Az eldöntött szovjet emlékmû (1956)

2.15:Az 1956-os forradalom Szentesen (Barta László) A szentesi forradalomnak nem voltak különleges okai. A bigott kommunistákat kivéve mindenki egyetértett a legfõbb célokban: a szovjet csapatokat vonják ki, és legyen többpárti demokrácia. A friss sérelmek közül elevenen éltek a kényszerû kolhozosítás, a beszolgáltatás és a tavasszal végrehajtott tagosítás a mezõgazdaságban, az iparban pedig a folyton emelkedõ normák és a nyomorúságos bérek. Általános volt a hiány mindenben, a szegénység és a megalázottság volt jellemzõ a szentesiekre. A pedagógusok és a diákok körében a mûveltség eloroszosítása, a nyilvánvaló hazugságok tananyagi rangra emelése, valamint a származási kategóriák alkalmazása okozott elkeseredést. Ez utóbbi azt jelentette, hogy bizonyos foglalkozású szülõk gyermekeit nem vették fel az egyetemre, sõt középiskolába sem. A kommunista hatalom a városi és a járási pártbizottság székházaiban, az ÁVH-szakasz épületében, a rendõrségen és a két laktanyában székelt. Szervezõdõ forradalmi erõ nem volt. Augusztusban azonban megalakult a Petõfi Kör, amely párttámogatással mûködõ DISZ-vezetõképzõnek indult, azonban szeptemberi vitaestjén már észrevehetõ pártellenes hangulat uralkodott. Az október 22-i városi diákparlamentben felolvasták az egyetemisták 16 pontos követeléslistáját, amely azonnal a forradalom programja lett. A diákrendezvényeken kitûnt Hering Béla 24 éves gimnáziumi tanár. Október 23-án az utcákon katonai járõrök jelentek meg. 24-én az emberek a rádiót hallgatták a munkahelyeken is. A laktanyákban riadókészültséget rendeltek el, a járási pártbizottság Iskola utcai székházába fegyvereket szállítottak. Az egész városban óriási volt a feszültség. A forradalmi események október 25-én kezdõdtek. Ezen a csütörtöki napon kisebb-nagyobb csoportok gyülekeztek az üzemekben és az utcákon. A kommunista diktatúra iránt táplált gyûlölet és a szovjet beavatkozás miatt érzett harag a kommunista jelképek megsemmisítésében fejezõdött ki. Az üzemekben leszerelték és összetörték a vörös csillagokat, eltávolították a vörös zászlókat, a katonák letépték sapkarózsáikat. Másnap, 26-án a Kossuth téren gyülekezõ tömeg megkezdte a szovjet hõsi emlékmû elbontását. Majoros János tüzér õrnagy, helyõrségparancsnok tûzparancsát a katonái nem hajtották végre. Döntõ fordulatot jelentett a szentesi forradalom történetében, hogy Gujdár Sándor õrnagy, a mûszaki zászlóalj parancsnoka a forradalom oldalára állt. 27-én ledöntette a szovjet emlékmûvet, és rávette Török László járási párttitkárt a pártházban lévõ fegyverek kiadására. Ezekben a napokban minden munkahelyen munkástanácsot, mindkét laktanyában katonatanácsot választottak. A munkástanácsok teljes hatalmat kaptak: döntöttek minden, a munkahely termelésével, igazgatásával, gazdálkodásával kapcsolatos kérdésben. Általában leváltották a kommunista vezetõket, és megszüntették a párt munkahelyi mûködését. 28-án, vasárnap a városháza közgyûlési termében összegyûlt lakosok ideiglenes forradalmi bizottságot választottak. Ez rendelte el a szabályos és demokratikus választásokat: a munkahelyeken a dolgozók, a város négy kerületében a lakosok, a tanyavilágban a gazdák, a laktanyában a katonák küldötteket választottak, azok pedig október 30-án kijelölték a végleges városi Forradalmi Bizottságot. Ez a 21 tagú testület gyakorolta a hatalmat a forradalom napjaiban. Elnöke Hering Béla, legtekintélyesebb tagjai Gujdár Sándor, Kürti Szabó Sándor szabószövetkezeti fõkönyvelõ és Móczár Pál megyei szövetkezeti elõadó voltak. A Forradalmi Bizottság megszervezte a fõváros élelmezését. A lakosság, az üzemek és a szövetkezetek ajándékait - húst, lisztet, zöldséget, tejterméket stb. - teherautók szállították a budapesti üzemekbe, diákkollégiumokba, a Vöröskereszthez és a Corvin közi felkelõknek, vérplazmát a Rókus kórháznak. Az élelmiszer-szállítás egészen december közepéig tartott. A fõvárosi munkástanácsok kemény politikai ellenállása részben a vidék támogatásával tartott ki december közepéig. A belsõ rend és a közbiztonság megóvására a forradalmi bizottság nemzetõrséget szervezett. Ennek tagjai honvédekkel és rendõrökkel együtt õrséget és járõrszolgálatot adtak. Parancsnokuk elõbb Abonyi Sándor kirakatrendezõ, majd Bánfalvi Lajos tanító volt. A tanyavilág rendjének õrzésére lovas nemzetõrség alakult Veres Sándor szövetkezeti raktáros (a második világháborúban huszárszázados) parancsnoksága alatt. A Forradalmi Bizottság legfõbb célja a személy- és vagyonbiztonság fenntartása, a fõváros élelmezése és a demokratikus átalakulás elõkészítése volt. A forradalom napjaiban senkinek nem esett bántódása, az állami és a szövetkezeti tulajdonban nem esett kár, nem készültek leszámolásra. Szentesen lelkes, de tiszta és viszonylag csendes forradalom volt. November 4-én, vasárnap a szovjet orvtámadás hírére a forradalmi bizottság és a katonatanács együttes haditanácsa úgy döntött, hogy nem veszi fel a harcot a közeledõ szovjet túlerõvel. A katonai parancsnokok bevonták a tüzérségi lövegeket, felszedették az aknazárakat, lefegyverezték a nemzetõrséget. A következõ napokban a honvédség részben leszerelt, részben elszivárgott.