Dr. Négyesy László Bugyi Antal Dr. Szeder Ferenc János Dr. Lázár Andor Dr. Négyesi Imre Szentes város tisztikara (1927) Horthy Miklós kormányzó Szentesen (1927) Dr. Kanász Nagy Sándor

2.6:Politikai hatalmi viszonyok, a város igazgatási rendszere (1920-1944) Szentesen a román megszállás végét, az új rendszer kezdetét 1920. március 2-án Horthy Nemzeti Hadserege egy századának bevonulása fémjelezte. A „belsõ rend, és vagyonbiztonság fenntartása” érdekében két nappal késõbb, március 4-én Szentesen is megkezdte mûködését a városi rendõrséget felváltó államrendõrség. A rendfenntartási feladatokat egy év múlva megosztották, a külterület az újonnan felállított csendõrség hatáskörébe került. A rendõrség és csendõrség mellett a Nemzeti Hadsereg fõvezérsége a városba Járási Katonai Parancsnokságot is szervezett. A felsorolt rendfenntartó és katonai intézmények biztosították a rendszer konszolidációjának fegyveres hátterét. Az új kormány konzervatív restaurációs politikájával összhangban intézkedések történtek az önkormányzatok megbízható tisztviselõi karának létrehozására; valamennyi városi és községi alkalmazottnak hivatalos igazoló eljárás keretében kellett beszámolnia a forradalmak, különösen a tanácskormány és a román megszállás alatti tevékenységérõl. A két forradalom idején aktív szerepet vállalókra, így a szentesi Sima Lászlóra ennél komolyabb büntetés, rendõrségi vizsgálat, bírósági eljárás és börtön várt. Az ellene felhozott vádak: a Tanácsköztársaság fenntartása érdekében személyi szabadság többrendbeli megsértése (ez az 1919. áprilisi túszszedéssel, illetve a túszok elszállításával kapcsolatos szerepére vonatkozott), valamint rablás és zsarolás voltak. A vádak súlyosságára való tekintettel már a bírósági ítélet elõtt, 1920. január 24-tõl börtönbe zárták. Miután a rablást és zsarolást nem sikerült bebizonyítani, a személyi szabadság megsértését is csak részben, így az idõközben megjelent amnesztiarendelet értelmében 1921. augusztus 28-án a bíróság szabadlábra helyezte, az eljárást azonban csak 1922. március 27-én szüntették meg ellene. Tisztviselõi állásából 1920 tavaszán felfüggesztették és nyugdíjazták. A forradalmak alatti tevékenység, a forradalmi eszmékkel való szimpatizálás vizsgálata, ha nem is egyformán, de a társadalom szinte minden rétegére kiterjedt. Különös gondot fordítottak a pedagógusokra, többet közülük elbocsátottak, másokat megfigyelés alatt tartottak. A román fogságból hazatérõ volt vörös katonákat, de a Szovjet-Oroszországból szabadult hadifoglyokat is igen gyakran internálták, még a vétleneket is évekig állandó hatósági megfigyelés alatt tartották. A forradalmak bukását követõen hatalomra került konzervatív ellenforradalmi rendszer politikai stabilizációjának elsõ lépéseként az új törvényhozó testület, a nemzetgyûlés tagjainak megválasztására került sor 1920 januárjában, a román megszállás alatt lévõ területeken 1920 júniusában. A Szentesen 1920. június 13-án megtartott választások eredménye a helyi pártszervezetek mûködésének hiányában „csak” Szentes lakosságának hagyományos ellenzékiségét tükrözhette, bár nem elhanyagolható szempont a jelölt dr. Négyesy László Szentesrõl elszármazott egyetemi tanár közismertsége és tisztelete a város lakossága elõtt, aki a választásra jogosultak 70 %-ának megfelelõ szavazati aránnyal (7777) kisgazda és földmíves párti programmal került a parlamentbe. A választásokat követõen a rendszer helyi konszolidálódásával párhuzamosan, annak