Egy szentesi tanárember

Exkluzív tallózó Gyuri bácsi 70. születésnapjára

A Szentesi Mozaik Kalendáriuma - és persze az anyakönyv - tanúsága szerint 70 éve, 1933. február 11-én született Bucsány György középiskolai tanár, helytörténész. Gyuri bácsit leginkább Szentes élő irodalmi lexikonának titulálják a tisztelői, aki pályafutása alatt következetesen kutatta mind a szentesi ihletésű alkotásokat, mind pedig a helyben keletkezett műveket. Dédelgetett álma, hogy az összegyűjtött emlékek számára egyszer állandó bemutatóhelyet találjon.

Íme egy kis ízelítő munkája gyümölcséből:

AZ IRODALOM SZENTESEN, SZENTES AZ IRODALOMBAN (részletek a linkre kattintva)

- Szentes nyelvi sajátságai és az irodalmi nyelv

- Volt-e szentesi népköltészet?

- Akik Szentesről indultak: Filó (Csáktornyai) Lajos, Békefi Antal, Négyesy László, Farkas Antal , Márkus László, Barta János, Zsoldos Péter, Bíró Ferenc, Cserna-Szabó András 

- Akik Szentesen éltek - élnek: Kiss Bálint, Böszörményi Jenő, Palasovszky Béla, Nagyajtósi István, Temesváry Kriszta (Molnár Kálmánné), Imre Ernő

- Akik városunkat műveikben örökítették meg: Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Juhász Gyula, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Féja Géza, Németh László, Heinrich Böll 

- Egyéb irodalmi emlékeink

A fenti rövid áttekintés részletesen megtalálható a SZENTES HELYISMERETI KÉZIKÖNYVE  /Tanulmányok/ című két kötetes alapműben, mely HTML-multimédia CD formában és Internet-oldalon is fellelhető (TEAM, 2000).

Szélpál István felvétele ezen két helyi kiadvány, illetve Borsodi Ágnes helyismereti társasjátékának megjelenése alkalmából rendezett bemutatón készült az ifjúsági Ház pódiumtermében 2001. január 29-én.

* * *

2001. április 4-én a Lajtha László Zeneiskolában millenniumi hangversenyt rendeztek szentesi zeneszerzők műveiből, mely közel 150 év muzsikáját mutatta be. Itt mutatták be Balázs Árpád Kommentárok Horváth Mihály szavaihoz című művét, melynek narrátora Gyuri bácsi volt. Szentes híres szülöttének, a Gimnázium névadójának másfélszáz éve leírt gondolatai ihletett, hiteles tolmácsolásban hangzanak az előadásában.

A zenei és a videoanyag a túlsúlyos 10-40 megabájtos fájlok miatt az Interneten csak szélessávú hozzáféréssel élvezhető, de a KURCA-PARTI DALLAMOK  (TEAM, 2001) zenei- illetve HTML-multimédia CD-n is megjelent. 

* * *

A múlt alkotásai mellett jut energiája a jelenre, a jó tollú, diák-tehetségekre is.

A képen A Városi Visszhang Meseíró pályázata I. helyezettjének, Szűcs Éva 7. b osztályos tanulónak adja át a jutalmát - amint az a Petőfi Sándor Általános Iskola  története képekben 1871-2002 között című CD-n, illetve az Interneten megtalálható. 

* * *

Mindezek mellett városi közéletünk "mindenese" is ő, aki sohasem tud/akar nemet mondani a különböző felkéréseknek - magvas gondolataival, szelíd humorával gazdagít mindnyájunkat. 

A Szentesi Mozaik utóbbi fél évében megjelent

tudósításai alapján:

a Városi Könyvtárban az érdeklődő hallgatóság figyelmébe ő ajánlotta Dr. Imre Ernő: Negyedik újabb 500 gondolat című "gondolatkötetét" (2002. december 2.)

egy könnyed verssel csalt mindenki arcára mosolyt a "Szegény Gyermekek Karácsonyáért" című gálaműsoron (2002. november 30.)

megnyitotta dr. Csíky László szobrainak és Tóth Antal "Tónió" karikatúráinak közös kiállítását (2002. november 9.)

a városi ünnepségen "harag és részrehajlás nélkül" emlékezett az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójára (2002. október 23.)

