A szerző Pusztai János az egykori sportrepülő, későbbi MHSZ-titkár közel 4 évig dolgozott a könyvén. (A Városi Könyvtár fotóarchívuma - 1986) Pusztai János

A szentesi repülés rövid története

 

 

A szentesi repülésnek messze visszamutató előzményeiről nem adhatok számot. Az Osztrák-Magyar Monarchia néhány léggömbje, Erdély irányában repülve méltóságteljesen siklott át a város felett, vagy éppen leszállni kényszerült, mint ahogyan ez 1909-ben is megtörtént, és az ezt követő néhány évben több alkalommal is előfordult.

A város földjéről az első merevszárnyú repülőgép 1911. november 5-én emelkedett föl a Felső–csordajáráson Kvasz Andrással. 

 

  

 Balról: A Kvasz II. típusú gép előtt állnak: elől egy ismeretlen segítő, mellette Csallány Gábor. A Kaszala név fölírás téves, mert az Sándy Hugó, mellette áll Reiter Béla mérnök, a gép tervezője. A bal szárny középen áll a pilóta, Kvasz András. - Közlekedési Múzeum Fotótárából. --- Jobbról: A kép ugyancsak Szentesen készült 1911. november 5-én. Csallány Gábor küldte Kvasz Andrásnak 1940-ben. A képen álló személyek sorrendje ugyanaz, mint az előzőnél. - Közlekedési Múzeum Fotótárából.

 

 Sándy Hugó, a szemtanú készítette fölvétel. A légcsavar előtt Kvasz András áll. 
A pilóta ülésben Csallány Gábor múzeum igazgató foglal helyet. - 
Megjelent a Lobogó c. lapban 1969-ben.

 

November 12-én Szentesről Békéscsabára, szülővárosába repülte az első magyar túrarepülést, a Géprepülők Szövetségének szabályzatának megfelelően. 

 

Pirity Mátyás Szentesen született 1911. december 28-án. Hazánk egyik legsokoldalúbb, leghányatottabb sorsú vadászrepülő és utasszállító pilótája. Részese 1942-ben a MALERT-pernek. Kovácsa volt '39-ben a szobránci légigyőzelemnek. Harcolt a finnek oldalán a szovjetek ellen, amiért '48-ban elbocsátották a MASzOVLET-tôl. Családjával külföldre menekült az üldözések elől. Fogságba esett. Mind a németek, mind az ÁVÓ bebörtönözte, de barátai sohasem hagyták cserben, szabadlábra segítették. Tanulságos életútjáról könyvet irt Mátyásföldtől Bankstownig címmel. Kilencvenkétévesen 2003. május 17-én halt meg Budapesten. - Aranysas.

 

A honvédelmi miniszter 1916 januárjában területet kért katonai repülőtér céljára a várostól. Miniszteri kérésre a közgyűlés határidőn túl küldte el válaszát a józsefszállási legelő felajánlásával. A szóba jöhető városi területek közül ez volt az, amely legkevésbé felelt meg a kiírt feltételeknek.

Az időben következő szentesi repülés 1924 augusztusában volt, amikor a Hadirokkantak, -özvegyek, -árvák Nemzeti Szövetsége (Hadröá) labdarúgó mérkőzést és sétarepültetést rendezett zászlóavató ünnepségére, ugyancsak a Felső-csordajáráson. A sétarepülés 250000 koronába került a MALERT F–III.gépével. A polgári repülés postajárata Szentesre, első alkalommal 1925-ben indult.

  

A MALERT Fokker F-III-a. Ezen a géptípuson merítkeztek meg a "szentesi bátrak" 
a város légtengerében vitéz Molnár János pilóta vezetésével. - Közlekedési Múzeum.

 

1930 októberében 3 napon át reklám repülőgép jelent meg a város fölött Kirlyák István pilótával az esti órákban, és a Schmoll–pasztát (cipőkrém) reklámozta. Három évvel később, október 1-jén a későbbi repülőtéren a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület az MSrE rendezésében volt repülő bemutató és sétarepülés. Bánhidi Antal a híres Gerle típusú gépével tartott emlékezetes repülő bemutatót.

1934 áprilisában dr. Komjáthszegi Szentkirályi Ákos, a Magyar Aero Szövetség megbízottja tárgyalt a város vezetőivel egy turisztikai leszállóhely létrehozása érdekében. A városi közgyűlés a javaslatot elfogadta, és a célnak megfelelő leszállóhelyet a Felső-csordajáráson jelölte ki.

A Kiss Bálint Református Általános Iskola elődje, a Kossuth téri Református Iskola, fogadta be, délutáni oktatás keretében az inas, mai elnevezéssel a szakmunkás tanuló képzést. Ennek a keretében jött létre az 595. sz. Bethlen Gábor Cserkész Csapat. Műszaki rajában Vass Mihály műbútor asztalos repülőmodell–építésre, dr. Berczeli Károly rádió adó–vevő készítésre tanította a leendő iparos ifjakat. Ebben a csoportban merült fel a repülőgép építésének gondolata, melyet vitéz dr. Bonczos Miklós vármegyei tisztifőügyész és Báthory László református lelkész, csapatvezető parancsnok vett pártfogásába. Az iparos cserkészek az összekuporgatott fillérjeikből ekkora már megvásárolták a tervrajzot, némi anyagot, és építeni kezdték első repülőgépüket, a Zöglinget. Ez volt az az idő, amikor Bonczos Miklós meghirdette a “Jövőre repülünk” megyei gyűjtési akciót, amivel megteremtette a szentesi repülősport gazdasági alapját. Vitéz várbogyai Bogyay Kamilló csendőr százados, akkor már B vizsgás vitorlázó repülő, paranccsal került városunkba Szolnokról. ”Áhelyezésemet tragédiaként éltem meg”– közölte “Kamill kapitány”, ahogy repülő barátai szólították. Amint megtudta, hogy a cserkészek műhelyében már majdnem készen áll a két Zögling, ellenérzése előjelet váltott, és az első hívó szóra bekapcsolódott a gépépítők munkába.