részeként, mind az 1919 elõtt igen aktív polgári ellenzéki pártok, mind pedig a radikális munkáspárt, az SZDP helyi szervezetei aktivizálódtak. Az új, jobboldali, ellenforradalmi jellegû pártoknak és mozgalmaknak a város lakossága körében nem volt számottevõ bázisa. A kormánypártok (Egységes Párt, Magyar Élet Pártja) elsõsorban a megyei vezetés támogatásának köszönhetõen alakultak meg és mûködtek. A pártok tevékenységének a korszakon belüli elsõ megélénkülése az 1922-es nemzetgyûlési választások során már tapasztalható volt. A kisgazdákkal szemben a Kossuth-pártiak országos pártelnöküket, Batthyány Tivadart próbálták képviselõvé választatni. A választásokon azonban megismétlõdött a kisgazdák elsöprõ gyõzelme: Szentes képviselõje ismét kisgazda színekben, de most Bugyi Antal lett. Az 1926-os választásokat már igazi pártharcok elõzték meg. A 48-as Kossuth Pártok, a Szociáldemokraták támogatását is élvezve, Búza Barnát jelölték, de az ajánlásokat a választások lebonyolítására létrehozott Központi Választmány megsemmisítette. Búza Barna kiesését követõen a Kossuth-pártiak a Kisgazda Párti Bugyi Antalt támogatták, a szociáldemokraták a választásoktól való távolmaradásra hívták fel tagjaikat. Képviselõvé kormánypártot támogató független jelöltként Szeder Ferenc János helyi földbirtokos jutott be a parlamentbe. Szeder képviselõvé választása az elsõ kormánypárti gyõzelem, mely a város politikai életének jobbra tolódását jelezte. A korszakban ettõl kezdve Szentesnek mindvégig kormánypárti országgyûlési képviselõje volt; 1931-ben és 1935-ben Lázár Andor, az 1935. évi idõközi választásokon dr. vitéz Várady László, mindketten a Nemzeti Egységes Párt, 1939-ben vitéz dr. Bonczos Miklós a Magyar Élet Pártja képviseletében. Az idegen katonai uralom megszûntét követõen a helyi közigazgatást a kormány 1919. augusztus 8-án kiadott rendelete alapján az 1918. október 30-i állapotnak megfelelõen kellett helyreállítani. A város legfõbb irányítója, élén dr. Négyesi Imre megbízott polgármesterrel az 1912-ben megválasztott képviselõ-testület lett, mely elsõ ülését 1920. április 19-én tartotta, és 1929-ig irányította a város életét, alapvetõ és legfontosabb feladata az önkormányzati és központi rendeletekkel meghatározott feladatok helyi ellátása, megfelelõ hivatalok, tisztviselõi kar megszervezése volt. Mûködésének kereteit, feltételeit részben saját, ugyancsak 1912-es szabályrendelete, részben a kormány rendeletei határozták meg. A rendszer pénzügyi, politikai, hatalmi és gazdasági konszolidációját követõen került sor, 1929-ben a helyi közigazgatás alkotmányos rendezésére, de a helyi igazgatás legitimizálására azonban a végleges rendezésig is történtek lépések. Ilyen esemény volt 1922-ben dr. Mátéffy Ferenc polgármester végleges nyugállományba helyezése és dr. Négyesi Imre polgármesterré választása, a korábban kinevezett tisztviselõk választás útján történõ megerõsítése 1923-ban, majd a teljes tisztikar megújítása 1927-ben. A közigazgatási reformról szóló, és a helyi hatóságok mûködését újraszabályozó törvény megjelenését követõen a városi képviselõk megválasztására elsõ ízben 1929. december 15-én került sor. A helyi politizálás legfontosabb színterei az ellenforradalmi korszakban is a városi képviselõ-testület illetve - Szentes megyeszékhely voltából következõen - a megyei törvényhatósági bizottság közgyûlései voltak. A helyi önkormányzatok legfõbb fórumain való részvétel, a testület tagjainak pártok szerinti