Jakó Dezsõ és Briher István Jakó Dezsõ és kamaraegyüttese Dal szöveg nélkül A Lajtha László Zeneiskola épülete az 1990-es években Lajtha László (1892-1963), az iskola névadója Lajtha László kézírása 1933-ból Lajtha László egyik mûvének részlete 1933-ból

2.3.1:Jakó Dezsõ Szentes, 1884. július 4. - Debrecen, 1953. július 3. A város zenei életének kiemelkedõ egyénisége szülõhelyén kezdte meg iskolai tanulmányait. 1912-ben szerzett népiskolai tanítói oklevelet a Sárospataki Állami Tanítóképzõ Intézetben, majd zenei tanulmányokat folytatott Kodály Zoltán tanítványaként 1920 és 1923 között a Zenemûvészeti Fõiskola zeneszerzés szakán. Folyamatos tanulás, önképzés eredményeként 1924-ben énektanítói, majd 1947-ben énektanári képesítést szerzett. Közben több helyen vállalt tanári, orgonista, kántori, hitoktatói állást, de foglalkozott zeneszerzés és karének tanításával is. 1929-ben Budapesten nyitott magán-zeneiskolát, majd szülõvárosában keresett munkát. Zeneoktatásunk elsõ nagy egyénisége 1933-ban hozta létre az elsõ szentesi magán-zeneiskolát, mely igen gyorsan közkedveltté vált. 1937-re már olyan hegedûsök kerültek ki intézményébõl, akik sikeresen felvételiztek a Zeneakadémiára is. Mûködése alatt érte el a város kamarazenei életének csúcspontját. Rendszeresek és sikeresek voltak a Péter-házban megrendezett kamarazenei délutánok, zenés esték. 1938-ban a polgári leányiskolában mint óraadó tanár tanított. Tevékenységéhez szorosan kapcsolódott a város kulturális életének fellendítése. Szentesi tartózkodása ideje alatt (1933-1939) vezette a Szentesi Kultúregyesület Filharmonikus zenekarát, vezényelte az Iparos Dalárdát. Természetesen nem hagyta parlagon heverni zeneszerzõi tudását sem. 1933-ban a XXIII. Országos Dalosversenyen Petõfi Sándor: „A szomjas ember tûnõdése” címû versének megzenésítésével I. helyezést ért el. Munkássága népi stílusú zongoradarabokból, zenekari mûvekbõl, indulókból áll. A korszak népszerû zeneszerzõje, karnagya, elõadómûvésze. Alkotásait hangversenytermekben, sõt a Magyar Rádióban is játszották. 1939-ben elhagyta a várost, és Debrecenbe költözött, ahol a Debreceni Bocskai Zenekar élére került. A történelmi események fokozatosan felkeltették érdeklõdését a katonazene iránt, ezért 1942-ben honvéd karnagyvizsgát tett. A II. világháborúban fogságba került, majd szabadulása után Debrecenben óraadó tanárként tevékenykedett haláláig. Szentesen az új igazgató Briher István (hegedûtanár) lett, aki az addig sikeresen mûködõ iskolát csak óriási nehézségek árán tudta mûködtetni. A tanulók létszáma a háború alatt erõsen lecsökkent, s ez tovább súlyosbította a gondokat. 1945-tõl a zenei nevelés megteremtése a zenei munkaközösség feladatává vált. Elsõdleges célja: a „kontártanítás” megelõzése, kiszûrése, a diplomával nem rendelkezõ tanárok szakmai irányítása, továbbképzése. Az intézményes zenei nevelés elsõ próbálkozásai az ötvenes évek elejére tehetõk. A munkaközösségbe tömörülõ tanári kar nemcsak a szentesi diákok képzésében vette ki aktívan a részét, hanem a környék (Fábiánsebestyén, Nagymágocs, Szegvár, Derekegyház, Mindszent) fiataljainak nevelésében is. A kezdet: 1951/52. év, amikor két zenepedagógus munkacsoport szervezõdött teljesen magánkezdeményezésbõl a város területén. Az egyik a gimnáziumban kapott helyet az órák