Búcsú Gujdár Sándortól

Gujdár Sándor (1922-2005)

2005. április 14-én katonai tiszteletadás mellett kísérték utolsó útjára Gujdár Sándor nyugalmazott honvéd ezredest, városunk díszpolgárát a Kálvária temetőben.

Újabb veszteség ért bennünket. Életének 83. évében, április 8-án, Szegeden elhunyt Gujdár Sándor nyugalmazott honvéd ezredes, városunk díszpolgára.

Személyében olyan embertől kell végső búcsút vennünk, aki - akarata ellenére - történelmet írt. Helytállásának köszönhetjük, hogy az 1956-os Szentesi Forradalmi Bizottság tagjaként katonához méltó higgadt és határozott döntésével megakadályozta, hogy Szentesen és környékén nem folyt vér, nem voltak méltatlan atrocitások.

Példaértékű emberiségéért 1992-ben elsőként vehette át az önkormányzatunk által alapított Forradalmi Emléklapot, 1997-ben a Városért Emlékérmet és 2000-ben díszpolgári cím adományozásával mondott köszönetet és tisztelgett előtte szülővárosa. (Gujdár Sándor visszaemlékezését ITT hallgathatják meg!)

Megható szerénységgel fogadta az elismeréseket, melyek talán kárpótolták azért, hogy több mint három évtizeden át, ki nem mondott szavakból is érezhette a megbélyegezettséget.

1958-ban lefokozták. Minden munkát elvállalt, hogy becsülettel gondoskodhasson családjáról, de soha nem alázkodott meg. Kitartott elvei mellett, és az élet Őt igazolta.

Bár sorsa máshová vitte, az 1990-ben megjelent "Vallomások Szentesről" könyvben így ír: "Hogy mi volt nekem Szentes? Szülővárosom, sok éven át otthonom és részben a munkahelyem. Mindig szeretettel gondolok haza, kívánom, hogy fejlődjön, szépüljön ez a város és lakói boldogágban, békében éljenek."

Fejet hajunk és ígérjük, így lesz!

Szentes, 2005. 04. 19.