A szentesi cserkészrepülők első repülőüzemnapja a szolnoki Schneider Emil főoktató segítségével 1937. április 11-én volt, a repülőtérnek kijelölt Felső-csordajárás, szelevényi út és csongrádi vasút közé eső területén. Hosszas városi huzavona után 1938-ra elkészült a sportrepülésre már alkalmas terület. Ekkorra lett kész a saját elgondolás alapján készült első csörlő aggregátoruk is.

 

A németországi tapasztalatok és a szentesiek elgondolása szerint készült 
önjáró csörlő aggregátor. - Gullay archívumból.

 

Az áprilisi első üzemnapon volt az a kínálkozó alkalom, amikor bemutathatták Massányí Sándor oktatót a szentesieknek. Megyei Levente avató ünnepség keretében vitéz Rátz Jenő honvédelmi miniszter jelenlétében június 18-án volt a repülőtér avatása. A kezdő szentesiek októberben már, toborzási céllal, Mindszenten repülő bemutatót tartottak.

  

  

Balról: Az 1938. június 19-i repülőtér avatóra érkezett német katonai attasé gépe, - aki a berlini sportrepülő szervezet elnöke is volt. A Messerschmitt Bf 108/B Taifun a harmincas évek végén a legkorszerűbb túra repülőgépek egyike volt. A LüH-nél és a m. kir. légierőnél a földerítők képzésére (is) használták. - Gullay archívumból. --- Jobbról: A repülőtér avatóra érkezett M-21-t, a HA-RAG-ot táplálják a szentesi cserkészrepülők. - Gullay archívumból.

 

  

Balról: 1938-ban a repülőtér avatón volt a Weiss Manfréd családja ajándékozta Vöcsök keresztelője, mely az adományozója után a Manfréd nevet kapta. Keresztanya: Mauthner Alfrédné. - Pap László archívumából.
  Jobbról: Startrakészen áll a BL 16-os a repülőtér avatón. - Gullay archívumból.

 

A Dunántúlról, vagy a Duna-Tisza közéről érkező repülőgépek jellegzetes navigációs pontja. 
Innen már látni lehet a szentesi repülőteret. - Pap László archívumából.

 

A cserkészrepülők megkapták 1 pengő örök haszonbérért a várostól azt a területet, amely a hangár létesítéshez szükséges volt. 1939 márciusában kezdték építeni Menyhárt István műegyetemi tanársegéd tervezte feszített vasbeton hangárt és május 21-én már avatták is országos repülőnap keretében, gróf Teleki Pál miniszterelnök jelenlétében. Itt, és ekkor fogalmazódott meg a nyilvánosság előtt, hogy a szentesi sportrepülőteret a “vidéki vitorlázórepülés fellegvárává” lehet és kell fejleszteni. Ez évnek a nyarán volt Szentesen a vitorlázó repülők, országosan másodikként szervezett, de első növendéki motoros vontatású oktató tábora. Ez év októberében a szentesi cserkészrepülők szemléjére érkezett Horthy István, v. dr. Bonczos Miklós immár államtitkár és Rotter Lajos a cserkészrepülés alapítója kíséretében egy Messerschmitt Bf–108-Tf Taifun tipusú gépen.

 

  

Balról: Az 1939. május 21-i hangár avató és gépkeresztelő országos repülőnapon felsorakozott sport és katonai repülőgépek. Előtérben a Szittya III. (R-10), háttérben a kétmotoros Focke Wulf Fw-58 Weihe. - Gullay archívumból. Jobbról: Az 1939-s reptér átadáson vitéz dr. Bonczos Miklós államtitkárt, a szentesi cserkészrepülők elnökét búzavirágból készült repülőmodellel ajándékot adják át Fekete Ignácné és Hajdú Ignác tanítványai. A gyermekek mögött Kanász Nagy Sándor polgármester áll. - Gullay archívumból.

 

  

Balról: A hangár avató repülőnapot megtisztelte jelenlétével gróf Teleki Pál miniszterelnök, főcserkész. A kormányfő beszélget v. Bogyay Kamillo csendőr századossal, a szentesi cserkészrepülők ügyvezető elnökével. Közöttük látszik, tányérsapkában áll Újvári László a Junkers Ju-52/3m utasszállító gép kapitánya, a MALERT ig. helyettese. A miniszterelnök mögött áll v. dr. Bonczos Miklós államtitkár. - Gullay archívumból. 
Jobbról: Keletről nyugatra haladva a Kussuth utca vonalán. Rálátás a Kossuth térre. Háttérben a Liget. 1957. - Pap László archívumából.

 

 

A repülőnapi bemutatóra érkezett vitorlázó 
és a háttérben motoros repülőgépek sora. - Kunszeri-hagyaték.

 

1939 júliusában az orosházi repülőnapon Murányi Ili és Vali – akkor szentesi repülők – mutattak be alapfeladatokat.

1940 januárjában ismét fölmerült a város polgári légiforgalmi áru-, személy- és postai szállításába kapcsolásának gondolata. E tárgyban a kereskedelmi és postaügyi miniszter kereste meg a várost. Az elhatározás mögött nyilvánvalóan látszott a katonai repülés helyi erőkből történő bővítése. Bár, ekkor már nem zavarta a repülés fejlesztését a trianoni tiltás, de a honvédelmi erők fejlesztésére létrehozott külön adó bevezetése nem hozta meg a várt eredményt. A Huba–hadrend megvalósítása emiatt pótolhatatlan késedelmet szenvedett.

A HM a polgári repülésen keresztül várta a kormány további segítségét. Sajnálatosan a kellő összeg itt sem állt a politikai irányítás rendelkezésére.

Az 1935-s megalakuláskor nem készült külön alapszabálya a cserkészrepülőknek. Az első működési szabályzat akkor vált szükségessé, amikor a cserkészrepülők elhatározták, hogy saját lábukra állnak. Történt ez még ’39 novemberében. Az alapszabályt az illetékes hatóság elé terjesztették, de azt, mint közgyűlésileg meg nem erősítettet, és egyéb jogilag szempontokból sem kielégítöt, az alispán nem terjeszt(h)ette föl döntésre a belügyminiszternek.