megtartásához. A vezetõ: dr. Aranyi Gábor a Városi Tanács Igazgatási osztályának elõadója volt. Tanárok: dr. Szõke István volt csongrádi közjegyzõ, akit „osztályidegensége” miatt állásától megfosztottak, de kitûnõ zongoraoktatása révén Szentesen megbecsülték. Hegedût egy hódmezõvásárhelyi hölgy tanított rövid ideig, szolfézs-zeneelméletet pedig Galli János csongrádi fõkántor. A másik munkacsoport vezetõje Balogh Gyula általános iskolai énektanár volt. Tagjai közül dr. Dégi Lászlóné a hegedû, dr. Priviczer Jenõné a zongoraoktatásban végzett kitûnõ munkát. A két munkacsoport minisztériumi kezdeményezésre egyesült, és az egyesített munkacsoport tevékenysége ettõl kezdve fokozatosan bõvült. Az új vezetõ - Galli János - 1955-ig látta el feladatát. Ezen idõ alatt a legkiválóbb tanárok közül dr. Dégi Lászlónét (hegedû), Harnóczi Máriát, dr. Blankenstein Jánost, dr. Priviczer Jenõnét, Szirányi Bélánét (zongora), Puruczkai Mihályt (fúvós) kell megemlítenünk. A vezetés célja az volt, hogy az iskola állami intézménnyé váljon. A sok, kitûnõ eredményt elért növendék alapvetõen közrejátszott abban, hogy 1955-tõl kezdõdõen a Mûvelõdésügyi Minisztérium Szentes város lakóinak Állami Zeneiskolát alapítson. Az iskola 100 tanulóra, 4 fõhivatású tanárra és 1 gondnoki állásra kapott szervezési alapot. Épülete nem volt, ezért Erdélyi Péter gyógypedagógiai igazgató adott helyet a délutáni órákban az iskola mûködéséhez. A tantestület vezetésére dr. Dégi Lászlóné kapott megbízást. Az intézmény elsõ tantestületét Galli János (szolfézs, zeneelmélet), Puruczkai Mária (hegedû), dr. Szõke István (zongora) alkották. A gondnoki teendõk ellátására Balogh Gyulánét kérték fel. A következõ években az iskola növendéklétszám, személyi és tárgyi feltételek tekintetében rohamosan fejlõdött. 1956-ban saját helyet kapott a régi „Úri kaszinó” épületében, ahol ma is mûködik. Új tanári állások elnyerése, a hangszerállomány, rohamos növekedése, a tanárok fõiskolai továbbképzése, növendékegyüttesek (zenekar) létesítése, mûködése emelte az iskola tekintélyét és társadalmi elismertségét. Veréb Imre és Szappanos Enikõ vezetésével új tanszakok létesültek: fafúvók és gordonka. Nyereség volt dr. Blankenstein János kinevezése, aki grófi származása miatt kezdetben csak óraadói státusban dolgozhatott. Viszont veszteséget jelentett dr. Dégi Lászlóné Miskolcra történõ távozása. Helyére Galli Jánost nevezték ki az igazgatónak. Munkakörét 1960-ig, Csongrádra történõ távozásáig látta el. A korszak egyik legnevezetesebb eseménye ifjú Lehota András 1968. évi elsõ hangversenye, melyet szülõvárosa közönségének adott akadémiai diplomájának megszerzése alkalmából. A Brahms-hangverseny koncertmestere a szentesi dr. Péter Pál volt, karnagya pedig Kálmánchey Zoltán. Az intézmény 1989-ben vette fel Lajtha László nevét. Hangversenytermében azóta is számos mûvész, köztük volt tanítvány is bemutatta tudását. Az iskola alapvetõ célja napjainkban a hangszeres zene, elméleti ismeretek oktatatása, továbbtanulásra történõ felkészítés, valamint zeneértõ és zeneszeretõ közönség nevelése. Az Állami, késõbb Lajtha László Zeneiskola igazgatói Dr. Dégi Lászlóné: 1955-1957 Galli János: 1957-1960 Balogh Gyula: 1960-1962 Kálmánchey Zoltán: 1962-1963 Steiner Béla: 1963-1964 Veréb Imre: 1964-1981 Nagy János: 1981-