Semmelweis Ignác (1818 Budapest- 1865 Bécs) *

"Az anyák megmentője"

Íme Buda "szabad királyi város". Magyarország fővárosának legrégibb része a XIX. században Tabán. A Duna budai hajóhídjának hídfője körül fekvő révhely élénk forgalmú iparos és kereskedő városrész Tabán, a "Rácváros". Több nemzetiségnek ad otthont. A copfstílusban épült sarokház a Várhegy tövében éppen a magyar "Horatius", Virág Benedek szülőházával szemben Szemmelweis József budai polgárjogot szerzett kereskedőé, akinek Szemmelweis György szikrai lakos volt az ősapja. József édesapja már Kismartonba költözött át. Szemmlweis József és a gazdag kocsigyártó leánya Müller Terézia 1810. január 14-én Budán kötött házasságot. József jómódú fűszerkereskedő volt, aki csakhamar elnyerte a fűszer- és gyarmatárú társulat (Obervorsther) tiszteletét. Az Apród utcai üzlet és az anyagiakat nem nélkülöző házasság biztosította a család nyugodt megélhetését, alapot biztosítva a nagycsalád alapításra és fenntartására.

Ebben a családban az 1818-as év derekán, július 1-én ötödik gyermekként született meg Semmelweis Ignác Fülöp. A Semmlweis testvérek: József, Károly, Alajos, Julianna Anna Terézia, János, Ágoston, Alojzia, Mária Terézia és egy halva született gyermek. Ignác engedelmes, éles eszű, állatkedvelő, vidám gyermek volt. A várbeli katolikus, később piarista gimnáziumba járt, és a legjobb tanulók közé tartozott. A hat osztályból ötöt végzett Budán és mint eminens kapott végbizonyítványt. A mai középiskola két legfelső osztályát abban az időben az egyetemen és az akadémiákon szerzett két éves filozófiai tanfolyam helyettesítette, ez kötelező feltétele volt az egyetemre iratkozásnak. Ennek elvégzése után, 1837 őszén kezdte meg egyetemi tanulmányait a bécsi orvosi fakultáson; apja kívánsága ellenére, aki azt szerette volna, hogy jogot tanuljon, majd hadbírói pályára lépjen.

A nagy francia polgári forradalom korszakalkotó hatása érezhető volt az orvosi- és a természettudományok fejlődésében egész Európában. Így Bécset sem kerülte el: új szellemi áramlatokat indított el és lerázta a tudományos kutatás bilincseit is. A korbonctan oktatását Rokitansky indította be és csak 1844-ben tették kötelezővé. Ezért nem véletlen, hogy ő, valamint Skoda és Hebra tanárok, váltak később Semmlweis ügyének legfőbb támogatóivá. Az egyetem orvosi karának tanárai, akik Ignácot bevezették az orvosi hivatás elsajátításának rejtelmeibe és akik által nagy tudású orvossá válhatott Bécsben, a következők voltak: Kern, Wattman, Brücke, Carabelli, Rosas, Boer, Klein (Ignác későbbi főnöke a klinikán), Endlicher, Berres, Hyrtl, Raymann és mások… Ezt követték pesti egyetemi évei. Tanárai itt: Rácz, Plenck, Lanhassék, Fabinyi, Bene, Csausz, Schordan, Fognio, Stahly, Weleczky, Birly, Bőhm, Stadler, Reisinger, Hoffner. A bécsi egyetem nem érezte magát felelősnek a pesti testvérintézet elmaradottságáért. Így történhetett meg, hogy az oktatás gyakorlati része elégtelen volt. A tankönyvek deák nyelven íródtak. A tanítás és tanulás szabadságát, majd a ténylegesen magyar egyetemet csak az 1848-49 évi szabadságharc (Ignác 3 fiútestvére vett részt a harcokban az osztrákokkal szemben), teremtette meg. A pesti egyetemről 1841 őszén visszatért Bécsbe és ott fejezte be tanulmányait. A "Semmel- Nazi" becenéven ismert budai sváb dialektusban beszélő magyar fiú doktorrá avatása 1844 május 21-én történt. Skoda professzor belklinikáján bejáró orvosként kezdte el pályafutását. A szülészeti klinikán Chiari tanársegéd vezetett szülészeti tanfolyamot. Itt megszerezte a szülészmesteri képesítést, majd 1845. november 30-án a sebész- műtői oklevelet. Helyettes tanársegéd, majd 1846 július 1-től rendes tanársegéd kinevezést nyert és ezzel együtt munkát végzett, mérhetetlen ambícióval, szinte megszállottként tevékenykedett. A bécsi egyetem Allgemaines Krankenhausban elhelyezett szülészeti klinikán vállalt állást. Felfigyelt arra, hogy a szülés után az anyák jó része magas lázzal járó betegségben a pyaemia egy vállfajába, az ún. "gyermekágyi lázba" hal bele. E kór az otthon szülőket és gyermeküket kevésbé fenyegette. Majd az I. sz., és a II. sz. klinika nagyszámú adatait összehasonlítva kapott pontos statisztikai kimutatást a halandóság arányáról. Így érthető volt, hogy az anyák rettegtek attól, hogy a klinikán, orvosi felügyelettel hozzák világra gyermeküket. Többnyire szegények és leányok kerültek be oda, a meghalt anyák gyermekei pedig, ha ők maguk is nem lettek a kór áldozatáivá, árvaházba jutottak. A gyermekágyi láz kórtanára vonatkozó nézetek már Semmelweis előtt is ismertek voltak. Erre utal az elnevezése, amely 1662- ből, Thomas Willstől származik. Az angol kontaginistákon kívül (pl. Oliver Wendell Holmes) senki sem ismerte fel a szülészeti higiénia és a szülészeti megelőzés fontosságát. A betegség lényegét félreismerték, így a védekezés hatékony módszerét sem találták meg. Mindössze a betegség egy-egy részletének felismerésére korlátozódott megállapításokat tehettek.

