Vigadós-bús Mulatság

Eljött a nap, a Mulatság napja (2004. június 26.). Felöltöztünk, ha nem is ünneplőbe, csak úgy egyszerűen, amolyan „nem éppen hétköznapiasan”, s nem titkolt várakozással elindultunk a helyszínre (Városháza udvara). Persze sokan voltunk. De ez a jó egy Mulatságban, nem? Hogy sokan vagyunk. Hogy szinte tapodjuk le egymás lábát, és azon vitatkozunk, hogy ki fog bejutni előbb, ki fog hamarabb odaérni, ha nem is az asztalhoz, de legalább az ülőhelyhez. Végre elhelyezkedünk, megnyugszunk, most már jöhetnek a legények, kezdődhet az előadás. S ők jönnek is, kezdenék is. Illetve jönnének, kezdenék, mert nekik is azt mondták, hogy itt mulatság lesz, de a díszletként használt Városháza lépcsőházában zárt ajtókra találnak.

A legények kopognak, illedelmesen, aztán kiabálnak, majd dörömbölnek (MI VAGYUNK!), s végül betörik az ajtót, nem másért, de ha „nekik megmondták, akkor megmondták”, s õk ahhoz tartják magukat. Szóval, betörik az ajtót, s szinte beesnek a „színpadra”.

Hát, ami azt illeti, õk sincsenek nagyon kiöltözve, sőt. Ott van például S legény (Mucsi Zoltán), Úristen, hogy nézett ki, hogy nem bírtunk ránézni röhögés nélkül. Bokáig érõ, kinőtt, elnyűtt öltöny, hórihorgas alakja meggörnyedve, mintha tüdőbajos lenne, olyan „girhes”, s a cipője, hát azt nem lehet elmondani, azt látni kellett.

Na és ott van N legény (Scherer Péter), őt sem „skatulyából húzták ki”, öltönye legalább két számmal nagyobb, mint kellene, ahogy ott téblábol, szerencsétlenkedik, az újonnan vásárolt cipőjével büszkélkedve – ami, így kapásból megsaccolva is 43-as lehet, az õ körülbelül 39-es lábára – az ember szinte megsajnálja. Olyan gyerekesen tud örülni mindennek, s olyan dacosan, mindent-akarással követeli a maga mulatság-részét.

B legény (Szikszai Rémusz), õ a harmadik a legények közül. Vagy inkább az elsõ, hiszen olyan „líder-típus”, vezéregyéniség. Valahogy a ruháján is látszik. Hármójuk közül az övé a majdnem-jó, a bakancsa is kicsit katonásra vall. Õ tartja a frontot, ha kell erőszakosan is, a legkülönfélébb érveket sorakoztatja fel, ha arról van szó, hogy meg kell védenie igazát, mármint azt, hogy ha õk ide jöttek, akkor itt mulatságnak kell lennie, ha törik, ha szakad, és elkezdődött a MULATSÁG!

Szentes, 2004. 06. 28.