Nem jutott el Rómáig, avagy ...
... a néma harang titka
2004. november 1-én halottak napja alkalmából megemlékezést tartottak a városban és a szentesiek lerótták kegyeletüket a háborúkban elesettek emlékműveinél. Így történt ez a második világháborúban elesettek emlékére állított emlékműnél is amikor még senkinek sem tűnt fel, hogy valami hibádzik az emlékmű környékén.
Mi hiányzik a képről? Vidd rá az egér nyilát és kiderül!
A szimmetrikus emlékműre jó ránézni, mert a szem szereti az arányos és könnyen feldolgozható dolgokat, de egy szobrász másként gondolkodik. Ő viszont a formabontó és figyelmet egy középpontba irányító, de mégis összhangot alkotó formavilágot szereti. Ezért a liget kanyarban található emlékmű átépítése miatt lekerült harang nem az enyészeté lett, hanem visszakerült az emlékműre, de annak a lábánál találtak helyet az alkotók.
Máté István kezemunkáját nem akarták elrondítani nagy csavarokkal, bilincsekkel, hanem próbáltak egy kicsit humánusabb megoldást találni a rögzítésre. Nem volt látható az a rögzítőelem, amely az emlékműhöz rögzítette a harangot. A rögzítésre két műgyantatöltetes robbanó tiplit használtak, amely egy esztendőn keresztül jól teljesített szolgálatot, de egyszercsak lába kélt a harangnak, de mindezt úgy tette, hogy senkinek nem tűnt fel.
2003. novembere 2004. novembere
Tatár Istvánné férjével egy véletlen folyamán látta meg Szabó Mihály (Szentes és Nagymágocs közt lévő) csicsatéri tanyájában az asztal alatt a harangot. A tanya tulajdonosa elmesélte, hogy a fia találta egy Szentes melletti tanya 22 méter mély kútjának tisztítása közben három méter mélyen az iszapban. Hárman húzták a felszínre, és miután megtisztították találgatni kezdték, hogy ez vajon kinek is hiányzik. Fémgyűjtők is jelentkeztek érte és kilójáért 400 forintot ajánlottak.
A képen Tatár Istvánné kérdően néz a harangra! (fotó: Tésik Attila)
Tatárné szólt Varga Istvánnak, aki Vásárhely-Kishomokon nyáron haranglábat avatott, nézze már meg ezt a furcsa imitt amott lyukas, nyelvetlen harangot, melyen feliratok és évszámok tükrözik, hogy a II. világháború eseményeihez tartozik. Ő Návay Sándor szobrászművészt értesítette, hogy nézze már meg, mi is került elő a kút mélyi iszapból. Mivel a környéki szobrászok igencsak ismerik egymást és azok alkotásait így egyből megismerte Máté István csongrádi kollégája alkotását, ami eredetileg a szentesi második világháborús emlékművet díszítette.
Ekkor Varga István felhívta a szentesi Városházát, de kissé zavarosan és titkolózva érdeklődött a harang holléte felől. Mivel senkinek sem tűnt fel, hogy a harang hiányzik, ezért értetlenkedve álltak a kagyló mögött, de mondták, hogy azonnal utána néznek.
Hűlt tipli nyoma, azaz a harang helyét mécses őrzi! A harang haza ballagott, most éppen a lépcső az akadály!
Ekkor Bayer Károly a Polgármesteri Hivatal műszaki osztályának vagyoncsoportjának a műszaki ellenőre megnézte, hogy tényleg hiányzik az emlékmű szomszédságából a harang. Ezután jelezték, hogy a harang innen való és máris mennek érte. Így került vissza kisebb hiányossággal Szentesre a nyelvtelen rang (a díszítő felső részt lefeszítették), amely egyenlőre lakat alá kerül, de későbbiekben új rögzítési módot dolgoznak ki, hogy megint dísze legyen az emlékműnek.
Szentes, 2004. 11. 16.
