HMG SZALAGAVATÓ

A Horváth Mihály Gimnázium 2005. december 10-én tartotta szalagavató ünnepségét a Dr. Papp László Városi Sportcsarnokban.

Nem csak ezért várják a diákok a szalagavató ünnepséget, mert rohanó, lélekölő diákéveik világában kizökkennek a hétköznapi monotóniából, hanem azért mert ez az utolsó alkalom, hogy diáktársaikkal az erőpróbák, a bizonyítások és az érettségi vizsgák előtt utoljára önfeledten szórakozzanak.

Minden iskola olyan, amilyen diákokat nevel - szokták mondani. A Horváth Mihály Gimnázium történetében több ezer diák tett érettségi vizsgát; sok ország-, sőt világszerte híres ember indult innen a "nagybetűs" életbe. Az iskola tanulói és tanárai büszkék az összes ott végzett diákra - a híresekre és a munkájukat csöndes tisztességben végzőkre egyaránt - azokra, akik megtanulták, hogy a legértékesebb dolog: embernek lenni.

A zsúfolásig megtelt sportcsarnokban az izguló szülők, testvérek, barátok, barátnők előtt név szerint szólították be az osztályfőnökök a végzős hallgatókat.

Már évek óta hozzászokhattunk, hogy Bácskainé Fazekas Márta igazgatónő nem érkezik üres kézzel a rendezvényre, mert a szalagavató legérdekesebb része, amikor felolvassa egy volt gimnazista üzenetét a mos végzős hallgatóknak.

Az idén is így történt, amikor hallhattuk dr. Badó Attila üzenetét, aki 1984-ben érettségizett irodalmi-drámai osztályban, 39 évesen a Szegedi Tudomány Egyetem professzora, rektor helyettes, és az Összehasonlító Jogi Intézet igazgatója.

Az igazgatói beszéd ITT hallgatható meg!

Az igazgatónő köszöntője után Farkas Sándor országgyűlési képviselő és Szirbik Imre polgármester adott némi tanácsot az elkövetkező és igen sok megmérettetéssel teli időszakra.

A beszédek sorában a 11-dikesek búcsúztatója következett.

Lilla: Tisztelt Polgármester Úr, kedves Szülők, Nagyszülők, Rokonok, Igazgatónő, Tanáraink és Vendégeink!

Kata: Tisztelt Negyedikesek, Harmadikosok, Tisztelt diákok, akiknek még soká tűznek, tisztelt volt diákok, akiknek már régen tűztek...!

L.: Mindennek van fény...

K.: ... és árnyoldala.

L.: „Ha élet zengi be az iskolát,

Az élet is derűs iskola lesz” írja Ady Endre a felnőtt kor küszöbén álló, iskolától búcsúzó fiatalokhoz.

K.: Hamarosan véget érnek az iskolapadokban megélt megpróbáltatásaitok. Sokan már akkor várják ezt a pillanatot, mikor elsősként nehezen lökik be a nagykaput. Következő évben már avatott szemekkel néztétek elsős botladozásainkat eme hatalmas épület lépcsőfokain.

L.: Egy bizonyos: a Horváth Mihály Gimnázium az az iskola, ahol van élet. A meghitt régi termekben fontos dolgok történnek, tanáraink újabb és újabb tikokat árulnak el a diákoknak a szaktárgyak rejtelmeiről. Közben beleszövik az oktatás folyamatába a nagybetűs ÉLETRE szóló jó tanácsokat.

K.: Az is életre szóló élmény volt, amikor lebuktatok a puskázással, nem szerepelt a puskán a kérdésre a válasz, és épp aznap szólítottak föl mikor nem készültél...

L.: A Horváth Mihály Gimnáziumban nemcsak van, hanem zajlik is az élet. A 4 illetve 6 év alatt rengeteg művészeti, tanulmányi és sporteredményt értetek el. Megígérjük, hogy ezeken a területeken nyomdokaitokba fogunk lépni mi is!

K.: A büfé előtt is zajlott az élet, nem csak a versenyeken szerepeltetek az élen, de a sorban is gyakran elénk durakodtatok. Mikor mi voltunk a kapuügyeletesek, akkor sem számított sokat a szavunk. Ígérjük, hogy ezekben is követni fogjuk példátokat!

L.: Nem haragszunk, hiszen sok jó közös programunk is volt. Együtt vettünk részt mozilátogatósokon, színházi bemutatókon és közös kirándulásokon. Most sajnos lassan elérkeznek a búcsúzás percei. Hiányozni fogtok, kár hogy elmentek!

K.: Percei? Szedjük csak sorra, hogy hányszor is fogtok még búcsúzni az idén:

- Először itt a szalagavatón

- A drámaisok két hét múlva a teadélutánon

- Májusban a szerenádon tanáraitok ablakai alatt, ne legyetek nagyon magatok alatt!

- Másnap a bolondballagáson

- Harmadnap a rendes ballagáson

- És végül az érettségi banketten.

L.: A búcsú egyszer is fájdalmas...

K.: ... hát még ennyiszer!

