Plakát az õszirózsás forradalom idejébõl Jócsák Kálmán Burián Lajos Polgárok Meghívás

2.3:Az õszirózsás forradalomtól a Tanácsköztársaságig A polgári demokratikus forradalom 1918. október 30-31-i budapesti gyõzelmének híre hamar eljutott Szentesre is. Az új kormány október 31-én táviratban értesítette a hatalom átvételérõl a városok polgármestereit, és felszólította a helyi hatóságokat a Nemzeti Tanács elismerésére. Szentes csatlakozását a felsõbb értesítés mellett a helyi erõk és események is biztosították. Október 31-én megalakult a Szentesi Katonatanács, majd november 1-jén a Munkástanács, ez utóbbi gyakorlatilag a helyi szociáldemokrata párt vezetõségének tagjaiból. A 48-as pártkörök kezdeményezésére november 1-jén megtartott népgyûlés keretében megválasztották a Nemzeti Tanács helyi ideiglenes intézõbizottságát. A bizottságot zömmel a 48-as pártkörök tagjai alkották, de részt vettek benne a szociáldemokraták (5 fõ), valamint egy-egy képviselõvel a katonák és a hadisegélyes asszonyok. Elnöke a 48-as Burián Lajos lett, akit november 3-án a végleges intézõbizottság megalakításakor Lánczi Simon Pál, a Károlyi-párt elnöke váltott fel. A megválasztott testület mintegy három hétig mûködött, majd - miután saját, a közellátás érdekében hozott rendeleteinek nem tudott érvényt szerezni - lemondott. November 22-én új Nemzeti és Katonatanács alakítására került sor. Tagjai között már a szociáldemokraták voltak többségben. A tanács alig egyhetes mûködés után kormánybiztos kinevezését kérte, majd feloszlott. A belügyminiszter december 8-cal Jócsák Kálmánt nevezte ki a város és a megye élére, aki már kinevezése elõtt néhány nappal megjelent a városban. December 2-án a szociáldemokraták kezdeményezésére, Jócsák Kálmán részvételével tartott népgyûlésen a lemondott Nemzeti és Katonatanács helyébe új, a város társadalmának minden rétegét képviselõ Néptanácsot választottak, mely 1919 márciusáig, a Tanácsköztársaság kikiáltásig mûködött. Jócsák Kálmán intelligens, mûvelt, széles látókörû vezetõként nagy ambícióval fogott az elõtte álló feladatok megoldásához. Sikereinek feltétele volt a biztos háttér; az õt mindenben támogató Néptanács mûködése. Legfõbb figyelme eleinte a gazdasági, élelmezési, segélyezési problémák megoldására irányult, késõbb a földkérdés, majd a Szentesen is terjedõ mind polgári, mind kommunista ellenforradalmi törekvések leszerelése került tevékenysége központjába. A helyi problémák megoldásában nemegyszer közvetlenül a kormány tagjaihoz, elsõsorban a szociáldemokrata miniszterekhez fordult támogatásért. E lépései rendszerint eredménnyel jártak. A szociáldemokrata mozgalom erõsödése Szentesen aggodalommal töltötte el a polgári érdekeket képviselõ Kossuth Lajos Pártkör tagjait. Lánczi Simon Pál és elvbarátai december közepén nyílt támadást indítottak az SZDP ellen, kifogásolták a párt tagjainak a hatalmi testületekben megmutatkozó túlsúlyát. Láncziék támadása a Kossuth Lajos Pártkör és a szociáldemokraták szakításához vezetett. A polgári köztársaság idõszakában kiemelkedõ jelentõségû volt a munkásság és egyéb dolgozó rétegek szervezettségének növekedése: 1918 decemberében a molnárok, sütõk, cukrászok, zenészek, vendéglõsök, kocsmárosok, italmérõsök, kosárfonók, kereskedelmi és magánalkalmazottak, 1919 januárjában a téglagyári munkások alakították meg szakszervezetüket. A dolgozók ilyen széleskörû szervezettsége jó alapot biztosított az egyes szakmákban a kollektív szerzõdések megkötéséhez. Különösen sikeresek voltak a mezõgazdasági munkások és kubikosok, valamint a villanytelep dolgozóinak bérére vonatkozó megállapodások. A kiharcolt bérek bár a hatóságilag maximált árakkal összhangban voltak, jelentõsen mégsem javítottak a dolgozók helyzetén, mert a közszükségleti cikkeket ezeken az árakon már néhány hét elteltével nem lehetett beszerezni. Annak ellenére, hogy mind a közellátás, mind a munkaalkalmak teremtésében sikereket ért el a város élén álló kormánybiztos, a háború utáni válság következményeit kivédeni neki sem sikerült. Az általános munkanélküliség, a vissza-visszatérõ közellátási problémák együttesen kiváltották a dolgozók elégedetlenségét, kedveztek a szocialista társadalom megteremtésével kapcsolatos kommunista nézetek elterjedésének. A magántulajdonon alapuló polgári demokrácia létét veszélyeztetõ tünetek már 1919 kora tavaszán megmutatkoztak: a Zsoldos Rt. üzemeiben február elején több hétig tartó bérkövetelési mozgalom kezdõdött. Az igazgatóságnak egyes üzemrészek dolgozóival sikerült megegyeznie, míg mások, így a fûrészgyáriak tovább sztrájkoltak, az üzem kapuit lezárták, az üzemi ügyekben saját maguk kezdtek intézkedni. Súlyosbította a helyzetet, hogy mind a nemzetõrség, mind a városba telepített katonaság soraiban is egyre erõsödött a kommunisták befolyása, ezért Jócsák Kálmán március 14-15-én fegyveres rendcsináló különítményt kért a városba. A megbízhatatlanná vált nemzetõröket leváltották, dr. Nagy Endre rendõrkapitányt letartóztatták.