Hankó László posztumusz tárlatán ő emlékezett az alkotóra (2002. május 24.)

A Szentes Városért Közalapítvány tagjai sorában is találkozhatunk a nevével - amint azt a Képviselő-testület üléseinek Interneten is megjelenő jegyzőkönyve tanúsítja.

* * *

 Róla írták - önmagáról vallotta... 

Szentesi ki kicsoda és városismertető (Szentes, 1996, szerk. Bodrits István):

Bucsány György (Szentes, Csongrád vm., 1933.febr.11.-) középiskolai tanár, helytörténész. 

- Szülei: Bucsány Mihály (†) férfiszabó, Csák Eszter (†) htb.

- Tanulmányai: 1951: Szentesen a Horváth Mihály Gimn. érettségizett, 1951/54: szegedi Pedagógiai Főisk., 1964/67: József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-történelem szakos tanári oklevelet szerzett. 

- Munkássága: 1953/54: Csorna Mezőgazdasági Technikum, 1954/56: Csurgó Mezőgazdasági Technikum, 1956/59: Kecskemét Mezőgazdasági Technikum, 1959- Szentesen a Kertészeti Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet (1989- Bartha János nevét viseli) tanár, 1969- uo. igazgatóh.

- 1965/89: HNF Szentes Városi Honismereti Bizottság, 1990- Magyar Irodalomtörténeti Társaság tagja.

- Kutatási területe: irodalomtörténet szentesi vonatkozásai, honismeret. 

- Szentesen a Koszta József Múzeumban időszaki kiállítást rendezett: 1990.IV.-1991.II.: Szentes irodalmi kapcsolatai c.

- Kitüntetései: 1970: Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója, 1974: Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1989: Kiváló Munkáért, 1989: Szentes Város Alkotói Díja. 

- Cikkei: Szentesi Élet (1987:8. Böll-ünnepség Szentesen; 1987:12. Szentesi vonatkozások Heinrich Böll: Ádám hol voltál? c. regényében; 1991:7. 80 éve született Örkényi Strasszer István; 1991:10. Szentes-Eperjes szülötte Négyesy László irodalomtudós); Irodalomismeret (1990:1-2. Négyesy László országgyűlési képviselőségének története.) 

- M: A szentesi Bartha János Kertészeti Szakközépisk. és Szakmunkásképző Intézet évkönyve. Szerk. Szentes, 1990. 

- 6600 Szentes, Kisér u. 6. - 312-664 

B.I.

* * *

Kurca-parti vallomások ( Szentes, 2000, szerk. Bodrits István)

Szentesen születtem 1933. február 11-én. Édesapám, Bucsány Mihály férfiszabó mester volt, édesanyám, Csák Eszter a háztartást vezette, ahogy ma mondják, főhivatású feleség és anya volt. 

Tanulmányaimat 1939 és 1943 között az egyik szentesi állami elemi (volt evangélikus) népiskolában végeztem, majd 1943-1951 között a Horváth Mihály Gimnáziumban folytattam. Érettségi után a Szegedi Pedagógiai Főiskolán 1954-ben szereztem magyar-történelem szakos tanári oklevelet. Ezt követően 1964 és 1967 között Szegeden a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán teljesített vizsga-kötelezettségeim eredményeként magyar-történelem szakos középiskolai tanári diplomát nyertem. 

Munkahelyeim: Mezőgazdasági Technikum, Csorna (1953/54), Mezőgazdasági Technikum, Csurgó (1954/56), Kertészeti Technikum, Kecskemét (1956/59), Kertészeti Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet (1989-től Bartha János nevét viseli), Szentes (1959/1995). A felsorolt intézményekben tanárként működtem, a szentesi iskolában 1969-től 1995-ig, nyugdíjazásomig igazgató-helyettesként. 

Immár négy évtizede hű társam Pigniczky Kornélia gyógyszerész. Ihletőm ő a munkában, tájékozottságával, jó nyelvérzékével első számú lektorom is. Rész vettem a Hazafias Népfront helyi honismereti bizottságának munkájában, tagja vagyok a Csallány Gábor Múzeumbaráti Körnek és 1990-től a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak. Kitüntetéseim, hivatalos elismeréseim: Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója (1970), Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1974), Kiváló Munkáért Emlékérem (1989), Szentes Város Alkotói Díja (1989), Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (1997), Szentes Városért (1999).

