Szavazólap
A felszabadulás elsõ évfordulójának megünneplése Szentesen (1946) (1)
A felszabadulás elsõ évfordulójának megünneplése Szentesen (1946) (2)
Szavazólap (1947)
2.14:Az 1945 és 1947-es koalíciós választások idõszaka
Az ideiglenes nemzetgyûlési választások után, 1945 januárjában az egyes pártok tevékenysége, a város politikai élete megélénkült. A Nemzeti Bizottság kezdeményezésére 1945. január 2-án az ideiglenes nemzetgyûlési képviselõk nagygyûlésen számoltak be az ideiglenes nemzetgyûlés legfontosabb döntéseirõl: a Németországnak küldött hadüzenetrõl, ezzel összefüggésben az új, demokratikus hadsereg szervezésérõl, a közigazgatás újjászervezésérõl, melyhez kapcsolódott a szélsõjobboldali, valamint háborúpárti politikusok, az ún. reakciós elemek eltávolítása és a készülõ földreformról. Az egyes szónokok pártoktól függetlenül egységesen kiálltak a nemzetgyûlés és a kormány, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programjának megvalósítása mellett. Külön kiemelték a Nemzeti Bizottság megalakulásának jelentõségét, hangsúlyozva: „ez a bizottság a népért van, és ezt a bizottságot a jó kertész gondoskodásával mindenkinek ápolni kell.” A következõ hónapok pártgyûlésein és a sajtóban az ekkor elhangzott három alapvetõ fontosságú kérdés megoldása körül élénk vita bontakozott ki. A legradikálisabb álláspontot a Kommunista Párt képviselte, háborús bûnösnek, fasisztának minõsítve minden tisztviselõt, aki 1939-1944 között bármilyen vezetõ tisztet töltött be akár a közigazgatásban, akár a jogszolgáltatásban. Hasonlóan radikálisan és tágan értelmezték a földreform végrehajtása során a háborús bûnösök fogalmát, és követelték az ilyennek minõsítettek földjeinek elkobzását.
A Szociáldemokrata Párt visszafogottabb volt. A háborús bûnösök törvényes, bírósági úton történõ felelõsségre vonása mellett foglalt állást, a földreform végrehajtásaként javasolta; „kíméletlenül vegyék igénybe a nagybirtokokat, latifundiumokat, osszák fel az egyházi földbirtokokat”. Saját programjaként a parlamentáris demokrácia kiszélesítése, megszilárdítása érdekében az általános választójog biztosítását, mielõbbi parlamenti választásokat, a háború idején hozott egyesülési, szólás- és gyülekezési szabadságjogokat korlátozó rendelkezések eltörlését követelte.
A Független Kisgazda és Polgári Párt ugyancsak a „legszélesebb alapokon nyugvó demokratikus rendszer” megteremtését tûzte ki célul, ennek érdekében általános közigazgatási reformot sürgetett. A mezõgazdaságban dolgozók érdekében a társadalombiztosítási rendszer kiterjesztését, rendszeres orvosi ellátás, nyugdíjfolyósítás bevezetését követelte. Javasolta a népoktatás, a mezõgazdasági szakoktatás fejlesztését. A gazdák érdekében általános, progresszív adózási rendszer bevezetését sürgette. A földreformmal kapcsolatban a párt egyetértett a nagybirtokok megszüntetésével, de hangsúlyozta a föld szakszerû és gazdaságos mûvelésének szükségességét, ennek érdekében a törpebirtokok területeinek növelését.
A bemutatottakon kívül még mûködött Szentesen a Nemzeti Parasztpárt, mely a tanyai lakosság, majd a földosztás után az új földhözjuttatottak körében próbálta népszerûsíteni a párt országosan meghirdetett programját. Tagjainak száma azonban csekély volt, így politikai súlya is. Jelentõsége elsõsorban a különbözõ népi bizottságokban, képviselõ-testületben elfoglalt helyük miatt volt; a párt delegáltjai a kommunisták törekvéseit támogatták.
Hasonlóan szûk tömegbázissal rendelkezett az általános polgári értékek védelmében fellépõ Polgári Demokrata Párt.
A pártok programjai közti eltérések a földreform végrehajtását, a helyi közigazgatás újjászervezését követõen 1945 nyarán-õszén az országgyûlési választások elõtt egyre világosabban körvonalazódtak. Különösen szembetûnõ a kisgazdák és a kommunista párt ellentéte, melynek kialakulásában minden bizonnyal szerepe volt a párt országosan meghirdetett politikájának, de legalább ennyire a kommunisták helyi hatalmi túlsúlyának.
