Baromfifeldolgozó Vállalat az 1980-as évek elején (Sz. I.) Baromfifeldolgozó Vállalat az 1980-as évek elején (Sz. I.) Fonalfeldolgozó (Sz. I.) Ruhagyár (Sz. I.) Kontakta Alkatrészgyár szereldéje az 1980-as évek elején (Sz. I.) Téglagyár (Sz. I.) Az Erõtakarmánygyár az 1990-es évek végén (Szélpál I.) Kontavill Rt. mai épülete (Szélpál I.) Zöldségtermesztés fóliasátrakban (Szélpál I.) Megtermett zöldségek (Szélpál I.) Mezõgazdasági gépek munkában (Szélpál I.) Nagyüzemi baromfitenyésztés (Sz. I.) Juhászat (Sz. I.) Nagyüzemi szarvasmarhatartás (Sz. I.) Boci a gazdaságban (Szélpál I.) Üvegházi virágkertészet (Sz. I.) A Kossuth utca az 1980-as évek elején (Sz. I.) A épülõ Hámán-lakótelepi iskola (1980) (Sz. I.) Kurca-parti sétány (1975) (Sz. I.) Szentesi látkép az 1980-as évek elején (Sz. I.)

2.16:A város a Kádár-korszakban és a rendszerváltás idején (1957-1990) Az 1956. évi októberi forradalmat elfojtó szovjet csapatok november 7-én szállták meg Szentest. A kádári ellenforradalom rendjére a kommunistákból lett karhatalmisták, az ún. „pufajkások” ügyeltek. A Forradalmi Bizottság decemberi feloszlatásáig folytatta az élelmiszer-szállítást. December közepén megkezdõdött a megtorlás, illetve a rendszer konszolidációja. A tanácsi és a vállalati vezetõk visszakerültek a forradalom elõtti beosztásukba, a forradalmi érzelmû dolgozókat „racionalizálás” örve alatt bocsátották el állásukból. Elkezdõdtek a letartóztatások. A „törvényes” és intézményes megtorlás során 9 szentesi érdekû perben 29 vádlottat ítélt el a megyei bíróság összesen 66 év 3 hónap börtönbüntetésre. Hering Béla 12 évet kapott. Az ügyészség 13 embert internált (bírósági ítélet nélkül vette el szabadságukat). A pufajkások házkutatásokkal, éjszakai elhurcolásokkal tartották rettegésben a lakosságot. A megbélyegzett emberek évtizedekre, olykor egész életükre elvesztették a lehetõséget a boldogulásra, gyermekeik a továbbtanulásra. Szentesen két ember vált a kommunista restauráció áldozatává: Szilágyi János honvéd hadnagyot egy pufajkás járõr lelõtte a Petõfi Szálloda elõtt, Vass László pincértanuló a zaklatások miatt egy vonat elé vetette magát. Részben Szentes mártírjának tekinthetõ dr. Brusznyai Árpád gimnáziumi tanár, a Veszprém Megyei Forradalmi Tanács elnöke. Õt 1958. január 9-én felakasztották. Szentesen a proletárdiktatúra 1957 elsõ hónapjaiban megszilárdult, a forradalom emléke lassan elhomályosult, csak a megtorlás súlyos ítéletei rázták meg az embereket. Az ellenállás a föld alá kényszerült. A munkásmozgalom régi tagjai megalakították az MSZMP ideiglenes intézõbizottságát. Megalakult a karhatalom és a munkásõrség. A termelés rövid idõn belül zökkenõmentessé vált, helyreállt a közbiztonság és közrend. A városi pártbizottság minden eszközzel a politikai és gazdasági konszolidációra törekedett, amiben számíthatott a mindenkori városi tanácsra. A rendszer politikai hatalmi konszolidációját a hatvanas évektõl kezdõdõen erõteljes fejlõdést biztosító gazdasági változások követték, melyek közül a legjelentõsebb az elõzõ korszakokból örökölt munkanélküliség megszûntetése. Az országos kormányprogramként végrehajtott ipartelepítések során új nagyüzemek létesültek, melyek közül a legfontosabbak a Szegedi Ruhagyár Szentesi Üzeme, a Kontakta Alkatrészgyár Szentesi Gyára, a Csongrád Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat