Madarak Fák Napja

Sokan mondják, bolondság a Föld Napja, a Vakok Napja, a Víz Napja… Sorolhatnák, idevéve a Nőnapot, a Gyereknapot és az Anyák Napját is. Bolondság, ha csak azon az egy napon figyelünk rájuk. De igenis jó dolog, ha ezen az egy napon ünnepeljük őket, egy kicsit talán még jobban odafigyelünk.

A Madarak és Fák Napja történetének kiindulópontja egy 1902. március 19-én Párizsban aláírt egyezmény, amely a mezőgazdaságban hasznos madarak védelmét szolgálta. Ehhez az egyezményhez az Osztrák-Magyar Monarchia is csatlakozott: a dokumentumot Bécs és Budapest nevében A. Wolkenstein nagykövet látta el kézjegyével. Ugyanebben az évben Chernel István ornitológus már meg is szervezte az első magyarországi Madarak és Fák Napját. Négy évvel később, 1906-ban - Herman Ottó javaslatára - Apponyi Albert gróf, a korabeli idők vallás- és közoktatásügyi minisztere már arról rendelkezett, hogy az ország iskoláiban évente egy napot a madaraknak és a fáknak kell szentelni. Ezt a napot hagyományosan május elején szokás tartani, 1994 óta pedig külön rendelet jelöli ki május 10-ét a Madarak és Fák Napjaként.

Május 10-e a Madarak és Fák Napja: erről a napról az ország minden olyan intézménye megemlékezik, amely fontosnak tartja a madarak és a fák, az erdők védelmét. Így tett a Felsőpárti Óvodai Munkáltatói Körzet is amikor 2006. május 22-én megrendezte a Széchenyi-ligetben a Madarak és Fák Napja rendezvényét.

Szentes, 2006. 05. 26.