Deákos legények a "gáton"!

Deák Ferenc Általános Iskola büféjében a diákok a megkezdődött árvízi védekezésről beszélgettek. Többek komoly érdeklődést mutattak, hogy szeretnének Ők is részt venni az árvíz elleni védekezésben. Argyelán Zoltán a Deák Suli Büféjéből azt hitte, hogy csak a suliból való kimaradás motiválja őket, ám a beszélgetésekből hamar kiderült, hogy ez nem így van. Egy igazi kis összefogás alakult ki az iskolában a diákok között, majd ígéretet tett nekik, hogy utána jár a dolgoknak, miként vehetnének részt ebben a felelősség teljes nem könnyű felnőtteket is kemény próba elé állító, nehéz védekezési munkában.

Már az elején letisztázták, hogy az ne is jelentkezzen, aki csak a lógás kedvéért vagy a jó pénz reményében menne dolgozni. Szerencsére, ilyen egy sem akadt.

Egyeztettek az iskola vezetésével, Varga Sándorné igazgatónővel és helyettesével Csorba Lászlónéval akik engedélyezték a munkálatokban való részvételünket, amennyiben a védekezésben résztvevő diákok írásos szülői engedéllyel rendelkeznek.

Mindent beszereztek, de segítségük felajánlásakor a Szentesi gátakon már megvolt a létszám mivel a középiskolások is segítségüket nyújtották városunk gátjain.

A vízügyi szakemberektől kaptuk a hírt, hogy a szomszédos Kunszentmártonban viszont nagyon elkelne a segítségünk, mert ott a délelőtt folyamán nem bővelkednek a létszámban.

Felkeresték tehát a Kunszenti vízügyeseket, akik valóban nagyon megörültek a munkaerő felajánlásnak.

A kérdés már csak az volt, hogy is jussanak el Kunszentig.? Sok hiába való telefonálgatás után úgy döntöttek, hogy megoldják ők maguk a gyerekek átszállítását saját gépkocsikon, legfeljebb az egyik autó kétszer fordul. Így is történt.

2006.04.25. Kedd: Átérkezésükkor meglepte őket a látvány. A piactérre kellett menniük és ameddig a szem ellátott mindenütt homok és homok. Nem nagyon volt idő a csodálkozásra, mert a homok ott volt és annak tövében a rengeteg töltésre váró üres zsák.

Neki láttak és a zsák kupacok egyre csak emelkedtek a homokbuckák közül és a teherautók, pedig csak jöttek és jöttek és jöttek……nem győzték pakolni. Az egyik fiú úgy a huszadik teherautóig számolta őket, de utána már senkit nem érdekelt, mert olyat kaptak a Kunszentmártoni emberektől, amit nem minden nap kap az ember és természetesen nem mindenki, kaphat. A munkájuk ELISMERÉSÉT. Egyik fiú sem, cserélte volna el semmire sem, mert azokat a tekinteteket nem lehetett volna forintra váltani. Csapatukhoz csatlakozott még egy Budapesti diák csoport is, valamint helyi lakosok is, akik szintén soraikat erősítették. Csodálatos volt az összefogás, ami olyan emberek között alakult ki, akik azelőtt soha nem ismerték egymást.

Külön megtisztelő volt a csapatnak, hogy az ellátásunkról maga a település polgármesterének felesége Dr. Czuczi Mihályné gondoskodott, aki minden egyes alkalommal méltatta munkájukat, zavarba hozva csapatukat. Maga a polgármester úr is Dr. Czuczi Mihály köszönte és elismerte a munkát.

Ezek a gyerekek, akik ez idáig nem végeztek ilyen kemény fizikai munkát, legalább a négyszeresét dolgozták azokkal a felnőttekkel szemben, akik az állam pénzén csak ímmel-ámmal voltak hajlandóak tölteni a homokzsákokat. Valószínűleg, ezt láthatták meg a város vezetői és az ott élő emberek is.

2006.04.26. Szerda: A kunszentmártoni polgármester úr másnap reggel autókat intézett melyek megérkeztek iskola elé, hogy segítsenek a diákok átszállításában.

Megérkezésükkor egészen fordított látvány fogadta a diákokat és kísérőiket, mint az előző napon.

Ameddig a szem ellátott mindenütt homokzsák volt. Látszott a város összefogása, hogy az emberek a munkájuk befejezése után az előző napon, kimentek zsákolni a piactérre.

Ők is nekifogtak ismételten a munkának és rövidesen megjelentek a teherautók is arra várva, hogy elvigyék az általuk megrakott homokzsákokat.

Természetesen ismét kaptak ellátást a Kunszentmártoni önkormányzattól, ásványvíz, tea, és szendvics személyében.

Ezen a napon is csatlakoztak csapathoz helyi önkéntes emberek, akik ezen a napon is elismerten szóltak munkájukról. Pihentek is, ami abból állt, hogy lapátolás helyett a már előzőnapról megtöltött homokzsákokat rakodták a teherautókra.

A nap befejezésekor, ismételten megköszönte a Polgármester úr és az addigra már a piacteret benépesítő helyi lakosság a munkát. Mindannyiuk számára ez jelentette a legtöbbet, mert úgy gondolták, hogy mi is a legtöbbet adtuk, amit csak bírtunk Kunszentmárton lakossága részére.

Az érzés, amit ezek a fiatal emberek kaptak és megtapasztaltak, talán elkíséri őket egész életükben, és ha reményeink szerint nem is lesz több ilyen árvíz, az összefogás érzését már nem veheti el tőlük soha senki!

A diákcsapat tagjai és kísérői, akik részt vettek a kunszentmártoni védekezési munkákban:

Barakonyi Attila - Deák Ferenc Általános Iskola 8. osztály

Csák Máté - Deák Ferenc Általános Iskola 8. osztály

Császár Péter - Deák Ferenc Általános Iskola 8. osztály

Faragó Tamás - Deák Ferenc Általános Iskola 8. osztály

Győri Csaba - Deák Ferenc Általános Iskola 8. osztály

Héjja Zsolt - Deák Ferenc Általános Iskola 8. osztály

Király Ricsi - Deák Ferenc Általános Iskola 8. osztály

Kósa Dániel – Deák Ferenc Általános Iskola 8. osztály

Mónus Tamás - Deák Ferenc Általános Iskola 8. osztály

Nagy Martin - Deák Ferenc Általános Iskola 8. osztály

Németh Pisti - Deák Ferenc Általános Iskola 6. osztály

Tóth István  - Deák Ferenc Általános Iskola 8. osztály

Vérten József – Pollák Antal Műszaki Szakközépiskola

Argyelán Zoltánné – Tündi Pékség (kisérő)

Argyelán Zoltán – Deák Suli Büfé (kisérő)

Szentes, 2006. 04. 27.