Jós Józsefné Terike néni vagyok, és 10 éves
koromban kezdtem tanulni citerázni. Később, felnőtt
koromban is mindig megmaradtam a citera mellett, mivelhogy nem is
volt más hangszerem. És bárhova kerültem
már felnőtt korban is, hosszabb időre, a citerát mindig
vittem magammal. Ez volt a hangulatomat kifejező eszköz, meg
hát szerettem is citerázni. Később a televízióban
láttam a sándorfalvi citerazenekart, és onnantól
kezdve mindig szerettem volna közéjük kerülni.
41 éves koromban bementem az akkori tanács művelődési
osztályára Borsodi Ferencnéhez, és elmondtam
neki az elképzelésemet, miszerint, ha volnának
még akik tudnak citerázni, jó lenne egy citerazenekart
alakítani. Borsodi Ferencné a támogatását
ígérte, amit be is tartott. Ennek eredményeképpen
1976 tavaszán levélben hívtak egy megadott
időpontba, a mai Erzsébet téri iskolába[2] meghallgatásra. Rajtam kívül
6 idős ember volt még ott, szakértőnek Gyuri Sándor
középiskolai tanár volt meghívva, akiről
azóta tudom, hogy kitűnő citerás. Egyenként
meghallgatott bennünket, és engem javasolt vezetőnek.
|
Újságcikk:
Szatmári Imre: Ha bánat ér, |
Az első próbák helyszíne: |
1976. március
23-át írtunk ekkor, és ezt tekintjük a citerazenekar
megalakulásának. Az itt összehívottak közül
csak hárman kezdtük el a heti rendszeres gyakorlást: Aradi László,
Paczali Sándor és én, Jós Józsefné. Ekkor még
elméleti ismeretek és egységes hangszerek nélkül.
Eddig mindenki csak egyedül citerázott, és a citerák
egységes hangolását se tudtuk. Minden csak ezután
kezdődött.
Dömsödi Antal — akiről
már beszéltem —, alapító tagnak számított,
hiszen megalakulásunk után hamarosan felkerestem, és örömmel
jött. Kitűnő citerajátékával emelte a zenekar játékszínvonalát.
Sajnos a betegsége és a bekövetkező halála 1990-ben
elvitte közülünk. Tudtam, hogy értékes citeragyűjteménye
van, és közbenjárásomra a szentesi múzeum az
özvegyétől megvásárolta ezt a muzeális értékű
gyűjteményt, és így méltó helyére
került.
Dömsödi Antal
játék közben, 1978.
Az
1970-es és ’80-as években vállalatoknál, üzemekben,
téeszeknél sok rendezvény volt különböző
ünnepségek alkalmával, például május
1-je, nőnap, nyugdíjas találkozó, brigádvacsora,
sportnap stb. Ezeken a rendezvényeken nem színpadi műsor kellett,
hanem szórakoztató jellegű zene, ami általában több
óráig is eltartott.
Május 1-jei felvonulás, 1983. |
Algyő, 1983. Anna-napi
búcsú |
Algyő, 1983. Anna-napi búcsú |
Jós Józsefné
a citerazenekar tagjaival, |
Pávakörök, 1977. Kovács István, Jós Józsefné, Dömsödi Antal és Paczali Sándor |
Helytörténeti
kutatás, üzemi krónikaírás |
Ezeknél a szerepléseknél nagy segítségünkre
volt Gránicz
Lajosné Marika, aki értékes, gyönyörű
hangjával énekesként emelte a muzsikánk színvonalát.
Bizonyára még ma is sokan emlékeznek rá, hiszen
ő kezdettől végig énekesként az együttes tagja volt.
Tarján Andrásné 60 éves korában kezdett el citerázni. Pár év alatt olyan jól megtanult, hogy közénk vettük, és 12 évig az együttes hasznos és hűséges tagja volt. Még a kottaolvasást is megtanulta a kedvünkért. Hál Istennek, még most is jó egészségnek örvend.
Tarján Andrásné
és Jós Józsefné
Az évek során a citerazenekarban néhány éves időszakra többen is voltak, de különböző okok miatt kimaradtak. Így hát az együttes gerincét az eddig már említett személyek alkották: Dömsödi Antal, Páhi Sándorné, Halász Szabó Mihály, Gránicz Lajosné, Tarján Andrásné és én magam, Jós Józsefné.
Alapítók:
Földvári Nagy Ferencné, Tarján Andrásné,
Jós Józsefné,
Páhi Sándorné, Dömsödi Antal, Halász Szabó
Mihály
A közel 20 év alatt nagyon sokat szerepeltünk,
évente 30–35 alkalommal. Városunk rendezvényein: kiállításmegnyitó,
népi vásár, május 1-je, nőnap stb. És az
összes környező települést bejártuk: Magyartés,
Nagymágocs, Derekegyház, Fábiánsebestyén,
Nagytőke, Szegvár, Mindszent. A megyébe is sok helyre eljutottunk,
így többek között Földeákra, Kistelekre, Apátfalvára,
Dorozsmára, Algyőre, Baksra, Hódmezővásárhelyre,
Szegedre, Tápéra. A fővárosban is nagyon sokat szerepeltünk.
Sokszor szerepeltünk a Néprajzi Múzeumban, még többször
a Mezőgazdasági Múzeumban, a szentesiek klubjában, különböző
versenyeken, bemutatókon. Az ország városaiban is több
helyen előfordultunk, így például Kecskemét, Lakitelek,
Csorvás, Kaposvár, Harkány, Fonyódliget, Hőgyész,
Tiszakécske. Bácstopolyán is jártunk egyszer, a
szentesiek testvérvárosában. A felsorolás nem teljes,
hiszen csak emlékezetből soroltam fel ezeket a helyeket, de hozzá
kell tennem, hogy a legtöbb helyen többször is szerepeltünk.