Az MKP helyi szervezete szavakban feladta ugyan a szocialista társadalom megteremtését mint közvetlen célt, de nem mondott le a hatalom megszerzésérõl, a város vezetésének minél következetesebb, a párt céljai érdekében történõ befolyásolásáról. Ennek érdekében erõsítette tömegbázisát, s elérte, hogy a politikáját támogató szakszervezetek, a Magyar Nõk Demokratikus Szövetsége, a Demokratikus Ifjúsági Szervezet stb. képviselõi mandátumokat kapjanak a népi bizottságokban éppen úgy, mint a városi képviselõ-testületben. Törekvései sikeresnek bizonyultak, a városi képviselõ-testületben a ténylegesen kommunista párttagok aránya elérte a 30-35 %-ot. Különösen következetesen küzdött a szociáldemokrata párt támogatásáért; a két párt akcióegységének megteremtéséért, melyrõl 1945. február 12-én külön nyilatkozatot írtak alá. A választási kampány idején a két párt közös gyûléseket tartott, melyeken az akcióegység jegyében javasolták közös választási lista összeállítását, de a pártok központi vezetése ez ellen elzárkózott. Választási programjukban a földreform eredményeinek megvédését, az infláció megszüntetését, a közellátás javítását, a nacionalizmus és a reakció elleni következetes fellépést, a népi demokrácia, a munkásosztály uralmának megvalósítását hirdették. Ezzel szemben a kisgazdák a magántulajdon, az egyház és vallás következetes védelmét ígérték. Hasonló, elsõsorban hagyományos polgári jogok érvényesítése melletti állásfoglalás tükrözõdött a Polgári Demokrata Párt jelszavaiból: „Szabadság, emberség, magyarság!”. A kampány nem volt mentes a kölcsönös vádaskodásoktól sem, a kommunisták szerint a Kisgazdapárt helyi szervezete a „reakció gyûjtõtábora” volt, míg a kisgazdák a magántulajdon megszüntetésével vádolták a kommunistákat.
Az 1945. november 4-én megtartott választásokon Szentesen öt párt - a Magyar Kommunista Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Szociáldemokrata Párt, a Kisgazdapárt és a Polgári Demokrata Párt - vett részt. A magyar történelemben a legdemokratikusabb választójogon alapuló választásra városunkban 20 991 választásra jogosultat írtak össze. A választáson a jogosultak 93,18 %-a megjelent, az általuk leadott szavazatok 98,9 %-a érvényes volt.
Az érvényes szavazatok megoszlása a pártok között Szentesen (1945):
Pártok – Szavazatok száma – %
Kisgazda Párt – 7818 – 40,43
MKP – 5953 – 30,79
SZDP – 4661 – 24,11
NPP – 590 – 3,05
PDP – 312 – 1,62
Érvényes szavazatok – 19 334
A kisgazdapárt tehát Szentesen is megkapta az érvényes szavazatok többségét. A Magyar Kommunista Párt rendkívül jó szavazati aránnyal a második helyre került. A SZDP is igen figyelemre méltó sikert ért el, messze felülmúlta a párt országos átlageredményét. A két munkáspárt együtt abszolút gyõzelmet aratott, a szavazatoknak közel ötvenöt százalékát kapták Szentesen. A Nemzeti Parasztpárt messze elmaradt a párt országos átlagától. Ez a párt Szentesen a késõbbiekben sem erõsödött meg. A Polgári Demokrata Párt szavazati aránya összhangban volt a város közéletében elfoglalt helyével, a koalíciós pártok közül ez a szervezet volt a legkevésbé támogatott.
A választás után a kisgazdapárt az országos vezetõposztokon kihasználta a gyõzelmet. Ez a törekvés vidéken is felismerhetõ.
Szentesen már a választások elõtt tapasztalható volt egyes bizottságokban a kisgazdapárt képviselõinek külön véleménye, mellyel szemben az érintett bizottságok - elsõsorban azok kommunista tagjai - élesen tiltakoztak, a más véleményen lévõ kisgazdákat reakciósoknak, a népi demokrácia ellenségeinek nevezték. A Nemzeti Bizottság például többször kérte, hogy a kisgazdapárt hívja vissza egyik vagy másik népi bizottságból az ott különvéleményt megfogalmazó delegáltjait, „olyanokat küldjön, akik dolgoznak, és nem bomlasztják a koalíciós egységet”. A kisgazdák a hatalmi testületi tagsági helyük megvédése érdekében erre hajlandónak is mutatkoztak. A belsõ reakció elleni harc okán és ürügyén a kisgazdákat ért támadások a választások után - különösen 1946 elején a baloldali blokk megalakulása után - Szentesen is egyre gyakoribbá váltak. Kiváltották a párt hagyományosan konzervatív és a koalíció mindenáron való fenntartásához, az eddig elért pozícióik megõrzéséhez ragaszkodó baloldaliak polarizálódását. A „tisztulási” folyamatot végül is az a tény indította el, hogy a párt konzervatív vezetõi nem hozták minden tag tudomására a tagkönyvek felülbélyegeztetésének kötelezettségét, így kísérelték meg a tisztújítás elõtt a baloldaliak kizárását.
