Állandó Tűzoltó Történeti Kiállítás
Eljött a nagy nap 2004. december 17-én a szentesi tűzoltóság életébe. Erre a napra sokáig fognak emlékezni, mert két olyan fejlesztés került átadásra, amely történetileg is mérföldkő az alakulat életében.
Ezen a napon vették "állományba" az Állandó Tűzoltó Történeti Kiállítást és a riasztás és irányítás központját, a pályázati pénzből megvalósult új irányítópultot.
Koszt György tűzoltó parancsnok köszöntötte a vendégeket, majd egy rövid megemlékezést tartottak a szer tárban, ahol is felelevenítették a laktanya elmúlt ötven esztendejét, mert ebben az esztendőben jubilál a laktanya.
Minden intézmény életében fontos esemény amikor új épületbe költözik és ez az előző elhelyezési körülményekhez képest lényegesen korszerűbb, és nagyobb. Valami hasonló érzés tölthette el az akkor szolgálatot teljesítő tűzoltókat is, akik 1954. április 04-én vehették át használatra a laktanyát. Az építkezést, illetve a helykijelölést, mint az már elhangzott, elég sok huza-vona és vita előzte meg. Végül is az építkezést megkezték Katona Kis Zoltán építésvezető irányításával, ezt el is végzeték, úgy, hogy az akkori tűzoltók 2-2 munkanapot társadalmi munkában besegítettek a munkában. Az építési dokumentációk titkosítva voltak, ezért arról sem a tűzoltóságon, sem a műszaki osztályon nem találtunk anyagot.
Az új laktanyába költözéskor 24/24 órás váltásban teljesítettek szolgálatot, a parancsnok Imre József fhdgy. volt.
A felszerelésük 1 db 3000 literes locsolókocsi, és 1 db Döcs-Wippon, melyre egy 800 l/perces kismotorfecskendő volt felmálházva és a szükséges tartozékok. Ezt követte egy új MÁVAG gépjárműfecskendő, melynek 2000 literes tartálya és 1000 l/perces szivattyúja volt, majd egy 3000 literes tartályú vízszállító kocsit kaptak. A felszerelések korszerűsítése a ’60 évek vége és 70 évek elejére tehető, amikor a már említett szereket 1 db TÜ-1-es, majd 1 db TÜ-2-es váltotta ki. Szerállomány bővítést jelentett szintén a ’70-es évek elején, amikor megkapták az első 30 m-es gépezetes IFA tolólétrát és 1 db ROCSÓ-t. Ezzel a ROCSÓ-val már a ’70-es szegedi árvíznél mentési munkát is végzetek. A szolgálati létszám 24 főre, majd később 33 főre emelkedett.
Az 1956-os események időtartama alatt a szolgálat ellátása folyamatos volt, a tűzoltóság tagjai aktívan nem vettek részt a forradalomban. Ezen időszak alatt nagyobb káreset nem történt, így a kivonulások esetén sem jelentett akadályt a városban, illetve a mentési területen a forradalommal kapcsolatos megmozdulások. A készenléti szolgálaton kívül a parancsnok, és Kérdő Lajos láttak el tiszti beosztást, az adminisztrációt 1 fő irodai alkalmazott, Székely Jánosné végezte.
A területi tűzoltóságok szakmai felügyeletét szakmai felügyeletét és irányítását, a gazdálkodást és a személyzeti munkát is a megyei parancsnokságok látták el.
1957-ben parancsnoki váltás történt. Az új parancsnok Butyka András szds. lett, akit Zalaegerszegről helyeztek át Szentesre, aki egyébként szentesi születésű volt.
1960 és 61-ben az ország több területén a kisebb parancsnokságokat megszüntették, így többek között a csongrádi tűzoltóságot is. Az állomány egy része átkerült Szentesre, aki nem vállalta az átjárást, azt leszerelték. Ugyancsak ebben az időszakban szüntették meg az üzemi őrsöket is, melyek az állami tűzoltóságok meghosszabbított karjai voltak, hisz állandó ügyeletet biztosítottak.
A laktanyának önálló vízrendszere volt, nortonkútról, melyet később kiváltottak és a városi vízhálózatra kötöttek. A fűtés a pincében elhelyezett vegyes tüzelésű kazán biztosította. Ez azt jelentette, hogy káreset után csak akkor volt melegvíz, ha a kazánba begyújtottak és vizet melegítettek. Ezt a rendszert a ’80-as évek elején tudták kiváltani, amikor a tömlőmosó feletti kazánház megépült és átáltak gáztüzelésre. Ugyancsak ehhez az időszakhoz kötődik az elektromos hálózat felújítása is.
1972-től 1983. augusztus 31-ig a parancsnoki feladatokat Palásti Mihály szds. vette át, illetve látta el. Őt Király János őrgy. váltotta, 1989. november 30-ig.
1989. december 01-től ez év december 30-ig ezt a beosztást Koszt György alez. látja/látta el.
Az azóta bekövetkezett változásokat lényegesen jobban ismerem, hisz annak részese voltam. Ezek az átalakítások és átalakulások a következők:
- Flórián napi rendezvényen részt vett 1993-ban Dr. Bleszity János akkori országos tűzoltóparancsnok Szabics Ferenc fafaragó készített erre az alkalomra Szt. Flórián szobrot.
- a három szerállásos szertár öt szerállásosra lett átalakítva, igaz ezzel egyidejűleg fel kellett számolni a szolgálati lakást.
- Az udvari rész térbetonozása, az emeleti részen ablakcserék és a tetőhéjjazat cseréje történt meg.