L.: Ez a ti napotok! Szép alkalom, amikor megkapjátok a szalagot, ami jelzi, hogy néhány hónap múlva éretté nyilvánít benneteket az iskola. Gyönyörű báli öltözetbe keringő lágy dallamára végigsuhantok a parketten.

K.: ...linóleumon...

L.: Később szép emlék lesz a szalagavató, amit fel lehet idézni majd rosszabb napokban. Köszönjétek meg a biztató szavakat tanárainknak!

K.: Az iskolában kapott útravalót okosan használjátok fel! Sikeres érettségit és eredményes pályaválasztást kívánunk nektek!

Együtt: Gondolunk Rátok, veletek érzünk, mert jövőre mi fogunk lámpalázas arccal eme hatalmas terem közepére lépni!

A 11-dikesek búcsúztatóját

Kruzslicz Tamás és Kucsov Borisz végzős hallgatók búcsúbeszéde követte:

Tisztelt Polgármester Úr, Igazgatónő, osztályfőnökök, tanárok, diáktársaim!

Kedves ünneplő szülők és negyedikesek!

Üdv mindenkinek! Szia Anyu, helló apu!

Halk pilleszárnyakon szállt el felettünk a zord Idő szárnyas szekere, csendesen, mint a besurranó tolvaj, némán, hogy múlását nem is érezhettük, de mégis eltelt a négy év. Es most, e hosszú vajúdás után, a gyermekágyi láztól pirulva, itt állunk meghatottan, hiszen elérkezett a mindannyiunk által már oly régóta áhított, várva várt nap, a szalagavató napja.

Ugyan már! A matek óra végét vártam, nem a szalagavatót!

De mi is ez az esemény? Egy jelképes időpont. „Ma lelkemet libegni bontom, mint zászlót zúgat szűzi szél, kitűzve büszke bástyaponton, magasra leng a horizonton, és leng s ragyog és leng s zenél.”

Na ja! Csapunk egy hatalmas banzájt!

Kilépünk a nagybetűs életbe, elhagyjuk a gimnázium oltalmazó falait, az iskola szelíd szigetéről kievezünk a felnőttek vad, viharos tengereire, ahol gonosz kalózhajóként les ránk számtalan veszély. Koraifjúságunk aranyló álmaiba már itt-ott sötét szálak vegyülnek, a való világ tapasztalatai. De tanáraink gondoskodó figyelmességgel fordulnak felénk és bölcsen vezetnek a továbbtanulás kusza labirintusában.

Mert végre negyedikesek lettünk és szeretnének tőlünk megszabadulni... végre... !

A mai nappal rálépünk gimnáziumi tanulmányaink célegyenesére. Az első nap rajtjától, amikor enyhe bizsergéssel lábunkban először léptük át az iskola küszöbét...

Na tudod mi bizsergett! Micsoda rizsa... !

, fáradságos, verejtékes munkával jutottunk el ide, ahonnan már csak egy lépés az áhított cél, az eredményes érettségi vizsga. Boldogan, lelkünkben vágyakozással teli örömmel állunk itt, a rivaldafényben és izgalommal várjuk, hogy 11.-es diáktársaink feltűzzék ünneplő ruháinkra az itt, a gimnázium falai között eltöltött 4-6 év emlékét jelző szalagokat.

Várjál, fordítom! Már fél órája álldogálunk itt, szorít a nyakkendő, nyomja a lábamat a cipő és mindez miért, egy apró kis szalagért. Jelöljük meg! Kedves 11.-esek. Jó? Aztán jöhet a partytime!

De mindez még csak a kezdet vége!

Remélem, ez nem azt jelenti, hogy ez csak a beszéd bevezetése volt!

Hiszen előttünk áll még a továbbtanulás.

Ej, ráérünk arra még! Buli van! Mit iszunk?

Hamarosan itt kell hagynunk e nagyhírű intézmény szerető falait. El kell engednünk lelkiismeretes tanáraink szorító kezét, amellyel oly körültekintően neveltek és hűek voltak a gimnázium jelszavához: „Jó szóval oktat, játszani is enged.”. Mi is ebben a szellemben szívtuk be magunkba az igazi, „Horváth Mihályos” lelkületet.

És tessék mondani: azért van élet a gimnázium után is???!!

De még nagy feladatok állnak előttünk. Vért és verejtéket ígér a következő félév, melynek végén még csak kecsegtet a sikeres felvételi vizsga égiekkel játszó földi tüneménye. Most azt kérem, hessegessük el jókedvünk egéről a bánat sötét, vészjósló felhőit és adjuk át helyüket a vidámság ragyogó napsugarának, hogy az ünnepség végére csillogó napként keljen fel lelkünk egén a gondtalanság szikrázó mosolya és megfürödhessünk a víg kacaj bársonyos, lágy tengerében.

Na végre! Ide azt a szalagot! Dübörögjön a zene! Ereszd el a hajamat, fiatalok!!!

Közösen: Magyarul: Köszönünk mindent és jó szórakozást!

Nem volt más hátra minthogy a szalagok a helyükre kerüljenek, és elkezdődjön az est fényfontja, amikor is több mint 50 pár keringőzött, és ezután következtek az osztálytáncok bemutatója és búcsúzó közös ének.