körzeti üzemeként mûködtetett Erõtakarmánygyár. A korábban önálló Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat viszont az országos Baromfifeldolgozó Vállalat, illetve Tröszt Szentesi Gyáraként mûködött tovább. A felsoroltak a korszakban az ún. szocialista, állami nagyüzemeket képviselték. Dolgozói létszámuk a kezdeti gyárankénti 150-200-ról az Erõtakarmánygyár kivételével a hetvenes évekre jelentõsen megemelkedett. A Ruhagyár 700, a Kontakta, a Baromfifeldolgozó 1000-1500 fõt foglalkoztatott. Az ipartelepítés, az új üzemek kialakítása jelentõs beruházásokkal, részben átalakításokkal (a repülõtéri hangárokból a Ruhagyár, a Zsoldos Rt. telepébõl a Kontakta), részben új létesítmények, üzemcsarnokok építésével (1961-ben az Erõtakarmánygyár, 1968-ban a Kontakta, 1971-ben a Téglagyár) átadásával járt együtt. Az állami nagyüzemek mellett tovább mûködtek az elõzõ korszakban alapított kisebb, részben állami, részben tanácsi üzemek, valamint az ipari és szolgáltató szövetkezetek. Ezek köre az 1968-as új gazdasági mechanizmus bevezetése során bõvült: az 1949-ben alapított gépállomás helyén a Mezõgép, késõbb a Hódgép üzem létesült. A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején Szentesen is igen jelentõs gazdasági átalakulás kezdõdött, mely elsõsorban a város ipari és szolgáltató nagyüzemeit érintette. A Kontakta Szentesi Gyára 1988-ban önálló Állami Vállalattá, 1992-ben Részvénytársasággá alakult, mely jelenleg francia többségi tulajdonú Kontavill Legrand Rt.-ként mûködik. Némiképpen eltérõ fejlõdésen ment keresztül a Baromfifeldolgozó, a Vízmû és a Hódgép Vállalat. A nyolcvanas években mindhárom helyen vállalati gazdasági munkaközösségek (gmk-k) alakultak a cégek egy-egy meghatározott feladatkörének ellátására. A gmk-k 1988-tól tovább önállósodtak, kft.-kké fejlõdtek. A Baromfifeldolgozónál Hungerit, majd Gold M, a Vízmûnél Aquatech, Hidroferr, Szentes Terv, Szentes Víz; a Hódgépnél a Farmgép, a Szentesi Gépipari Vállalat). A kft.-k egy része ma is önállóan mûködik (a vízmûbõl alakultak), mások újabb részvénytársasággá váltak (Hungerit, Gold M), de voltak melyek megszûntek, felszámolásra kerültek (Farmgép, Szentesi Gépipari Vállalat). A tulajdonosváltás, gazdasági átalakulás nem hagyta érintetlenül a város kereskedelmét sem. Az állami vállalatok átalakulása során az üzletek egy része magánkézbe került (DELTA, Komplett), mások Rt.-vé alakultak (Éliker - Ív Rt., melynek jelenlegi tulajdonosa a Szolnoki Coop). A legnehezebb helyzetbe az ipari szövetkezetek kerültek. Még 1978-ban megszûnt a Vas- és Fémipari Szövetkezet, tevékenységét a Ganz-, majd a Ganz-Hunslet vette át, jelenleg kft.-ként üzemel. A többiek kisszövetkezetté (Építõipari, Asztalos), majd kft.-vé (Natúrfa) alakultak. Az 1956-os forradalmat követõen a mezõgazdaságot korábban szorító gazdasági és politikai intézkedések megszûntek, ismét lehetõség nyílt az egyéni gazdálkodás folytatására. A pártállam 1957-ben nyilvánosságra hozott gazdaságpolitikai irányelvei (MSZMP 1957. június) azonban már jelezték, hogy a mezõgazdaságban a szocialista termelésre való áttérés, az egyéni gazdaságok megszüntetése, a termelõszövetkezetek alakítása elkerülhetetlen. A megvalósítás azonban az elõzõ korszak téeszesítésébõl okulva lényegesen lassabban, bizonyos mértékig