Egyre intenzívebb lett a haderőn kívüli katonai előképzés üteme. Gerjesztette ezt a háborús feszültség növekedése. Szentesről, még ’39 június–augusztus hónapban (dr.) Takács Péter, 1940-ben (dr.) Lakos Géza, 1942-ben Gullay Mihály és Szabó János tanulta Algyőn a motoros repülést. Mátay Andor aki ugyancsak Szentesen vitorlázott, a debreceni kiképző keretben készült az Magyar Kir. Horthy Miklós Repülő Akadémiára.

1938 és 1942 között Szentesen tanulta a vitorlázórepülés tudományát Csongrád, Kiskunfélegyháza, Kecskemét, Kiskunhalas, Bácsalmás, Hódmezővásárhely, Orosháza, Békéscsaba, Gyula, Szarvas és Kunszentmárton által bezárt terület repülésre érett ifjúsága, (tehát egészséges, a Horthy-rendszerrel lojális és (ős)keresztyén). A cserkészrepülő képzése térítésmentes volt. A vidéki növendékek Szentesre jutásáért és a haza szállításáét a megyei-, vagy lakóhelyi hatóságok költségtérítést fizettek a cserkészrepülő szervezetnek. Repülőtéri gépkocsikkal hozták és vitték háztól–házig a növendékeket.

1940-ben, a hódmezővásárhelyi cserkészek megépítették az első repülőgépüket. Avatójára hatalmas ünnepséget rendeztek repülő- és repülőmodell bemutatóval. Az új Tücsök típusú vitorlázógépet Massányi Sándor mutatta be “elegáns és méltóságteljesen nyugodt repülésével.” Ez a megállapítás azért figyelemreméltó, mert erős, lökéses szél zavarta a feladat végrehajtását. (Nem tudni pontosan hogy Zögling avagy Tücsök típusú gép volt a hódmezővásárhelyi cserkészek munkája, mert mind a helyi, mind a szegedi ugyanúgy a szentesi lapok keverve emlegetik a gép típusát. Perdöntőnek a Magyar Szárnyak c. repülő szaklap írását tekintettem, vagyis Tücsök.)

Vitéz Bogyay Kamill javaslatára Szentesen (is) megkezdődött a haderőn kívüli motornélküli repülő keret képzés, egyéves kísérlete. Innen mentek motorosrepülő iskolára a legjobb növendékek.
Negyvenegyben jóváhagyta és elrendelte a HM - a szentesi kísérlet sikerének köszönhetően - az új képzési rendszer elvi bevezetését, melyet a MAeSz és a HMNRA a haderőn kívüli előképzésben anyagiakkal is támogatott.

Május 14-én bekövetkezett Szentesen az első repülő tragédia. A 31 éves Csuray Ernő, Ármentesítő Társulati tisztviselő Pilis típusú géppel lezuhant és életét vesztette. Szentesen a Szeder-temetőben alussza örök álmát.

Ismét előtérbe került a repülőtér katonai célú hasznosításának hangsúlyozása. A megyei vezetés nemcsak szorgalmazta, hanem anyagi áldozatvállalásával demonstrálta a városi közgyűlésnek a repülés támogatásának fontosságát. Ennek megfelelően indítványozta a szelevényi (ma, hol magyartésinek, hol nagytőkeinek nevezett) út első szakaszának áthelyezését. A várostól az új etaphoz a kisajátítandó terület megváltását várják. Megyei vezetés a sokszorosan magasabb építési költséget vállalta magára. A szükséges költségkeret a bejelentés idején, már a megyei vezetés rendelkezésére állt. Az, hogy elmaradt a sokadszor felmerülő területbővítési megoldás, végtére most sem a legeltetést féltő képviselői szűkkeblűségen, hanem a HM lemondó nyilatkozatán bukott meg.
A békéscsabai repülés újjáéledésével, hazatért a Szentesen tanuló növendékek nagyobb hányada. Quint János vezetőoktató, segédoktatói megbízatással Békéscsabára haza hívta Mester László növendéket, aki az első szárnycsapásától a C vizsgájáig minden repülési vizsgafokot Szentesen ért el. Arról a Mester Lászlóról van szó, aki 1954 és 1957 között volt a szentesi repülőtér parancsnoka.
Megkezdődtek a teljesítmény repülési próbálkozások. Schlett László oktató csőrésből, Pilissel Mezőtúrig repült és útközben 1800 méter abszolút magasságot repült. Ezzel a D vizsgájához két feladatot is teljesített.

Az év (1941) decemberében a vontatásos oktatói tábor előtt Szentes is megkapta az első Cimborát, a korszak legkorszerűbb kétkormányos oktató vitorlázó repülőgépét az egymás mögött üléses, kétszemélyes gépét, az 50 darabos szériából a harmadikat, HA–5006 lajstromjellel (Az első három kísérleti gép, az 5001, 5002, 5003 lajstromjellel még a Gólya nevet kapta, és azok javított változata kapta a Cimbora nevet.)

 

  

Balról: Massányi Sándor oktató A vizsgára készíti fel Kunczer Mária növendéket. - Massányi Hilda archívumából. Jobbról: Kötélszakadás miatt, egy kissé keményebbre sikerült földetérés. Személyi sérülés nem történt. "Szedjétek össze az aprófát. - adja parancsba Bogyay Kamill, - Ha már így adódott, legalább kell gyújtós aprítanotok a konyhára". - Koszta József Múzeum Kunszeri-hagyatékából.

 

Az előző évben elkezdett, de az anyaghiány miatt megrekedt építkezés a következő tavaszon tovább folytatódott, és negyvenkettő nyarára elkészült a repülőotthon. A június 28-án induló vitorlázórepülő vontatásos tábor növendékeit már ott lehetett elhelyezni.

