Pusztai László Sporttelep

Foci ünnep volt 2005. június 19-én Szentesen. Ezt az bizonyítja, hogy ezen a napon avatták fel az autóbalesetben elhunyt Pusztai Lászlóról elnevezett sporttelepet, ezen a napon vehették át a bronzérmet az NB II-ben dobogón végzett Szentesi TE focistái és ezen a napon avatták fel a Janó György sétányt. Az ünnepséget picit"!" beárnyékolta a csapat sorsa, de ennyire ne ugorjunk előre, hanem kezdjük a kezdeteknél.

A pályaavató ünnepség kezdetéig 1272 jegykelt el 2005. június 19-én, amikor is ünnepélyes körülmények között tartották meg a sporttelep névadóját. Az egy héttel ezelőtt átadott mobil lelátó csurig megtelt, sőt a pálya másikoldalán is szép számmal foglaltak helyet a nézők.

A névadó mérkőzést hosszú egyeztetés előzte meg, mert a Fradi több játékosa érdekelt a nemzeti tizenegyben, és maga a csapat kupamérkőzések sorozatán is túl kellett esnie, ezért volt nehéz az időpont egyeztetés.

A hivatalos névadó során először Nagy Béla emlékezett a legendás futballistára, majd egykori csapattársa, akivel egymás követték a klubokban Gujdár Sándor emlékezett Pusztai Lászlóra.

A beszédek sorában következett Szirbik Imre polgármester, aki mindenkit emlékeztetett arra, hogy ez az ünnep nem csak egy, hanem két sportszerető ember ünnepe, mert most nem csak a sporttelep kap nevet, hanem a szomszédságában található sétány is, akit Janó Gyuri bácsiról neveznek el, aki életét adta a szentesi focipályáért.

Janó György személyét rengeteg anekdota lengi körül, mert maga volt a rettegés, ha valaki indokolatlanul a fűre lépett. Volt egy igen apró termetű, de annál harapósabb kutyája, aki szinte örökölte Gyuri bácsi természetét, és ezt sok nadrág bánta. A sportversenyek alkalmával senkit sem bántott ez a fenevad, ami egyébként a kutyák törzsébe tartozik, de hozzá kell tenni, hogy akkor meg volt kötve.

A Pusztai László emlékbizottság és a város vezetése közösen tisztelegtek a sporttelep nevét hirdető tábla alatt, Pusztai László és Janó György személyének.

Ezek után következett az öltözők folyosóján elhelyezett emléktábla leleplezése, amelyet a Fradi vezetése és két legendás játékosa (Lipcsei és Szűcs) tett meg.

IN MEMORIAM PUSZTAI LÁSZLÓ

A képekre kattintva azok kinagyíthatók!

Ezek után következtek a díjátadók, mely egy meglepetés kupa átadásával indult. Tóth Istvánnak a szentesi fociért tett áldozatos munkáját ismerték el egy labdakupával, majd Szirbik Imre polgármester átadta a Szentesi TE játékosainak az NB II.-ben elért eredményük gyümölcsét a kupát és a bronz érmet.

Az ünnepség után pedig kezdetét vette az örömfocinak, amelyet már sokan vártak.

Még egy utolsó csapatkép, melyen együtt láthatjuk a Szentesi TE és a Ferencváros labdarúgóit.

A találkozó első percében mind a két csapat a kezdő körön kívül maradt és egy perces néma csenddel adóztak Pusztai Laci emlékének.

A 3x30 perces meccs első órájában játszott az NB II-es gárda, majd a záró felvonáson már a Szentesi Kinizsi szerepelt. Az első félidőben nyugodtan mondhatjuk, hogy sok minden nem történt a pályán de ez köszönhető volt annak, hogy nem tétmérkőzésen találkozott a két gárda.

A második harminc percben is inkább Kurca-parti legénység veszélyeztetett. Udvarácz Milánnak akadt több dolga. A fiatal vendéggárda nem sok veszélyt jelentett, csak nagy ritkán jutott el a hazai kapu előterébe. Kádár lökete zúgott el a jobb pipa mellett, Udvarácz szemmel verte a labdát, nem rajta múlott, hogy gól szülessen belőle. Szerencsére ettől felélénkült a meccs, mindkét együttes egyre többször veszélyeztetett, a nézők ebben a periódusban jól szórakoztak. Zúgtak is a kolompok. Gól azonban nem született.

Egy órai játék után teljes csere a Szentesnél, jött a Kinizsi. A záró harmincra. A fiatalok jártak jól, hogy Szűcs Lajos átöltözött, a válogatott hálóőr nem győzte osztogatnia az autogramokat, illetve sok-sok közös fotót is készítettek a vele a gyerekek. Csak egy baj volt: hiányoztak a többiek, akikért valójában kijöttek a srácok, hogy testközelből láthassák őket. A szintén Csongrád megyei származású Laczkó bólintott a kapuba, megszületett a meccs első gólja, ami egyben az utolsó is volt.

Sok pletyka indult meg a Fradi Szentesre jövetelével kapcsolatban még a mérkőzés előtt. Nem volt alaptalan a sok kérdés, mert soha nem látott összeállításban lépett pályára a zöld-fehér alakulat. Az elmúlt szezonban szerepelt gárdából Szűcs Lajos, Rósa Dénes, Tőzsér Dániel és Lipcsei Péter maradt hírmondónak. A többiek? Hát, a szegvári Csurkán kívül nem sokat hallottak még a helyiek róluk. Igaz, a Fradi jelenlegi helyzetét ismerve nem lehetetlen, hogy közülük többen is ott lesznek a rövidesen rajtoló bajnokságban. A Zöld Sasok kerete ugyanis vészesen szűkül, egyre többen igazolnak el. Elfogyott a pénz az ország legnépszerűbb csapatánál, és ebben az ügyben a két csapat (Szentesi TE, FTC) azonos cipőben jár.

Sokan kérdezték, hogy mennyibe került a Fradi lejövetele a szentesieknek?

Tepszics Ignác, az FTC sportigazgatója egykor csapattársa volt Pusztainak így nyilatkozott:

– Laci a Ferencváros egyik legjobb focistája volt. A hite, az akarata és a küzdeni tudása példaértékű volt. Kevés ilyen mentalitású futballistát ismertem. Nem volt kérdéses, hogy elfogadjuk a meghívást, kötelességünk volt eljönni Szentesre.

Egyébként a Fradi nem kért a szereplésért semmit, de a vendéglátók nem engedték üres gyomorral haza őket. A mérkőzés jegyeladásának bevételét a szervezők az utánpótlás csapatok támogatására fordítják.

Mivel eddig nem tisztázódott, hogy az új bajnokságban milyen szponzori kör fogja támogatni a szentesi bronz csapatot, ezért ez az alkalom volt az utolsó, hogy a Szentesi TE csapata egy asztalhoz ült le. Ez volt az utolsó vacsora!