A VÁROS ÉKESSÉGE VOLT

A Zsigmondy Béla által fúrt ártézi kút (1885/86-1934) Szentes főterén

A levéltár kutatótermét évtizedek óta díszíti a mellékelt fénykép nagyméretű, eredeti példánya, amely Szentes első ártézi kútját ábrázolja. Az intézményben megfordulók elidőznek előtte, s szinte senki sem mulasztja el megkérdezni: -- Mi lett a kúttal? Mikor és miért bontották el? Nem lehetne-e újból felállítani? Az általános érdeklődés hatására az 1980-as évek elején kutatni kezdtünk a kút után. Építésének és elbontásának történetét viszonylag könnyen sikerült feltárni, annál nagyobb gondot okozott és okoz a harmadik kérdés megválaszolása. A Szentesi Élet 1981 márciusi számában közzétett ismertetőmet még abban a reményben írtam, hogy a hajdani díszkút születésének 100. évfordulóját már az újjáépített kút körül ünnepelhetik a város lakói; most pedig abban bizakodom, hogy a 110. évfordulóra ismét állni fog a város egykori ékessége.
                                                                          *** *** ***

Történetének kezdete 1884 őszéig nyúlik vissza. A szomszédos Hódmezővásárhely példáját követve, a Szentes-Vidéki Takarékpénztár igazgatósága a közegészségügy javítása érdekében elhatározta egy Szentesen fúrandó ártézi kút finanszírozását. A kivitelezésre Zsigmondy Béla (1848-1916) budapesti gépészmérnököt, a vásárhelyi kutak készítőjét kérték fel. A munkálatok megkezdése előtt a város átvállalta az ügyet, megszerezve ezzel a kúthasználat feletti jogot. 1885. január 15-én megkezdődött a kútfúrás. A munkát két munkás-csoport felváltva éjjel-nappal végezte. Számos technikai nehézséget leküzdve, Zsigmondy mérnök 1886. május 29-én jelentette, hogy a fenékmélységet 313 méter 86 centiméternél el-érte, a fúrást befejezte és a vízforrást megnyitotta. (A kút a talajszint felett 0,5 m magasan 354.240, 5 m magasságban pedig 252.396 liter vizet adott egy nap alatt.)

A kalázi homok-kőből készült medence, valamint a Franciaországból hozatott szoborcsoport egy évvel később épült meg. A főtéri díszkút 1887. május 14-én nyerte el végleges formáját; ünnepélyes átadására július folyamán került sor. Amint a képen is látható, a 7 méteres átmérőjű medencéből egy 5,5 méter magas felépítmény emelkedett ki, melynek főszobra egy kígyós botot (a Merkur jelvényét) magasba tartó női alak, mellékszobrai pedig négy vízöntő gyermekalak (puttó). A kút három szinten, díszes csapokból adta a vizet; oldalait fémből készült, a város címerét ábrázoló táblák dekorálták. Ezzel az alkotással Szentes országosan a harmadik helyet foglalta el az ártézi kutat fúrató városok sorában. (Az első kút Budapesten a Városligetben készült 1878-ban, a második és harmadik Hódmezővásárhelyen 1880-ban és 1884-ben.)

A díszkút az 1920-as évek végén komoly veszélybe került. Ez összefüggésben volt a Horváth Mihály és Kossuth Lajos szobrok elkészülésével, amelyeknek az alkotói - Kisfaludi Strobl Zsigmond és Tóth István - úgy nyilatkoztak, hogy szobraik számára legalkalmasabb helynek a Kossuth teret tartják. A Horváth Mihály szobrot a megyeháza elé kívánták felállítani, a díszkút azonban útban volt. A szoborbizottságok pártolták a művészek elképzelését, s beadványban kérték a városi képviselő-testülettől, hogy engedélyezzék a kút elbontását. A téma 1930 szeptemberében került a közgyűlés elé. A hozzászóló képviselők ellenezték a kérelem teljesítését, kijelentve, hogy az ártézi kút felépítményét is tartják olyan műalkotásnak, mint bármelyik szobrot. Végül a testület 28:14 arányban leszavazta a kút elbontásának tervét. A kérdés ezzel nem került nyugvópontra. Két hét elteltével a szoborbizottságok megismételték kérelmüket. Ezúttal úgy állították be a dolgot, hogy Szentes város szégyenszemre nem akar helyet adni a város nagy szülöttje szobrának. A taktika eredményesnek bizonyult; a képviselő-testület megszavazta a kút azonnali elbontását. A képviselők egy csoportja azonban beadvánnyal fordult a megyegyűléshez, kérve a határozat megsemmisítését. Kérvényükben leszögezték, hogy: "..Kultúrát gyaláz meg a határozat, amely Szentes egyik legszebb közalkotását egyszerűen lomtárba akarja hajítani...". A megyegyűlés a döntés előtt szakvéleményt kért a Műemlékek Országos Bizottságától. Erre azért volt szükség, mert egyes feltételezések szerint a kút szobrait Rodin, a világhírű francia szobrászművész mintázta. A MOB Schulek János műépítészt és Szőnyi Ottó történészt küldte ki a vizsgálat megtartására. A szakértők megállapították, hogy az ártézi kút felépítményének - mint az első ártézi kút emlékének - történelmi jellege van ugyan, művészeti emlék becsével azonban nem bír, tehát nem tekinthető műemléknek. A szakértői vélemény alapján a megyei kisgyűlés 1931 szeptemberében megerősítette a kút elbontását kimondó határozatot. A közbejött gazdasági nehézségek miatt a tényleges bontásra majd csak 1934 májusában került sor.

