„A hullámok nem ismernek határokat.”

Egész családja nem tud napirendre térni, hogy a Kökény utcai udvarban - immár 2 éve üres a rádiós szoba. A Koszta József Múzeum - nem feledve az évfordulót, és a gyászt -, büszke arra, hogy be tudta gyűjteni a KÖZ-nek, és Szentes város patriótáinak, Csányi Károly egykori műhelyét Nagy Lajos mérnök-tanár szakértelmével …

CSÁNYI KÁROLY ( 1914 – 2001 )

Csányi Károly még 14 éves se volt (1928), amikor megépítette első detektoros készülékét. Ez az élmény sarkallta arra, hogy élethivatásának tekintse a rádió-hullámok rejtélyes, a gyakorlat összes kihívását. Számtalan adó-vevőt készített, és szerencsére a legutóbbiak szobástól maradtak a Múzeumra.

Az anyag, és a dokumentumok most kerültek először nyilvános bemutató tárlatra Karcsi Bácsi születésének 90. évfordulója, és a Műemléki Hónap alkalmából a Délalföldi Archív Térképtárban.

Önélet-írásából idézünk az alábbiakban:

„1914 április 10-én születtem a Torontál-megyei József-falván. Elemi iskoláimat itt, majd Újszentiván községben végeztem. A szegény sorsú, de kiváló tanulók részére juttatott támogatással végeztem az első négy gimnáziumot Szegeden. A felsőbb osztályokat alkalmi munkák vállalásával és a gyengébb tanulók korrepetálásával tudtam finanszírozni. 1934-ben érettségiztem jeles eredménnyel. A házi tanítóskodást 1937-ig folytattam, majd bevonultam tényleges katonai szolgálatra, ahol tovább szolgálatra szólítottak. A békeévekben rádiós katonai- és kiképző feladataim voltak. 1944-ben kerültem a frontra, mint rádiós, és 1945-ben hadifogságba estem. A Szovjet únióban elektrotechnikusként egy gyárban dolgoztam, és csak 1948-ban kerültem haza. Három évig egy magáncégnél, majd 1951-60-ig a Szentesi Épületjavító KTSZ rádiós-műhelyének voltam vezetője. Sokat foglalkoztam ipari politechnikai képzésben részt vevő fiatalokkal. Több szakmai újításomat is elfogadták. Lépést tartottam a technika rohamos fejlődésével; a >Radio und Fernsehen< külföldi szakirodalmát követtem. A Magyar Televízió kísérleti adásait saját tervezésű készülékkel és óriás antennákkal fogadtam a Kökény utca 1-ben… A Szentesi Televízió Állomáson 1960-63-ig üzemeltető csoportvezetőként dolgoztam. Nagy lehetőségeim közül a vételtechnikai tudásomat gyarapítva a fiatalok szakmai fejlődését szolgáltam. (Közben a 24 órás karbantartást egyedül szolgáltam ki.) A GELKA Szerviz ben 1964-től nyugdíjazásomig igyekeztem pénzt is keresnei. Közben a megyei és városi MHSZ Klubban, majd a Pollák Antal Szakközépiskolában vezettem rádiós klubokat. A fiatalokkal karöltve vezettem URH-állomásomat, ahol vezérelvem volt: >Nem hal meg az, ki szerettei szívében él tovább.”

Gyermekei; Mária és Attila csak úgy emlékeznek rá, hogy a fején fülhallgató, a jobb kezével éppen Morse-billentyűzik, vagy éppen valamelyik idegen nyelven rádiózik valakivel… Ilyenkor a gyerekeknek meg kellett várni a forgalmazás végét, és csak akkor mondhatták el, miért jöttek.

Nyugdíjasként a GELKA szakértője volt, képezte az ipari tanulókat, fejlesztette nyelvismereteit, fogadta a tanácsot kérőket. Végül még követte a műholdas adásokat, és jubileuma egybe esett a Magyar Rádiózás történetével.

Az emlék-bemutatón Csányi Károly életét és munkásságát Nagy Lajos mérnök, tanár, volt kolléga ismertette és mutatta be 2004. április 9-én az érdeklődőknek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim és Családtagok!

Azért jöttünk össze, hogy egy nagyformátumú szentesi embernek méltó emléket állítsunk. Ő Csányi Károly, aki ugyan nem Szentesen született, de mégis ez a város az, ahol élete nagy részét töltötte, és elismeréseit itt aratta, eredményeit itt koronázta siker.

Ki is Ő valójában?

