100 éves az evangélikus templom

Hálaadó istentiszteletet tartottak 2005. november 13-án a szentesi evangélikus templomban, ahol megteltek a padsorok annak örömére, hogy befejeződött a kultikus hely renoválása.

Pathó Gyula lelkész elmondta, hogy a felújítás 21 millió forintba került az egyháznak, de ezzel még nincs vége, mert a vannak a templomom érintetlen 100 éves részek, melyek várják a felújítást.

Az igét hirdető Gáncs Péter püspök arról feltett egy kérdést: a 21. században szükség van-e hatalmas kőépítményekre, amikor a gyülekezetek száma megcsappant, de válaszul elmondta, hogy a templom valóban lehet teher, ha azt nézzük, hogy arra állandóan költeni kell. Az Isten háza azonban a Jézussal való találkozás lehetőségét kínálja. Ezért örülhetünk, hogy ez a templom megújult az elmúlt időszakban. Most annak is kell örülni, hogy az Urunk nemcsak az épületet, hanem a mi életünket is újrarenoválja majd.

A szentesi evangélikusok és templomuk történetét Labádi Lajos írásából így foglalhatjuk össze:

Az első evangélikus családok betelepülése a XVIII. század közepére tehető.

Az evangélikus hívők száma folyamatosan gyarapodott: 1850-ben 380, 1869-ben 420, 1900-ban 446, 1910-ben 548 fő volt. Először iskolát építettek (1855), utána a gyűjtés eredményét templomuk felépítésére fordították.

A templom terveinek elkészítésére Francsek Imre építészt kérték fel, aki 1904 tavaszára teljesítette a feladatot. Az alaprajzból kitűnik, hogy a templom belsejét 317 ülőhelyre osztotta be: a kórus alatt 48, a hajóban 201, a szentélyben 14, a kórusban pedig 54 ülőhely. Az építkezés 1904 májusában kezdődött meg, s az év végére tető alá került. A templom tornyának gombját a kombinált kereszttel november 12-én tették fel egyházi szertartással. A belső berendezés a következő évre maradt. Ablakai színes üvegmozaikból készültek, az oltártérségben Krisztus-jeleneteket mintázva. A hófehér oltárépítményt fából faragták. Oltárképét (Jézus és a samáriai asszony) a város szülötte, Hegedűs László (1870-1911) festőművész készítette. Az orgonát özv. Sulcz Endréné Francisti Mária adományozta férje emlékezetére. A harangok (6,5q, 3,5q és 2q) szintén a hívek adományaiból készültek Hőnig Frigyes aradi harang gyáros műhelyében. Ünnepélyes felhúzásukra 1905. június 15-én került sor. A világító számlapos toronyórát a város ajándékozta az egyháznak. Felszerelése átnyúlt 1906-ra; Hermann Pál volt szentesi órás munkája. A templomépítés költsége meghaladta a 70 000 koronát. Az átadási szertartást Bachát Dániel bányakerületi püspök végezte 1905. október 29-én.

Az idomtégla architektúrájú templom karcsú toronysisakjával, keskeny, hosszú, csúcsíves ablakaival, hangsúlyozott támpilléreivel, meredek tetőzetével, apró tornyocskáival és a bejárat feletti rózsa-ablakával a környék legtisztább neo-gót stílusú épülete. Figyelemre méltóak vízköpőinek bádogmunkái, dísztéglából rakott homlokzatának színes, mázas cserepekkel fedett mellvéd- és támpillérei, valamint fakapujának növényi ornamentikás vasalásai.

A harangokat és az orgona homlokzatsípjait 1917-ben katonai célra lefoglalták. A harangok pótlására majd csak 1924 júniusában kerülhetett sor. A két új harang (3,5q és 2q) közül a nagyobbat Petrovics Somáról, a templomépítő lelkészről nevezték el. A templom hajójának déli belső falán az I. világháborúban elesett evangélikus hősök márványtáblája látható, melyet Koncz Antal helyi szobrászművész szecessziós kőfaragványa keretez (1925).

Szentes, 2005. 11. 18.