Hunyadi Mátyás Mátyás király 1471. évi adománylevele (3. szemelvény) Ákos Pál szentesi bíró szökésérõl (4. szemelvény)

1.3:Szentes birtokosai a 15. században A magyar történelem írásos emlékei a 15. század elejétõl egyre nagyobb számban maradtak ránk. Ennek köszönhetjük, hogy a Hunyadiak és a Jagellók korából viszonylag részletesen ismerhetjük Szentes és a szomszédos települések sorsát. A forrásanyag természetébõl fakadóan persze ez a történelem jórészt a birtokosok története: a falvakat, mezõvárosokat továbbörökítõ, adó-vevõ egyének és családok története. A fokozatosan gyarapodó okleveles anyag azonban arra is egyre több lehetõséget kínál, hogy képet alkothassunk a települések lakóinak életérõl, munkálkodásáról. Szentes a 15. század elején változatlanul a Szeri Pósák uradalmainak volt része, közelebbrõl a család azon ágának, mely a közeli Gyõrõl nevezte el magát. Albert király (1437-1439) 1439 õszi balszerencsés török hadjárata során a Tüdõrév melletti haditáborban (Titel közelében) idõzött, mikor elébe járult Gyevi Geraldus mester fia István. Bejelentette, hogy eltiltja az Akorhidára való Demeter deákot attól, hogy adományba kérje néhai Gyevi Bor László fia György jószágait, közöttük Szentes falut. (Az ilyen „eltiltás” a magyar joggyakorlat megszokott lépése volt, s annak megelõzését szolgálta, hogy a király valamely birtokügyben a tiltakozóra sérelmes döntést hozzon addig, míg a birtok jogi helyzete nem tisztázódik.) A tiltakozás közvetlen eredményét nem ismerjük, de az bizonyos, hogy az érintett idõben Gyõi István Szentes egyik részbirtokosa lehetett. Albert király pár héttel késõbb belehalt a tábort megtizedelõ járványba. A következõ évek polgárháborúja még a legjogosabb birtokigényt is kérdésessé tette. A gyõztes I. Ulászló (1440-1444) hívei között volt a hírnevét ekkoriban megalapozó Hunyadi János. Szentes és több más Csongrád megyei település az 1440-es évek elején az õ tulajdonába került. Valószínûnek tûnik, hogy a Gyeviek és a Demeter deák közötti huzakodást kihasználva telepedett a birtokokba. Az mindenesetre tény, hogy 1446 szeptemberében az akkor már kormányzói rangra emelkedett János úr hivatalosan tudatta az érintett településekkel, hogy visszaadja õket jogos birtokosuknak. Így került Szentes újra a Szeri Pósák, közelebbrõl Szeri Pósa fiai, István és János tulajdonába. Szentes neve 1461-ben bukkan fel újra egy „hatalmaskodás” kapcsán. (A szomszéd birtokos kárára elkövetett erõszakos cselekmény igen gyakori volt az érintett korban.) Történt, hogy egy bizonyos Szentlászlói Tamás nevû úr - talán a közeli Szentlászló faluból - familiárisaival és embereivel (azaz jobbágyaival) a szentesi határra tört, elhajtotta az ottani jobbágyok lábasjószágát; gabonáját és szénáját szekerekre rakatta és elvitette; végül egyes szántókat lefoglalt, és meg is tartott magának. A kárt 400 aranyforintra becsülte a birtokos, Szeri Pósa fia István, aki a királyhoz fordult panasszal. Mátyás király (1458-1490) 1461. április 17-én utasította a budai káptalant az eset kivizsgálására. A hiteles hely emberei május 14-én kelt oklevelükben értesítették az uralkodót, hogy a helyszínen kihallgatott tanúk mindenben megerõsítették István úr állításait. Az ügy közvetlen folytatásáról - azon kívül, hogy a Királyi Kúrián szabályos per indult miatta - nincs tudomásunk. Azonban nyílván ezzel függ össze az a hatalmaskodás-sorozat, amelyikrõl az év augusztusában Szeri Pósa István tett panaszt. Eszerint ugyanis egy bizonyos Lado, Szentlászlóvára volt castellanusa összeszedte Szeg (Szegvár) faluban lakó familiárisait és jobbágyait, majd egymás után rátört István úr több falujára. Elõbb 1460. augusztus végén Szentes határát dúlta végig, novemberben egy szentesi jobbágy malmát szedette szét és vitette el, majd Derekegyház határát sarcolta meg. Szeri Pósa István minderrõl 1461. augusztus 27-én számolt be „a király” elõtt, a böldi révnél. (Hogy Mátyás valóban megfordult-e ekkor Csongrád vármegyében, vagy csak a kancellária valamelyik vezetõje, azt nem sikerült megállapítani.) A vizsgálatot végzõ csanádi káptalan szeptember 5-én jelentette a királynak, hogy Lado várnagy valóban az elmondottak szerint cselekedett. Szentes neve három év múlva (1464-ben) fordul elõ újra az oklevelekben, amikor is a Hékédi család örökösei kérésére a budai káptalan határjárással tisztázza Szentes és Hékéd, illetve Szentjános és Böld között a választóvonalat. Újabb hét év múlva, 1471-ben viszont döntõ fordulat állt be a település sorsában: ez évben, Szeri Pósa István halálával magva szakadt az õsi familiának. A család hatalmas birtokát - benne Szentest - Mátyás megosztotta Nádasdi Ongor János és Guti Országh Mihály nádor között, akik érdemeket szereztek a Vitéz János féle összeesküvés letörésében. 1481 végén egy kellemetlen eset zavarta meg Szentes életét. A falu bírája, Ákos Pál megszökött, és a fénykorát élõ Donáttornyára költözött. Földesura (Ongor János) Donáttornya birtokosánál, Szilágyi Erzsébetnél emelt panaszt, aki hamarosan utasította is helybeli embereit az ügy kivizsgálására, majd a szökevény visszaküldésére. A dologban nemsokára maga a Királyi Kúria is kiállított egy parancslevelet, de az ügy még 1482-ben is tartott. Az Ongor család birtoklása 1505-ig kimutatható, de több új részbirtokos neve is feltûnik, akiknek birtokszerzését homály fedi. Ilyen volt a Tornai család, akik az 1470-es évek közepétõl Szentes részbirtokosai, de hogy hogyan kerültek a faluba, csak sejteni lehet. Mivel a Guti Országh család itteni birtoklásának 1475 után nincs nyoma, valószínûnek tûnik, hogy az õ jószágaik juthattak a Tornaiak tulajdonába. Egy oklevélben felbukkan a Bizerei család neve, akik 1501-ben adósságaik törlesztéseként átadták szentesi részbirtokukat Keserû István alnádornak, aki azt tíz évvel késõbb továbbadta a Muthnoki családnak. Ugyancsak a Guti Országhoknak adott részbõl juthatott valamilyen módon Szentes egy további része a szegedi Dóczy familia kezébe. Ez onnan tudható, hogy 1501-ben már Dóczy Gergely szentesi jobbágyai hatalmaskodnak Donáttornyán; 1522-ben ugyanez ismétlõdik meg, csak éppen már Gergely úr fia, Dóczy János küldi jobbágyait a donáti határra. Ami a falu másik felét illeti: 1505-ben a Nádasdi Ongorok Szentes rájuk esõ részét eladták Mulathi Bertalannak. A mohácsi vészig Szentes falu történetére nincs további adat. (3-4. szemelvény) Irodalom Dolinay Gyula 1883., Sima László 1914. I. 84-96., Barta Gábor é. n. 21-27., Csongrád megye évszázadai 1985. I. 89-90, 92.