Két napos farsang!

A Kiss Bálint Református Általános Iskola 2005. február 23-án és 24-én rendezte meg iskolai farsangját. Az első napon az alsós osztályok mutatták be produkcióikat, melyet már hetek óta gyakoroltak.

Nemcsak a műsorokra, hanem a kosztümök (jelmezek) igényes kidolgozására is odafigyeltek az osztályok. Nagy volt a tét, mert amelyik csapat nyert azaz osztály képviselte az iskolát a városi karneválon.

Talán nem érdemes leírni, hogy milyen is volt a hangulat, mert a képek magukért beszélnek.

Az első napon az alsósok szórakoztatták egymást, a másodikon pedig a felsősök adták elő farsangi műsorukat.

A rengeteg jelmez között nem lehetett olyan gyermeket látni, aki ne lett volna össze festve valamivel, de hát a barnító krém volt az egyik fő kelléke a bennszülöttek táncának.

A felsősök között volt egy osztály, akinek a produkciója mellett nem tudunk elmenni szó nélkül mert nem szabad kihagyni azt a rekeszizom tornáztatást, amit ezek a gyerekek műveltek mindenkivel.

Előadásukban a
Vígszínházi Kőműves Kelemen-né történetét hallhattuk.

Kelemen:        Kocsmárosnék gyöngye! Nem kérdem vén korát.

                       Gyorsan hozza ide mind az összes borát.

Kocsmárosné: És milyen bort hozza? Fehéret, vagy bordót?

                       kívánsága szerint ütök csapra hordót.

                       Kinek a nevére szóljon az áfás számla?

                       Ide az asztalra hány kupát is várna?

Kelemen:        Borozgatás előtt még nem tudom a nevem.

                       Én vagyok a híres kőműves Kelemen.

                       Tucatnyian leszünk, 12 kőműves,

                       Mind olyan nagyivó, még nézni is rémes!

 1. kőműves: Én vagyok a Fángli, nyeles ibrikemből szoktam maltert hányni.

 2. kőműves: Nyáron ásva izzadok, mint Alapozó, fagyos földön - munka nélkül - kalapozó.

 3. kőműves: Mondják, én vagyok a legsoványabb Fuga, célom tömött legyen két kő közt a luka.

 4. kőműves: Mifelénk úgy hívnak: derékszögű Winkli, feladatom főleg a sarkot kimérni.

 5. kőműves: Adj' Isten jó napot! Az én nevem Spakni, főleg vakolatot szoktam símítgatni.

 6. kőműves: Ritka szép családnév az, hogy Állványozó, szekerce forgatás nekem hasznot hozó.

 7. kőműves: Az én nevem rövid, hisz én vagyok az Ács, kedvelt szerszámom a fűrész, vagy kalapács.

 8. kőműves: Vizet, gázt szerelek, én vagyok a Csöves, asszonyom kirúg; hajléktalan csöves.

 9. kőműves: Várban fürdőt, WC-t én burkolok, Csempész, másodállásban meg cigaretta csempész.

10. kőműves: Vár udvarban vagyok én téglás burkoló, mindenki úgy ismer: ez Fradi szurkoló.

11. kőműves: A tetőt fedve dolgozom, mint Cserepes, "védőital" nélkül a szám mindig cserepes.

Leány:    Tizenkét kőműves látom borozgaték

               Majd részeggé válva össze tanakodék (magas Déva várát, hogy felépítenék)

Asszony: Sziszi-fuszi munka így ment hétről-hétre,

               Otthon mi asszonyok várhattunk a pénzre.

               Jó asszony pajtásim! Rátok bízom fiam!

               Jogsiját elvették, így lelkileg kivan!

               Már elég nagy melák. Ugye már nem szopik?

               Ahogyan én tudom: a pálinkára bukik.

Fiú:    Anyám! Édesanyám! Hozza haza apám!

          Nem tudok így élni, hogy fogytán a piám!

...úgy hírlik ...

Tizenkét kőműves, azt a törvényt tette,

Kinek felesége hamarabb jön ide,

Fogjuk meg gyöngéden dobjuk be a tűzbe.

Annak gyenge hamvát keverjük a mészbe.

Eljöve nem soká Kelmennek neje

E törvény hallatán veres lett a feje.

Asszony: "Szép asszony hamvát kevernétek mészbe?

                Helyette egy dolgot véssetek az észbe!

                Leheljetek reám egyesével, sorba ...

                Úgy érzem mindenki búját fojtja borba.

                Szesztilalom mellett nem dülöng majd a fal,

                Mint most, hogy várfokon csupa részeg hasal.

                Bor nélkül építve magas Déva várát

                Én teszem majd zsebre annak drága árát!"

Szentes, 2005. 03. 04.