türelmesebben, kompromisszumokra hajlóbb módon zajlott. A párt és kormányprogramoktól, gazdasági elvektõl függetlenül a szövetkezetalakítás hagyományos igényei is felszínre jutottak. Ezt igazolja a szentesi kertészek kezdeményezésére és részvételével 1957. január 27-én megalakított Szentes és Vidéke Zöldség- és Gyümölcs Termelõ és Értékesítõ Szakszövetkezet. Az alapítók célja a termelõk (kertészek) és a fogyasztók (piac), valamint alapanyaggyártók közötti közvetítõ kereskedelem kikapcsolása volt. A három évig mûködött szakszövetkezet igen eredményesen gazdálkodott, nemcsak új piacokat teremtett (önálló elárusítóhely Budapesten, exportlehetõségek felderítése), hanem a jobb, minõségi palántaneveléshez közös, termálvízfûtésû melegágytelep létesítését is tervezték. A szakszövetkezetben már 1958-tól megfogalmazódott, hogy életben maradásuk, fejlõdésük nagyban függ attól, hogy mennyire tudnak az ún. közös termelés, termelõszövetkezet irányába „fejlõdni”. 1959 kora tavaszától ez egyre erõsödött, különösen csábítóak voltak a termelõszövetkezetek mûködését jelentõsen segítõ gazdasági-pénzügyi szabályozók (hitelek). A termelõszövetkezetek alakítása érdekében kifejtett agitációk mellett nem elhanyagolható az a gazdasági kényszer, amit a földrendezések, tagosítások okoztak. A tagosítással indokolt földcserék miatt ugyanis egyre kockázatosabb volt a gazdálkodás, elõfordult, hogy a saját föld vetéstõl aratásig az eredeti helyérõl a város másik végére került (Alsóréten vetett, Kántor-halomnál aratott). Az önállóan gazdálkodó parasztok ismerve a rendszer kérlelhetetlenségét, kénytelenségbõl ugyan, de elfogadták a termelõszövetkezetekbe való belépést, igyekeztek azonban ismerõsökkel társulni. A városi tanács, de elsõsorban a pártbizottság kezdeményezésére, nem egy esetben nyomására 1959-60 telén Szentesen is sorra megalakultak a mezõgazdasági termelõszövetkezetek, szám szerint 13. Viszonylag kis létszámmal, nagyüzemi gazdálkodásra alkalmatlan földterületnagysággal. Az 1959-1960-ban alakított szövetkezetek mûködését nagymértékben befolyásolták a központi, kötelezõ elõírások. Így például az elsõ évben a kötelezõ szarvasmarha értékesítési terv teljesítése érdekében teheneket kellett vásárolniuk azoknak is, akiknél még az állatok elhelyezésére alkalmas épületek sem voltak. A termelõszövetkezetek - egy részük belátva, hogy az eredményes nagyüzemi gazdálkodás feltétele a nagyobb területû, több lábon álló gazdaságok kialakítása, saját elhatározásából, mások a városi tanács, illetve pártbizottság kezdeményezésére - egyesültek. Az 1970-es évek végére a tizenhárom szövetkezetbõl négy nagygazdaság létesült: Árpád Zöldségtermelõ Szövetkezet, Felszabadulás, Május 1. és Termál Mezõgazdasági Termelõszövetkezet. A szövetkezetek - elsõsorban az Árpád és a Termál - országosan is ismert, élvonalbeli gazdasággá fejlõdött. A hetvenes évek elején a Termál gazdálkodásában törés következett be. A korábbi évek állami hiteleibõl elsõsorban az állattenyésztésben, túlméretezett beruházásokat hajtott végre, melyek - miután a várt eredményeket nem tudták teljesíteni - a szövetkezet eladósodásához, szanálásához vezettek. A hetvenes évek közepe a magyar mezõgazdaságban az ún. iparszerû termelési rendszerek kialakulásának korszaka. Ezek egyikének, a Korai Zöldségtermesztési Rendszernek 1975-ben az Árpád