Megdöbbentő tragédia történt 1942. június 15-én. Az Algyőről Budapestre repülő Nagypál Gyula oktató megszakította útját Szentesen. A fölvett küldeményt nem rögzítette megfelelően a hátsó ülésben és az, már a startvonalra gurulás során elmozdult, ami a botkormány szabad mozgását oly mértékben gátolta, hogy az katasztrófához vezetett. Ebben a helyzetben a gép egy hatalmas bal körön is csak 25-30 méterre tudott emelkedni. A Bücker Bü 131 Jungmann típusú gép láthatóan irányíthatatlanná vált és a repülőtérre zuhant. Pilóta a korházba szállítás után röviddel visszaadta lelkét teremtőjének.

Június 25-én Tasnádi László és ifj. gr. Károlyi Gyula Bücker Bü 131-el a Dunába zuhant. Károlyi Gyulát, a családi birtokon, a Szentes melletti Nagymágocs község kegyúri templomában helyezték örök nyugalomra. A szentesi cserkészrepülők v. Bogyay Kamill csendőr százados, egyesületi ügyvezető elnök vezetésével díszőrséget álltak a katafalk mellett, majd a gyászszertartás ideje alatt a templom bejáratától a ravatalig.

 

  

Balról: Tasnádi László látogatása Szentesen. - Massányi Hilda archívumából. --- Jobbról: Az 1943 őszére elkészült repülőotthon kiképző szárnya. - Pap László archívumából.

 

Gróf Károlyi Gyula látogatása alkalmával beszélget a szentesi "öreg sasokkal".
 - Massányi Hilda archívumából.

 

Békéscsabán ’43 koratavaszára előrehaladott állapotba került a repülőtér építése. Dr. Elek László a Békés megyei repülés fáradhatatlan ügyvezető főtitkára a szentesi repülőket kérte fel, hogy működjenek közre repülőterük ünnepélyes avatásán. Erre az alkalomra április 27-én került sor. A szentesi Massányi Sándorral a nyergében emelkedett magasba a csabaiak építette Tücsök, majd néhány perccel később már Vöcsökkel. A csörlőkezelő Galuska József volt, aki ugyancsak Szentesen tanulta a nagy felelősséget követelő tudományát.

A baj nem jár egyedül. Negyvenhárom október 30-án Tóth Jenő, a MAeSz vitorlázó repülő osztályának műszaki vezetője és Szulinszky Sándor a MOVE – éppen Szentesen dolgozó segédoktatója M19-el indult vissza Farkashegyre. Hosszú kifutás, a föld feletti sebesség gyűjtés után meredek emelkedés következett. Ennek a géptípusnak éppen ez az egyszerű manőver volt a gyengéje. Mintegy 100-150 méteren sebességét veszítve a kormányozhatatlanná lett a gép és az lecsúszott. Mindkét pilótát Budapesten temették.

Vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc altábornagy, a Ludovika Akadémia parancsnoka, főcserkész megszemlélte a szentesi cserkészrepülőket. Végre elérkezett a ’39 óta vajúdó nagy metamorfózis ideje. Eljött az a pillanat, amikor kiléphettek a szegedi V. cserkész körzet Intéző Bizottságának hatásköréből. Ez az IB. a cserkészrepülést – már–már annak biztonságát is veszélyeztetően a “cserkészélet” formai (alakiság, öltözék, cserkész próbák, stb.) alárendeltségébe akarta helyeztetni, a rendelkezésére álló eszközökkel. A szentesi cserkészrepülők a szervezeti hierarchiában a Magyar Cserkész Szövetség közvetlen irányítását kérték és remélték. A tábornok–főcserkész szemléje a csatlakozási szándék végére tett pontot. A csatlakozási és átalakulási alapszabályt a közgyűlés elfogadta. A szentesi cserkészrepülőkből megalakult a Csongrádvármegyei Cserkészrepülő Egyesület. Az új közgyűlés v. Bonczos Miklós dr. államtitkárt díszelnökül, míg dr. Zobay Béla vármegyei főjegyzőt elnöknek kérte fel és választotta meg. Ügyvezető elnöknek továbbra is vitéz Bogyay Kamill immár csendőr alezredest, vezetőoktatónak Massányi Sándort, oktatónak Schlett Lászlót választották. Hangármester továbbra is a gépépítő Vass Mihály maradt. A repülőtér gondnoka Lénárt István lett.

1944. Tavaszi kezdés idejére a cserkészrepülők megvásárolták az első motoros repülőgépüket. A németországi Halléból beszerzett Siebel 202 Si Hummelt dr. Kunszeri Béla, a repülő egyesület titkára–szárnyon hozta azt haza. Májusban a repülő körökben “A Tata” néven ismert Hári László címzetes vezérőrnagy az Aeró Szövetség főfelügyelőjével megszemlélte szentesi “fiait”, fittyet hányva a mind gyakoribb angol–amerikai légitámadásnak.

Június 19-től, a debrecen–nyulasi haderőn kívüli kiképzőkeret a várost ért bombázás után Szentesre települt. Magukkal hozták a DRC minden vagyonát. A hat Bückerrel, Balogh István hadnagy parancsnokságával repült addig, amíg a cőgerek nem vették sikerrel az elsőfok vizsga akadályát. A szentesiek a szelevényi út melletti terület Kurca felé eső részén, a katonai gyakorlótéren repültek. 

 

 

A Bücker Bü-131 kétfedelű, két egymásmögött üléses iskola-gyakorló gép.
 Ezen a típuson tanultak a repülőtiszti iskolára fölvettek - Gullay archívumból.

 

Negyvennégy nyarára mindennapossá lett az angol és amerikai bombázó csoportok berepülése az ország területe fölé. Támadták a nagy városokat, a közlekedési-, a katonai célpontokat.

