A liget születése
Szentes egyik legszebb közalkotásának létrejötte szomorú történelmi eseményhez kapcsolódik, hiszen születését megelőzte Széchenyi István halála (1860).
Széchenyi István 1846 nyár végén látogatott Szentesre, amikor a Tisza szabályozása ügyében fáradozva megpihent a városban. A szentesiek nem felejtették el, hogy a nagyszabású árvíz-mentesítési munkálatoknak köszönhetően csökkent az árvízveszély, jelentős termőterületet hódítottak el a Tiszától, megindult a gőzhajózás, és mindezek következtében élénkült a térség területeinek gyarapodása.
Szentes Város Községi Választmánya maradandó emléket kívánt állítani a legnagyobb magyarnak úgy, hogy emlékének örökítése végett a Vecseri-fok sziget Széchenyi liget, a mellette lévő országút pedig Széchenyi út nevet kapja. Ekkor fogalmazta meg a városi tanács a Széchenyi liget kialakításának eszményét, de az országos és helyi események miatt hosszú hónapokra háttérbe szorult.
1861-ben alkotmányosan választott tisztikar és képviselő-testület vette át a város irányítását. Ugyanebben az évben feloszlott az országgyűlés, majd a megyei közgyűlés. Szentes alkotmányosan választott tisztikara és képviselő-testülete bejelentette visszavonulását, a város élére ismét kinevezett hivatalnokok kerültek.
1963-ban az új polgármester, Oroszi Miklós megfontolás tárgyává tette a liget kialakítását. Az elnöklete alatt megbízott szakértői küldöttség elkészítette a Széchenyi-liget koncepcióját, amelynek célja tehát a szép és a hasznos egyesítése volt: a vecseri szigetnek dél felőli végéből 10 hold községi gyümölcsfa iskolaként, a többi része pedig az országút mellett két felől, sétakertként legyen hasznosítva. A sétakert létesítésére pályázatot írtak ki. Az alakítandó népkert a „Széchenyi-liget” nevet kellett viselheti, így örökítve meg a nagy hazafi nevét. Időközben voltak fatelepítések a városban (akác, nyár, kőrös, bálványfa), de nem a kijelölt sétakert-területen.
A népkert faiskola-betelepítése 1865-ig váratott magára, amikor végre elfogadták a beültetésről szóló tervezetet. A továbblépés akadályait a város pénzhiánya jelentette. A megvalósításhoz szakképzett kertészre volt szükség. Csupán a felmérések kezdődtek meg az ősz folyamán, minek hírére szakképzett kertészek bukkantak fel. Dolesch Vince tési műkertész elfogadta, hogy pénzbeli juttatást nem kap, hanem a faiskola 10 holdjának beépítetlen területét ingyen használhatja, amennyiben elvállalja a faiskola beállítását.
A következő famagvakat kezdték el beszerezni: körte, alma, galagonya, cseresznye, sárgabarack, keserű mandula, kökény. Megszületett a kertészeti szerződés, amelynek keretében Dolesch Vince vállalkozó a Vecseri-fok sziget déli részén gyümölcsfa, szőlőfajok termesztését, konyhakertészet gyakorlását végezheti 10 hold kert szakértő művelése és az iskolás gyermekek tanítása mellett. A faiskola tehát a terveknek megfelelően, szakszerűen valósult meg.
1866 tavaszától megkezdődtek a Széchenyi-liget sétakert munkálatai is. Mivel a város nem rendelkezett elegendő kiültetésre alkalmas facsemetével, sem szakképzett irányító kertésszel, a Kurca-sziget kisebbik felének befásításáról határozott a városi tanács. A fák elültetése és a fűmagvak elvetése áprilisban megtörtént. A népkert azonban még mindig várat magára.
A régen várt fordulat 1868 őszén következik be, amikor az új városi tanács 3 tagú küldöttséget bízott meg a feladattal, hogy készítsen javaslatot a díszkert mielőbbi befásítására vonatkozóan. A tanács a munkálatok elvégzésére megbízta Farkas Gedeon főbírót, Török János mérnököt és Szabó Károly tanácsnokot. Egyetértettek abban, hogy a díszkert tökéletes kivitelezése érdekében minél több díszfa és díszcserje beszerzésére van szükség, lehetőleg ingyen. Török mérnök felvette a kapcsolatot a Földművelésügyi Minisztériummal annak érdekében, hogy díszfákat és díszcserjéket ingyenesen igényeljen a város, arra hivatkozva, hogy közpark születik. A minisztérium először elutasította a kérelmet, majd némi közbenjárással megérkezett az értékes adomány.