E tevékeny működés közben párhuzamosan folyt
az utánpótlás kinevelése is. A környezetemben
lévő gyerekeket igyekeztem odacsábítani, aki csak fogékony
volt rá. Többek között a szomszéd kislányt,
Molnár
Marikát és az én lányomat, Jós
Terézt is, akik 18 éves korukig citeráztak a kialakult
fiatal csoportban. Vidéki fiatalok is jöttek a Szentesen töltött
diákévek alatt, pl. Lóczi Mária Kondorosról,
Komróczki
Gyula
Körösladányból és Szabó Zoltán Kistelekről.
Az akkori Köztársaság Téri Iskolában is létrejött
egy citeraszakkör, onnan került ki Trupulai
Erzsébet, aki ma is lelkes
tagja a Pengető Citerazenekarnak. Visszavonulásomkor Petesné Trupulai Erzsébet 3 piciny gyermekét nevelte, de a citerázást
nem hagyta abba, és ma már 2 iker kislánya a zeneiskolába
jár citera szakra és gyönyörűen énekelnek. Az
Úttörőházban is működött egy évig citeraszakkör,
ott ismertem meg Németh
Kornélia 6 éves
kislányt, Nellikét, aki eleinte még inkább csak
az asztal alatt játszadozott. Később zongorázni és
énekelni is tanult, de a citerához mindvégig hűséges
maradt, és ő lett az utódom. Fábiánsebestyénbe
is kijártam 10 évig. Ott egy idős emberekből és gyermekekből
álló csoport jött össze és működött.
10 év elteltével az idősek sajnos kiöregedtek, a fiatalokat
meg a középiskola szórta szét. Közülük
Laczkó Péter maradt meg a citera mellett, és a szentesiekhez
csatlakozott. Ma is a Pengető Citerazenekar tagja, és értékes,
gyönyörű énekhangjával, kitűnő citerajátékával
emeli az együttes színvonalát.
A 80-as években a Művelődési Ház hirdetett citeratanfolyamot, és az oda jelentkezők közül 10-en évek alatt színvonalas csapattá fejlődtek. Sajnos a tanulás vagy egyéb ok miatt néhányan elmaradtak, de a többi ma is a Pengető Citerazenekar tagja, mint pl. Őze Csaba, Szeri Szilvia, Vas Andrea, Berényi Ildikó és Földesi Márta.
Úgy érzem, hogy az eddig felsorolt fiatalokat tanítványaimnak mondhatom, hiszen a pengetőt én adtam a kezükbe. De megadtam a lehetőséget, hogy ne csak tőlem, hanem másoktól is tanulhassanak. Már gyermekkorukban országos citerás táborba hordtam őket évente, és így bekerülhettek a szakmai berkeken belül az országos úgymond vérkeringésbe. Kiépített kapcsolataik és ismeretségi körük volt, mire felnőtté váltak. Ekkorára már a fenntartónk — az Ifjúsági Ház — jóvoltából rendelkeztünk a legkitűnőbb hangszerekkel és több garnitúra szereplő ruhával. Az utóbbi években az országos citerás táborban rajtam kívül már 4 tanítványom is csoportot oktatott. Én felettem meg közben eljárt az idő, 60 éves lettem, és 1995-ben átadtam a stafétabotot az akkor már Mélykútiné Németh Kornéliának, Nellikének — így ismeri őt a környezete. Nellike nagyon alkalmasnak bizonyult erre a pozícióra, mert kitűnően viszi a csoportot tovább, és szebbnél szebb eredményeket érnek el, amelynek a felsorolását csak ő tudná.
Tiszakécskei tábornyitó, 1984. |
Pribojszky Mátyás
az együttesnél 1983-ban |
Minősítő hangverseny eredménye, 1985. |
Alföldi citeratalálkozó,
Apátfalva, 1987. |
Tízesztendős a
szentesi citerazenekar, |
"Tízéves citerások" Schneider Andrásné, Németh Kornélia, Trupulai Erzsébet, Jós Józsefné, Tarján Andrásné, Páhi Sándorné, Dömsödi Antal, Laczkó Péter, Halász Szabó Mihály, 1987. |
Öröm számomra, hogy a 20 éves munkám nem veszett kárba, hogy a citerás gyerekeim mind becsületes emberek lettek, mindegyik tanul vagy dolgozik, némelyik mindkettőt. Közülük többen már házasságot kötöttek, és gyermekeik is vannak. Legutóbb Földesi Márti esküdött, gyönyörű menyasszony volt. Citerás társai citeráztak és énekeltek az esküvőjén. Öröm számomra, ha valamelyik révbe jut és boldog. Olyan, mintha egy kicsit az én gyerekeim is lennének.
További sok sikert kíván nektek e szép hagyomány folytatásához Terike néni.
Szentes, 2002. augusztus 12.
XIII.
Országos Citeratábor, Tiszakécske, |
A
szegvári Németh Nelli tanítja Adán a
citeraszót |
"Én
ezt tudom" Ki mit tud, 1992. május 30. |
Citerás
találkozó. Szentes, 1993. |
Citerás
találkozó: Földesi Márta, Berényi
Ildikó, |
Imre
Zsuzsanna, Baranyi Imre, Keresztes Zsolt, |
Pribojszky
Mátyás a tiszakécskei tábornyitón
köszönti a megjelenteket. 1984. |
Szép
nóták citerahúrokon |
[2]
Helyesen: Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola, 1976-ban
Köztársaság téri (Téri) Általános
Iskola