Semmelweis megpróbálta kideríteni a rejtély okát. Boncolóorvos társa Kolletschka váratlan halála adta meg erre a lehetőséget. Az azonos tüneteket követték a boncolási eredmények. Ezek megegyeztek a gyermekágyi lázban elhaltakéval. Továbbá a nőstény nyulakon végzett állatkísérletek alátámasztották Semmlweis feltételezéseit, így azok bizonyoságot nyertek. Felfedezése tudatában Semmleweis rádöbbent arra, hogy a betegség nem más, mint fertőzés, vérmérgezés, mindenkit veszélyeztető ragályos betegség, amely kívülről és a szervezeten belülről is terjeszthető halálos kór. Klinikai és bonctani összehasonlításokat végzett, így bizonyította ezen megdöbbentő nézeteit. Fejlesztése jelentőségének tudatában legfőbb célja a betegség megelőzése és leküzdése volt. Ez egyfajta "méregtelenítés". Semmelweis sarkalatos tétele volt a klóros kézmosás leggondosabb keresztülvitele és a tisztaság. Mivel a betegség fertőző jellegű, a kórokozót a klórvizes fertőtlenítés (az orvosé és a műszereké) vegyi úton és mechanikai úton (a körömkefe használata) elpusztítja. Ez az eljárás éppen egyszerűségében volt nagyszerű, ezért váltott ki kétkedést. Így lett az korszakalkotó az orvostudományban és előfutára a sebészi aszeptikus (fertőzéseket sterilizálás útján megelőző) elvnek. Mindezt kiváló klinikus képzetsége tette lehetővé, és nem egyszerűen csak a véletlen műve volt, hanem a logika diadala, szenvedők iránt mélyen átérzett emberi együttérzéssel ösztönözve. A felfedezés híre szárnyra kapott és elterjedt Bécsben és külföldön egyaránt. tudomást szereztek róla Angliában (Simpson), Dániában (Tilanus), Hollandiában (Leoy) a francia Weiger és másutt is… Sor került annak méltatására és a tanaival kapcsolatos előadások meghallgatására. Az 1848-as forradalom szele Európában, Bécsben is érezhető volt és Metternich kancellár valamint az általa képviselt rend bukását okozta. Megalakult az akadémiai légió, az ún. Burschengarde. Semmelweis nemzetőrként részt vett a forradalmi megmozdulásokban és jelentős részt vállalt az eseményekben. A világosi fegyverletétel, a forradalom bukása után 1949-től szomorú esztendők szakadtak a magyar nemzetre és rá is. Klein és elvbarátai szellemi hadjáratot folytattak ellene. Az döntő hatással volt sorsának további alakulására, hogy nem kapott további alkalmazást, elvesztette egzisztenciáját. Főnöke, Klein gáncsoskodásának kíséretében sokak által tanúsított meg nem értésben alkalmazhatta csak felfedezését.

Az 1850-es években még előadássorozatot tartott a bécsi Orvosegyesületben, ahol az ülést az elnöklő Rakitansky szavai fejezték be. Előadásaival egyidőben megismételte kérelmét magántanári képesítés iránt. Meg is kapta, de az a rendelkezés alól, miszerint hallgatóinak ő is csak fantomon demonstrálhat, élőn vagy hullán nem, őt sem mentesítették. Bécset megaláztatásainak és meg nem értésének színhelyét öt nappal a magántanári oklevél kézbevétele után elhagyta. 1850 októberében Pestre költözött, a Rókus korház orvosa lett. A társadalmi légkör a tudományos légkör fölött állt. 1848 után még kilenc év megpróbáltatás következett. Orvosi körökben elsősorban Balassa János sebészprofesszor körül csoportosuló baráti köre, az ott folyó eszmecserék és a magyar orvosi sajtó volt vigasza.