Másként ismeri családja, másként ismerik volt munkatársai és másként ismerik amatőrtársai is. Mindenek előtt elmondható, hogy valójában EMBER-ként ismerte meg mindenki: a diáktársai, amikor tanította őket, a hozzá beosztott ipari tanulók, a munkatársai mind - mind csak jót tudnak mondani Róla. A Torontál-megyei Józseffalván Született 1914-ben, holnap lenne 90 éves. Iskoláit itt, majd Újszentivánon, a gimnáziumot Szegeden járta ki. Közben alkalmi munkákat és tanítást vállalt, hogy tanulhasson. Jeles eredménnyel tette le az érettségit. Bevonult katonai szolgálatra, ahol tanulásra biztatták. A katonai pályán sem távolodott el álmaitól, a rádióhullámoktól. Híradós tisztként oktatta a fiatalokat, majd 44-ben Ó sem úszta meg a frontszolgálatot. 1945-ben orosz hadifogságba esett, és csak 48-ban tért onnan haza. Elektrotechnikusként dolgozott ott is. Valakinek később elmondta, hogy titkolni kellett tudását, nehogy ott marasztalják hosszú időre. Haza térte után egy ideig magán cégnél dolgozott, majd a Szentesi Épületjavító KTSZ-nél a rádióműhely vezetését bízták rá. A politechnikai képzésben és az ipari tanuló képzésben aktívan vett részt. Emberségéről, hatalmas tudásáról tanítványai tudnak számot adni.

A magyarországi televíziózás megindulásakor kisérleti vevőkészüléket tervezett és épített, a kíváncsi szentesiek oda jártak csodálni a mozgó távolból érkező képeket. Az életében volt egy időszak amikor a szentesi Tv állomáson részt vett az adóállomás telepítési munkáiban, amiben nagyon szívesen dolgozott, de a politika nem hagyta sokáig, el kellett mennie és az akkortájban megalakult Gelkában talált magának megfelelő kereseti lehetőséget.

Nyugdíjazásán túl is segítette a fiatalabb kollégáit egy- egy nehezebb feladat megoldásában.

Rendszeresen oktatta őket a legújabb technikai eredmények megismerésére. Első években még új rádiókészülékeket is gyártottak, majd a néprádiók átalakításával arattak elismeréseket a közönség körében. Itt volt szokása, hogy a déli harangszó megszólalásakor abbahagyta a munkát és azt mondta: hogy „húzzák a levesmarsot: mert ha nem tápláljuk a testet, meghal a lélek is".

A másik nagy szerelme az éter, a rádióhullámok birodalma, mely az életét végig kísérte. Azzal kezdődött hogy tizenévesen detektoros rádiót épített, akkor amikor a magyar rádiózás még alig tipegett a gyermekcipőben. Egyre magasabbra és magasabbra jutott akaratából és hallatlan kitartásával. Addig nem tudott nyugodni, amíg az új ismereteket el nem sajátította és meg nem építette saját maga számára.

A háború után ennek a szerelemnek nem voltak lehetőségei, arra egészen a hatvanas évekig várni kellett. Az első elismerések 52-ben érték, amikor repülő rádiósokat oktatott. Amikor 1962-ben Szentesen az Ipari Gimnázium és Szakközépiskola-i oktatás elindult (a mai Pollák Antal Ipari Szakközépiskola), az akkori igazgató Kajtor István felkérte Őt a rádióklub elindításának és megépítésének a segítésére, a tagok ezirányú oktatásának a megszervezésére. Az igazgató is aktívan részt vett a rádiómozgalomban, mint önálló hívójeles rádióamatőr. Karcsi Bácsi segített az első adó építésében, a forgalmi szabályok és rend megszervezésében is. 1964-ben letette az URH vizsgát és két évvel később megkapta az önálló adóengedélyt is. Ez nagy lehetőség volt, ezután el kezdett dolgozni, építette az adó-vevőket, gyűjtötte a QSL lapokat.

Az elismerések gyűltek egyik a másik után, diplomák tudatták, hogy birtokosa mekkora nagy eredményt ért el. Kérem, nézzenek az asztalra, az összes ki sem lehet állítani, mert kevés a hely. A rövidhullámú sávokon a világ minden földrészével teremtett összeköttetést, az ezt bizonyító QSL lapok száma meghaladja a tízezret.

Az URH sávokon is nagyon szép eredményeket ért el, egyre távolabbi állomásokkal teremtett kapcsolatot. A nagy kihívást a műholdas összeköttetések elérése jelentette számára. A vidéki amatőrök közül elsőként kapcsolódott be a kísérletekbe és a Budapesti Műszaki Egyetemmel együtt, annak segítségével építette összeköttetéseit immár a világ többi amatőrével.

Az amatőr élet olyan, hogy a korszerűbb berendezést az előző alapjaira építik, ezért a korábbiakat általában szétszedik, és a következő anyagi alapját biztosítja, ezért a régebbi berendezések nem igen szoktak fennmaradni.

Ami maradt az is egy nagyformátumú nemzetközileg és országosan is elismert amatőr szellemét láttatja az utókor számára.

Hajtsunk fejet e nagy szellem előtt, és

őrizzük meg emlékezetünkben az idő végezetéig.

A család: Csányi Attila (gyermek), ifj. Kerényi Géza (unoka), Csányi Károlyné Marika néni (Karcsi bácsi özvegye),

Kerényi Géza (vő), Kerényi Gézáné Csányi Mária (gyermek)

Szentes, 2004. 04. 14.