgalomnak a Szentes-Csongrád közötti tiszai vashidat, megszervezték a külterületi postaszolgálatot, megkezdõdött a felsõpárti munkáslakások építése (1903); felépült a Katolikus Kör Szent Anna utcai épülete (1904) és az új evangélikus templom (1905). 1906 folyamán megnyílt az Orosháza-Szentes és a Szentes-Csongrád közötti vasútvonal, megindult a motorvonat-közlekedés, megkezdõdött a belsõ terek és az országutak fásítása, az ártézi kutak tömeges fúratása; felavatták a Református Kör díszes székházát és az új izraelita iskolát; határozat született az utcák és terek elnevezésérõl, valamint a házak újraszámozásáról.
1908-ban újabb 6 évre ismét Mátéffy Ferencet választották polgármesterré, ezáltal folytathatta városépítõ tevékenységét. Még ebben az évben sikerült állami kezelésbe adnia a város tizenöt külterületi tanyai iskoláját, amelyek közül hat már az õ idején épült. 1909-ben határozatot hoztak Szentes 22 legforgalmasabb utcájának aszfaltozásáról, melynek következtében a belterületi mûutak hossza rövid idõn belül 10 km-rõl 20 km-re növekedett. Ez év folyamán megépült a Városi Jéggyár, kibõvült a Vágóhíd, elkészült az állandó korcsolyapálya, a színház pedig felvette a város nagy szülöttének, Tóth Józsefnek a nevét. Az igazi nagy építkezések csak ezután kezdõdtek. 1910 és 1912 között felépült az új városháza, a járásbíróság, a katolikus népiskola, a kenyérgyár, a mozi, a Szentes-Vidéki Takarékpénztár Kossuth utcai palotája (ma Földhivatal), valamint 8 új külterületi népház. Megkezdõdött a polgári leányiskola és a felsõpárti református templom építése, valamint az Erzsébet tér kialakítása. Az érintett idõszakban munkásgimnázium létesült, megkezdte mûködését az újonnan szervezett Csongrád Megyei Tanfelügyelõség, valamint a MÁV Szentesi Osztálymérnöksége; átadták a forgalomnak a berekháti feltételes vasúti megállóhelyet, megindult az automobil-bérkocsi szolgálat, múzeumi célra átadták a Széchenyi-ligeti volt gimnázium, majd városháza épületét; elkészült a város átfogó rendezési terve, s nyomdába került Sima László: Szentes város története címû munkája.
E közel sem teljes felsorolás ismeretében talán nem csoda, hogy dr. Mátéffy Ferencet 1914 májusában közfelkiáltással ismét Szentes polgármesterévé választották. Kész tervei voltak egy gimnáziumi internátus, egy kultúrpalota és egy vásárcsarnok építésére, a tanyai központok kialakítására, a Kurca hajózhatóvá tételére és vizének felfrissítésére, a vasútállomás kibõvítésére. A további látványos gyarapodást azonban megakasztotta az elsõ világháború kitörése. Az elkövetkezõkben a békés építés helyett a háborús közigazgatás nehézségeivel és az egyre súlyosodó közellátási problémákkal kellett megbirkóznia. A háborút követõ zavaros politikai viszonyok között már nem találta helyét, ezért megromlott egészségi állapotára hivatkozva 1918. november 30-án kérvényezte nyugdíjazását.
1927-ben bekövetkezett halálakor az Alföldi Újságban Sima László helytörténész-lapszerkesztõ méltatta a város saját halottjának érdemeit: az akkori Szentes legnagyobb, legérdemesebb, legegyenesebb, leghajlíthatatlanabb, legkövetkezetesebb férfiának, az új Szentes megteremtõjének nevezve dr. Mátéffy Ferencet. Az utókor sem feledkezett meg érdemdús polgármesterérõl: 1932-ben utcát neveztek el róla, Kováts Károly pedig megfestette életnagyságú arcképét, amelyet 1933-ban helyeztek el a városháza közgyûlési termében. Azóta onnan figyeli a kései utódok munkáját, s mintha idõnként figyelmeztetne: - Ne vitatkozzatok annyit, inkább tegyetek!
Irodalom
Berecz Sándor 1896., Nagy Imre 1928., Labádi Lajos 1981. 3., Bodrits István 1985., Bodrits István 1986., Bodrits I. - Labádi L. 1987-89., Rózsa Gábor 1987., Labádi Lajos 1989b. 44-45., Labádi Lajos 1991a., Labádi Lajos 1992b. 3., Labádi Lajos 1993b., Labádi Lajos 1996a., Labádi Lajos 1996c. 3., Labádi Lajos 1997c. 4., Labádi Lajos 2000a. 607-669., Labádi Lajos 2000b. 4.