Dr. Imre Ernő és Bucsány György a könyvszemlén (Szatmári Imre, 2000.12.13.)

Visszatekintés

Ahogy telnek az évek, egyre mélyül az emlékek kútja, ahonnan mind több lényeges vagy látszólag lényegtelen egykori esemény bukkan a felszínre. Közülük - ma már tudom - azok az élmények és hatások voltak a meghatározóak számomra, amelyek gyerekkoromban értek. Ezek alakították ki érdeklődési körömet, értékrendemet.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert szeretetteljes családi légkörben nevelkedtem, ahol a mások megbecsülése, szolgálata, a társadalom különböző rétegeivel való kontaktusteremtés módjának finomságai kötelezőek voltak. Életvitelünkhöz a bibliai tízparancsolat adta a zsinórmértéket. Hálás szeretettel emlékezem édesanyámra, akitől "édes anyanyelvemet" tanultam. Dónáti gazdalány volt, s nála figyelhettem meg először, hogy a nyelvnek több rétege van. Ugyanis - természetesen ösztönösen - más dialektusban és más szóhasználattal, más beszéddallammal beszélgetett a tanyaszomszéd nénivel és más nyelven "úriszabó" feleségeként a kuncsaftokkal.

Nagy hasznát vettem e tapasztalatomnak később a főiskolán a szentesi születésű dr. Nyíri Antal (1997-től városunk díszpolgára) nyelvészeti szemináriumain. Szüleim után ma is hálával és tisztelettel gondolok Huszák József tanító úrra, aki az evangélikus templom mögötti, azóta lebontott, fehérre meszelt falú, súrolt padlójú, egytantermes iskolában négy éven át sajátítatta el az alapismereteket. Osztatlan iskola volt ez, az elemi iskola alsó négy évfolyama tanult itt egy tanteremben. Ma - hallom - elmarasztalóan szólnak erről az oktatási formáról, pedig számtalan erénye mellett az az előnye is megvolt, hogy felsőbb osztályban újból hallhattuk az előző évek tananyagát, s így - ismételve - azok jobban megszilárdultak. Persze, a dolog fordítva is igaz, az alsóbb évfolyamon hallhattuk a következő évek tananyagát. Emlékszem, pl. hogy minden évben csodálattal hallgattam az egri nők hősiességét, s szemléltem a tanterem falán Székely Bertalan festményének reprodukcióját.

Két évvel alacsonyabb évfolyamra ebbe az iskolába járt "Huszák tanító úr elé" - ahogy akkor Szentesen mondták - Őze Lajos is, a későbbi kitűnő színész. Vézna, ideges és bátortalan gyerek volt. Később, mint pedagógus azzal a fontos tanulsággal gondoltam rá, nem mindig lehet tudni, kiben milyen tehetség lappang.

Gyermekként nem tudatosult bennem, de azt hiszem, sejtettem, hogy történelmi események részese vagyok. (Amikor első osztályban megkezdtem a tanévet, akkor tört ki a II. világháború.) Első "történelmi leckém" az volt, hogy 1943-ban, amikor apám beíratott a Horváth Mihály Gimnáziumba, be kellett szereznünk nagyszüleim keresztlevelétől kezdve valamennyi születési és házassági anyakönyvi kivonatot, mert igazolnunk kellett "őskeresztény" származásom. Emlékezetes az is, hogy 1944 áprilisában néhány akkori befolyásos ember arra kapacitálta apámat, igényeljen zsidó textilüzletet a teljes raktárkészletével (talán a Brüll-testvérekéről volt szó). Apám válasza tömör volt, neki nem kell a másé. 

Felesége és Gidófalvi György társaságában a könyv bemutatóján (Szatmári Imre, 2000.12.18.)