Fizetés nélküli főorvosként dolgozott a Rókus korházban, az önálló szülészeti osztályon. Itt hat évig dolgozott, időközben a pesti egyetem szülészeti tanára lett. Megélhetése érdekében magángyakorlattal is kellett foglalkoznia tudományos munkája mellett. Megpályázta a prágai bábaiskola tanári állását. Itt azonban megkövetelték a cseh nyelvtudást, így azt nem kaphatta meg. Brily halála után hét pályázó közül kinevezték a pesti egyetem szülészeti tanszékére. A tanszéken 1855. augusztus 27-én tette le a hivatali esküt, királyi kinevezéssel. Az egyetem szülészeti klinikájának professzoraként sürgette annak más, egészségesebb körülmények közé helyezését. Miután megtörtént az átköltözés, ismét a hiányos felszerelés, az elégtelen műszerellátás, az ágy- és fehérnemű készlet szűkössége vált akadállyá a sikeres munkavégzésben. Azonban fellépésének hatására a pesti klinikán csaknem teljesen megszűnt a gyermekágyi láz. A hazai orvostársadalom magáévá tette elveit, az egyetem orvosi kara indítványára állami utasítást adtak ki fertőtlenítő eljárásának bevezetésére. Eközben Klein halálával megüresedett a bécsi szülészeti tanszék, azonban Semmelweiset nem is jelölték. Viszont a Zürichi egyetem meghívta a megüresedett szülészeti tanszékre.

Mindemellett feleségül vette a jómódú szalagkereskedő húszéves leányát, Weidenhoffer Máriát. A házasságból öt gyermeke született: Ignác, Mária Gabriella Antónia, Margit Antóna Adél, Béla Antal és Antónia Mária Auguszta. Egyetemi tanári működése a pesti egyetemen nem volt zökkenőmentes, mivel az előadások három nyelven is folytak: latinul, németül és magyarul. Így a speciális magyar szakmai kifejezések kialakítására való törekvés a taníthatóság szempontjából elsődleges követlmény volt. Készült a szülészeti- nőgyógyászati tankönyve. Semmelweis rendíthetetlenül bízott tanítása igazában. A hatalmas bizonyító anyag összegyűjtése másfél évig tartott. Könyvének végszavában látnoki pillantást vetett a jövőbe. Könyvével a gyógyászati orvosi szaklap is foglakozott. Sajnos tankönyvét nem fejezte be. Több bizottságba működött: pl. klinika- kórháztelep létesítése, a közegészségügy reformjának tanulmányozására, az egyetemi kormányok valasztóbizotságának bizottsági tagjaként a kórtan és a gyógyszertan elválasztásában. Intézetvezető volt az Oltóintézetben. Ellátta az egyetemi orvos- tanártestület könyvtár gondnoki teendőit. A szülészet tanáraként résztvett az igazságügyi orvosi felülvéleményezésben, majd gazdasági igazgató is volt. Tanainak megtagadói ellen Semmelweis irodalmi offenzívát indított. "Nyitott" leveleket írt, melyeket az Orvosi Hetilap 1861. június 9.-i számában jelentetett meg. Ezt később a gyógyászati szaklap kommentálta. Ezekben Semmelweis főleg öntudatos, megelőző intézkedéseket tűz ki feladatul az orvosok elé a szerencsétlenségek biztos elhárítására. Később a szülészet összes tanárához fordul nyílt levélben. Kilátásba helyezte a levél folytatását de az már nem jelent meg. Tanításának lekicsinylése és mellőzése, valamint annak tudata, hogy ellenfelei kíméletlenek vele szemben az egyre élesedő vitában azt eredményezte, hogy egészsége és idegei felmondták a szolgálatot. 1863-ban testileg lelkileg megváltozott. Az elmebaja lassan kezdett kifejlődni, majd veszedelmességig fajult. Így felesége először, gyógyulását remélve otthon kezeltette, de mivel zavartsága fokozódott, felesége, legkisebb lánya, feleségének nagybánya, valamint tanársegéde Báthory István kíséretében 1865. július 31-én Bécsbe kísérte. Számítottak Riedel elmeorvos segítségére, azonban alig kétheti ápolás után, 1965. augusztus 13.-án meghalt.

Halálát valójában nem elmebetegség vagy agybántalom okozta, hanem általános vérmérgezés, amit a részletes boncjegyzőkönyv is alátámasztott. A schwelzi temetőbe helyezték el, majd három évvel később 1894. április 21-én a Kerepesi temetőbe, a családi sírboltba helyezték át.

Hamvait 1965-ben, halálának századik évfordulóján, szülőháza kertjébe helyezték örök nyugalomra. Nemzetközi Semmelweis emlékbizottság alakult. Síremléket, szobrot emeltek neki. Könyveket írtak róla.

"Semmelweis tanítása maradandó kincsünk. Értéke két körülményben rejlik. Mint tudományos tétel: sziklaszilárdsággal, megdönthetetlenül áll előttünk; mint gyakorlati tétel: százezrek életének vált megtartójává. Az előbbinek a tudományos búvár volt a megteremtője; az utóbbinak szülőanya: szíve volt; ennek vérébe mártotta a tollat is".

Irodalomjegyzék

· Dr. Gorvay György, Dr. Zoltán Imre: Semmelweis élete és munkássága Akadémiai Kiadó, Budapest 1966

· The New Encyclopaedia Britannica London, 1987

· Magyar Larousse enciklopédia 3 Akadémiai Kiadó, Budapest 1994

· Gergely András: A magyar történelem nagy alakjai, 9. rész Reflektor Kiadó, Budapest 1989