Rákóczi emléktábla avatása
Szelekowszki Ernő Több százan gyűltek össze az emléktábla-avatóra.
2003. szeptember 29-én a II. Rákóczi Ferenc fejedelem vezette szabadságharc megindításának 300. évfordulójára emlékezve emléktáblát avattak fel a Rákóczi Ferenc utcai Napköziotthonos Óvoda épületének falán.
Szentes Város Fúvószenekara Verset mond Berényi Judit
Az ünnepre érkezőknek Szelekowszki Ernő ünnepi beszédében elevenítette fel a szabadságharc rövid történetét, majd Szirbik Imre polgármester és Krausz Jánosné a Civil Fórum nevében leplezte le Máté István által készített emléktáblát.
Krausz Jánosné és Szirbik Imre Kovács István dandártábornok
Szentesi Óvónők Énekkara
A Rákóczi szabadságharc
(1703-1711)
Előzmények, körülmények
Az országra jellemző volt tehát az abszolútikus törekvésekből fakadó elégedetlenség. A rendi önállóságot teljesen eltörölték.
Ekkor számos társadalmi réteget fenyegetett egzisztenciális válság. A nemességnek az újszerzeményi hivatallal kellett megküzdenie, a vitézlő rendben az elbocsátások jelentettél a legfőbb gondot, a parasztok elszegényedését pedig a katonaság élősködése okozta.
A szabadságharc kitörésében a külpolitikai helyzet is közrejátszott. Ekkor robbant ki ugyanis a spanyol örökösödési háború (1701-14.) ami európai méretűvé vált. Így tehát a Habsburgok is bele keveredtek, a császári csapatokba pedig katonák kellettek. Lipót legegyszerűbben a magyar parasztok és a bujdosók besorozásával oldhatta meg problémáját.
II. Rákóczi Ferenc (1676-1738.)
1676-ban született Borsiban. I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona fia, s így a két leghatalmasabb magyarországi család sarja. Apját néhány hónapos korában elvesztette, majd mostohaapja, Thököly Imre 6 éves korától kezdte megismertetni vele a tábori életet. Édesanyjától elszakították, és iskolába adták, ahol császárhű szellemben nevelték Kolonics Lipót esztergomi érsek felügyelete alatt. Tanult Prágában, Itáliában és a Rajna melléken is. Sokáig élt Bécsben, és sok nyelven beszélt. Később nővére, Julianna kezdte nyitogatni a szemét. Ennek hatása érzékelhető házasságában is, hiszen a császár engedélye nélkül vette el Amália-Saroltát. Nagykorúságát elérve hazament Magyarországra, ám a hegyaljai felkelés kirobbanásakor elmenekült, nehogy rá gyanakodjanak. A felkelés kegyetlen leverése, és az ország helyzetének megismerése (melyben a fő tájékoztatást Bercsényi Miklós és a felvidéki nemesség adta) késztette arra, hogy kövesse ősei példáját. Ehhez kedvező alkalmat adott az örökösödési háború. 1701. körül többször fordult levélben XIV. Lajoshoz, ám egyik a levele a császár kezébe kerültek, s ezért Rákóczit letartóztatták 1700, és a bécsújhelyi börtönbe zárták. Innen sikerült megszöknie, és a galíciai Brezán várába menekült, ahol francia építőmesternek adta ki magát. Távollétében a császári bíróság fej- és jószágvesztésre ítélte.
A szabadságharc kitörése
Az örökösödési háborúhoz szükséges katonaság toborzásában részt vett Esze Tamás és Kis Albert is, akik ezt szervezkedésre használták fel, majd 1703. tavaszán a még mindig Brezán várában rejtőzködő Rákóczihoz követeket küldtek és felkérték, hogy álljon az elkeseredett tiszaháti parasztság élére.
Rákóczi vállalta ezt, és május végén kiadta a brezáni kiáltványt, melyben fegyverbe szólította a nemes és nemtelen magyar lakosságot, illetve zászlókat küldött, ami alatt a felkelő seregek gyülekezhettek. A piros selyemzászlókon ez állt: “Cum Deo pro patria et libertate” (Istennel a hazáért és szabadságért).
A bujdosók Esze Tamás vezetésével tehát 1703. májusában kirobbantották a tiszaháti felkelést. Ebben főleg parasztok vettek részt, és igen sok kétes alak is volt a felkelők között. Ez a lázadás tehát csak fosztogatásban és egy-két nemes meggyilkolásában érte el csúcspontját. A felkelőket végül Károlyi Sándor, szatmári főispán, június 6-án, Dolhánál szétverte. Az életben maradottak Esze Tamás vezetésével a hegyekbe menekültek.
A bujdosók még abban a hónapban találkoztak Rákóczival. Ez a találkozás mindkét fél számára csalódást okozott, hiszen Ferenc legalább ötezer jól fölfegyverzett emberre számított, és a bujdosók is azt remélték, hogy vezetőjük majd egy zsoldos sereg élén érkezik. Rákóczi azonban mégis elvállalta a szedett-vetett népség vezetését, és június 16-án Vereckénél Magyarország területére léptek.
A térképre kattintva kinagyítható!
Rákóczinak ekkor a legfontosabb feladata az volt, hogy a nemzeti érdekeket egyesítse, s így a nemzetet összefogásra bírja. Az összefogás nem csak a parasztokra, hanem a nemességre is kiterjedt. Mindezt kiáltványokkal érte el. Ilyen volt például a júliusban kiadott naményi pátens, ami lényegében a brezáni kiáltványt ismételte meg, de szigorúan megtiltotta a fosztogatást. Ennek hatására a köznemesség is csatlakozik a felkeléshez, ám kis létszámuk miatt nem ők alkotják a hadsereg magvát. 1703. augusztus 29-én Ferenc kiadott egy másik oklevelet, a vetési pátenst. Ebben megígérte, hogy minden paraszt, aki a szabadságharcban részt vesz, közvetlen családtagjaival együtt mentséget kap a földesúri és a közterhektől. Ennek hatására tömegesen érkeztek a parasztok. Rákóczi pedig szeptemberben kiadott egy katonai szabályzatot: Hadi Edictum Regulamentum. Ebben ismét megtiltotta rablást és a fosztogatást, aminek keményen érvényt is szerzett (Kis Albertet például kivégezték ezért). Ezen kívül hadszervezeti rendelkezéseket is hozott. Ilyen rendelkezés volt, hogy az egy falubelieket egy csapatba sorolták, valamint lehetőség nyílt a katonai ranglétrán történő gyors előrejutásra is. 1704-ben egy kiáltványt intéz Európához: “ Recrundescum vulnera…”, ebben a háborút magyarázza.
Rákóczinak sikerült szerencsésen megvalósítania ideológiáját, és a nemzeti egységből kiszűrt minden antifeudális- és rendi szervet.
A védlevélre kattintva az kinagyítható!
Szentes 1703 októberében protekcionális levelet (védlevelet) nyert Rákóczi Ferenctől, amely azt bizonyítja, hogy a település felesküdött Rákóczi és az általa vezérelt szabadságharc hűségére.
A szentesi levéltár őrizetében lévő, 1703. október 10-én kelt
Rákóczi-féle védlevél szövege ITT elolvasható!
Szentes, 2003. 10. 01.
