Hazatért athéni útjáról Cseuz László
2004. július 30-án péntek reggel 7.00 órakor vágott neki a több mint 5000 km-es túrájának Cseuz László, aki négyévente elteker a nyári olimpiai játékok helyszínére.
A pontosságáról híres Cseuz tanár úr ígéretéhez híven másodperc pontosan futott be a megtett 5322 km-es túrájának végén a Kossuth téren felállított képzeletbeli célvonalon.
A Kossuth téren gyülekező tömeg kíváncsian lesték a lámpás kereszteződést, hogy mikor bukkan fel a szentesi kerekes.
Nem is kellett sokáig várni rá, mert TŰŰŰ, TŰŰŰ, TŰŰŰ a pontos idő tizenhét óra, és Cseuz László befutott a Kossuth téri szökőkút elé. Itt barátok, ismerősök, rokonok, tanítványok várták.
A megérkezés pillanatában két fiatal egy aranyérmet akasztott a tanár úr nyakába, és babérkoszorút ajándékozott a hazaérkezőnek, úgy ahogy Athénban ünnepelték az olimpiai bajnokokat.
A megható pillanat után felcsendült a magyar himnusz ami Cseuz László teljesítményének szólt. Ez pedig érmet kívánt, amiből igencsak sokat kapott. Az ismerősök, senior úszótársak tarsolyából is előkerült egy-egy aranyérem, no meg a babérkoszorúk.
Az utolsó métereken már nem kellett egyedül tekernie a "fiatal" embernek, mert a gimnáziumi tanítványok kísérték be a célba. A célba érkezés előtt készítettünk Cseuz Lászlóval egy rövid riportot, amit tekerés közben vettünk fel. (Elnézést a hangminőségért, mert útközben motorról készült a riport diktafonnal!)
A riportot ITT hallgathatják meg!
Az ünneplők karmából kiszabadulva jött az a pillanat amelyet Cseuz László anyukája, Lili néni több mint egy hónapja vár, hogy újra megölelhesse fiát. Nem is marad el a jutalom, mert ezen az estén ugyan még nem a kedvenc étel kerül az asztalra de még a másnapi csirkepaprikás sem az lesz, hanem a hazaérkezés harmadnapjára már a rég áhított, manapság hungaricum-nak számító mákos tészta lesz az ebéd.
Cseuz László útjáról bővebben ITT olvashatnak!
Vicenzában is mákos tésztával akarták várni a vándort, de az EU más tagállamaiban nem lehet mákot kapni, így sajnos ott is elmaradt a mákos tészta, de ami késik az nem múlik.
De térjünk vissza a rideg számokra. Összesen 23 napon keresztül napi 15 órákat tekert Cseuz tanár úr. Összesen 5322 km-t tett meg, amihez még hozzátekert edzésként kint tartózkodása alatt 900 km-t, de az "csak" edzés volt. Napi átlagban 232 km-eket ugrott a térképen, ami időnként több (297 km) időnként kevesebb volt. Mivel sikerült egy nappal hamarabb átkompoznia olaszországba, így "rengeteg" ideje maradt a hazaérkezésig, így nem arra jött, amerre ment, hanem egy ausztriai kitérővel tért vissza Magyarországra. Ez a kerülő sem volt olyan sok, így amit titkolt arra mára fény derült, hogy az utolsó napokban merre is járt Mo.-on. Pusztán bónusz tekerésként még megkerülte a Balatont, és onnan egyenest indult haza egy kis szegedi kitérővel.
Az utolsó szó jogán Cseuz László elmondta, hogy a legjelentősebb segítséget, amit nem tud eléggé megköszönni Brezovai Sándornak köszöni, akinek a vállalkozása (KTM és APRILIA MÁRKAKERESKEDÉS) biztosította a megfelelő anyagi hátteret, mind a felkészülés, mind az út során.
Szentes, 2004. 09. 14.
