Mustra Gála 2004  

A kezdet:

Várkonyi Zoltán, a budapesti Vígszínház egykori igazgatója a 70-es években, látva a zsúfolt színházakat, azzal az ötlettel állt elő, hogy meg kell kétszerezni a teátrumok számát, rengeteg színész kell a rádióhoz, tévéhez, filmhez is. A színészképzőkkel viszont csak a kiábrándult, csalódott, elégedetlen fiatalok számát szaporították volna.

Bácskai Miska bácsi, a pedagógus, a gimnázium akkori igazgatója eközben azon gondolkodott, az akkor már országos hírű szentesi diákszínjátszásból kiindulva, milyen új típusú osztállyal rukkoljon elő. Megszületett az agyában a terv: "Egy olyan új típusú, még soha nem látott képzést kell indítani, amely a készségeket, képességeket fejleszti, hogy bárhol, bármilyen pályán és szituációban meg tudjanak nyilvánulni, ki tudják magukat fejezni, fölismerjék a helyzeteket, megértsék a másikat és önmagukat. Érzékenyek és nyitottak legyenek, valóban közösségi szelleműek, tudjanak cselekedni másokért is. Talán még a világot is formálni tudják majd."

1978 szeptemberében beindult az első irodalmi-drámai osztály.

Antigoné helyett ...

... Shakespeare Összes Röviden

Mustra Gála volt a szentesi Tóth József Színházteremben.

Röviden, és tömören ez történt 2004. március 27-én, de tudja-e mindenki, hogy mit is jelent a mustra, vagy a Mustra Gála?

- Az idegen szavak kéziszótára szerint a latinból származó "mustra" szó jelentése minta, mutatvány. Ha tovább gondoljuk és értelmezzük a Mustra Gálát, akkor kiderül, hogy mutatványok gálájáról van szó.

- A gálaműsorban az irodalmi-drámai tagozat kiváló mustrázói léptek fel (akik megfeleltek az iskolai válogatáson), valamint bemutatkoztak a fesztiválokon sikerrel szerepelt csoportos produkciók is.

A Tóth József Színházterem megtelt. Röviden így lehetne írni, amit úgy is megfogalmazhatnánk, hogy a függönyök széttárulása előtt mindenki egy felbolydult méhkashoz hasonlóan igyekezett elfoglalni a helyét. A nézőtéren családtagok, barátok/barátnők, tanárok de egyszóval jellemezve a szurkolók ültek, akik szurkoltak a fellépőknek, hogy a lehető legjobb formájukat adják ezen a fontos eseményen.

Az egyéni és osztályprodukciók után jött a finálé, ami szerencsére nem a megszokott módon de félbeszakadt. Mi is történt?

A 12.D elkezdte a gála utolsó darabját az "Antigoné"-t, a végzősök jutalomjátékát, amikor is a címszereplő Csapiné Matos Ibolya beadta az "unalmasat", mert a tanulók nem tanulták meg a szöveget.

Ilyen helyzetben mit is tud tenni egy drámai osztály? Gyorsan előkap egy darabot, ami van a tarsolyukban, és ez nem volt más, mint Shakespeare Összes Röviden.

 A plakátra kattintva kinagyítható!

A kavarodás okozta rövid szünet után jött a Shakespeare összes művét röviden és napjaink ideológiájára átdolgozott mű a 12.D előadásában.

- Hölgyeim és Uraim! Ki olvasott Shakespeare művet? - hangzott el a kérdés a színpadról.

Ekkor igen sokan lendítették a kezüket a magasba.

- Ki olvasta a Rómeó és Júliát? - még mindig lendültek a kezek.

Addig, addig jöttek a kérdések, amíg csak 1, azaz egy néző jelentkezett. Elárulhatjuk, hogy őt később többször láthattuk a darabban, de a lényeg, hogy vannak olyan Shakespeare művek, amelyek az irodalom gyöngyszemei és nem hallottunk róla.

Kezdődjék az előadás!

A színpadon először a Hófehérke és a hét törpe analógiájára a Rómeó és a hat Júlia lett bemutatva.

Majd sorra elevenedtek meg (még ha csak említés szintjén)  a művek, mind az összes (37)!

A végén összegzésként újra pillanatképeket láthattunk a közel 100 perces darabból, és leszögezhetjük, hogy jobb hogy nem az Antigonét adták elő jutalomjátékként a végzősök.

Szentes, 2004. 03. 30.