Az igényelt fafajta-jegyzék az alábbiakat tartalmazta:
- Platanus orientalis (Keleti platán)
- Bignonia catalpa (Szivarfa)
- Prunus labornum (Szilva, ónabóna)
- Tilia alba rubra (Fehér- és vörös hárs)
- Betula alba (Fehér nyír)
- Paulownia imperialis (Császárfa)
- Sorbus auclparia (Madár- vagy veres berkenye)
- Sophora japonica (Japánakác)
- Aesculus Hippocastanum (Fehér vadgesztenye, bokrétafa)
- Liriodendron tuipifera (Tulipánfa)
- Elaeagnus angustifolia (Keskenylevelű ezüstfa vagy olajfűz)
- Thuja orientalis és occidentalis (Keleti és nyugati tuja)
Cserjék, bokrok:
- Amygdalus pumila (Törpe mandula)
- Berberis vulgaris (Sóska borbolya)
- Bignonia radicano (Vadszivarfa)
- Caragana (Borsófa)
- Cornus alba (Fehérsom)
- Cytisus laburnum (Aranyeső)
- Hibiscus syriacus (Mályvacserje)
- Deutzia scabra gracilis vera (Gyöngyvirágcserje)
- Ligustrum vulgare (Közönséges fagyal)
- Lonicera tatarica (Tatárlonc)
- Ptelea trifoliata (Alásfa)
- Ribes aurea (Aranyribiszke)
- Sambucus racemosa (Fürtösbodza)
- Virburnum alba rubra (Fehér vagy piros virágú bangita)
- Spirea eleganta (Díszgyöngyvessző)
- Weigela flóra alba rubra pleno (Teltvirágú fehér és piros rózsalonc)
- Colutea arborescens (Pukkanó dudafürt)
- Crataegus alba flora rubra grandiflora (Teltvirágú fehér és piros galagonya)
További adományok is érkeztek. Egy helybéli lakos 40 kocsira való facsemetét és cserjét jutányos áron szolgáltatott a liget kivitelezéséhez, Tóth István, mindszenti uradalmi igazgató pedig 10-12 ezer magról kelt 1 éves juharfát ajánlott fel. A továbbiakban Pestről is érkezett értékes szállítmány.
1869 májusára elkészült a környéken párját ritkító díszkert, amelynek emelte fényét a Kurca-mederben növő különféle füzesek.
A Széchenyi liget változása
Húsz évvel a Széchenyi-liget kialakítása után a szakembereket foglalkoztatni kezdte a liget átalakításának gondolata. A városi képviselő-testület kertészeti szakosztálya 1890 őszén elvi határozatot hozott a liget korszerűsítéséről, ízlésesebbé tételéről. A vendéglő ezentúl a képviselő-testület üléseinek adott helyet 1912-ig, a jelenlegi városháza felépültéig. Az épületet 1913-tól a múzeum vette birtokába.
A liget rendezése 1894-ben kezdődött el, amikor a polgármester az igényeknek megfelelő, rendezett kertté akarta változtatni a ligetet. Az átalakításnak része volt az öreg fák kivágása, parkosítás, gyepesítés. A ritkítás a vártnál erőteljesebb volt, de a kertészeti gárda szükségesnek tartotta azt a fiatal fák megőrzése érdekében. Megnyugtatásul közölték, hogy a kivágott fák helyére 36 db különféle díszfát, valamint 295 db - 70 féle - cserjét ültetnek. A későbbiekben további faszállítmány érkezett Tiszaigarról. A kertrendezés eredményeként az addig megtalálható fafajták kiegészültek különféle fenyőkkel (sima-, douglas-, normann-, luc-, fekete- és vörösfenyőkkel), piramiseperrel, piramisszillel, mocsári ciprussal, szomorú kőrissel, tarka juharral stb. Elkészültek az ezer színben pompázó díszparkok és az új liget utak. A ligetet a pusztítás elkerülése végett bekerítették, és valószínűleg ekkor állították fel a faragott díszes kaput, amely feltehetően Budai János helybeli ácsmester munkája. A liget középső része tehát botanikus kertté lett átalakítva. A következő jeles dátum, mely a liget fejlődését elismeri, 1953, amikor az Országos Természetvédelmi Tanács természetvédelmi területté nyilvánította.
