Harctéri felvételek (1)
Harctéri felvételek (2)
A felrobbantott tiszai vashíd (1944)
Kilõtt harcjármû Szentes határában
2.8:Szentes az ország hadszíntérré válásakor
Magyarország német megszállását követõen, 1944 áprilisától az ország hadszíntérré vált, megkezdõdött a fõváros és a vidéki nagyvárosok bombázása. Ötödik éve folytak a katonai behívások, egyre gyakrabban jelentek meg az elesettekrõl, eltûntekrõl szóló hírek.
Április végén, május elején Szentesen háború- illetve rendszerellenes magatartásukról ismert, a helyi munkásmozgalomban aktív személyeket - Kádár Sándort, Mikecz Jánost, Vecseri Bálintot, Virág Sándort, valamint a zsidók közül dr. Czukkermann Andort, Grünstein Jenõt, Gunst Sándort, Lusztig Zsigmondot, Plager Ferencet és Wellisch Istvánt - letartóztatták és internálták.
Május 9-én a zsidó lakosságot a zsinagóga mögött, a Vecseri utca páros oldala, a Nagyvölgy sor és e két utca közötti Apponyi téri házak által határolt területen kialakított gettóba telepítették. Innen június 16-án vasúton Szegedre a Cserzy Mihály utcai téglagyárban felállított gyûjtõtáborba, majd június 24-én, 27-én és 28-án három csoportba osztva Auschwitzba, illetve a Bécshez közeli Strasshoffba szállították õket.
Július folyamán Szentes légterében is megjelentek az idegen repülõgépek. Az iskolákba katonai kórházak települtek.
A front közeledtével, szeptember elsõ napjaiban megtörtént a hadmûveleti területek kijelölése és a kormánybiztosok kinevezése: Csongrád megye, - Hajdú, Békés, Csanád-Arad-Torontál, Jász-Nagykun-Szolnok és Heves megyékkel együtt - a közép-tiszai hadmûveleti területhez tartozott, kormánybiztosa elõbb dr. Csitáry Emil Békés, majd szeptember 15-tõl dr. Molnár Imre Csongrád megyei fõispán lett. A térség valamennyi helyi önkormányzatának mûködését beszüntették, a polgári közigazgatás, hivatalok, intézmények és gazdálkodó egységek felett a kormánybiztos rendelkezett.
A német hadvezetés számára kulcskérdés volt Magyarország megtartása, ezért a fõ védelmi vonalak (magyar-román határ, Kárpátok, Északi- és Dunántúli-középhegység) megerõsítése mellett a közbeesõ területeken is számításba vettek és megerõsítettek minden természetes akadályt, elsõsorban a folyók, így a Körösök és Tisza vonalát. Szentes környékén 1944. szeptember elején páncéltörõ tüzelõállásokat és tankcsapdákat, kör-védõképes támpontokat kezdtek kiépíteni, az útkeresztezõdéseket, hidakat aláaknázták.
Október elsõ napjaiban a hatóságok megkísérelték a lakosság spontán módon megindult menekülését szervezettebbé tenni: 1-jén elrendelték az állatállomány áthajtását a csongrád-bokrosi legelõre, a távozni készülõ polgárok részére kötelezõ útirányt és ún. felvevõhelyeket jelöltek ki (Mezõtúr, Túrkeve, Törökszentmiklós). Az emberek azonban vagy maradtak, vagy egyéni módon, legtöbben Csongrád felé, onnan tovább, a fõvárosba vagy a Dunántúlra menekültek. Október 1-je és 6-a között elsõbb a hadikórházak, majd a városban állomásozó katonai alakulatok, ezt követõen a megyei, városi és állami hivatalok alkalmazottai is távoztak a városból.
A Vörös Hadsereg támadása 1944. október 6-án hajnalban indult meg, mintegy 800 km-es szakaszon a Máramarosi-havasoktól Pancsováig. A szárazföldi csapatok harcát a szovjet légierõ is támogatta, 1944. október 6-án a délutáni órákban orosz repülõk jelentek meg Szentes felett, néhány bombát le is dobtak. Október 7-én a bombázások megismétlõdtek, ekkor érte találat a vasútállomáson a mozdonyok vízellátását biztosító víztornyot.
A Vörös Hadsereg sikeres elõretörésének következményeként a német katonai parancsnokság - 1944. szeptembere óta a 3. magyar hadsereg is a német Dél hadseregcsoport alá tartozott - a Tisza vonalának megerõsítése érdekében minden, a térségben tartózkodó vagy oda bármely ok miatt beérkezõ katonai erõt bevetett, így az október elején a frontról Kiskunfélegyházára visszaérkezett szentesi huszárokat is.
Október 7-én délután indult el Szentesrõl az a vasúti szerelvény, amely utolsóként haladt át a Csongrád-Szentes közti Tisza-hídon. A szolgálatot teljesítõ vasutasokat a kora esti órákban katonák váltották fel, majd október 8-án a hajnali, más források szerint a déli órákban a hidat a németek felrobbantották.
1944. október 7-én estére Szentes népe számottevõ katonai védelem nélkül maradt, ami megkönnyítette ugyan az oroszok számára a város elfoglalását, de egyben biztosította a front gyors átvonulását, megmentette a várost a harcok okozta közvetlen károktól. A Vörös Hadsereg október 7-8-án városunkon átvonuló csapatai Szentes határában, a Tiszánál október 12-ig igen komoly harcokat vívtak a tiszai átkelõhelyekért.