- Az állomány társadalmi munkában lebontott egy barak épületet, majd azt Tabajdi György építész tervezésével és műszaki irányítása mellett felépült a 200 m2 –es raktárépület és tartalékszertár.
- Az udvari részen nyitott gépkocsitárolót alakítottunk ki, majd az elmúlt évben és ez évben felújításra került a jelenlegi kiállítóterem, illetve helyiség.
- 2004. évben a gépjármű szerállás elektromos felújítása történt meg, valamint a híradóügyeleti helyiség felújítása és ott egy - új pályázaton nyert – vezérlőpult elhelyezése.
- A régi FORD Transit mentőszerünket 2004. évben lecseréltük egy TOYOTA Hiace típusú műszaki mentőszerre, melynek málhaterét saját dolgozóink alakították ki.
Az 1999-es 2000-es belvizes időszak és felhőszakadások alámosták a bejárati lépcsőt és károsították a torony burkolatát, valamint a pincét. Ezeknek a felújítása is megtörtént.
A pince belső átalakítását, a konditerem kialakítását szintén az állomány végezte társadalmi munkában.
Szintén ezen időszak alatt az ár- és belvizes veszélyeztetés tette indokolttá a búvárok kiképzését és a megfelelő felszerelések megvásárlását, ami jelenleg is használható, bevethető.
Fontos állomás volt a hivatásos tűzoltóságok életében 1995-1996, amikor önkormnyzati intézménnyé váltunk. Mi 1996.január 01-től mint önálló gazdálkodó intézmény végezzük munkánkat, úgy, hogy a szakmai felügyelet a megyei tűzoltóság, majd a Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság hatáskörében maradt. Az önálló gazdálkodással és a személyzeti munkakörökkel kapcsolatban új beosztásokat kellett létrehozni ahhoz, hogy a jogszabályi kötelezettségeknek eleget tudjunk tenni. Ezek folyamatosan megtörténtek, még akkor is, ha azóta többször történt személycsere. Ezeken a területeken is az alapvető és elfogadható színvonalú munkát biztosítani tudjuk.
A tűzoltási és mentési munkánkat befolyásolta az a körülmény, hogy 1991-ben a csongrádi, majd 1997-ben a kunszentmártoni tűzoltóság megalakult, illetve készenléti szolgálatot látnak el. A mentési területünk kisebb lett, így lényegesen rövidebb időn belül meg tudjuk közelíteni a veszélyeztetett területeket. A csongrádi tűzoltóságra több kolléga átkerült, akik egyébként csongrádi lakosok voltak. A kunszentmártoni kollégák közül többen itt teljesítettek szolgálatot közel egy évig, azért hogy szokják, illetve tanulják a hivatásos tűzoltói munkakörrel kapcsolatos feladatokat, irányítási munkákat.
Jelenleg a tűzoltólaktanya mérete és belső kialakítása elfogadható körülményt és elhelyezést biztosít az itt szolgálatot teljesítő tűzoltók részére. Ami 1954. óta nem lett megoldva az a készenléti szolgálatnak öltöző kialakítása, melyet az adottságok miatt csak a tetőtér beépítésével lehet megoldani.
A jelenlegi tűzoltástechnikai járművek és felszerelések a kor követelményeinek megfelelő állapotúak és darabszámúak, azonban a vízszállító és a gépezetes tolólétra cseréje szinte már halaszthatatlan.
A személyi állomány a beosztásokhoz előírt képesítéssel rendelkeznek, vagy jelenleg folytatják tanulmányaikat.
A tűzoltólaktanya felszerelések, személyi állomány megfelel a kor követelményeinek, illetve azoknak az előírásoknak, illetve kihívásoknak, melyek erre a szervezetre, illetve egységre hárulnak.
A laktanya történetének ismertetője után közösen kivonultak az összegyűltek az udvaron lévő szertárból kialakított kiállítóhely elé. Itt Rózsa Gábor mérnök-muzeológus önmagához képest szerény gondolatokkal adta hírül, hogy fél év kellett a kiállítóhely kialakítására, de a munka java csak most kezdődik.
Rózsa Gábor beszédét ITT hallgathatják meg!
Az új, vagyis a leendő laktanyaparancsnok, Kajtár István őrnagy a megnyitó beszéd után egy ajándékot kapott a szónoktól, amely volt nem más, mint egy Történeti tárgyak és dokumentumok leltárkönyve.
A beszéd után nyílt az ajtó és megcsodálhattuk a tűzoltók által összegyűjtött, megőrzött és összegyűjtött relikviákat.
A kiállítóhely előtti szabad placcon viszont láthatunk egy olyan kézi hajtányos vízpumpát, amely a lánglovagok legújabb szerzeménye, és szabadidejükben nem fognak tétlenkedni, mert jövőre már ez a roncshalmaz is gurulni fog.
A vitrinekben olyan dokumentumokat láthatunk, amely rögzítette az elődök kalandos hétköznapjait és az alábbi képre kattintva beleolvashatunk egybe.
A képre kattintva kinagyítható!
Az eredeti fotó A festmény
A kiállítóhely bejáratával szemben található egy festmény, amely egy fekete-fehér fotó reprodukciója és ezen a városháza tetőszerkezetének leégését rögzítették elődeink.
Miután kibámészkodtuk magunkat, átsétáltunk a laktanya épületébe, ahol ünnepélyes keretek között átadták az új irányító pultot. Ez a pult már megfelel a XXI. sz. követelményeinek, és a legegyszerűbb riasztási módozatoktól a legbonyolultabbig mindent szinte egy gombnyomással el lehet rajta végezni. A rendszer képes a telefonhívásokat azonosítani, így a téves riasztások jobban kontrolálhatók.
Szentes, 2004. 12. 22.