 

 "Bombázórajok húznak el felettem." (Radnóti: Levél a hitveshez). A B-24-s Liberátor és a B-17 amerikai légierődből kell elképzelni a 300-700 gépből álló BG-t, a Bomber Group-t a több léghadseregnyi köteléket. 1944-ben szinte naponként jelentek meg hazánk légterében ezek a mérhetetlenül sok nyomort, pusztulást és halált hordozó eszközök. Gyakran áthúztak Szentes felett is. - Aranysas.

 

Három Messerschmitt Me 323-s Gigant, a hatmotoros “Égi Mammut” Szentesre települt. Alkalmanként fölszálltak, hadianyagot, katonai felszerelést szállítottak az egyre közeledő frontra és visszaúton sebesülteket hoztak a kórházzá alakított iskolákba. A Mezőgazdasági Szakiskolában a német hadsereg katonai kórháza települt, ahol a harctéri sebesülése után lábadozott a híres német író Heinrich Böll is.

 

  

Balról: 1944. június 17-én Szentesre települt 3 db Messerschmitt Me-323 Gigant egyike. - Pap László archívumából. --- Jobbról: A második világháború híres vadászgépe, a Me 109-s vigyázza a hatmotoros szállító behemótot a Gigantot a szentesi repülőtéren. - Pap László archívumából.

 

Augusztus 1-jén indította a RAF, az angol légierő a varsói fölkelők utánpótlásának szállítását hazánkon keresztül. Visszaúton a hat gépes egységből egy Halifax típusú gép “valószínûleg Magyarország fölött” elveszett, rögzíti a Royal Aero Force jelentése. Ez a gép már Szolnok térségében megsérült. Pilóta a legrövidebb úton igyekezett a jugoszláv partizánok által felszabadított területre menekülni. A Halifax sorsa végérvényesen a városunk térségében pecsételődött meg. A Tisza–hidat védő tüzéreknek adatott meg a kegyelemdöfés lehetősége. Az egyre alacsonyabban repülő gépből a személyzet négy tagja valószínűleg Szolnok megye területe fölött kiugrott. A gépparancsnok–navigátor Szentes fölött hagyta el a repülőgépet, miután a pilóta és az egyik fedélzeti lövész a hidat védő légvédelmi ágyú találatakor életét vesztette és a géppel együtt a Tisza és az akkori huszár laktanya közötti területre zuhant. A személyzet hősi halált halt lengyel, de angol katonai szolgálatot vállaló tagjait a solymári katonai temető angol parcellájában helyezték örök nyugalomra. Az ejtőernyővel szerencsésen megmenekült Witold Raflewski gépparancsnokot a csendőrök fogták el, de bántalmazták. Látva ezt Lakos József nyomozó az 1946-ban meggyilkolt városi rendőrkapitány és Süle István detektív, hivatkozással mind a genfi, mind a hágai egyezményre, az önvédelemre képtelen katonát kimentették a vérszomjas tömeg és a brutális csendőrök kezéből. Hadifogoly táborba irányították.

 

 

H. P. Halifax a RAF bombázó és szállító repülőgépe. 
E típuscsaládba tartozó repülőgép zuhant le a laktanya
 és a Tisza közötti területre 1944. augusztus 2-án éjszaka.

 

Kormány, már április elsejétől a Tiszántúlt hadműveleti területté nyilvánította. A (szentesi) Csongrád megyei cserkészrepülők, a kormánybiztos főispán “Önkéntes kiürítés”-i parancsának megfelelően a Tisza jobb partjára menekítették a repülőgépeket, a csongrádi Szt. Imre Gimnáziumba, (a mai Batsányi János Gimnázium) dr. Kunszeri Béla segítségével.

 

  

Balról: Az I. Hadsereg futárrajából Szabady hadnagy és a földi kiszolgáló személyzet 1944 szeptemberében a szentesi repülőtéren. - Archív. Szabady via Punka. --- Jobbról: Háttérben a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap szentesi pilótaotthona. A futárraj tiszti csoportja a Storch (Fieseler Fi-156) előtt: Ronkay, Ákos, Szabady hadnagy és Baross főhadnagy. - Szabady via Punka.

 

Október 6-ra virradó éjjel a Szovjet 5. Légi Hadsereg PO–2-s típusú gépe(i),– a levegő igáslovai – bombázták Szentest. A bombák célt tévesztettek és a támadásnak polgári áldozatai voltak. Nyolcadikán a város elesett, Szentes felszabadult a német megszállás alól.

A front átvonulása után a repülőtéri épületek csaknem sértetlen állapotban megmaradtak. A repülőtérre PO–2-s egység települt. A repülőotthonba beszállásolták magukat, de távozásukkor mindent rendben, (hiánytalanul) hagytak maguk után, pedig a szóbeszéd szerint a szovjet katonák fosztották ki és tették tönkre az épületeket. Ez az állítás meg sem közelítette a valóságot. Amint a szovjet repülőegység elhagyta a pilótaotthont, a hangárt, a műhelyt akkor szabadult el a pokol. A repülőtéri épületek őrizetlenek maradtak. A legnagyobb kárt a környező lakosok öncélú “anyagmentő” munkája okozta. Ez olyan méretűvé vált negyvenhatra, hogy hatóságilag kellett elrendelni az épületek bontását, mert azok életveszélyessé váltak.

Massányi Sándor vezető-oktató és Vass Mihály hangármester 1945 márciusában tért vissza – a kiürítési parancs miatti kényszerű bázis elhagyás után – Szentesre.

A Csongrádon elrejtett gépek épségben túlélték a front átvonulását. Amíg a SZEB engedélye nem érkezett meg a sportrepülés megkezdésére, dr. Kunszeri Béla alispán indítványára megkezdődött az egyesület újjászervezése, de már a cserkész szervezet kihagyásával. Nem volt pénz és nem volt aggregátor sem.