Szövetkezet lett a gazdája, ami további fejlõdési lehetõségeket jelentett. A szentesi mezõgazdasági nagyüzemek gazdálkodása a nyolcvanas évek végéig többé-kevésbé kiegyensúlyozott volt. Az 1989-es rendszerváltást követõen, különösen 1991-tõl a harminc év alatt kialakított és kimagasló eredményeket felmutató szövetkezetek gazdálkodási feltételei nehezebbé váltak. Megítélésük, elsõsorban politikai okok miatt kedvezõtlenné vált, aminek egyenes következménye lett gazdasági kondícióik romlása. Mindez megnehezítette a magyar gazdaságban az új tulajdonviszonyok kialakulását kísérõ kedvezõtlen jelenségek, hatások kivédését. Elsõsorban az állattenyésztéssel, mint fõágazattal bíró szövetkezetek kerültek nehéz helyzetbe, a korábban megtermelt termékeik felvásárlását, értékesítését biztosító feldolgozóipar privatizációt megelõzõ összeomlása idején. A szövetkezetek sikeres részvételét a privatizációban, ezzel saját feldolgozó háttér kialakítását az elsõ években az erre a célra mobilizálható tõkehiány megakadályozta. A felhalmozott vagyon gazdaságos mûködtetése, a több ezer ember foglalkoztatásának biztosítása érdekében gyors, de átgondolt lépéseket kellett tenni, mindezt egyre romló gazdasági körülmények között, kedvezõtlen jogszabályi környezetben. Mind az állami, mind a szövetkezeti nagyüzemek kisebb szövetkezetekké (Termál), kft.-vé (Felszabadulás), új típusú szövetkezetté (Május 1, Árpád) vagy rt.-vé (Árpád, Pankotai Állami Gazdaság) alakultak. A kilencvenes évek kezdeti megrázkódtatásai után 1993-tól a kárpótlási jegyek felhasználásával, illetve a reorganizációs hitelek igénybevételével már a szövetkezetek számára is lehetõség nyílt a gazdaságok bõvítéséhez, ezt azonban csak az Árpád Szövetkezet tudta kihasználni. Megvásárolták az Erõtakarmánygyárat, a korábbi Zöldért, majd Agora zöldség- gyümölcsfelvásárló telepét. Ugyancsak kárpótlási jegyek felhasználásával a Csongrád-Bokrosi Kossuth TSz-szel közösen megalakították a Csongrád-Bor Kft.-t, és tagjai lettek a Csongrád Megyei Sütõipari Vállalat tevékenységét folytató Tisza Kenyér Kft.-nek. Ez utóbbiban 1998-99-ben döntõ változás következett be, a Szövetkezetnek sikerült a teljes tulajdoni hányadot megszereznie. A termelést jól kiegészítõ kereskedelmi tevékenység további fejlõdését biztosítja az 1999-ben megnyitott Szentesi Nagybani Piac. Az alapítás utáni negyvenedik évben az egykor saját tulajdonukkal szövetkezetet alapítók és utódaik, valamint a földtulajdonnal nem rendelkezõ, a szövetkezetbe késõbb felvett tagok, alkalmazottak ismét önálló tulajdonossá, részvényessé válva a szövetkezés szükségessége, a nagyüzemi gazdálkodás folytatása mellett döntöttek, és 2000. január 1-gyel megalakították az Árpád Agrár Rt.-t. Az új üzemek alakulása, illetve a korábbiak fejlõdésének eredményeként a hatvanas évek közepétõl napirendre került a város szerkezetének átalakítása, a városközpont, a lakónegyedek és az ipartelepek elkülönítése. A korábbi korszakból öröklött nagy telkes, zömmel földszintes lakóházakat összkomfortos, több emeletes bérházjellegû épületek váltották fel. Elõször a hatvanas évek elején a korábbi Apponyi, a korszakban Marx, napjainkban ismét Apponyi tér beépítése történt meg, majd a Zsinagóga, jelenleg Városi Könyvtár melletti Koszta József és Kossuth utcai bérházak, ezt követõen Ifjúsági Lakótelep néven