Mivel a városi közvélemény ellenérzéssel fogadta a döntést, megnyugtatásul több közbülső megoldási javaslat is megfogalmazódott. Amikor 1929-ben a szobrok alkotói véleményt nyilvánítottak alkotásaik elhelyezését illetően, még nem volt szó a díszkút elbontásáról, csupán arról, hogy a kutat a Kossuth tér közepére kellene helyezni. Néhány hónap elteltével ezt az elképzelést - a tér zsúfolttá válására hivatkozva - úgy módosították, hogy a kutat elbontják ugyan, de az evangélikus templom előtti Luther téren újból felállítják.  Midőn a lebontási határozat ténylegesen megszületett, már csak azt mondták ki, hogy: "Utasítsák a polgármestert a kút lebontott kő és vas alkatrészeinek a legkörültekintőbb elraktározására, mivel a kút felállításáról később határoznak". Ekkor még a múzeumban való elhelyezésre gondoltak. Az 1934-ben bekövetkezett bontás után azonban a korabeli újság arról adott hírt, hogy a lebontott felépítményt egyenlőre a sóház udvarában raktározták el. Tizenkét évig itt rozsdásodtak a szobrok, amikor 1946-ban ismét felmerült a kút helyreállítása. Ezúttal a Széchenyi-ligetben akarták felállítani, de a megvalósítás elmaradt.

Hosszú lappangás után a szobrok az 1970-es évek végén előkerültek. 1981-ben tanácsi határozat született a kút felállítására nézve. A végrehajtás előkészítéseként a szobrokat megtisztogatták és konzerválták, a Művelődési Osztály pedig szakvéleményt kért a Szépművészeti Múzeumtól és az Országos Műemléki Felügyelőségtől. Az SZM részéről dr. Szentléleky Tihamér főigazgató-helyettes adott szakvéleményt, amelynek lényege: "...A fényképekről az is egyértelműen megállapítható, hogy a szobrok, az egykori díszkút történeti értéke mellett még rendelkeznek művészeti értékkel is. Helyreállítása - véleményünk szerint is - helytörténeti, városképi, technikatörténeti szempontok mellett még művészeti értéke miatt is kívánatos." Hasonlóan foglalt állást az OMF szakértője is (dr. Barcza Géza osztályvezető), azzal a megszorítással, hogy a díszkutat az eredeti helyén és formájában kellene felállítani. Ez utóbbi kívánalom meghaladta a város anyagi lehetőségeit, így a kérdés újabb 15 évre lekerült a napirendről.

1997-ben lesz a díszkút születésének 110. évfordulója. Megünneplése azáltal válhatna méltóvá, ha végre megvalósulna a város egykori ékességének legalább részleges helyreállítása. Korunkban is követni kellene a vásárhelyiek példáját, akik a közelmúltban építették újjá első kútjaikat. Fel lehetne használni tapasztalataikat, segítséget kérve a Zsigmondy Béla Kft-től, amely a szomszédos város kútjainak rekonstrukcióit végezte. A teljes helyreállításra vélhetően ma sem gondolhatunk, de részlegesre igen. Jómagam a legegyszerűbb megoldásnak tartanám, ha némi átalakítással a jelenlegi Kossuth téri szökőkút közepére kerülnének a hajdani díszkút szobrai, emléktáblával utalva helytörténeti jelentőségére. Kopottas főterünk bővülne egy látványossággal, mely stílusával illeszkedne a megyeháza, városháza, református templom és a hamarosan megújuló Petőfi Szálló által bezárt térség múltat idéző hangulatához. Hinni szeretném, hogy a mai döntéshozók magukénak vallják azt az örök történelmi és erkölcsi igazságot, miszerint nem várhat megbecsülést az a kor, amely elődei emlékét nem becsüli meg. Ha ezt szem előtt tartják, akkor talán már jövőre visszakaphatja a város mostoha sorsú díszkútját.

   Szöveg: Labádi Lajos, 1996.05.18. - Szerkesztés, illusztráció: Tímár Ferenc, TEAM  

 
 Utószó:  A hajdani díszkút szobrai végül 1998-ban a Luther térre kerültek - az evangélikus templom és a volt Megváltó gyógyszertár elé - a Máté István szobrászművész által megkomponált talapzatra.
 
 Kapcsolódó oldalak:  Mozgalmas a szoborsors Szentesen! - egy kis képes várostörténet a Kossuth
tér átrendezése kapcsán - TF., - 2003.04.04.

Kútavatás a Luther téren - H.V., - 1998.05.08.

Amikor fecseg a felszín... - Nem lesz emléktáblája a kútnak - R.G., - 1998.03.06.

Szentes, 2004. 01. 15.