megoszlása igen fontos volt a közélet szereplõi számára. A helyi választásokon való sikeres szereplés, a lehetséges legtöbb mandátum megszerzése a városban mûködõ különbözõ ellenzéki pártok egymáshoz való közeledését, a kormányt támogató pártokkal szemben közös platform kialakítását, választási szövetség létrejöttét eredményezte. A szövetségbe tömörült ellenzék jelentõs sikereket ért el a városi képviselõ-választásokat megelõzõen, 1929. november 3-án megtartott megyei törvényhatósági bizottsági választásokon; a 22 szentesi megyei képviselõi mandátumból 16-ot a közös listán induló Kossuth Lajos Pártkörök és az SZDP szereztek meg. Két héttel a megyei választások után az addig kormányt támogató Szentesi Kisgazda Pártkör és a Szentesi Alsópárti 48-as Kisgazda Pártkör is csatlakozott az ellenzékhez. A választásokon a 40 választott képviselõi mandátumból az ellenzék 24-et (60 %) szerzett meg. A városi képviselõ-testület összetételét szabályozó törvény miatt az ellenzék választási sikere a testület összetételét gyökeresen azonban nem változtatta azt meg. A város legmódosabb emberei közül a 40 legtöbb adót fizetõ, virilis jogon tag, a megválasztott 16 kormánypárti képviselõ, kiegészülve a hivatalból tag városi tisztviselõkkel biztosította a Szentesi képviselõtestület kormánypártiságát. A döntéseknél azonban mindenképpen számítani kellett a 24 fõs ellenzék ellenállásával. Az 1929-es választási sikert az ellenzéknek a következõ 1932-es ciklusban nem sikerült megismételni. Tanulva az 1932-es kudarcból az 1935. évi helyi választásokon a kisgazdák és szociáldemokraták alakítottak közös platformot és közös listán jelöltjeiket indították. Az összefogás ezúttal is sikeresnek bizonyult; a megválasztott 20 képviselõi helybõl 13 az ellenzéké lett. Az 1935-ben megválasztott testület tagjainak mandátuma a korszakban bekövetkezett háborús események miatt gyakorlatilag 1944-ig érvényes maradt. Az ellenzéki képviselõk aktív jelenléte a városi és megyei testületekben 1935-ben, Kozma György fõispánná történt kinevezését követõen, a kormánypárti megyei vezetés részérõl kiváltotta az ellenzéki, elsõsorban a munkásképviselõket megtûrõ Négyesi Imre polgármester elmozdítását. A polgári liberális nézeteket valló polgármester ellen indított vizsgálat ugyan semmi vétségét nem tudott megállapítani, ennek ellenére Négyesi Imre - tisztában lévén az ellene megindított eljárás mögött meghúzódó politikai okokkal - lemondott tisztségérõl. A kormányzat durva beavatkozása, a törvényes helyi önkormányzat jogainak felsõbb szervek általi semmibevétele komoly figyelmeztetésnek bizonyult. Az eset után a korábban polgári ellenzéki képviselõk is visszavonultak, az új polgármester Kanász Nagy Sándor pedig mindent megtett, hogy az elõdje által okozott “rossz emlékeket” feledtesse. A polgári pártok, egyesületek elleni fellépéssel sikerült a képviselõ-testületen belüli ellenzék egységes fellépését megszüntetni, ezáltal a szociáldemokrata képviselõket elszigetelni. A képviselõ-testület mûködése a második világháború idején már csak formális volt. A központi intézkedéseket, rendeleteket mechanikusan végrehajtó testület eredeti feladatainak betöltésére sem volt képes, de megszûnt, mint a helyi köz- illetve politikai élet színtere is. A háború menetében bekövetkezett változások következtében az ország helyzetének romlásával még a korábbi látszat hatalmi testület mûködését is felfüggesztették, 1944 õszétõl katonai közigazgatást vezettek be.