A Széchenyi-liget épített környezete
A későbbiekben vélhetően sokakat mozgató díszkert főként a vendéglátó szakma képviselőit csábította vállalkozásra.
Helyzeti előnyénél fogva leghamarabb a mai Delelő akkori tulajdonosa - Füchsl Ferdinánd - kapcsolt a leghamarabb, aki 1868-ban kész tervekkel jelentkezett a városi tanácsnál, amelyek egy nyári táncteremmel egybekötött vendégfogadó és egy fürdőház építésére vonatkoztak. Ajánlata szerint a létesítményeket ő maga építi fel, azokat 15 évig díjmentesen használja, leteltével pedig az épületek a város tulajdonába kerülnek.
A tanács megbízott szakértői a fenti létesítmények mielőbbi felépítését javasolják, de mint a berendezendő díszkert részeit ajánlják a tanács figyelmébe. Füchsl Ferdinánd tervezetét elutasították, viszont megbízták Török János városi mérnököt egy új terv elkészítésére. A képviselő-testület jóváhagyta az építkezést.
A klasszicizáló stílusú vendéglő épülete (1869) (a mai múzeum) a korabeli leírás szerint teljesen téglából épült, zsindely tetővel. Nyugati hossza 42 méter, északi és déli hossza 19 méter, szélessége átlagosan 11,5 méter volt. A keleti oldalon egy nyitott főfolyosó húzódott, mely 4 kőoszlopon nyugodott, az oszlopok közei kereszt és fekvő fakorláttal voltak ellátva. A főbejárat a 8 ablakos táncterembe vezetett. Az épület többi részében vendégszobák, a bérlő lakrészei, valamin a különböző mellék- és kiszolgáló helyiségek kaptak helyet.
A gőz- és kádfürdő épülete (1869) (mai játszóház) valamivel szerényebb méretű, nyugati hossza 32 méter, a két szárny hossza 13 méter, szélessége átlagosan 6 méter. A főbejárat egy 9 kőoszlopon nyugvó tornácra vezetett, amelyeknek alsó közei be voltak építve, a felső közei pedig a mennyezetig üvegezettek voltak. Innen nyíltak a fürdőhelyiségek: az egy- és kétszemélyes kádfürdők, a hideg és meleg tusolók, a gőzfürdő (közepén nagy ovális melegvizes medencével) és a gőzszoba (tölgyfa fekvőpadokkal). A kádfürdők 435 literes ovális fenyőfa fürdőkádakkal voltak felszerelve, amelyek feltöltése, valamint a zuhanyok működtetése a padláson elhelyezett 5 db 2700 literes víztároló fakádakból történt. A gőz- és melegvíz előállítását egy 4 lóerős gőzgép végezte.
A városi tanács 1870-ben döntött az épületek haszonbérbe adásáról, a szerződés aláírását követően pedig megtörtént a ligetet felavató táncos ünnepség. A bérlő Rambovszky József 1871-ben már sziksós fürdővé bővítette a kádfürdőt.
A rendszeres zenés estek mellett az 1871-es év kiemelkedő eseményének számított a nagysikerű Anna-bál, valamint a szentesi 48-as kör zászlószentelési ünnepsége.
Sajnos a vendéglő csak rövid ideig állt a ligetbe látogató közönség szolgálatára. 1873-ban megszűnt mulatóhely lenni, ezzel elkezdődött az épület több évtizedes kálváriája. A népiskolai közoktatás szigorítása végett - helyhiány miatt - a polgári iskola vette a birtokába a vendéglőt egészen 1888-ig, a gimnázium épületének elkészültéig. .
A liget felújításával párhuzamosan a gőzfürdő mögött elkészült a nyári ártézi uszoda, amely 1896-ban nyitotta meg kapuit. A fiatalok legkedveltebb tartózkodási helye volt.