Történelmi vonatkozású emlékem az is, hogy 1944 májusának elején apám egy nap titokzatos arccal érkezett haza ebédelni. Hallgatagon kanalazta a levest, s csak annak elfogyasztása után oldódott meg a nyelve. Azt mondta: "ma délelőtt alighanem a volt miniszterelnök, gróf Bethlen István volt a műhelyben" (az Erzsébet téri katolikus iskola egyik üzlethelyiségéről van szó). A gróf huszártiszti egyenruhában kereste föl apámat, gróf Bolza Antal Szentesen szolgálatot teljesítő huszárfőhadnagy kíséretében. Apámnak az őrnagyi rendfokozat helyébe főtiszti rangjelzés paszományát és csillagát kellett az idős úr huszártiszti zubbonyának parolijára felvarrnia. Elmondta, hogy az idegen úrnak nem volt meg a jellegzetes bajusza, így némileg elváltoztatott külsővel rendelkezett. Ekkor hallottam először a számomra addig ismeretlen szülői intelmet: erről senkinek sem szabad beszélned. Apám sejtése 1988-ban igazolódott. Ekkor jelent meg a Bethlen István emlékirata 1944 című kiadvány. Ebben Bolza Ilona leírja, hogy a volt miniszterelnök 1944 májusában néhány hétig a Gestapo elöl bujkálva - inkognitóban - Szentesen tartózkodott Bolza Antal vendégeként.

Maradandó, s ma már ugyancsak történelmi emléknek számít, az ún. "népítélet" is. 1946. március 5-én a III. gimnáziumi osztályunkban latin óra következett a szigorú és rettegett dr. Jenei János tanár úrral. Az I. emeleti kémiai előadóteremben voltunk, mert tüzelőhiány miatt csak kevés tantermet fűtöttek akkor. A tanár úr késett, ám a folyosón egyre közeledő lárma hallatszott. Majd feltépte az ajtót Blaskovics Gyurka akkor már érettségizett öregdiák, aki vízipólósként a városban és a kisebb diákok között is népszerű volt. A halántékáról vér csorgott az arcára. Odarohant a bejárati ajtóval szemben lévő ablakhoz, feltépte, de amint kinézett, felmérte: az ablakon való menekülés nyaktörő mutatvány lenne, így maradt. Ekkorra érkezett a tömeg az osztályba élükön egy alacsony, ápolatlan külsejű, borostás arcú férfival. Forgótáras pisztolyt szegezett Blaskovics Gyurkára. (Ilyen mordályt addig csak vadnyugati filmekben láttam) Blaskovics Gyurka a megadás jeleként mindkét kezét feltartotta. Közben a tömeg hangos kiabálással özönlött a tanterembe. Közöttük sodródott be Jenei tanár úr jobbra-balra fordulva furakodott előre a már bent lévők szorításában, hogy feljusson a katedrára. Rekedt hangon kérte a teremben zsibongókat, hogy a gyerekeket engedjék ki a tanteremből, nekünk pedig azt mondta: menjetek haza. Mondanom nem kell, remegő térddel, vacogó fogakkal (13 éves voltam akkor) érkeztem haza azzal a felismeréssel: a hatalom, az erő, a tekintély - ezeket képviselte szemünkben Jenei tanár úr - mennyire viszonylagos. Nagyobb erők működnek a világban, mint amiket az iskola eddig zárt falai között megismertünk. A helyi lapokból tudtuk meg aztán, hogy a "népítélet" során az MKP által szervezett tömeg a "népellenes és reakciós" köztisztviselők eltávolítását követelte a városháza és a bíróság előtt, s máig nem tudom miért, Blaskovics Gyurkát az Erzsébet téri I. világháborús emlékműnél egy kantafödővel fejbe kólintották.

Ennek az eseménynek a kivételével elmondható, hogy a Horváth Mihály Gimnázium azokban a politikai és társadalmi változásokkal terhes időkben, amikor nyolc éven át a diákja voltam, a humánum szigete volt. Köszönhető volt ez az embernek, tanárnak és igazgatónak egyaránt kiváló Szöllősy Géza igazgató úrnak, s az akkori, ma már legendákkal övezett tanári karnak, akik azzal neveltek bennünket, hogy V O L T A K.

