Álom a kéreg alatt
2006. november 10-én nyílt meg a Városi Könyvtár előadótermében Szabó Mariann tanár-grafikus, és Horváth István fafaragó "Álom a kéreg alatt" című kiállítása. A kiállítást Nagy Edit a Szegvári Művelődési Ház művelődésszervezője az alábbi gondolatokkal nyitotta meg.
Kedves vendégek, kedves érdeklődők!
Két fiatal alkotó kiállításának megnyitóján mondhatnám azt is, kedves ünneplők, és ünnepeltek. Ugyanis biztos vagyok benne, hogy a közönség előtt való bemutatkozás egy alkotó számára a ritka, megbecsült ünnepek közé sorolható.
Ilyen fényjelek vannak előttünk, megfejtésre, megértésre várva, rajtuk keresztül két ember legbensőbb világa tárul elénk. Megnyílnak gondolataik, titkaik, megismerhetjük fantáziájuk síkjait. Mindketten eszköznek használják az anyag megmunkálását, legyen az papír, vagy fa, mondanivalójukat közvetítik hozzánk rajtuk keresztül.
A Szabó Mariann által képviselt szépség pontos, precíz alapokon nyugvó, ahogy elhívatott pedagógustól természetes. Kidolgozott, valóságos jelenségekhez ragaszkodó munkáit azonban légiessé teszi az akvarell alap, amely színeivel meghatározza a rákerülő grafika világát. Az álmokból ismert Szardínia alapszínei levegő-kékek, a prágai élményeken alapuló sorozat masszív, biztos valóságot sugalló sárga-barna. A munka alapja az akvarell, vagyis rajzlapok szín kavalkádja, cél nélkül felvitt hangulatok.
Aztán jön az ötlet, mit akar megrajzolni, és egész egyszerűen ráképzeli a megfestett alapokra. Az a rajzlap kerül újra kézbe, és azon születik mag az alkotás, amely alapszíneivel visszaadja azokat az érzéseket, amelyek a lényeg közvetítői. Következik a kitartó, aprólékos munka, a csőtollak virtuóz használata.
Horváth Sándor a szépséget érezhetően a misztikum világából meríti. Jó ismerője az indiai kultúrának, mely megjelenik munkái többségén. A legizgalmasabb, legnagyobb titkokat rejtő világ azonban számára az Atlantisz, a tízezer éve tengerbe süllyedt civilizáció. Szobrain ezek az ősi jelek uralkodnak, és test börtönébe zárt lelke velük szárnyal szabadon.
Az alkotásairól áradó nyugalomtól rádöbbenünk korunk embertelen káoszára, és lelkünk áhítja azt a megingathatatlan rendet, amit kézbe véve faragványait néhány pillanatra tapasztalhatunk.
Szentes, 2006. 11. 20.