Negyvenhat őszére elkészült a megújhodott Csongrádmegyei Sportrepülő Egyesület alapszabálya. Az összehívott közgyűlés vezetőjének dr. Kunszeri Bélát, vezető oktatónak Massányi Sándort, mûszaki vezető hangármesternek Vass Mihályt választotta a tagság. Itt jött szóba, hogy célszerű lenne Szentes bekapcsolását is kérni az akkor szerveződő belföldi légiforgalomba. A MASZOVLET (Magyar Szovjet Légiforgalmi Társaság) meghatározó személyiségei nem zárkóztak el a lehetőségtől, de az országban a légiközlekedés iránt megnyilvánuló utas érdektelenség, olyan veszteséget eredményezett a vállalatnak, hogy a már meglévő járatokat is meg kellett szüntetni, esetenként hónapokig szüneteltetni. A Szentesen szőtt idilli eszme – sajnálatosan – szertefoszlott, mert túllépett a fő-részvényes érdekein és a háború utáni pénzvilág lehetőségein.

 

   

 Balról: Liget a Kurca ölelésében. Fölülről is nagyon szép látványt nyújtó városképi részlet. 
- Pap László archívumából. --- Jobbról:  Az 1800-as években kialakult városrészről 
az 1957-ben készült légifelvétel. - Pap László archívumából.

 

 

Az amerikai Douglas DC-3-s tervei alapján készült szovjet gép. 
Hazánkban is ezzel a típussal indult a MASZOVLET repülése 1946. Őszén.

 

A háború utáni első repülésre a Szövetségesek Ellenőrző Bizottságának megbízottjának, Szviridov tábornok engedélyét követően 1947. június 1-je után kerülhetett sor. A Magyar Repülő Szövetség jelentős anyagi támogatást nyert a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alapból létrehozott Nemzeti Repülő Alaptól, például a hangár helyreállításához. A Kereskedelmi Minisztériumtól kapott sérült gépkocsiból át- és kialakított csörlővel indult a repülés.

A negyvenhétben megkezdett sportrepülésbe bekapcsolódott BSZKRT szállította az üzemanyagot, a szentesiek pedig a vitorlázó gépeket biztosították a repüléshez. Júliusban a szegedi és a Békés megyei repülőkkel közösen rendezte a megyei egyesület a háború utáni első repülőtáborát.

 

 Az első repülőmodellek egyike, ami Szentesen épült a '41-ben. 
Oláh Imre Massányi Sándor vezetőoktató sógora emeli siklatáshoz modelljét. 
-Massányi Hilda archívumából.

 

A Magyar Repülő Szövetség (MRSz) nem tudott úrrá lenni a repülőegyesületeken belől és az egymás között dúló politikai rivalizálásnak, – ami mindinkább veszélyeztette a repülés biztonságát. A kormány 1948. február 14-ével létrehozta az Országos Magyar Repülő Egyesületet, az OMRE-t. Április 15-én Szentesen is megalakult a szervezet Csongrád megyei csoportja, majd ezzel egyidőben a Megyei Intéző Bizottság is. Mindkettő vezetőjéül dr. Kunszeri Bélát választotta a tagság. A repülőtér parancsnoki, és a repülésvezetői megbízatást is Kunszeri Béla kapta.

Negyvenkilencben Szentes is bekapcsolódott a haderőn kívüli katonai előképzésbe. Az OMRE, a HM-től a tisztiiskolára jelentkezők első fokú motoros fölkészítést kaptak. Ezen a tanfolyamon végezte a haderőn kívüli előképzőt a szentesi V. Kiss Sándor, az algyői iskolán pedig Magyar Sándor. Itt indult az első megfigyelő tisztek előkészítő tanfolyama is. Negyvenkilencben kezdődött meg a Tervhivatal, az OMRE és a Nemzeti Repülő Alap támogatásával az új pilótaotthon építése. (Ebből lett a Ruhagyár igazgatási-, adminisztrációs és szociális épülete.) Az OMRE szervezésében 1948 tavaszán jött létre a háború utáni első – ismertté lett – modellező klub Szentesen, a Gimnáziumban.

 

 A haderőn kívüli előképzés '49-ben hat Bücker Bü 131 típusú géppel indult.

 - Gullay archívumból.

 

Negyvenkilenc november 2-án a Csongrád Megyei Repülő Egyesület átalakult az OMRE Szentesi Repülő Klubjává. Itt mutatta be a dr. Kunszeri Béla a tagságnak Grohmann István repülőtér parancsnokot. Hangármester továbbra is Vass Mihály maradt. Az első tavaszi repülés 1950. március 26-án volt, ahol 115 fő jelent meg. 1950. május 28-tól már Gács Ernő vette át a repülőtér irányítását, Grohmann István csak szeptember végéig maradt Szentesen. (Ötventől, a tanács-rendszer létrehozásától Kunszeri Bélát Budapestre helyezte a hatalom.) Nem akart kialakulni a stabil vezetés a repülőtéren. Ötvenegy őszén Székely Gyula váltotta Gács Ernőt. Oktatók voltak Lipták Lajos és Hartmann György. A növendékek Csongrádról, Hódmezővásárhelyről, Kiskunfélegyházáról, Kunszentmártonból jártak Szentesre repülni.

A szolnoki Modellező Körvezetőképző Iskola 1952 szeptemberében Szandaszöllősről Szentesre települt Horváth Ernő parancsnokkal. A ‘49-ben épült repülőtéri épület volt az új bázisuk. Az itt tartózkodás kérészéltűre sikerült, mert félév után Érdr–Parkvárosba kellett tovább költözniük. Helyükre a békéscsabai repülőtérről települt át a Mûszaki Iskola. A már Szentesen induló hat hónapos és egy héthetes tanfolyam március 2-val kezdődött és november 15-én zárult. Székely Gyula parancsnok egészsége oly mértékben megromlott, hogy 1953 közepétől már nem kaphatott orvosi hozzájárulást a repülésre. Szeptembertől Mester László az egykori szentesi növendék került vissza a “felnevelő fészekbe” repülőtér parancsnoknak, és itt élt, munkálkodott 1956 decemberéig.