a Csongrádi úton található kétszintes, négylakásos társasházak készültek el. A hatvanas évek közepétõl a hetvenes évek végéig épült meg több lépcsõben a ma Kertvárosnak nevezett Hámán Kató-lakótelep. A hetvenes években megkezdõdött a városközpont építészeti rekonstrukciója. Ez elsõsorban a Kossuth tér keleti oldalán, a Kossuth és a környezõ, a jelenlegi Nagy Ferenc, korábban Szabadság, a Jövendõ, Klauzál illetve a déli oldalon a Somogyi Béla, Bocskai, József Attila, Új és Páva utcai, valamint Vásárhelyi úti házak egy részének lebontását jelentette. A bontásokat követõen épült a Kossuth téren a hatemeletes úgynevezett „Fehér ház”, az ugyancsak hatszintes Luther, korábban Tolbuchin téri lakóházat és kereskedelmi egységeket (mai Rossmann és Napsugár áruház, szolgáltatóház) is magába foglaló tömb, valamint az ezek mögött található tíz- és ötemeletes lakóházak készültek el. Késõbb a Horváth Mihály utca és az Apponyi tér közötti emeletes lakóházak, valamint a Kossuth utca déli oldalán található üzleteket, szolgáltatóházat és lakótömböket is magába foglaló épületek kerültek átadásra. A városközpont rekonstrukciójának utolsó ütemeként - már a nyolcvanas, kilencvenes években - épült a József Attila utca, Szabadság tér, Páva utca, Új utca, illetve Vásárhelyi út által határolt területen található lakónegyed. A nyolcvanas években olyan középületek is felépültek, mint a jelenlegi OTP, Kereskedelmi és Hitelbank, Posta és Autóbusz-állomás. A városközpont átalakítása során, a bontásokkal egyidõben sor került a korábban ezen a területen található ipari és szolgáltató vállalatok, üzemek illetve szövetkezetek kitelepítésére. Elsõként, még a hatvanas évek közepén készült el a Megyei Vízmû Vállalat központja Berekháton, majd felépült a Nagynyomáson az ipartelepi út kialakítását követõen a Kontakta új telepe, a Téglagyár, a Hordógyár (ma Fémtechnika), mellette a Vágóhíd. Jelentõs üzemi beruházásokra került sor a Baromfifeldolgozó területén. A nyolcvanas években települtek ki a korábbi Kontakta, még korábban a Zsoldos-telep helyére a Vas- és Fémipari Szövetkezet, (1978-tól Ganz-Mávag Üzeme), a Fonalfeldolgozó, az Általános Vas- és Faipari Szövetkezet (Natúrfa Kft.), Füszért, Építõipari Szövetkezet. A városban maradt, de felújításra, jelentõs bõvítésre került a Cipõipari Szövetkezet (MICHELIN) és a Dégáz Szentesi Kirendeltségének székháza a Klauzál utcában, a Démász irodái és telepe az Ady Endre utcában. Igen jelentõs egészségügyi (Kórház, Rendelõintézet, Gyógyfürdõ) és kulturális, valamint oktatási beruházásokra is sor került. Az utóbbiak közül említést érdemelnek a középiskolák közül a Pollák Antal, a Boros Sámuel, a Zsoldos Ferenc középiskola, két új általános iskola (Koszta József, Klauzál Gábor) felépítése, valamint a Tóth József utcában az Ifjúsági és Mûvelõdési Ház átadása. Az 1968-ban bevezetett új gazdasági mechanizmust követõen a helyi tájékoztatás szerepe is megnõtt. A korábbi megyei napilap (Csongrád Megyei Hírlap) mellett a városi tanács és pártbizottság kiadásában havonta jelent meg a Szentesi Élet, amely egy rövid idõszaktól eltekintve ma is folyamatosan biztosítja a lakosság tájékoztatását. Helyi kezdeményezésre, a tanácsi és párt támogatását kezdettõl élvezve a nyolcvanas évek közepén merült fel a helyi rádió létrehozásának igénye, mely meglehetõsen hosszú