Egy vajdasági magyar család gyötrődése
Határon átívelő segítség
Sok film feldolgozta már azt a témát, hogy egy szegény és hányattatott sorsú (család) távolról kapott segítséget az élet újrakezdéséhez. Ez a történet is akár filmbe illő lehetne, csakhogy ez nem a fantázia szüleménye, hanem a valóság, a XXI. század.
A vajdaságban (Novo Orahovo-ban) él egy magyar család a Csordás Család. Csordás Erzsébet, aki magyarnak vallja magát és a férje Csordás Szlávkó, aki ruszin származású, de a magyarság szeretete arra késztette, hogy gyermekeit nem tanította meg ruszin nyelvre így a fiúk Szabolcs és Ervin csak magyarul beszélnek és tanulnak a határon kívül. De ugorjunk vissza az időben 10 évet.
1995 2005
A Csordás család „szerényen” élte mindennapjait a jugoszláv háború után, amikor egy betegség miatt Szabolcs elveszítette a haját. Ekkor sorra járták a közeli orvosokat és a szülők teljesen kétségbe estek, hogy mi lesz a gyermekükkel.
A család szomszédjának akadt az az ötlete, hogy próbálják meg felvenni egy külföldi orvossal a kapcsolatot és erre jó alkalom volt az, amikor az orahovói iskola diákjai Szentesre látogattak. Ekkor találkozott össze a segítőszándék az akarattal. A Csordás családnak Ollai Istvánné nyújtott segítő kezet, és kérte a szülőket, hogy a teljes kivizsgálás idejére jöjjenek át Magyarországra, ő pedig elintézi a gyors vizsgálatokat. Ekkor a szentesi orvosok megállapították, hogy Szabolcs súlyos vashiányban szenved és még éppen nem haltak el a hajhagymái, de igencsak a 24. órában lehetett elkezdeni a kezelését.
A gyermeknek gyógyszereket írtak fel és nemcsak ezeknek az árát, hanem a vizsgálatok költségét is Ollai Istvánné a férjével együtt vállalta. A teljes kivizsgálás után két hónappal, a rengeteg félfövéses marhamáj és a gyógyszerek segítségével újra megindult nőni Szabolcs haja. Azóta eltelt tíz esztendő, és most újra segítség érkezett a Csordás családhoz. A hajdanában szebb sorsot megért falucskában a szülőknek 100 euro-ból kell eltartani családjukat. Ha utána számolunk, akkor kiderül, hogy ezt 25.000 forintból szinte lehetetlen megvalósítani. A segítség ismételten Szentesről érkezett Ollai Istvánné személyében, aki a rászorulók érdekében hosszú ideje végzett tevékenységéért Pro Caritate-díjat vehetett át az elmúlt esztendőben.
A mostani karitatív akciójában segítségére volt Szebellédi Anna a Gondozási Központ vezetője, aki a felajánlott használt ruhákat a családhoz kiszállította. A kis busz plafonig volt megrakva a városszerte gyűjtött ruhákkal, melyet a Csordás család kapott. Sajnos a vajdaságban nem csak ez a család él ilyen sorsban, hanem szinte valamennyi, így a több száz ruhaneműt Erzsébet asszony szétosztotta a rászorulók között. Két napon keresztül fogadták a falubelieket a falu tűzoltószertárában, és válogathattak az adományból. A Csordás családnak esélye sincs arra, hogy meglátogassa az anyaországot, mert az útlevél a csekélyke családi költségvetésből 20 eurót egyből levesz és ezt nem engedhetik meg maguknak. Erre is talált Eszterke néni megoldást, mert egy iskolai kapcsolaton keresztül sikerült eljuttatni annyi összeget Csordáséknak, hogy az útlevelet ki tudják váltani és így Erzsébet asszony és a kisebbik gyermek Ervin, hamarosan ellátogathat Szentesre.
Minden jó, ha a vége jó! – szokták mondani a filmek végén, csakhogy a vajdasági területen sokáig el fog kelni a segítség. Igaz most befejeződik a történet, de nincs „Happy End”!
Szentes, 2005. 05. 11.
