A Petőfi suli elé tervezik az alkotók a kápolnát! ???

1 milliós adomány a Szent György Kápolnára

Csete György Kossuth-díjas építőművész volt a Szentes-Csongrád Rotary Club vendége 2006. február 13-án este a Nádas Csárdában. Diaképekkel illusztrált előadását az 1970-ben épült és tavaly műemlékké nyilvánított orfűi Forrásházzal indította, majd a Dulánszky Jenő statikussal és feleségével, Csete Ildikó iparművésszel közösen tervezett templomok következtek: Szent Erzsébet templom, Halásztelek (1976) - Erdők temploma és múzeuma (1991-98), a Világmagyarság hajléka (1996), a Mamutfenyő ház (1998) Ópusztaszer - Kapisztrán Szent János emlék-kápolna, Kiskunmajsai (2002) - Tégláskerti református templom, Debrecen (2004-05)

A mintegy 80 igényes, színes felvétel és a hozzá kapcsolódó szuggesztív előadás csattanójaként hangzott el a bejelentés: 1 millió forintos adomány érkezett a Szent György Kápolna Alapítvány számlájára, mely lehetővé teszi az építkezés megkezdését az engedély 2006. december 6-diki lejárta előtt.

A kápolnáról és a tervekről részletesebben:

A Petőfi suli elé tervezik az alkotók a kápolnát! ???

A kápolna csupán egyetlen, nyolc méter magasságig téglából felfalazott hengeres testből állna, amelynek tetejét vasbeton gyűrű zárja le. Erre kerül felesége, Csete Ildikó iparművész egyik, a Boldogasszony kezének több mozdulatát elképzelő rajzának szoborként történő megjelenítése, egy férfi és egy nő egymáshoz közelítő négy-négy méteres kézfeje. Csete György ennek megalkotására Bencsik István szobrászművészt kérte fel, aki – hozzá hasonlóan – ingyen vállalja a kivitelezést

2006. február 9-én egy országos lapban jelent meg a következő információ, mely szerint az eredeti tervek alapján kiválasztott tér és a környék lakói méltatlanok arra, hogy a minden bizonnyal nagy látogatottságú emlékmű ezen a helyen épülhessen meg. (Meg kell említeni, hogy ezt a reakciót az építtetőkből az általuk elhelyezett, majd derékba tört fakereszt váltotta ki.)

Körülnéztek a városban, és több iskola és templom felkeresése után az egykori polgári leányiskola igazgatójával állapodtak meg. Az épület előtt álló gyönyörű tölgyfától néhány méterre, az egyensúly jegyében építenék fel az emlékművet.

Nem tudjuk, hogy ez a helyszín jó lesz-e? A szentesi sportbarátokban biztos felháborodást fog kiváltani, mert az iskola előtt található kis téren nem egy hanem két tölgy áll, így az emléktorony valamelyik fa kárára épülne. Mindkét fát olimpiai bajnokok ültették, de lássuk azok történetét.

A tölgyfák története: 1937-ben Lőrincz Márton a XI. berlini olimpia /1936/ kötöttfogású légsúlyú birkózó bajnoka olimpiai tölgyfát helyezett el az akkori polgári leányiskola, a mai Petőfi Sándor Általános Iskola elé. A régi olimpiákon az volt a szokás, hogy a győzelem emlékére egy tölgyfacsemetét is ajándékoztak a bajnoknak, aki ezt a szülőfalujában ültette el. Lőrincz Márton erdélyi lévén, a szülőhelyén nem ültethette el a tölgyfacsemetét, ezért abba a városba hozta, amely őt fiaként fogadta.

60 évvel később 1997. március 29-én ismét jelentős városi eseményre került sor: "Az olimpiai fa" elültetésének 60. évfordulójának megemlékezésére. Az ünnepségen a sportvezetők, a polgármester, a helybeli birkózók képviselői és az iskola tanulói megkoszorúzták Lőrincz Márton emléktábláját. Ezt követően facsemetét ültetett el dr. Hegedűs Csaba a Magyar Birkózó Szövetség elnöke, olimpiai bajnok és Polyák Imre olimpiai bajnok a 60 éves tölgyfa mellé.

 FRISS információ!  Mészáros László a Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója azzal a kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz, hogy a fenti cikkben megjelent információkat azzal kívánja kiegészíteni (helyesbíteni), hogy Csete György közel másfél esztendővel ezelőtt kereste meg azzal a kéréssel, hogy az emlékhely az iskola előtti területre kerüljön. A megbeszélés azzal zárult, hogy az iskola igazgatója az Önkormányzathoz irányította a művészt, mert a kérdéses terület közterület és nem az iskolához tartozik. Mészáros László továbbá elmondta, hogy a terveket megismerve szinte kizárt, hogy egy ekkora építmény elférne a két tölgyfa szomszédságában, melyet az iskola ápol, gondoz.

Névjegy

Csete György építőművész a magyar természetközeli élő építészeti stílus egyik újraélesztője 1937. november 5-én született Szentesen. Munkásságában Lechner Ödön és Kós Károly öröksége folytatójának vallja magát. Lakóépületeket, irodaépületeket, templomokat és különleges rendeltetésű épületeket tervezett.

Alkotói tevékenységét 1990-ben a Magyar Művészetért díjjal, 1992-ben Ybl-díjjal, 1997-ben Kossuth-díjjal ismerték el. Az Általa 1970-ben alkotott orfűi Forrásházat - mely az organikus építészeti irányzat első hazai megnyilvánulása - 2005-ben műemlékké nyilvánították, majd decemberben iskolateremtő építészeti munkásságáért és életműve elismeréseként kategóriája Prima Primissima-díját is átvehette.

Szentes, 2006. 02. 15.