elõkészítés után 1995-ben Rádió Szentes néven önkormányzati stúdióként kezdte meg mûködését (jelenleg kht., változatlanul önkormányzati tulajdonban). A rendszerváltás a tömegkommunikációban is új lehetõségeket teremtett. A Szentesi Élet mellett megjelent a Városi Visszhang c. sajtótermék több-kevesebb rendszerességgel, és ugyancsak 1995 óta folyamatosan mûködik még két magántulajdonú rádió (Média-6, illetve Orient). A konszolidáció, majd a folyamatos és jelentõs gazdasági, anyagi gyarapodás a hatvanas, hetvenes években Szentesen is általános megelégedettséget eredményezett. Az emberek elfogadták a kialakult politikai-hatalmi viszonyokat, az ebbõl következõ korlátozott jogokat, de biztos megélhetést nyújtó rendszert. A szocializmus válságának idõszakában, a nyolcvanas évek közepétõl azonban, elsõsorban értelmiségi körökben egyre inkább megjelentek a másként gondolkodók. A nyolcvanas évek közepétõl az MSZMP-n belül elsõsorban a fiatalabb nemzedék tagjainak részérõl (tanárok, könyvtárosok, gazdasági szakemberek) fogalmazódtak meg új, nagyon határozott, a szocializmust helyi szinten is megreformálni akaró törekvések. A nyolcvanas évek végén, az ország más városaihoz hasonlóan elsõként a Magyar Demokrata Fórum, ezt követõen az egyes pártok (SZDSZ, FIDESZ, Kereszténydemokrata, és Kisgazda Párt, majd az MSZMP megszûnését követõen az MSZP és a Munkáspárt) helyi szervezetei is megalakultak. A nyolcvanas évek végén lezajlott változások társadalmi megítélésére Szentesen is az 1990-es országgyûlési képviselõi és helyi, önkormányzati választások során került sor. A kétfordulós választás a következõképpen alakult: 1990. évi országgyûlési képviselõ-választás eredménye Pártok – Képviselõjelölt – Szavazatok aránya (%) MDF – dr. Papp Lehel György – 44,26 SZDSZ – László Béla – 27,95 FKGP – Imre Károly – 27,78 1990. évi helyi önkormányzati választások eredménye Pártok – Szavazatok aránya (%) FKGP – 22,67 SZDSZ – 20,11 MSZP – 14,90 FIDESZ – 14,71 MDF – 10,06 KDMP – 5,28 A választások eredményeként a Független Kjsgazdapárt jelöltjét, dr. Rébeli Szabó Józsefet választották polgármesterré. 1994. évi országgyûlési képviselõ-választás eredménye Pártok – Képviselõjelölt – Szavazatok aránya (%) SZDSZ – dr. Gombos András – 39,7 MSZP – Móra József – 38,1 FKGP – Udvarhelyi Gyula – 22,2 Hasonlóan SZDSZ, MSZP sikert hoztak a december 11-én megtartott önkormányzati választások, ugyanis a város polgármestere Szirbik Imre lett, aki a szavazatok 62 %-át nyerte meg. A legutóbbi, 1998-as választásokat követõen az országgyûlési képviselõ személyében ismét változás történt, Farkas Sándor a FIDESZ színeiben indult, és a szavazatok 59,06 %-ának megszerzésével nyert. Ellenfele az SZDSZ jelöltje, dr. Gombos András volt, aki a szavazatok 40,94 %-át szerezte meg. Az õszi önkormányzati választásokon Szirbik Imre ismét polgármesterré választatott a szavazatok 65,27 %-ával. A képviselõk pártmegoszlása némiképpen módosult, az egyes képviselõk pártok szerinti száma közelített egymáshoz. Irodalom Szentes 25 éve 1970., Takács Edit 1975., Takács Edit 1984. 147-194., Szabó István 1984. 195-261., Csongrád megye évszázadai 1986. III. 107-336., Balázs György 1986b. 211-240., Takács Edit 1986. 241-271., Simon Tamásné 1987., Barta L. - Virágos I. 1992., Labádi Lajos 1998c., Romsics Ignác 1999., Barta László 2000.