1897-ben kialakították az első teniszpályát, ekkor még elsősorban az úri közönség szórakozására. A ligeti vendéglőt újra vendéglátói célra haszonbérbe adták, azzal a megszorítással, hogy a nagyterem továbbra is közgyűlések tartására legyen hasznosítva. A bérlő engedélyt kapott az épület előtti területen asztalok felállítására, majd ennek nyomán elkészült az ízléses pavilonnal szegélyezett, díszes faráccsal bekerített nyári mulató helyiség. 1899-ben bevezették a villanyt is, ami növelte a mulató fényét.
A liget jelenlegi arculata
A liget jelenlegi mivoltában a Kurca-folyó által övezett természetvédelmi terület, egyben Szentes turizmusának központja. Hét hektáros, árnyas liget, melyet a Kurca és a Vecseri-fok-csatorna által határolt szigeten alakítottak ki. Öreg fái közül a platánok, vadgesztenyék és a magas kőrisek értékesek. Alattuk kis- és nagylevelű hársak, narancseper, zöldjuharfák láthatók. De híresek az örökzöld mocsári ciprusok, fekete- és simafenyők, ill. az öreg kocsányos tölgyek is. A Kurca-parton száz éves platánsor vezet a strandfürdőig.
A liget bejáratánál Máté István II. világháborús emlékműve (1989) és Pataki Sándor fafaragó Széchenyi-emlékoszlopa látható.
A Kurca melletti úton haladva a strandfürdő felé, először a volt Gőz- és Kádfürdő épületét pillantjuk meg. Az épület megfelelően karban van tartva, és jelenleg a Ligeti Játszóház üzemel benne. Az épület stílusának és funkciójának megőrzése érdekében, Liget Hotel megvalósítását tervezik az udvari medence hasznosításával.
A Gőzfürdő épületét elhagyva a teniszpályákat láthatjuk, amely 15 salakos teniszpályát foglal magában. A teniszpályákkal szomszédosan a strandfürdő, a kemping és az üdülőházak kapott helyet, mellette egy új építésű, de hangulatos Liget Étteremmel.
Továbbhaladva a liget központja felé, a Koszta József Múzeum látható, amely az egykori ligeti vendéglő épületében üzemel. A liget központjában még egy játszótér is található. A liget futóösvényein gyakran kocognak a természet és a sport kedvelői. Ezen ösvények gyakran válnak erdei futóverseny színhelyeivé is.
A ligettel szemben, a Csongrádi út túlsó oldalán, a Sportközpont központi épülete található, mely építészeti emlék. Az épületben kondicionáló terem és tornaterem működik, amely társas tánc gyakorlóórák és versenyek színhelye. A központi épület mögött kajak-kenu tároló és móló van, majd a sportpályák következnek. A sportpályák között focipályák, kézilabda pályák, kosárlabda pályák stb. találhatók, a pályák között pedig a Sportszálló épülete áll, mely B kategóriás turistaszálló. A Kurca-folyó partjára települt pályák ily módon természetes összeköttetésben állnak a Széchenyi-liget létesítményeivel, és - funkciójuk révén - egységes képet alkotnak.
A Koszta József Múzeum
1949-től újra múzeumként működik a ligeti vendéglő. A Koszta József Múzeum mára kb. 150 ezer tárgyat őriz, segédgyűjteményeiben pedig (szakkönyvtár, adattár, fotó-, audió- és videotár) majd ugyanennyi dokumentummal dolgozik. Koszta József (1861-1949), az alföldi festőművész hagyatékát a Koszta-teremben lehet megcsodálni. A múzeum állandó néprajzi tárlata „A szentesi népélet” címmel a nyitott verandából lefalazott előtérben, a két állandó helytörténeti kiállítás: Oppidum Szentes és a Szentes Vásárváros címmel várja a látogatókat. A néprajzi anyag a földművelés, vízimolnár, takács, kékfestő, mézesbábkészítő mesterségek emlékeit és a híres szentesi fazekasok munkáinak gyűjteményét őrzi. A múzeum két időszakos kiállító helyiségéből az egyikben minden évben más és más régészeti tárlat van, a másikban pedig a legújabb szerzemények tekinthetők meg. A régészeti raktár népvándorlás kori gyűjteménye páratlan értékű. Kb. 15-20%-a állandó és vándorkiállítások anyagául szolgál.