Egész pályámon azokból a vers- és próza memoriterekből éltem, melyeket Kornya Lajos követelt meg magyarból. Ő ismertetett meg bennünket Szerb Antallal, akinek komplex irodalomszemlélete akkor még újnak számított, s amit máig nem haladott meg az idő. Tőle hallottunk a népi írókról, Németh Lászlóról. Most is élő bennem Somogyi Gyula, Terney Béla hatása. Egészségügyi szemléletem pedig Derzsi Kovács Jenő tanár úrnak köszönhetem, meg a szentesi népdalokat is. Nevelői nagyságát - úgy vélem - legjobban az mutatja, hogy szelíd szóval rá tudott venni bennünket, rakoncátlan kamaszokat, hogy szombatonként a 6. órában a kémiai előadóban énekeljünk. Az is pozitív emlék, ahogy Nagyajtósi tanár úr kezelt bennünket - akkor még maga is kinézetre inkább diáknak, mint tanárnak látszott. Irántunk tanúsított bizalma, amelyből azt éreztük, feltételezi, hogy mi szorgalmasan elsajátítjuk óráról órára a feladott anyagot, arra ösztökélt bennünket, hogy megfeleljünk az általa rólunk alkotott képnek. Tanárainkat szakterületük tudósaként láttuk, de tekintélyük forrása volt az is, hogy egyikük sem volt szakbarbár, hanem más tudományterületeken is tájékozott. Ebből aztán az is következett, hogy pl. az egyébként szigorú és epés megjegyzéseiről is ismert Somogyi tanár úr elnézőbb volt az olyan diákhoz, aki matematika órán ugyan analfabéta volt, de más tantárgyban vagy az önképzőkörben jeleskedett.

Mostanában sokszor hallom, hogy "Európába megyünk", "csatlakozni akarunk Európához". Megvallom, én ezt nem értem igazán - noha értem persze a politikai jelentéstartalmát - , mert az a gimnázium, ahová én jártam 1943 és 1951 között, Európában volt.

Értékmegőrzés

Tanári és igazgató-helyettesi működésem idején tanítványaimnak és kollégáimnak azokat az értékeket igyekeztem továbbadni, amit szüleimtől, tágabb családomtól, tanítómtól és tanáraimtól kaptam. Annak minősítése, hogy ez mennyire sikerült, nem az én dolgom, hanem azoké, akik tanítványként, munkatársként vagy bármilyen más minőségben kapcsolatba kerültek velem. Szentesiként önként vállalt és fontos feladatomnak tartottam - tartom - a jelentős helyi értékeink, emlékeink ébrentartását, ápolását. 

Őze Lajos emléktáblája (fotó: Szélpál István)

A Szentesi Élet közli emlékező írásaimat az irodalom, színház- és képzőművészet köréből. Szervezésemben - mások véleményét is figyelembe véve - jó néhány emléktábla elhelyezése történt meg az évek folyamán: Heinrich Böll (1917-1985) emléktáblája a Bartha János Kertészeti Szakközépiskola bejáratánál (1987), Négyessy László (1861-1933) és Barta János (1901-1988) irodalomtudósok emléktáblái a gimnázium régi bejáratában (1990), Őze Lajos "színjátékos" emléktáblája a kertészeti szakközépiskola bejárati árkádja alatt - a bronzportré Vígh László múzeumi főrestaurátor munkája - (1993), az örökváltsági szerződésre emlékeztető tábla a városháza falán (1996), Hajdú Lajos református lelkész és tanár emléktáblája a Kiss Bálint Református Általános Iskola falán (1998). 

Szentes irodalmi kapcsolatai címmel a helyi Koszta József Múzeumban kiállítást rendeztem 1990-ben. Az anyaggyűjtésben Bodrits István könyvtáros, Labádi Lajos levéltárigazgató, akkor főlevéltáros és Rózsa Gábor mérnök-muzeológus voltak segítségemre. A kiállítás előkészítése azzal az élménnyel is gazdagított, hogy Négyessy László irodalmi hagyatékát a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában kutathattam. Erre dr. Vörös Gabriella, a Koszta József Múzeum igazgatója biztatott, s lehetővé tette, hogy többszöri felutazásom költségeit a múzeum fedezze. 

A Szentes irodalmi kapcsolatai című kiállítás anyagát is otthonomban őrzöm. A dobozok tartalmát azóta sikerült gyarapítanom. Csak reménykedem, hogy lehetőség nyílik még ennek kiállításon való bemutatására. Ez az összegyűjtött anyag szolgált alapul A szépirodalom Szentesen - Szentes a szépirodalomban című dolgozatom elkészítéséhez. Része lesz ez annak a helytörténeti olvasókönyvnek, amely az általános és középiskolás tanulóknak, és az érdeklődő olvasóknak készült, és megjelenésre vár. Én pedig tovább búvárkodom, hogy városunk múltjának kevésbé ismert vagy még feltáratlan értékeiről szólhassak.

