Szenyéri-emléktábla avatás

A Zöldág Mozgáskultúra és Sport Egyesület kezdeményezésére születő hagyományteremtőnek szánt rendezvénysorozat (Szenyéri Dániel-emléknapok) Szentes legismertebb autentikus tekerősének Szenyéri Dánielnek (1885-1969) kíván emléket állítani születésének (1885.12.05.) 120. és halálának (1969.02.22.) 36. évfordulóján.

A rendezvénysorozat első programja volt 2005. február 22-én Szenyéri Dániel utolsó lakóhelyén (Szentes, Ady E. u. 32.), ahol a szervezők emléktáblát avattak fel a 36 éve elhunyt tekerős emlékére. Az emléktábla avatási ünnepségén Szenyéri Dániel életútját Oltyán Lajos, a Művelődési és Oktatási Bizottság elnöke ismertette.

Szentes városának a tekerő muzsika által kinevezett fia már kisgyermek korában megtanult tekerőzni. 10-13 éves korában játszania kellett, hogy édesapja ellenőrizze a tekerő hangját (A tekerőjáték és tekerőkészítés legkiemelkedőbb művelője a Szenyéri család volt). Félnapokon is ez volt a dolga. Ült a padkán, játszott a tekerőn, míg édesapja a következőn dolgozott. Így aztán nemcsak a mesterségét tanulta meg, hanem a muzsikálást is a legfogékonyabb korban sajátította el. Tisztában volt tudása értékével, és természetesen válaszolta az egyik diák kérdésére, hogy milyen népdalt tanult Kodálytól: "Én nem tanultam Kodálytól, õ tanult tűlem". Én annak is adtam dalt. Sokan vittek tőlem dalt, valódi népdalt.

Becsák János, a népművész unokája tartja a nagyapja Szenyéri Dániel festményét.

Szentes, 2005. 02. 25.