A múzeum helytörténeti raktára 1997-ben a Péter Pál Polgárház Múzeumba, illetve a Friedrich Fényirdába költözött ki. A múzeum külső raktárai a volt lapistói iskolában és a volt kajáni iskolában találhatók. Ott tárolják a bútor-, szerszám- és eszközanyag terjedelmesebb darabjait, valamint a feldolgozás közben diszponált régészeti csont- és restaurálatlan cserépanyagot. Szervezetileg a Koszta József Múzeumhoz tartozik a Szegvári Falumúzeum és Szélmalom is.
A ligeti múzeumkertbe van telepítve a Zsoldos-emlékkút, a város legjelentősebb gyáros dinasztiájának emlékére 1891-ből, és a szentesi kopjafás temetők néhány jellegzetes darabjának fából faragott szobra.
A főbejárat előtt Borbereki Kovács Zoltán párizsi Grand Prix-t nyert Kubikos szobra áll, az 1896-tól folyamatos régészeti feltárások derék földmunkásainak emlékére.
Az uszoda és sportélet
A régi ártézi uszoda 1931-ig működött, ekkor épült ugyanis a jelenlegi 50 méteres sportmedence, amely már sportrendezvények tartására is alkalmas volt. A népszerű létesítmény közelébe 1972-ben - a nemzetközi szabványokhoz igazodó - 33 1/3-os versenymedence, 1975-ben pedig termálvizes gyermekpancsoló épült. A strand 1985-ben az úszásoktatásra kiválóan alkalmas 25 méteres tanmedencével bővült ki.
1976-ban épültek az első - kőből készült - üdülőházak, amelyeket a későbbiekben további faházakkal bővítettek. Összesen 6 kőház és 8 faház található a strandon. A kemping 1986-ban létesült. A strand területén kisebb büfék, mellette étterem található. A sportolási igények kielégítésre lábtenisz-pálya is kialakításra került, kiegészítve a Széchenyi-ligettel szemben fekvő sportlétesítményeket. A strand bejáratánál a hangulatos Liget Étterem várja a vendégeket.
A helyi úszó- és vízilabdasport az 50 méteres sportmedence megépülése nyomán lendült fel, hiszen az Alföldön egyedülálló módon alkalmas volt versenyek fogadására..
A szentesi 50 m-es uszodát 1932-ben adták át rendeltetésének. A szentesi úszósport fejlődését nagyban befolyásolta, hogy az 1960-as évek végéig nem volt meleg víz, így az uszoda októbertől áprilisig edzésekre nem volt használható. Ennek ellenére a városban pezsgő úszóélet volt nagy létszámú szakosztállyal. Minden hétvégére jutott egy verseny a környék valamelyik városában.
1960 és 1965 között. Filep Aladár 100 m gyorson ért el országos viszonylatban is jó eredményt. 1965-ben Országos Vidékbajnokságon I. helyezett lett Filep Aladár (100 m gyors), Gilicze László (200 m mell) és Ferwagner Péter (200 m pillangó). 1971-től Cseuz László testnevelő tanár vezetésével céltudatos utánpótlás-nevelés kezdődött. Edzőtársai (Téli Éva Tóth Tamás) segítségével az ifjúsági úszók kiemelkedő eredményeket értek el az országos korosztályos bajnokságokon: Csák Zsuzsa, Sipos Tibor Földi Éva, Sóti Richárd, Pellei Csaba és Fekete Ágnes.
Sok-sok éves alapozó munka után a fiúk többsége mint vízilabdás folytatta pályafutását, sokan nagy sikerrel (Sprok Tibor, Tóth László), a lányok pedig meghatározó szerepet játszottak a világhírűvé vált női vízilabdázás megteremtésében (Vincze Edit, Huff Zsuzsa, Eke Andrea)
A versenyúszás 1989-ben kapott új lendületet, amikor Sóti Richárd főfoglalkozású edző vette át a szervezési és szakmai munkát. Versenyzői 1995-től szállították az országos ifjúsági, majd később a felnőtt bajnokságokon az érmeket Bessenyei Tamás, Kádár Róbert, Baranyi Péter, Juhász Endre, Fekete András és Udvardi Gábor személyében. Bessenyei Tamás Ifjúsági OB-n 1997-ben I. helyet szerzett 100 m-es mellúszásban, s még ebben az évben, ugyanebben a számban felnőtt bajnok lett.