A „kizártak” tiltakoztak az egyoldalú és szabálytalan eljárás miatt, tiltakozásukat támogatták a baloldali blokk pártjai. Mindezek együttes hatására a párt vezetõi közül a legexponáltabb Aradi Pál lemondott, a párt új elnöke Jószai Bálint lett, akit a koalíció pártjai is partnerként fogadtak. Ezzel létrejött a kisgazda és más pártok között a további együttmûködés alapvetõ feltétele.
A választásokat követõen az egyes pártok vezetésében tapasztalható ellentétek a helyi hatalmat birtokló Kommunista Pártban is erõsödtek. A mérsékeltebb, higgadtabb vezetõk háttérbe szorultak (Vajda Imre), energiáikat más fontosabb feladatok kötötték le (Erdei Mihályt a szakszervezetek, a nemzeti bizottsági munka, az országgyûlési képviselõség) vagy Szentesrõl átmenetileg távol kerültek (pártiskolára Bozó Sándor, Végsõ Sándor, Borbás Lajos). Helyüket 1946. március elsõ napjaiban az álbaloldaliságra, demagógiára, diktátorságra valamint túlzó, radikális lépésekre egyaránt hajlamos Mikecz János és Dadi Imre vették át. Ezzel egy idõben a kommunista többségû szentesi rendõrség túlkapásaitól, a leváltott, letartóztatott, majd internált rendõrkapitány Lakos Józsefet ért sérelmektõl volt hangos az ország. A párt vezetõi -különösen Dadi Imre - úgy értékelték a helyzetet, hogy a párt megszerzett pozícióinak védelme érdekében a kommunisták módszereirõl, a hatalom megszerzése illetve kiterjesztése érdekében elkövetett jogtalanságokról, vagy némely korábban lumpen elemek rendõrségi karrierjérõl sokat tudó Lakos egykori rendõrkapitányt a párt érdekében likvidálni kell. Az 1946. március 8-án elkövetett brutális gyilkosság után az elkövetõket, illetve mindazokat a vezetõket, akik akár kezdeményezték, akár támogatták azt, kizárták a pártból. A gyilkosok törvényes megbüntetése azonban elmaradt. Mindez országosan is, Szentesen is kiváltotta a szemben álló felek, elsõsorban a kommunisták és a kisgazdák egymás elleni fellépését, és elõre vetítette az 1947-es választások eredményeit.
A választásokat megelõzõ hónapokban a koalíción belüli ellentétek tovább élezõdtek. A kommunisták befolyásának erõsödése elleni tiltakozásul a kisgazdák 1947 januárjában visszahívták valamennyi bizottságba és a képviselõ-testületbe küldött tagjaikat.
Az 1947-es választások eredményei Szentesen:
A párt neve - A kapott szavazatok száma - Szavazatok aránya
Magyar Kommunista Párt – 5713 – 29,54 %
Szociáldemokrata Párt – 2141 – 11,07 %
Független Kisgazdapárt – 2937 – 15,19 %
Nemzeti Parasztpárt – 674 – 3,48 %
Demokrata Néppárt – 48 – 0,25 %
Magyar Függetlenségi Párt – 7367 – 38,10 %
Magyar Radikális Párt – 276 – 1,43 %
Független Magyar Demokrata Párt – 57 – 0,29 %
Polgári Demokrata Párt – 123 – 0,65 %
Összesen – 19336 – 100,00 %
A szavazatok számadataiból egyértelmûen kitûnik, hogy Szentesen a koalíciós pártok közül a Kommunista Párt kapta a legtöbb szavazatot 29,54 %-os aránnyal. A koalíciós pártokra (MSZP, MSZDP, FKGP, NPP) együttesen 11 465 szavazatot adtak el, a szavazatok 59,28 %-a esett rájuk. A koalíción belül szembetûnõ a kisgazdapárt szavazati arányának nagymérvû visszaesése. Az 1945-ös választásokhoz viszonyítva 8029 szavazatot veszített. Ez Szentesen is - mint országosan - azzal hozható összefüggésbe, hogy a választási hadjáratok során az ellenpropaganda fõleg ez ellen a párt ellen irányult, nehogy a 45-ös választási eredmények megismétlõdjenek.