Vallomás

Világlátásomat írók, költők is formálták. Közülük - többek között - meghatározó hatású volt Örkény István groteszk asszociációs írásművészete. E kötet szerkesztőjének arra a kérdésére: Mit keresek a Kurca partján?, ezért örkényi szellemben így válaszolok: mint középiskolai tanár nagyon keveset, mióta nyugdíjban vagyok, még annyit sem… 

Hadd fordítsam azonban komolyra a szót! Úgy érzem, boldog vagyok, amiért Szentesen vehetek részt abban a nagy kalandban, amit úgy hívnak: ÉLET.

* * *

70 éves Bucsány György

A szentesi irodalmi múlt mindenese

Amennyire közismert a Kurca-partján a cím második felének tartalma, annyira furcsa leIrni az elsőt: tényleg ennyi volna ez a ma is kisfiúsan mosolygó és járásában-szellemében egyként friss tanárember?

Az ismert szabómester fiának elég volt a szülővárosában élni ahhoz, hogy megérintse a történelem szele: a 2000-ben közölt "vallomásaiban" érintett két mozzanat (a már illegalitásban élő Bethlen István "kuncsafti" látogatása a papánál 1944-ben, majd a két évvel későbbi "népítélet" látványa a III. gimnáziumi osztályban), meg az ott nem említett, de egész lényében s megnyilatkozásaiban máig élő '56-os emlékek "homo historicus"-szá érlelték.

Magyar-történelem szakos diplomáját csaknem három évtizeden át (vajon véletlen volt ez?) mezőgazdasági-kertészeti iskolák tanulóinak humán nevelésében hasznosította. Pedagógusi munkáját háromszor minősítették "kiválónak" a legfelső szakmai szinten.

Pályája kitűnő példa arra, mennyire nem szükségszerű "vidékivé" válnia egy kisvárosban működő értelmiséginek. Kezdettől fogva meglelte azt az emeltyűt, mellyel értékekre tudta ráirányítani a figyelmet a város szellemi életéből. Nincs ebben itt egyedül: az utóbbi másfél évtized (főként a könyvtár és e lap égisze alatti) rangos helyi publikációi már valóságos kis kutatóbázis kialakulásáról tanúskodnak. Ám ő meglelte a saját "rekeszét", a jelentős helyi értékek, emlékek ébrentartásával, ápolásával.

A - főleg a Szentesi Életben - közölt helytörténeti írásainak listája pillanatnyilag felsorolhatatlan. Magam sem tudnám: többszörös noszogatásomra sem tudott - vagy inkább szerénysége folytán nem volt hajlandó?! - egy legalább hozzávetőleges ön-bibliográfiát adni e megemlékezés bázisául. A városi könyvtár valamelyik fiatal munkatársára vár egy immár teljesnek a tető alá hozása.

Az irodalom, színház és képzőművészet köréből született közleményei mintegy száz év kulturális helyismeretének a foglalatát alkotják. Legjavuk meglelhető a Szentes helyismereti kézikönyvé-ben is. Jó lenne kinyomtatva látni A szépirodalom Szentesen-Szentes a szépirodalomban című összefoglalását. És talán egyszer még állandó termet kap a múzeumban a ma is otthon, dobozokban őrzött Szentes irodalmi kapcsolatai című anyaga.

Az ő figyelme és kutatói aprómunkája áll a féltucatnyi emléktábla (a Nobel-díjas Böllé, Bartha János és Négyessy László akadémikusoké stb.) felállítása mögött is. Kiállításokat nyit meg, helyi szerzők könyveit mutatja be, városi ünnepeken kérik fel megemlékezo beszédekre, vagy akár "csak" verset mond jótékonysági rendezvényeken - Bucsány Tanár Úr számára nincs "rangon aluli műfaj".

És ki ne feledjük: a hálás tanítvány és a történész "együtt" írja az utóbbi hat évtized nagy helyi tanáregyéniségeinek színes, tartalmas portréit.

További jó egészséget és szorgos kutatást kívánunk!

Dr. Fenyvesi István főiskolai tanár

Szeged

 Ha a Szentesi Élet cikkére kattintunk kinagyíthatjuk!

(Fotók: Vidovics F., Szatmári I. és Szélpál I.  - Forráskutatás, szöveg: Tímár F.)

Szentes, 2003. 02. 13.