Időpont – Helyszín: verseny – Versenyszám – Helyezés
- 1997. – Glasgow: Ifi EB – 100 m mell, 200 m mell – V., X
- 1998. – Párizs: Világkupa – 50 m mell – X.
- 1998. – Akropolisz: Meeting (Ifi EB) – 50 m mell, 100 m mell – I., I.
Városunkat fémjelző sportágunk a vízilabda lassan hét évtizedes múltra tekint vissza lévén, hogy a ligeti 50 m-es uszodát 1932-ben avatták föl, és értelemszerűen ekkor játszották az első vízilabda-mérkőzést is.
A sportágat a Nittinger (Nádai) Géza által irányított MÁV Sportklub karolta föl a 30-as években, és a vízilabda azóta is töretlenül virágzik minden nehézség ellenére. A sportág komoly tradíciókkal rendelkezik, csapataink híre az ország határain túl is ismertté vált. Jelenleg — a női csapatokat is beleszámítva — 10 csapatunk indul és mérkőzik a különféle országos és vidéki szervezett bajnokságokban.
Jelentős szerepet töltött be a sportág életében dr. Haraszti Ervin, aki 1948-tól 1964-ig volt a vezetője városunk úszó és vízilabda sportjának. Joggal emlegetik ezt az időt "hőskornak", hiszen a szép úszósikerek mellett nagy harc folyt városunk vízilabda sportágának fennmaradásáért. Ebben az időszakban a felnőtt csapat szinte páternoszterként közlekedett az I. és II. osztály között. Az időközben külföldre távozott dr. Haraszti Ervin jó alapokat és sok mindenben követendő példát hagyott az itthoniakra, akik elsősorban a szervezés tanítómesterekét tisztelhették.
Mindezekre építve szükség volt szakmai előrelépésre is, melyet dr. Rébeli Sz. József személye képviselt, aki a 60-as évek közepétől először mint edző, majd 1978-ig mint szakmai vezető kiváló munkát végzett a csapatnál. Dr. Rébeli ifjúsági korú csapatával szinte a nulláról indult. Először a Budapest bajnokságban rajtoltak sikeresen, majd később az Országos Bajnokság II. osztályában szerepeltek eredményesen.
A szakmai fejlődés mellett még ki kell emelni két igen jelentős momentumot a város vizes sportjainál. Az egyik, hogy 1960-ban a Csongrád Megyei Vízmű igazgatója Lengyel Károly és főmérnöke, id. Kozma Sándor megalapította a Szentesi Vízmű Sportegyesületet utóbbi elnökletével, melynek természetszerűen tagja lett a labdarúgás mellett az úszó és vízilabda szakág is. A következő sportköri elnök Gergely József lett, ő 25 éven át irányította az egyesületet. Mindhárman nagyon sokat tettek a klub és a város sportéletéért. A másik fontos körülmény, hogy 1972-ben elkészült az új 33 1/3-os versenymedence korszerű lelátóval. A városi összefogással felépített sportuszoda óriási lökést adott a vízilabdázásnak.
A Központi Sportiskola utánpótlás-nevelő tevékenységével kibővítették az alapokat, azaz lehetővé vált az utánpótlás-korosztályok kialakítása és rendszeres versenyeztetése. Felnőtt férfi csapatunk helyzete az évek múlásával egyre jobban stabilizálódott. Mutatja ezt az a tény is, hogy az elmúlt negyedszázadban csak 1983-ban kényszerült a gárda a 2. osztályba, a többit az OB I-ben töltötte.
A jelentősebb külföldi túrák 1976-tól kezdődtek. Ekkor Hollandiában és az NSZK-ban túrázott a csapat. 1980-ban finn–svéd túra következett, majd 1988-ban Izraelben, 1992-ben pedig Egyiptomban vett részt különböző nemzetközi tornákon az együttes, többnyire magukkal hozva a győzteseknek járó serleget.
