TIZ ÉVES A KISS BÁLINT REFORMÁTUS ÁLTALÁNOS ISKOLA

2003. szeptemberében volt tíz éve annak, hogy a Kossuth tér 2. szám alatti épületben lévő iskola újra visszakerült a szentesi református egyházközségek tulajdonába. Az eltelt tíz esztendő alatt az Iskola kívül-belül nagyon sokat változott. Az iskola tanulói sok szép eredményt értek el különböző versenyeken.

A Kiss Bálint Református Általános Iskola a város jelentős oktatási intézménye lett. Az eltelt tíz esztendő eredményeiért adtak hálát Istennek a református gyülekezetek tagjai, az Iskola volt és jelenlegi dolgozói, a szülők és a gyerekek október 29-én a Szent Anna római katolikus templomban tartott istentiszteleten.

Az ünnepi alkalmat eredetileg a református nagytemplomba tervezték megtartani, de a templom felújítási munkálatai nem tették ezt most lehetővé. A római katolikus egyházközség örömmel fogadta el a reformátusok kérését, és helyet biztosított az istentisztelet megtartására.

Az egyházközségek és az iskola meghívására az igehirdetést Dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke végezte.

Az iskola tanulói szép műsorral szolgáltak, ezután Karikó-Tóth Tibor igazgató emlékezett meg az eltelt tíz esztendő főbb eseményről.

Főtiszteletű püspök úr! Tisztelt vendégeink!

Szentes reformátusságának legősibb iskoláját, amelyet a II. világháború után jogtalanul elvettek az egyháztól, 1993-ban kapta vissza az eklézsia. A lelkipásztorok testvéri üzenetben szóltak az iskola dolgozóihoz:

„Minket Isten ezekben az időkben azzal bíz meg, hogy a Szentes Kossuth-téri Iskolát újra református iskolaként működtessük úgy, hogy az beleilleszkedjék abba a történelmi és kulturális múltba, amelynek folytatója lehet. Azokat, akik egyházi iskolában nevelkedtek, mindig gazdag tudás, magas fokú erkölcsiség és istenfélelemtől, felebaráti szeretettől áthatott emberség jellemezte.

Ehhez türelmes szeretettel minden segítséget megadunk. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az általunk felkínált segítséget szívesen elfogadják, azzal élni fognak és annak nyomán kölcsönős együttműködésünk Isten dicsőségére, magyar hazánk és városunk javára gyümölcsözni fog."

Akkorra már befejeződött az új tornaterem építése, amelynek emeleti részén új tantermek létesítésére is sor került. A Kiss Bálint Református Általános Iskola egyházi iskolaként, egy 17 fős keresztyén osztállyal indult az 1993/94. tanévben. Összesen 90 gyermek vett részt heti egy órás hitoktatásban. Az iskola tanulólétszáma ekkor 260 volt.

Az akkori helyzet megkívánta, hogy a tanári kar együtt maradva folytassa munkáját. Sokukban bizonytalanság élt: hogyan lesz tovább? Mi lesz a státuszukkal, ki biztosítja a fizetésüket? A kezdeti nehézségek gondot jelentettek. Voltak megpróbáló fordulatok, egyet nem értések.

Az iskola az 1995-ös mélypont után - sok területen növekedést, erősödést mutat. Az utóbbi hét évben folyamatos fejlesztések eredményeképp az iskola külső és belső képe megújult. 1996-ban avattuk a város első általános iskolai informatikai laboratóriumát, ami azóta két sikeres pályázatnak köszönhetően 7 millió forint értékben 22 munkaállomásos multimédiás centerré bővült. Pályázati és alapítványi források tették lehetővé az iskolai könyvtár bővítését, a konyha korszerűsítését, a mindennapos testnevelés és erdei iskola programot, az udvari játszótér megépítését és az iskola eszközellátottságának látványos fejlesztését. Az összes alsós tanterem új bútorzatot, modern táblát kapott. Elindult a felsős szaktantermek korszerűsítése is. Az elmúlt évek szervező munkájának eredményeként francia, német, svéd, jugoszláv és romániai magyar iskolával alakult ki partneri kapcsolat.

Az egyházi jelleg megerősödésében is sok pozitív változás történt az elmúlt években. Csendes napok, családi vasárnapok, étkezés előtti imádságok, napkezdő áhítatok, kirándulások. Egyre sikeresebben szerepelünk a különböző tanulmányi és sportversenyeken. A Kiss Bálint Református Általános Iskola mindezek következményeként a város iskolái közötti rangsorban egyre jobb helyezést ér el. A szülők körében egyre népszerűbb. Bizonyítja ezt, hogy ebben a tanévben már 17 osztályban majdnem 400 tanuló tanul, a nyolcadik évfolyam egyik osztályát kivéve mindannyian heti két órás hitoktatásban részesülve.

A Magyarországi Református Egyház, Szentes város és iskolánk címerében is látható pálmafa az örök küzdeni akarásra utal. Palma sub pondere crescit, avagy teher alatt nő a pálma - szól intézményünk jelmondata. Ahogyan a legnagyobb viharban a mélyre hajló pálmafa dacol a reá törő elemek dúlásával, s a vihar elmúltával újra kiegyenesedve hirdeti erejét, úgy maradt talpon ez az iskola az elmúlt évszázadok alatt. Átélt vallásüldözést, szabadságharcot, világháborúkat, forradalmat, rendszerváltozást, gazdasági nehézségeket. De töretlenül a Mindenható gondviselésében bízva mindig újra talpra állt. Ez az Isten bölcs gondoskodásába vetett hit rejti magában a folyamatos fejlődés, előrelépés lehetőségét.

Az egyházi iskola attól lesz református, hogy a benne dolgozók és tanulók készek a szüntelen megújulásra. Ez azt jelenti, hogy soha nem állhatunk meg, soha nem lehetünk megelégedettek azzal, amit elértünk. Amiről felismerjük, hogy szükséges megváltoztatni a magunk vagy az iskola életében, azt igyekszünk megváltoztatni, és nem beletörődni abba, ami rossz.

Az oktatásnak és a nevelésnek talán az egyik leglényegesebb feladata, hogy a szeretetben és az ismeretekben növekedvén neveljen. Ez lehet a jövő iskolája felé küldött legfontosabb üzenetünk. Ám a nem túl megnyugtató jelent látva, az ismeretlentől, az újtól való félelem arra késztet bennünket, hogy nagyon jól átgondoljuk, mi mindenre kell megtanítanunk és felkészítenünk a felnövekvő nemzedéket.

A névadó lelkipásztor, Kiss Bálint gazdag szellemi öröksége kötelez bennünket, irányt jelöl és tartást ad mindennapjaink tevékenységeihez.

Ez az intézmény az elmúlt tíz év alatt sok mindent átélt. Az alma mater e rövid történetének eseményei - kicsiben igaz, de hű tükrét adták a Magyarországon végbement változásoknak. Az iskola a nehéz napokból sok tanulságot nyert, a sikerek évei pedig reményt és bizodalmat adnak a méltó folytatásra.

Reményeinket Kádár Ferenc nyugalmazott lelkipásztor így fogalmazta meg:

„Ahogy a felkelő nap bearanyozza reggelente iskolánk homlokzatát, úgy fényesítik meg régi és új emlékek szép intézetűnket, mint egyházunk veteményeskertjét."

Isten adjon továbbra is erőt, szeretetet és hitet ehhez a feladathoz!