Madarak és Fák Napja

Van-e békésebb, boldogabb érzés, mint amikor valaki leül egy fa alá, arcát megcirógatja a napsugár, és hallja a madarak csivitelését? Van-e édesebb ébredés, mint amikor félálomban halljuk a madárdalt?

Sokan mondják, bolondság a Föld Napja, a Vakok Napja, a Víz Napja… Sorolhatnák, idevéve a Nőnapot, a Gyereknapot és az Anyák Napját is. Bolondság, ha csak azon az egy napon figyelünk rájuk. De igenis jó dolog, ha ezen az egy napon ünnepeljük őket, egy kicsit talán még jobban odafigyelünk.

Május 10-e a Madarak és Fák Napja: erről a napról az ország minden olyan intézménye megemlékezik, amely fontosnak tartja a madarak és a fák, az erdők védelmét. Így tett a Felsőpárti Óvodai Munkáltatói Körzet is amikor 2005. május 24-én megrendezte a Széchenyi-ligetben a Madarak és Fák Napja rendezvényét.

Magyarországon először 1902-ben ünnepelték meg a Madarak és Fák Napját, már abban az évben, amikor Párizsban az európai államok egyezményt kötöttek a mezőgazdaságban hasznos madarak védelmének érdekében. Hivatalos bevezetésére körrendeletet adtak ki, amely szerint e napon gyümölcsfákat kellett ültetni és öntözni, és megemlékezni a hasznos madarakról. A huszadik század első felében minden májusban sor is került erre, ám a második világháború alatt megszakadt, és valójában csak a kilencvenes években kezdtük újra komolyan venni az eseményt.

Szentes, 2005. 05. 30.