Visszatérve a szervezési és szakmai munkához, a vízilabda szakosztályvezető Kozák János lett. A politikai rendszerváltás idején a sportegyesület elnökévé lépett elő, és összességében 20 évig tevékenykedett a vízilabdaéletben. Sokáig tagja volt a HVSZ elnökségének, még ennél is több évet töltött és tölt jelenleg is a csapat mellett
Kiss Ottó technikai vezető, aki nélkül évtizedek óta nincs vízilabda-mérkőzés. Egészen pontosan 40 éve szolgálja nap mint nap a szentesi vízilabdasportot. Közben a szakmai irányításban is változás történt, hiszen 1978-ban a csapat volt játékosa, dr. Tóth Gyula került a felnőtt csapat edzői posztjára. 1980-ban kiugró nagy siker volt a Magyar Népköztársasági Kupa megnyerése, ami a következő években feljogosította a csapatot a Kupagyőztesek Európa Kupájában való szereplésre.
Itt a Szentesi Vízmű a 4. helyen végzett. Dr. Tóth Gyula egyébként 19 évet játszott az élvonalban (Bp. Honvéd, FTC, Szentes), ezzel ma is országos csúcstartó.
A hetvenes évektől napjainkig a következő szentesi játékosok öltötték magukra a címeres köpenyt: Soós László, Pengő László, Horváth György, Horváth Csaba, Tóth László és Sprok Tibor.
Az utóbbi évtized legjobb eredménye az 1991-es évekhez kapcsolódik, ekkor ezüstérmes lett a gárda az OB I-ben! Az 1999–2000-es magyar bajnokságban Fülöp Tibor edző vezetésével a legjobb vidéki csapatként 6. lett a Kontavill Szentesi VK, amely az 1990-es évek második felében vette fel ezt a nevet.
Szólni kell még az utánpótlás eredményekről is, hiszen 1984-től 94-ig a serdülőktől kezdve a juniorokig országos bajnoki címeket, illetve helyezéseket szereztek Mikó József, Mohácsi Attila, dr. Tóth Gyula és Kádár József edzők irányítása alatt.
Feltétlenül meg kell említeni, hogy az egykori kupagyőztes és időközben szenior korúvá vált csapat továbbra is szerepel az OB II-ben, és 1992 óta már négyszer voltak a Senior Világjátékokon és kétszer is győztesként tértek haza (1996. Sheffild, 1998. Casablanca).
Viszonylag fiatal sportág a női vízilabda, amely eredményeit tekintve minden valószínűséggel ranglistavezető. Szentesen 1983. augusztus 20-án került sor az első női mérkőzésre (Szentes–Hódmezővásárhely 6:1) A lányok rendkívül gyorsan fejlődtek szakmailag dr. Tóth Gyula és segítői (Pásztor Antal, Fülöp Tibor) munkájának köszönhetően.
1987 óta már 9 magyar bajnoki címet szerzett felnőtt női csapatunk.
1990-től 10 éven át dr. Tóth Gyula volt a magyar női vízilabda válogatott szövetségi kapitánya, aki már 1991-ben Európa-bajnokságot nyert csapatával, amelyben hat szentesi játékos is szerepelt: Huff Zsuzsa, Eke Andrea, Vincze Edit, Rónaszéki Ildikó, Tóth Noémi és Szamosi Csilla.
1993-ban páratlanul szép siker született, mégpedig idehaza. Szentesen zsúfolt lelátó mellett lányaink a Bajnokcsapatok Európai Kupáját is megnyerték, óriási közönségsikert aratva. Íme a BEK győztes csapat tagjai: Huff Zsuzsa, Vincze Edit, Sipos Edit, Tóth Gabriella, Tóth Noémi, Rónaszéki Ildikó, Szamosi Csilla, Stieber Mercedes, Kádár Noémi, Debreceni Beáta, Sipos Anett, Sipos Ivett, Erdőháti Nagy Anett és Rafael Irén.
1993-ban dr. Tóth Gyula mesteredzői címet kapott.
Az 1994-ben, Rómában megrendezett női vízilabda világbajnokságon a nagy rivális Hollandia előtt Magyarország szerezte meg az első helyet, soraiban megint csak 6 szentesi játékossal. A világbajnok játékosok névsora: Huff Zsuzsa, Tóth Noémi, Tóth Gabi, Eke Andrea, Sipos Edit, Stieber Mercedes.
Néhány éve megkezdődött a női utánpótlás szervezése és rendszeres szakmai munkája. Ma már mintegy 50 lány látogatja az edzéseket, és három utánpótláscsapat játszik az országos utánpótlás bajnokságban.
