Anonymus leírása a honfoglalók elsõ „országgyûlésérõl” és az Ond törzs szállásterületérõl (1. szemelvény) Szentes és Sajt falvak határának leírása (1332) (2. szemelvény) Az 1332-ben kelt oklevél részlete (A Magyar Országos Levéltár gyûjteményébõl.)

1.1:Elsõ okleveles emlékek Szentes városának, illetve azoknak a településeknek, amelyek a mai szentesi határon belül léteztek hajdan, nagyon kevés régi, az Árpádok idejérõl szóló írásos emléke maradt meg napjainkig. Azt, hogy a honfoglaló magyarok találtak-e itt valamiféle õslakosságot, s hogy hogyan zajlott le errefelé eleink megtelepedése, csak sejtéseink lehetnek. A szélesebb környéknek nevet adó Csongrád helységnév egyértelmûen bizonyítja, hogy a Kárpát-medence honfoglalás elõtti népességében jelentõs súlyt képviselõ szlávok itt is jelen voltak. Szentes fõ folyójának, a Kurca vizének neve is egyértelmûen szláv eredetre vall. Anonymus krónikája szerint a honfoglaláskor Ond vezér és fia Ete nemzetsége népesítette be a késõbbi Csongrád vármegye, benne városunk területét. A legkorábbi írásos emlék a Kurca nevét örökítette meg, amely I. Géza (1074-1077) 1075-ben kelt oklevelében fordul elõ elõször Curicea alakban. Ebben a király a Kurca folyó itteni révjének vámját a garamszentbenedeki bencés apátságnak adományozta. A helység ekkor az Ond törzsébõl származó Bor-Kalán nemzetség, ill. a szeri nemzetségi monostor birtoka. Az egykor jelentõs kurcai átkelõhely helyét - mely szoros összeköttetésbe állt a tiszai böldi révvel - 1986 óta emléktábla jelöli a régi vámház (bikaakol) falán. (A Kurca hékédi oldalán, az Árpád Szövetkezet területén. Hékéd 11.) A település elsõ okleveles említésére egy birtokosztás kapcsán 1332-ben került sor Scenthus (Szentüs) alakban. A terjedelmes oklevél arról tanúskodik, hogy a Bor-Kalán nembeli Szeri Pósa és atyafiai átengedték a nemzetségi birtok egy részét - benne Sajt és Szentes falvakat - az oldalági rokon Tiszai Pálnak és családjának. A határbejárás során rögzített helynevek egy része ma már nem lokalizálható, de a közöttük szereplõ Hékéd és Sáp ma is élõ határnevek. Az elnevezések számos halastó létére és a vidéken folytatott intenzív állattartásra utalnak (pl. Sárultó, Örvénytó, Juhtó, Disznóól, Borjuól). A szemle északon kezdõdött, a Kurca partján, ahol a határ egy dombon álló fûzfánál húzódott. Itt „két határkõt tûztek ki, az egyiket Hékéd falunál…, a másikat Szentes falunál”. Innen kelet felé haladva a „Veker folyó” (Hytkere fluvium) és Szentes között egy Üneszéke (Hunezeke) nevû „terra” feküdt, innen délre pedig már Sajt határa következett. Magáról Szentesrõl csak annyit tudunk meg, hogy benne Szent András tiszteletére emelt kõtemplom állt. Nem mond többet a faluról az a pár évvel késõbbi okirat sem, amelyik szerint 1355-ben Szeri Pósa Margit egy zavaros birtokper végén szentesi részbirtokát fiainak, Kerekegyházi Jánosnak és Istvánnak adományozta. A helység neve itt Zenmpthes formában szerepelt. Ezután egészen a 15. századig nincs több hírünk a településrõl. (Szentes nevét késõbb írták Zenthesnek is; a mai írásmód 1665-tõl vált általánossá.) (1-2. szemelvény) Irodalom Györffy György 1963. 104., Barta Gábor é. n. 1-2, 16-18., Csongrád megye évszázadai 1985. I. 13-14, 57., Zsíros Katalin 1990. 22-25., Blazovich László 1996. 271-272.