Ötvenhárom végén Lipták Lajos – az időközben megalakult – Kiskunfélegyházi Repülő Klub titkári feladatára kapott megbízatást a központi vezetéstől. Helyére Keszthelyi Vilmos B vizsgás növendéket bízta meg az országos központ. Sajnálatosan nem volt kellő vezetői tapasztalata és hiányzott belőle a kellő vezetői kvalitás. Keszthelyi Vilmostól Vass Jenő motoros oktató, majd májustól (1953) Varga József vette át a klub irányítását.

1953. május 26-tól június 4-ig vontatásos kiképző tábor volt Szentesen a helyi, a szegedi és a kiskunfélegyházi klub teljesítmény repülőinek. Az ország gazdasági helyzete oly mélypontot ért el, ami a repülésben is észlelhető napi lét-gondokat okozott. Az anyagi- és műszaki ellátás zavara már-már veszélyeztette a sportrepülés biztonságát.

Pilóta gyásszal kezdődött az 1956-os esztendő. A Sármelléken szolgálatot teljesítő, a szentesi illetőségû Magyar Sándor főhadnagy, Mig–15-s pilóta, január 21-én életét vesztette. A légtérfigyelő szolgálat a Fertő–tó térségében légi határsértést észlelt. Éles riasztással két sármelléki Mig-15-t irányítottak A szovjet légiirányítás is küldött – hazánkban akkor még alig ismert – két Mig–17-t. A szovjet gépek a nap irányából támadtak. Magyar Sándor lőtt először, és lelőtte a Mig–17-s géppár vezérgépét. A második fordulóban az épen maradt szovjet kísérő eltalálta Magyar Sándor gépét. Mindkét gép Ausztria területére zuhant. Magyar Sándor nem tudott katapultálni, és gépével együtt semmisült meg.

A Kis Bálint utca 9. szám alatt lévő repülő klub épületét vissza kellett adni lakás céljára, így a sarok másik oldalán lévő volt kaszinó épületébe, a zenetanodával egy fedél alá kellett áttelepülnie. Ez a szimbiózis nem volt senkinek ínyére, de a megoldás csak félév múltával érkezhetett el. A forradalom előtti utolsó repülőüzemnap október 6-án volt.

Október 23-a után az időközben létrehozott MÖHOSz-ból betagosított sportrepülők kiléptek az önkéntesnek aposztrofált honvédelmi szövetségből és létrehozták Budapesten a Magyar Nemzeti Repülő Szövetséget. A nemzeti töltéssel alakult szervezet 1957 januárjában megkezdte a vidéki sportrepülés újjászervezését. Badacsonyi Béla még szilveszter előtt puhatolódzó látogatáson vett részt Szentesen, nem titkolva, hogy a békéscsabai repülőtér vezetését is felajánlotta a MNRSz vezetősége és innen a keleti szomszédvárba, repülőparadicsomba utazik terepszemlére. 1957. január közepén Haas György repülőtér parancsnoki kinevezéssel érkezett, ami egyértelművé tette Badacsonyi Béla döntését.

Február 14-én kelt levélben – Legenyei Lajos útján – az MNRSz értesítette a szentesi sportrepülőket, hogy az Intéző Bizottság elfogadta a klub alapszabályát, felvette az országos szervezet tagjai sorába és kiadta a működési engedélyét. Társadalmi klubtitkárnak Vállay László honvéd századost választotta a közgyűlés. A tagság Haas György kiképzésvezetőt megerősítette parancsnoki funkciójában. Műszaki vezetőnek a korábbi hangármestert Oláh Józsefet kérte fel és választotta meg a klub tagsága. Vállay Lászlót szolgálati érdekből elvezényelték Szentesről és május 15-től már Vigh Mihály volt a klub választott titkára.

Az 1957-ban megalakult Budaörsön a légimentő szolgálat. Gépei heti 2-3 alkalommal is megfordultak a szentesi repülőtéren. Számos beteget hoztak Bugyi professzorhoz műtétre, vagy vitték a fővárosba azokat a betegeket, akik gyógyítására már csak a jobban fölszerelt budapesti klinikákon volt remény. Augusztus 1-jével megkezdődött Fenyvesi Sándor, Pusztai János és Vigh Mihály motoros repülő kiképzése.

Augusztus 4-én országos repülőnapot rendezett a klub. A központ a legjobb bemutató repülőket mozgósította a szentesi rendezvényre. Volt műrepülés vitorlázó és motoros gépekkel, ejtőernyős ugrás Li–2-ből.

A bemutató utolsó száma ballonvadászat volt. Résztvevői voltak Gyulai Andor százados, berepülő pilóta, Pálóczy Ferenc a budaörsi repülőtér parancsnoka és Tóth József a majdani műrepülő világbajnok. A három gép bal körön repült, és a sorban következők rá–rá csaptak az ütemesen érkező piros, – kb. 1 m átmérőjű – léggömbökre, míg csak nem sikerült azokat elpukkantani. Tóth József elszalasztotta a lufit, így Pálóczy következett. Magasabb pozícióból, akart rácsapni a ballonra, de Gyulai leszűkítette a kört és alulról emelkedve elébe vágott a Pálóczy Fecskéjének. A karambol elkerülhetetlen volt. A tízezernyi résztvevő szeme láttára Gyulai és Pálóczy gépe összeütközött a levegőben. Pálóczynak sikerült kiugrania, de … Gyulai Andor földi maradványait három nappal később helyezték örök nyugalomra a győri családi sírboltban.

Haas György októberben lemondott parancsnoki megbízatásáról és november elején már Batta Sándor vette át a repülőteret. A szentesi repülő sport 1958-ban mind a repült idő, mind a teljesítmények számában és minőségében korábban nem látott eredményeket ért el. Megalakult Szentesen a kunszentmártoni repülőcsoport 17 taggal. A klub szeptember 21-én járási honvédelmi napot rendezett a városban.

A helyi repülők bemutatóit Tóth József műrepülő, a későbbi világbajnok és az MHS központi repülőteréről, Budaörsről jött csapat tagjai színezték. Ejtőernyős ugrást Po–2-ből a szolnoki Dugonics Pál irányításával Kiss Lajos mutatott be. Az alig propagált repülőműsorra – az újságírók becslése szerint, – hatezer főnyi néző volt kíváncsi.

