2.2:Politikai élet a háború idõszakában A 20. század elsõ évtizedében Szentesen a helyi politikai és közéletre az ellenzéki, 48-as függetlenségi pártkörök, munkásszervezetek aktív tevékenysége volt jellemzõ. A háború kitörését követõen a pártügyeket háttérbe szorították a mozgósítások, bevonulások, a harctéri fejlemények figyelemmel kísérése. A politikai összejövetelek, gyûlések rendezését tiltó kivételes rendeletek, a tagok és vezetõk tömeges katonai behívása miatt az egyes szervezetek tevékenysége hamarosan mélypontra zuhant; 1914 nyarától 1917 nyaráig politikai jellegû rendezvényrõl, összejövetelrõl alig tudunk. Az egyetlen kivétel a Kossuth Lajos Pártkör, mely már 1914 augusztusában tiltakozott a háború ellen, majd 1916 júliusában csatlakozott a Károlyi Mihály nevével fémjelzett Függetlenségi és 48-as Párthoz. A szentesi Kossuth Lajos Pártkör tevékenysége 1917 tavaszától megélénkült. Elnöke, Lánczi Simon Pál a frontról hazatérve kapcsolatba lépett az I. és II. 48-as körök vezetõivel, s igyekezett õket megnyerni az egységes, helyi Károlyi pártszervezet megalakításához, elképzelése azonban megbukott. Az 1918. januári országos politikai tömegsztrájkot követõ konzervatív politikai-hatalmi fordulatra Szentesen a Kossuth Lajos Pártkör reagált a legélénkebben. A pártkör vezetõsége 1918. február 24-re rendkívüli közgyûlést hirdetett, amelynek napirendjén az „újabb párt alakulása folytán beállott politikai helyzettel szembeni állásfoglalás” szerepelt. A szervezõk a közgyûlést nagyarányú tagtoborzással kívánták egybekötni. A szervezésnek köszönhetõen a gyûlésen tömegesen jelentek meg a kormánnyal elégedetlen, békét követelõ hadisegélyes asszonyok, minek következtében az õ ügyük, elégedetlenségük okai kerültek a tárgyalás középpontjába. A pártkör közgyûlése az asszonyok szervezkedésének, a következõ napokban lezajlott tüntetéseknek az elõkészítõ fórumává alakult. Az 1918. február 26-27-i tüntetések résztvevõi a segélyek emelését nem tudták elérni, de fellépésüknek köszönhetõen 1918. március 1-tõl az érintettek pontosan kapták az új összegeket 1917. november 1-tõl visszamenõleg. A szentesi asszonyok mozgalma az országszerte jelentkezõ „éhségtüntetések” sorában az elsõk közé tartozott. Egyedülálló sajátossága, hogy résztvevõi a helyi Kossuth Lajos Pártkörhöz, illetve ezen keresztül a Károlyi-féle béke- és demokratikus politika híveinek táborához kapcsolódtak, annak helyi tömegbázisát alkották. Az 1918 októberi országos események - a Monarchia hadseregének súlyos katonai vereségei, a hadsereg felbomlásának, a nemzetiségek elszakadásának megindulása, a kormányzat mind súlyosabb válsága - Szentesen is felélénkítette a politikai életet. Csongrád vármegye szilárd kormánypárti többségû törvényhatósági bizottságának az 1918. október 23-i évnegyedes közgyûlésén a sajtótudósítás szerint a fõispán beszédében: az igazságos és tartós béke megkötése, a független állami élet megteremtése, a demokrácia, a népuralom elveinek érvényesülése mellett foglalt állást. Sokkal radikálisabban fogalmaztak a Kossuth Lajos Pártkör által 1918. október 27-én megtartott népgyûlés résztvevõi, akik teljes egészében elfogadták az október 23-án megalakult Magyar Nemzeti Tanács 12 pontból álló programját.