A koalíción kívüli ellenzéki pártokra viszont nem szenteltek kellõ figyelmet, és így állhatott elõ az a helyzet, hogy ezek a pártok megszerezték a szavazatok 40,72 %-át, 7871-en szavaztak rájuk. A legtöbb szavazatot a koalíción kívüli
Magyar Függetlenségi Párt - a Pfeiffer-párt - kapta. Ez azt jelentette, hogy az ellenzéki politikai erõk támogatottsága Szentesen is jelentõs volt, egyben kifejezte a választópolgárok tiltakozását a kommunista hatalmi túlsúly ellen, de jelezte a lakosság kiábrándultságát az 1944 óta végbement változásokkal kapcsolatban.
A koalíción kívüli ellenzéki pártok helyi választási sikere nyomán azonban nem következett be semmiféle változás a hatalmi viszonyokban. A Kommunista Párt országosan elért gyõzelme, a választások utáni politikája, a koalíciós partnerek és az ellenzék elleni fellépések (Magyar Függetlenségi (Pfeiffer Párt feloszlatása, Demokrata Néppárt passzivitása, Kisgazdapárt gyengülése stb.) Szentesen is biztosították a párt korábban megszerzett hatalmi túlsúlyának megõrzését. A kisgazdák már a választások elõtt feladták hatalmi pozícióikat. A Polgári Demokrata Párt kiszorításának elsõ lépéseként a Nemzeti Bizottság a választás eredménytelenségére hivatkozva egyoldalúan csökkentette a párt megyei mandátumainak számát. Közben a Polgári Demokrata Párt egyesült a Radikális Párttal, így tehát elvesztette jogát a koalíciós pártokkal való együttmûködésre. Ez már önmagában elegendõ indok volt a Nemzeti Bizottság számára, hogy kezdeményezze a párt által betöltött városi képviselõi mandátumoknak a többi koalíciós párt közötti felosztását. A két munkáspárt 1948. június 12-i egyesülését, a Magyar Dolgozók Pártjának június 13-i megalakulását követõen a koalíció helyi viszonylatban is látszatkoalícióvá, a koalíciós bizottságok, a városi képviselõ-testület ellenzéki vélemények nélküli látszatbizottságokként, látszattestületként mûködött tovább.
A fordulat betetõzéseként 1949 tavaszán országszerte, így Szentesen is a korábbi koalíciós pártokból megalakult a Magyar Függetlenségi Népfront (1953-tól Hazafias Népfront) helyi szervezete és városi bizottsága. Elsõ feladata az 1949. május 15-ére kiírt országgyûlési választások elõkészítése.
A bizottság önállósága formálisnak tekinthetõ, a megváltozott hatalmi viszonyok következtében tevékenysége gyakorlatilag az MDP által javasolt, illetve támogatott jelöltek elfogadására, a párt útmutatásainak végrehajtására korlátozódott. A választásokon a polgárok egyetlen listára szavazhattak, ezzel a választás lehetõsége eleve lehetetlenné vált.
Az országgyûlési választásokat követõen megalakult parlament elsõ feladata a hatalmi fordulatnak megfelelõ alkotmány megalkotása volt. Az új alkotmány többek között rendelkezett az államhatalom helyi szerveirõl, a korábbi polgári önkormányzati igazgatást a szovjet mintának megfelelõ, az 1919-es kísérlethez hasonló tanácsrendszer váltotta fel. A tanácsok megalakítása két lépcsõben történt: az 1950. augusztus 15-én megalakult városi tanács tagjait a népfrontbizottságok delegálták. A megalakult városi tanács elsõ ülésén saját tagjaiból végrehajtó bizottságot (VB), a tanács illetve VB élére tanácselnököt választott. Szentes elsõ tanácselnöke az utolsó polgármester, Török János lett. Az augusztusban megalakított tanács, VB és tanácselnök feladata a szervezet létrehozására korlátozódott. Az elsõ tanácstagok megválasztását követõen helyét a Népfront megválasztott képviselõinek, a tanácstagoknak adta át. A tanácsok és apparátusuk hatáskörét törvények, rendeletek szigorúan szabályozták, a gyakorlatban tevékenységük ezek végrehajtására korlátozódott. Az önkormányzatiságból adódó helyi politizálás lehetõsége évtizedekre megszûnt. A tényleges hatalom az MDP és helyi szerve, Szentesen a városi pártbizottság kezében összpontosult. Az 1950-ben kiépült pártállami rendszert kettõs hierarchia jellemezte: a napi állami, közigazgatási feladatokat a tanácsok és szervei hajtották végre, az irányítás, ellenõrzés feladata a pártbizottságokra hárult. A városi párt és tanácsi szervek kötelesek voltak a felettes (járási, megyei) tanácsi, illetve pártszervek ajánlásait, utasításait, rendeleteit maradéktalanul végrehajtani.