A Krisztus utáni 1959. évnek óriási reménnyel indult a csapat, hívén azt, az igazi lehetőségek csúcsa még messze előttük van, csak meg kell hódítani. A sportrepülő létszám meghaladta a hatvan főt. Ebben az évben alakult meg első alkalommal, 29 fővel a szentesi klubon belől az ejtőernyős kör.
…És bekövetkezett az amire senki nem számított. Június 25-én egy leszálló gép farokcsúszójától olyan súlyosan sérült az úton közlekedő Pallagi Margit, amitől a 18 éves leány a helyszínen életét vesztette. Ez a tragédia megpecsételte a szentesi repülés, repülőtér sorsát. Abban az évben (‘59-ben) jelentősen csökkentette a HM az MHS támogatását. Ez a tragikus esemény alkalom volt – mert lehetett mire hivatkozni – a repülő klub és -tér felszámolására.

 

 

Valami hajmeresztő dolog történhetett a felszálló mezőben, 
ha a parancsnok ott hagyta a felszállásra készülő pilótát és aggodalmasan a fejéhez kap.
- Gullai archívumból.

 

A repülési szilencium idején megalakult a sárkányrepülő klub. Az első motornélküli sárkányok már 1977-ben megjelentek Szentesen Kiss Szabó László és Szabó Jenő kísérleteivel. Mind több érdeklődőt vonzott a repülésnek ez az új ága. A politikai, vagy egyéb okból (nem földhöz ragadt, hanem) röghözkötött emberek, ebben az egyszerű, viszonylag olcsó szerkezetben látták a kitörést, a saját repülésük életre hívásának lehetőségét. Huszonnyolc fővel alakult meg az országban harmadiknak az MHSz Szentes Városi Sárkányrepülő Klubja 1980. március 16-án, Batta Sándor vezetésével.

Motoros sárkányok építésével is kísérleteztek, nem is eredménytelenül. Fekete Imre és Bodnár László találtak rá arra a kedvező műszaki megoldásra, amivel, végül is, országos hírnévre tettek szert. Megalkották a repülőképes “trabant motoros sárkány”-t.

A szentesi repülőmodellezés a 603. sz. Szakmunkásképző Iskola védőszárnyai alatt soha nem látott magaslatokra jutott Veres János igazgató irányításával. Az 1967-ben indult szakkörökre építve alakított klubban nevelte a minősített versenyzők sokaságát. Válogatott kerettagok voltak Varga Károly és Turányi Imre.

 

   

Balról: Ruszka Miki megérkezik a '85-ben rendezett repülőnapon. - Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltárának MHSz albumából. --- Jobbról: A szentesi sárkányrepülő klub kötelék repülés bemutatója az 1985-ben szervezett honvédelmi napon. - CsML. Szentesi Levéltárának MHSz albumából

 

 

1982-ben, a sportpályán tartott kecskeméti hőlégballonos bemutatón készült fölvétel. 
Murphy-törvénye tette a dolgát, ...a ballon szelepje el is romlott. - 
Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára, MHSz albumából.

 

Az MHSz Szentes Városi Vezetősége 1978. október 8-án, 1985. október 12-én és 1988. október 1–jén honvédelmi napot rendezett, melynek fő attrakciója volt a repülés és az ejtőernyőzés. Nyolcvanötben a szentesi születésű, kecskeméti vadászrepülőknél szolgáló Lengyel István repülő őrnagy Mig-21-el műrepült, ámulatba ejtve a tízezres nézősereget.

Az 1990-ben megalakult Szentesi Repülő Klubnak új repülőteret kellett keresni. A Sárkányrepülő Klub betagozódott a frissen alakult vitorlázó repülő szervezetbe. Ezt álmodta, mitöbb a területet meg is találta a vásárhelyi út mentén a Kórógyon innen, a tévé tornyon túl, a Szegvár felé eső oldalon a két László, Hári és Szobota. (Szentes Repülőtér: 6600 Szentes, Berekhát 45. Vonatkozási pontjai: 46° 36’ 42’’N – 020° 16’ 59’’E. Futópálya jelzése:15/33; mérete: 75x150 m; felülete: füves. A terület tulajdonosai Hári László és Gullay Mihály.) Sok-sok aggodalomra okot adó fordulat után mégis sikerült! Az új repülőtér avatására 1993. június 19-én került sor. Ezzel a repülés-históriás könyv egy újabb kötettel bővül. A többségében még fehér lapok immár tizenkét éve telnek a mindennapok örömeivel, gondjaival. Adja Isten, hogy e klub és repülőtér – talán még meg sem született – történetírója szebbnél szebb eredményekről adhasson számot kortársainak, és a mindig kritikus utókornak.

Úgy legyen.

  

Balról: Azok, akik Szentesen nehezen viselték el az 1959 és 1993 közötti repülési szilenciumot, megkísérelték az "olcsóbb", az elérhető repülési lehetőséget maguknak megteremteni. A képen balról jobbra ülnek: Varga Károly, Kiss Szabó László, hátul áll Hári László, majd a sor végén guggol Török Sándor a mentett-réti "titkos repülőtéren". - Hári László archívumából. --- Jobbról: Barokk csipketerítőre emlékeztető Erzsébet tér, előtte a volt megyeházával, mellette a városházával. Kossuth tér a református nagy templommal a Kollégiummal, a Haris-házzal a környező városok egyik legszebb városközpontját adja. Kép az ötvenes évek végén készült. - Pap László archívumából.

 

A Szentesi Élet c. városi hetilapban folytatásokban megjelent részletek

Összeállította: Tímár Ferenc

www.szentesinfo.hu/mozaik - friss hírek, képes tudósítások a város életéről

 

Szentes elsö internetes újságja

                    INTERNETES ÚJSÁG                   

a   TEAM Számítástechnika támogatásával #

  

Szentes, 2005. 10. 26.

.