Nagypénteki passiójáték

A húsvét, Jézus megváltó halálának és feltámadásának ünnepe, az egyház legszentebb ünnepe. Jézus életének utolsó évében hithű zsidóként Jeruzsálembe ment, hogy ott megünnepelje a peszáchot. Máté, Márk és Lukács, evangéliumaikban leírják tanítványai körében elfogyasztott utolsó étkezését - az "utolsó vacsorát" -, ami után letartóztatták, bíró elé hurcolták, elítélték, s másnap keresztre feszítették. Jézus néhány óra múlva meghalt, s mivel már közeledett a szombat, sietve sírba helyezték. Az evangéliumok szerint két nappal később, vasárnap néhány asszony üresen találta a sírt, s egy isteni hírnök közölte velük, hogy Jézus feltámadt a halálból. A feltámadást húsvét vasárnapján, a keresztény naptár legvidámabb napján ünneplik.

Nagypénteken (2003. április 18.) a Szent Anna Katolikus templomban a nagypénteki istentisztelet végén különös passiójátékot (PASSIÓJÁTÉK: a húsvéti liturgikus drámából kinőtt misztériumjáték irodalmi igényű formája a 10. századtól a 16. század végéig, először latin nyelven, később népnyelvi változatokban Krisztus életét és halálát dolgozta fel) adtak elő a Horváth Mihály Gimnázium dráma tagozatos diákjai.

A bemutatót a Bibliából vett részletek alapján Liszkai Tamás segédlelkész szerkesztette és írta. A darab monológjainak egyikét, Júdás szerepét magára osztotta a szerző. Mint mondta, ritka alkalom, hogy egy pap éppen ebben az alakításban szerepeljen a hívek előtt.

A gimnazisták Felvági László rendező útmutatása szerint az egész épület belsejében játszottak: a szószéken, a karzaton és az oltár előtt, mindannyian úgynevezett osztott szerepekben. A passió példázattal kezdődik, mely szerint egy magányos farkas egy falu egyik házában eltölt egy éjszakát, úgy, hogy senkit nem bánt, az emberek hajnalban mégis elpusztítják.

Szentes, 2003. 04. 22.